Irány a Millenium: A 2000-es év legjobb filmjei
9/11-en innen és a Y2K-n túl elértünk az ezredfordulóhoz, és először kezdődött kettessel a dátum. Sokat jártunk moziba, tékából még VHS-t kölcsönöztünk, de már felbukkantak a DVD-k, és egyre többen néztek letöltött filmeket. Cikkünk a 2000-es év emlékezetes filmjeire tekint vissza egy 20-as toplista plusz öt magyar film erejéig, de még sok egyéb filmről is megemlékezik.
20. A lövés utáni csend (Die Stille Nach Dem Schuss / The Legend Of Rita); rendező: Volker Schlöndorff; főszereplők: Bibiana Beglau, Nadja Uhl, Martin Wuttke, Harald Schrott, Mario Irrek; német dráma; 95 perc
A németek egyik legnevesebb rendezője, Volker Schlöndorff egy hollywoodi kirándulást (Palmetto) követően ismét hazájában rendezett filmet. A lövés utáni csend talán nem a legjobb alkotás, ami a Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion, avagy RAF) témájában megszületett, de korrajznak kiváló – a hetvenes évek NSZK-ját és NDK-ját egyaránt kiválóan jeleníti meg Schlöndorff. Ma már nehéz elhinni, de tényleg voltak nyugatnémetek, akik úgy gondolták, hogy sokkal jobb a keleti oldalon élni.
Legemlékezetesebb szöveg: „Le a kapitalizmussal!”
19. Frekvencia (Frequency); rendező: Gregory Hoblit; főszereplők: Dennis Quaid, Jim Caviezel, Andre Braugher, Elizabeth Mitchell, Noah Emmerich; amerikai sci-fi-thriller; 118 perc
Amolyan mézgás módra létrejön egy rádióösszeköttetés két különböző idősík között, csak itt nem Köbüki kommunikál Gézával és Aladárral, hanem egy amerikai tűzoltó a fiával, némi északi fényes ráhatással. Az 1969 és 1999 között ingázó történet egész sok izgalmat tartogat, még ha a végén egy kicsit furcsán is alakulnak az események. A rendező, Gregory Hoblit számára különösen személyes volt a projekt, ugyanis nem sokkal a film forgatása előtt veszítette el az édesapját.
Legemlékezetesebb mondat: „Még mindig itt vagyok, főnök.”
18. Szerelemre hangolva (Fa Yeung Nin Wah / In The Mood For Love); rendező: Wong Kar-Wai; főszereplők: Maggie Cheung, Tony Leung Chiu-Wai, Siu Ping, Rebecca Pan, Kelly Lai Chen; hongkongi-francia romantikus dráma; 98 perc
Wong Kar-Wai a kilencvenes években bizonyított olyan filmek direktoraként, mint a Csungking Expressz vagy a Bukott angyalkák, viszont sokak szerint a Szerelemre hangolva című filmjével jutott el a kreatív csúcsra. Az 1962-ben játszódó történet főszereplői rájönnek, hogy a házastársaik megcsalják őket, és a két csalódott főhős egy idő után egyre komolyabb érzelmeket kezd el egymás iránt táplálni. Tony Leung Cannes-ban elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, a rendező pedig négy évvel később a 2046 című filmjével egy hasonló hangulatú remekművet tett le az asztalra (a Szerelemre hangolva, a 2046 és az 1990-ben készült Vadító szép napok egy laza trilógiát alkot).
17. Tangó és tulipán (Pane E Tulipani / Bread And Tulips); rendező: Silvio Soldini; főszereplők: Licia Maglietta, Bruno Ganz, Giuseppe Battiston, Antonio Catania, Marina Massironi; olasz romantikus vígjáték; 114 perc
A finom humorral operáló romkomban egy nápolyi háziasszony, Rosalba váratlanul elsodródik a családjától egy észak-olasz nyaralás során, de ahelyett, hogy hazamenne, inkább átruccan Velencébe. Ott megismerkedik egy öngyilkos hajlamú pincérrel, akivel egyre jobban egymásba gabalyodnak. Rosalbának esze ágában sincs hazamenni, és még munkát is vállal egy virágboltban. Közben a féltékeny férj egy botcsinálta magándetektívet küld utána, és még a szeretője is felbukkan.
Legemlékezetesebb szöveg: „Új szülőket keresünk!”
