Keménykötéses ismeretterjesztő képeskönyv, fordította: Surányi Géza, kiadó: Athenaeum, 240 oldal, 2024
Visszafogott kiegészítő a Netflix generációnak
Kijött a Netflixre a Hajsza a túlélésért 7. évada, így ismét aktuálissá vált a sorozathoz több szálon fűződő könyv, ami a tavalyi F1-es szezon végén jelent meg, de íródni még az elején íródott, pont, amikor elkezdték forgatni a dokureality aktuális epizódjait. A mű párhuzamba állítható a streamingcímmel, de szerencsére nem annak hírhedtsége miatt.
A szerző az a Will Buxton, aki az F1-et a Netflix előtt is követők számára igazi mémmé vált a sorozat futása óta, az ottani drámaian beszélőfejes előadásmódja miatt, amikor valami egyértelműt magyaráz túl. A könyv maga is olyan, mint ahogy a Drive to Survive-hoz állhat az ember: annak, aki már mondjuk 10-12 éve követi az F1-et, vagy frissebben, de olvasott ilyen jellegűt, sok újat nem nyújt; de aki még csak ismerkedik a sportággal, vagy esetleg már az Ecclestone éra után szállt be, egész olvasmányos történelmi bevezető lehet. Messze nem a legjobb az F1 75 évéből, de egynek megteszi. Ugyanakkor mielőtt elmerülhetnénk az évtizedenként tagolt fejezetekben, sok az apró hiba, ami a régi rókák szemét kiszúrja majd, az újakat pedig megtévesztheti, így Brad Pitt hangzatos borítóidézete mókásnak hat.
Ezek nagyja ábrázolási gond (pl. nem minden pályát jelöl pötty a világtérképen, a 2010 előtti célegyenest jelzi aktívnak a Silverstone-i pályarajz, kapott +1 szezont bemutatkozása előtt a Sauber a csapatok idővonalán), de akad 1-2 mondat, ami elírással (rossz szóhasználat az egyik portréban) meg talán félrefordítással (eléggé kierőszakolt, félreérthető mondatszerkezet az egyik bevezető fejezetben) lett a kelleténél kuszább. Persze ezek apróságok, a fordító Surányi Géza veteránnak számít a magyar F1-es újságírásban. Pár tördelési bakitól sem menekülünk, a „still active” sor nem lett mindenhol lefordítva, azt viszont elfogadom, hogy a világtérkép az országok angol neveinek sorrendjében maradt, a magyar ábécével nem jönne ki olyan szépen.
Szóval az elején bár nagyon akadozik a 20-30-40 éve F1-et nézők számára a könyv és az első 45 oldalon, talán ha egy új információval gazdagodik a csak 8-15 éve néző rajongó is, de utána egész jól magára talál a kiadvány. A legnagyobb részét kiadó felépítés (46.-47., majd az 54.-től a 209. oldalig), még ha nem is lesz nagyon váratlan a régi fanoknak, de tud vinni magával, könnyed stílusa ártatlan és onnantól igazán szemet kiszúró hibába sem botolhatunk. Emellett Davi Augusto, igazi képeket áteffektelő, rajzos illusztrációi kifejezetten igényesek, a Dávid Sándor „Lapaj” féle Break Lap című könyvre emlékeztetnek, csupán most dicsőbb pillanatokat látunk megörökítve, nem az óriási, vagy halálos baleseteket művészien lefestve, letotózhatatlan szögek nézőpontjaiból Lovász Zoltán digitális művész képein keresztül. Az artworkökön még easter egg-gek is kiszúrhatóak, az 1980-as évtized versenyének választott Monacói Nagydíj betűtípusa egész biztosan nem véletlenül egyezik meg a GTA Vice City által (másodlagosan) használttal, ami egyben a széria átívelő fontja is. Elkap a pálmafa hangulat!
Az utolsó érdemi fejezet (oldal) egy remek összefoglaló a mozirajongóknak is, ugyanis az F1 filmes megjelenésein fut át, noha van benne kihagyott sorozat, nincs ott az olasz Enzo Ferrari biopic és fura, hogy a Verdák 1 mellé a 2-t már nem említi Lewis Hamilton, vagy Sebastian Vettel cameói miatt. De ezen történelembe majd még a Hetedik Sor berkein belül jobban alámerülünk. Will Buxton Grand Prix-ja tehát végső soron ajánlható mindenkinek, csupán legyünk tisztában vele, hogy pontosan ki az eredeti célközönség. Az első 43 oldal ugyan emlékeztethet mindenkit, miért lett a szerzőből mém a Netflix évei során, de utána ezt levedli és alig 5-6 későbbi lapozásnál sejlik csak föl. Gyorstalpalónak mindenképp jó, a vén rókák meg már megélhettek ennél bőven rosszabb kiadásokat is a benzingőzös berkekből.
Jómagam nem érzem különösebb szükségét a Netflix sorozatának nézésére, no meg a híre is megelőzi. Bevallom, eleinte Buxton írásához is negatív előítélettel futottam neki, s valóban nem indult túl jól, ám végül kellemes meglepetést okozott, bár lehet csak ennyire letekertem a kormányon a motorerőt az elvárásaimat. Pedig túl vagyok számtalan könyvön, és jövő héten kezdődik a 30. olyan szezon, amiből látni fogok futamokat, szóval szépen ledolgozta a hátrányát cikkünk alanya, sőt, még újdonságot is tudtam meg! Kettőt.
(A könyvért köszönet az Athenaeumnak!)