16. Pokoli hétvége (Wonder Boys); rendező: Curtis Hanson; főszereplők: Michael Douglas, Tobey Maguire, Frances McDormand, Katie Holmes, Rip Torn, Robert Downey Jr.; amerikai-brit-német-japán komédia-dráma; 111 perc
Michael Douglas jutalomjátéka, emellett az egyik legemlékezetesebb alakítása: amolyan intellektuális Nagy Lebowskiként téblábol köntösben, és egyik dzsót tekeri a másik után. Már a karaktere is egy komplett ellentmondás – kreatív írást tanít az egyetemen, viszont képtelen befejezni a második regényét, pedig már megírt 2500 oldalt. A film megbukott a mozipénztáraknál, viszont a dvd megjelenést követően egész komoly kultusza alakult ki. Bob Dylan a filmben elhangzó Things Have Changed című daláért elnyerte az Oscart.
Legemlékezetesebb szöveg: „De jó, itt van a pubertásrendőrség.”
15. Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); rendező: Joel & Ethan Coen; főszereplők: George Clooney, John Turturro, Tim Blake Nelson, Chris Thomas King, Charles Durning, Michael Badalucco, Holly Hunter, John Goodman, Daniel von Bargen; amerikai-brit-francia zenés komédia-dráma; 107 perc
1937 nyarán három fegyenc megszökik a rabláncról, és a menekülés mellett a másik eltökélt céljuk, hogy megtaláljanak egy állítólagos kincset. Közben nemcsak a hatóságokkal, hanem a Ku-Klux-Klánnal is meggyűlik a bajuk, de közben még váratlan zenekarrierbe is kezdenek, miután felénekelnek egy bluegrass dalt egy Isten háta mögötti stúdióban. Az Odüsszeián alapuló történet ugyan nem nő fel a Coenék két előző munkájához (Fargo, A nagy Lebowski), de így is mindenképp kötelező látnivaló. A soundtrack album az amerikai lista első helyéig jutott.
Legemlékezetesebb szöveg: „Benne vagyunk a pácban!”
14. A bíbor folyók (Les Rivieres Pourpres / The Crimson Rivers); rendező: Matthieu Kassovitz; főszereplők: Jean Reno, Vincent Cassel, Nadia Fares, Dominique Sanda, Karim Belkhadra; francia thriller; 106 perc
Általában a hollywoodiak nyúlják a francia filmeket, de itt most a fordított eset forog fenn: a magyar származású Matthieu Kassovitz krimije rengeteg merít a műfaj amerikai klasszikusaiból, elsősorban a Hetedikből (amikor a gyilkos a film felénél menekül, az nagyon hajaz Jon Doe menekülésére David Fincher alkotásából). Aztán ott van még az alkalmi zsarupáros – a cinikus középkorú párizsi detektív és a fiatal izgága helyi rendőr eleinte ki nem állhatja egymást. A hegyi kulisszák lenyűgözőek, a sztori kellően izgalmas, és nem csoda, ha pár évvel később elkészült a folytatás is. Immáron Vincent Cassel nélkül, ő ugyanis elégedetlen volt az első rész vágásával. 2018-ban útjára indult egy négy évadot megért remake sorozat is.
Legemlékezetesebb szöveg: „Mi bajod a kutyákkal?” „Hosszú történet.”
13. Számkivetett (Cast Away); rendező: Robert Zemeckis; főszereplők: Tom Hanks, Helen Hunt, Nick Searcy; amerikai dráma; 144 perc
Klasszikus túlélő sztori: egy FedEx alkalmazott egyedüli túlélőként próbál boldogulni egy lakatlan szigeten. Életben maradása érdekében felbontja az összes csomagot, ami a lezuhant repülőjéből kihullott, egy kivétellel. Összebarátkozik egy röplabdával, és nagy nehezen elkezd alkalmazkodni a körülményekhez. Tom Hanks igazi method actor módjára meghízott, majd jelentősen lefogyott a szerep érdekében. Az időigényes mutatvány azt eredményezte, hogy Robert Zemeckis a holtidőben leforgatta a Temetetlen múltat.
Legemlékezetesebb szöveg: „Tüzet raktam!!!!!!!!”
12. Billy Elliot; rendező: Stephen Daldry; főszereplők: Jamie Bell, Julie Walters, Gary Lewis, Jamie Draven, Jean Heywood, Stuart Wells; brit dráma; 110 perc
A 80-as évek közepén járunk egy angol kisvárosban, ahol egy 11 éves srácot nem a foci, a rögbi vagy boksz ejti rabul, hanem a balett. Ezt persze a családja nem nézi jó szemmel, viszont a helyi balettiskola oktatója tehetséget lát a fiúban. A film nem csak a balettről szól, hanem egyben remek korrajz is a brit munkásosztályról a Thatcher korszak nem túl vidám éveiben, közben pedig olyan remek zenekarok dalai csendülnek fel, mint a Jam, a Clash vagy a T. Rex. A Billy Elliot később musical formájában is nagy sikert aratott.
Legemlékezetesebb szöveg: „Apa, milyen hely London?” „Nem tudom, fiam. Durhamnél messzebb sohasem jutottam.”
11. Táncos a sötétben (Dancer In The Dark); rendező: Lars von Trier; főszereplők: Björk, Catherine Deneuve, David Morse, Peter Stormare, Joel Grey; dán-francia-német-olasz-svéd-brit-amerikai zenés dráma; 140 perc
Túlzás lenne kijelenteni, hogy sok vidámságot kaptunk Lars von Triertől. A hírhedt dán rendező mindig is letaglózó filmeket készített, és ez alól a Táncos a sötétben sem kivétel. A főszerepben Björk látható, akit annyira megviselt a szerep és a forgatás, hogy inkább visszatért fő foglalkozásához, a zenéléshez. A furcsa musicalbetétekkel tarkított alkotás zárójelenete különösen megrázóra sikeredett. A Táncos a sötétben az a típusú film, ami ugyan óriási mozgóképi vívmány, az ember mégse igazán szeretné újranézni.
Legemlékezetesebb szöveg: „Egy musicalben soha nem történik semmi szörnyű.”
10. A sejt (The Cell); rendező: Tarsem Singh; főszereplők: Jennifer Lopez, Vince Vaughn, Vincent D’Onofrio, Colton James, Marianne Jean-Baptiste, Jake Weber, Dylan Baker; amerikai-német sci-fi-horror; 107 perc
Ez a teljesen hibás magyar címmel ellátott film elsősorban az elképesztő látványvilága miatt került be a Top 10-be. A kerettörténet valójában nem más, mint A bárányok hallgatnak fantasztikus verziója, viszont az életre keltett álomképek vizualitása lenyűgöző. Az persze jogosan merül fel, hogy egy amerikai kisfiú, illetve egy pszichopata gyilkos fantáziájába egyaránt hogyan kerül ennyi ázsiai motívum, de minderre leginkább Tarsem Singh rendező indiai származása adja meg a választ. A reklámok és klipek (lásd pl. R.E.M. – Losing My Religion) világából érkező direktor hat évvel később A zuhanással ismét emlékezeteset alkotott, azóta viszont csak keresi önmagát.
Legemlékezetesebb szöveg: „Az én világom, az én szabályaim.”
9. Amerikai pszicho (American Psycho); rendező: Mary Harron; főszereplők: Christian Bale, Willem Dafoe, Jared Leto, Josh Lucas, Samantha Mathis, Reese Witherspoon, Chloe Sevigny; amerikai-kanadai pszicho-horror; 102 perc
Bret Easton Ellis sokáig megfilmesíthetetlennek vélt regényét meglepő módon egy hölgy, Mary Harron vitte mozivászonra, ráadásul igencsak jól. A főszerepet az akkor még meglehetősen ismeretlen Christian Bale kapta, aki állítólag megalázóan alacsony gázsiért játszotta el a pszichopata yuppie, Patrick Bateman karakterét. A film 2000-ben készült egy 1991-es könyv nyomán, mégis a nyolcvanas évek konzummániája hatja át a történetet. Akárcsak a regényben, úgy itt is sor kerül a Genesis, a Huey Lewis & The News és Whitney Houston magasztalására, és ezek a zenei elemzéseket mindig borzalmas rémtettek követik. Bármennyire is meghökkentő, de ebből is létezik musical változat, és állítólag egy mozis reboot is készülőben van.
Legemlékezetesebb szöveg: „Na most próbálj meg asztalt foglalni a Dorsiába, te kib*szott hülye állat!”
8. Gladiátor (Gladiator); rendező: Ridley Scott; főszereplők: Russell Crowe, Joaquin Phoenix, Connie Nielsen, Oliver Reed, Derek Jacobi, Djimon Hounsou, Richard Harris, Ralf Möller, Tommy Flanagan, David Schofield, Spencer Treat Clark; amerikai-brit történelmi kalandfilm; 155 perc
Ridley Scott a 90-es évek nagy részét kreatív homályban töltötte, az ezredfordulóra viszont ismét remekül választott témát. A régi kardozós/szandálos filmek mintájára készítette el a Gladiátort, viszont a modern kor követelményeihez alakította a vizuális megközelítést. A végeredmény önmagáért beszél, a színészek briliánsak – Russell Crowe nemeziseként Joaquin Phoenix is emlékezetes alakítást nyújt. A forgatás nem zajlott nehézségek nélkül: a Proximót alakító Oliver Reed a munkálatok során a halálba itta magát, és mindenféle technikai trükkökkel sikerült csak pótolni. A Gladiátor Oscart nyert többek között a legjobb film és a legjobb férfi főszereplő kategóriákban. Hosszú, 24 éves szünet után tavaly elkészült a folytatás, melyben Connie Nielsen és Derek Jacobi tért vissza az első rész színészei közül.
Legemlékezetesebb szöveg: „Harcolnál velem?” „Miért ne? Szerinted félek?” „Szerintem egész életedben féltél.”
7. Sebezhetetlen (Unbreakable); rendező: M. Night Shyamalan; főszereplők: Bruce Willis, Samuel L. Jackson, Robin Wright, Spencer Treat Clark, Charlayne Woodard; amerikai thriller; 106 perc
Night Shyamalan amolyan üstökösként robbant be 1999-ben a film világába A hatodik érzékkel, és a következő alkalommal is magával vitte Bruce Willis-t. A Sebezhetetlen valójában egy szuperhősös film, egyben óda a képregények felé. Quentin Tarantino szerint Willis ebben nyújtja karrierje legjobb alakítását, bár mióta nemrég beszólt Paul Danónak, már nem számít annyira mérvadónak a véleménye. Ettől még remek filmet készített Shyamalan, és nem csak Willis, hanem a nemezisét alakító és elképesztően vagány (mű)hajat viselő Samuel L. Jackson is brillírozik. Az indiai származású direktor 2016-ban visszatért a Sebezhetetlen univerzumába a Széttörve című filmmel, a trilógiát pedig három évvel később zárta le az Üveggel – sajnos meglehetősen gyalázatos színvonalon.
Legemlékezetesebb szöveg: „Olyan vagy, mint én. Mindketten meg tudunk sebesülni. Én csak egy átlagember vagyok.”
6. Traffic; rendező: Steven Soderbergh; főszereplők: Don Cheadle, Michael Douglas, Benicio Del Toro, Catherine Zeta-Jones, Luis Guzman, Dennis Quaid, Jacob Vargas, Tomas Milian, Amy Irving, Erika Christensen, Topher Grace, Steven Bauer, Miguel Ferrer; amerikai bűnügyi dráma; 147 perc
Steven Soderbergh komoly tempót diktált ebben az évben: az Erin Brockovich mellett a Traffic-et is megrendezte, utóbbiért ráadásul a rendezői Oscart is elhozta Ridley Scott orra elöl (és még Benicio Del Toro is hazavihetett egy szobrocskát). Arról nem is beszélve, hogy a rendező – Peter Andrews álnéven – az operatőri munkát is bevállalta. A film sztorija három különböző síkon mozog, melyek ritkán, vagy szinte egyáltalán nem érnek egybe. A mexikói szál szemcsés, barnás képi világot kapott, a Wakefield család drámája kék szűrőt, míg az Ayala sztoriban gyakran túlexponált képeket látunk. Bármennyire is meglepő, de remake-ről van szó: az eredeti mű egy 1989-es brit tévésorozat, a Traffik volt. Soderbergh kiváló és fontos filmet forgatott egy súlyos problémáról, mellyel ezen a listán még egy film foglalkozik.
Legemlékezetesebb szöveg: „Ha drogháborút vívsz, akkor sokan a családtagjaink közül is ellenségek. És én nem tudom, hogyan lehet háborút vívni a saját családunkkal.”
5. Mementó (Memento); rendező: Christopher Nolan; főszereplők: Guy Pearce, Joe Pantoliano, Carrie-Anne Moss, Mark Boone Junior, Stephen Tobolowsky, Harriet Sansom Harris; amerikai thriller; 113 perc
Christopher Nolant ma már nagy költségvetésű antimainstream filmek rendezőjeként ismerjük, de volt olyan időszak, amikor még nem kapott sok pénzt egy alkotására. A Mementó egy elképesztően erős karrier biztató kezdete igencsak nyomasztó témával és formabontó, mindenféle szabályt felrúgó történetmeséléssel. A rövidtávú memóriazavarban szenvedő főhős megpróbálja kideríteni, hogy ki ölte meg a feleségét, de az egészségügyi problémája szinte áthatolhatatlan akadályokat gördít elé. A fordított sorrendben elmesélt sztori sokadszori megtekintést követően is tele van rejtéllyel, de épp ezért érdemes újra meg újra elindítani a filmet. Nemrég a főszerepet alakító Guy Pearce becsmérlően nyilatkozott a Mementóban nyújtott alakításáról – bármennyire is tiszteljük a véleményét, nem tudunk egyetérteni vele.
Legemlékezetesebb szöveg: „Meséltem már Sammy Jankis-ről?”
4. Rekviem egy álomért (Requiem For A Dream); rendező: Darren Aronofsky; főszereplők: Jared Leto, Jennifer Connelly, Ellen Burstyn, Marlon Wayans, Christopher McDonald; amerikai dráma; 102 perc
A Táncos a sötétben után egy másik film a listánkon, ami remekmű, de nem könnyű élmény újranézni. Az ekkor még a szárnyait bontogató Darren Aronofsky (ez volt a második rendezése a Pi után) elképesztően erős képsorokkal mutatja be a drogozás hátulütőit. De a filmje nem csak a hagyományos értelemben vett kábítószerek negatív következményeit ecseteli, hanem az Amerikában szinte ugyanolyan problémának tekinthető és ugyanolyan súlyos függőséget okozó, orvosi receptre kapható amfetaminokra is felhívja a figyelmet. A rendező részéről már az is bravúr, hogy alkotásában egy Wayans vezetéknevű ember kiváló alakítást nyújt, de a legnagyobb teljesítményt az egyre jobban széteső anyukát játszó Ellen Burstynből hozta ki. Az, hogy abban az évben az Oscart nem ő nyerte, hanem Julia Roberts az Erin Brockovich-ért, az egyik legnagyobb igazságtalanság a díj történetében.
Legemlékezetesebb szöveg: „Csak benne akarok lenni a műsorban!”
3. Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity); rendező: Stephen Frears; főszereplők: John Cusack, Iben Hjelje, Jack Black, Todd Louiso, Lisa Bonet, Tim Robbins, Catherine Zeta-Jones, Lili Taylor; amerikai-brit zenés vígjáték-dráma; 113 perc
Nick Hornby lemezboltos regénye (ezen sorok írójának legkedvencebb regénye) Londonban játszódik, a film cselekménye viszont átkerült Chicagóba, viszont semmilyen csorba nem esett a történeten. A szeles város majdhogynem olyan erős zenei hagyományokkal rendelkezik, az angol rendező, Stephen Frears pedig nem engedte, hogy túlságosan amerikanizálódjon a sztori. Komplett jelenetek és szövegek kerültek át egy az egyben a filmbe, bizonyos képsorok pedig még viccesebbek, mint a könyvben – például amikor a Tim Robbins alakította Ian ellátogat az üzletbe, és az itt még nagyszerű John Cusack alakította Rob egyre durvább forgatókönyveket vázol fel magában a fogadtatására. De vannak itt még parádés jelenetek: vitatkozás a béna Cosby pulóverekről, a Three EP’s című The Beta Band lemez rátukmálása a vevőkre, Bruce Springsteen gitározós cameója, és persze egy tonna jó zene, beleértve a végén a feliratok alatt Stevie Wonder ellenállhatatlan slágerét, az I Believe When I Fall In Love-ot is. Azon meg ne csodálkozzunk, ha a Pop csajok satöbbi megtekintése után óhatatlanul mindenféle top 5-ök megalkotásával kezdjük nyaggatni környezetünket.
Legemlékezetesebb szöveg: „Mi volt előbb? A zene vagy a boldogtalanság?”
2. Majdnem híres (Almost Famous); rendező: Cameron Crowe; főszereplők: Patrick Fugit, Kate Hudson, Billy Crudup, Jason Lee, Frances McDormand, Philip Seymour Hoffman, Noah Taylor, Mark Kozelek, Anna Paquin, Fairuza Balk, Bijou Phillips, Zooey Deschanel, John Fedevich, Jimmy Fallon; amerikai zenés vígjáték-dráma; 122 perc
Cameron Crowe a hetvenes évek első felében kamaszként lett zenei újságíró, és tehetségét jól mutatja, hogy a nagynevű Rolling Stone magazinnak már 15 évesen bedolgozott. Fiatal életkora és az ahhoz képest elképesztő szakmai felkészültsége miatt könnyen a zenészek bizalmába férkőzött, és olyan előadókkal ment el turnézni, mint a Led Zeppelin, a Who, Bob Dylan vagy David Bowie. A popzsurnalizmussal a hetvenes évek végén felhagyott a filmes pálya kedvéért, és az ezredfordulóra jutott el oda, hogy fiatalkori élményeit megfilmesítse. Persze belevont fiktív elemeket is, például a feltörekvő Stillwater zenekart, és a Beatles sláger után elnevezett groupie-t, Penny Lane-t sem egy, hanem több csaj ihlette. Crowe filmje lényegében időutazás a rockzene aranykorába, számos jelenete pedig ma már önmagában is különálló klasszikus. Szenzációs a Philip Seymour Hoffman alakította Lester Bangs nihilista értekezése a rockszíntér állapotáról, örökké emlékezetes, amikor a Stillwater magánrepülőgépe majdnem lezuhan, de ha abszolút kedvencet kéne választani, akkor az az a képsor lenne, amikor a buszon a frusztrált zenészek és kísérőik nekiállnak énekelni az Elton John féle Tiny Dancert. Crowe pár hete megjelentette az önéletrajzát The Uncool címmel.
Legemlékezetesebb szöveg: „Mi vagyunk a nem menők.”
1. Blöff (Snatch); rendező: Guy Ritchie; főszereplők: Jason Statham, Stephen Graham, Brad Pitt, Alan Ford, Dennis Farina, Robbie Gee, Lenny James, Ade, Rade Serbedzija, Vinnie Jones, Jason Flemyng, Mike Reid, Benicio Del Toro, Andy Beckwith, Sorcha Cusack, Adam Fogerty, Goldie, Ewen Bremner; brit-amerikai bűnügyi vígjáték; 102 perc
Ahogy a visszatekintő cikkünkben is írtuk, az ezredfordulón nem nagyon volt menőbb rendező Guy Ritchie-nél. 1998-ban debütált szenzációsan a mozikban A ravasz, az agy és két füstölgő puskacsővel, két évre rá pedig még arra is rátett egy lapáttal. A Blöff, ha lehet, még viccesebb és szórakoztatóbb lett, az angol direktorban pedig sokan egy új Taratinót véltek felfedezni. A két szálon futó és végül összeérő történet, a remek színészvezetés, a rendkívül dinamikus vágás, valamint a kiváló zenehasználat mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy klasszikus szülessen. A film sztárt csinált Jason Stathamből, aki viszont innentől kezdve elmerült a sablonos akciófilmek világában, ahonnan a mai napig nem bírt kikecmeregni. Fontos még megemlíteni Stephen Grahamet, aki ekkoriban még szinte kezdő volt, manapság viszont az egyik legfoglalkoztatottabb és legelismertebb brit színésznek számít. A Blöffben viszont elviszi előlük a pálmát a pikeyt alakító Brad Pitt, aki minden idők legelképesztőbb ír akcentusát adja elő, de érdemes megemlíteni a pszichopata főgengsztert, Bricktopot alakító Alan Fordot is. Hosszan lehetne még sorolni a film erényeit, és igazából csak azt nehéz megérteni, hogy ezt követően Ritchie miért került egy olyan kreatív kómába, amit – kisebb ígéretes állomásokat leszámítva – a mai napig nem sikerült kihevernie.
Legemlékezetesebb szöveg: „Van valami bejelenti valója?” „Igen. Ne menjen Angliába!”
A magyar ugaron
Az túlzás, hogy nagyon elkényeztettek minket a hazai filmesek az ezredfordulón, de azért összeszedtünk öt filmet (szigorúan helyezés nélkül), melyek bizonyos szempontból fontosnak nevezhetők. Vannak köztük jobb és kevésbé jó alkotások.
A kis utazás; rendező: Buzás Mihály; főszereplők: Farkas Arnold, Gyabronka József, Gáspár Imola
Talán ez volt az első magyar film, amely felszállt a nyolcvanas évek nosztalgiavonatára. Moziban sajnos kevesen látták, pedig egy kifejezetten jó hangulatú vígjátékot tett le az asztalra Buzás Mihály rendező. A keletnémet építőtáborban játszódó vicces jelenetek nagyban hozzájárultak, hogy A kis utazás elnyerje a közönségdíjat a 31. Magyar Filmszemlén.
Nincsen nekem vágyam semmi; rendező: Mundruczó Kornél; főszereplők: Nagy Ervin, Rába Roland, Csuja Imre
Mundruczó Kornélt az ország a Szomszédok sorozat vége felé ismerhette meg, és valószínűleg kevesen sejtették, hogy Julcsi aktuális udvarlója pár év múlva az első számú művészfilmesünk lesz. A Nincsen nekem vágyam semmi egy erőteljes rendezői debütálás volt meglehetősen sikamlós témát érintve: a történet a homoszexuális prostituáltak világában játszódik.
Rosszfiúk; rendező: Sas Tamás; főszereplők: Bodó Viktor, Rajkai Zoltán, Stohl András
Nem a Michael Bay féle Bad Boys magyar remake-jéről van szó, hanem egy javítóintézetben nevelkedő fiú kalandjairól. A rozmárbajuszú Sas Tamás a korszak első számú közönségfilmes rendezője volt, de a Rosszfiúkkal sem zárták a szívükbe a kritikusok. A film zenéje lemezen is megjelent, Ganxsta Zolee-ék előadásában.
Meseautó; rendező: Kabay Barna, Petényi Katalin; főszereplők: Ónodi Eszter, Stohl András, Kern András
Szinte hihetetlen, hogy az 1983-as keltezésű, Oscar-jelölésig jutó Jób lázadása társrendezője, Kabay Barna művészileg hova jutott az ezredfordulóra. Már a Hippolyt 1999-es remake-jéért is kapott hideget-meleget, egy évvel később pedig egy másik régi klasszikus, a Meseautó teljesen felesleges újrájával vívta ki a kritikusok és a filmrajongók haragját.Werckmeister harmóniák; rendező: Tarr Béla, Hranitzky Ágnes; főszereplők: Lars Rudolph, Derzsi János, Hanna Schygulla
A Sátántangó bevált alkotógárdája tért vissza: friss Nobel-díjasunk, Krasznahorkai László felelt a történetért, Víg Mihály a zenéért, a rendezést pedig ismét Tarr Béla vállalta magára, ezúttal a felesége oldalán. Ez a művük hosszúságban sehol nincs a hét és fél órás Sátántangóhoz képest, de azért a Tarr féle klasszikus belassulásból itt is jut bőven.
Időmilliomosoknak: további 50 film dióhéjban
101 Reykjavik; rendező: Baltasar Kormakur; főszereplők: Hilmir Snaer Gudnason, Victoria Abril, Hanna Maria Karlsdottir; izlandi romantikus vígjáték
Keserű szatíra egy antipatikus nihilista semmirekellőről, bár a filmben szinte mindenki ellenszenves. A cigiző gyerekek miatt ma már elég komoly bajba kerülne a rendező.
Apádra ütök (Meet The Parents); rendező: Jay Roach; főszereplők: Ben Stiller, Robert De Niro, Blythe Danner, Owen Wilson; amerikai vígjáték
Klasszikus bullying sztori, ráadásul a mindenki által rettegett após-anyós témakörben. Persze erről is megpróbáltak még jó pár bőrt lehúzni, jövőre már a negyedik rész kerül a mozikba.
Árnyék nélkül (Hollow Man); rendező: Paul Verhoeven; főszereplők: Elisabeth Shue, Kevin Bacon, Josh Brolin; amerikai-német horror-sci-fi-thriller
A láthatatlan ember témája örökké izgatta a filmesek fantáziáját, de ahogy John Carpenter is befürdött vele, úgy a karriersüllyedésben lévő Paul Verhoeven is árnyékra vetődött. Ezután már nem is vállalt több munkát Hollywoodban.
Beépített szépség (Miss Congeniality); rendező: Donald Petrie; főszereplők: Sandra Bullock, Michael Caine, Benjamin Bratt; amerikai krimi-vígjáték
Egy kissé faragatlan rendőrcsajnak be kell épülnie egy szépségverseny résztvevői közé. Mivel Sandra Bullockról van szó, ezért a külsővel nincs túl sok dolga a Michael Caine alakította stylistnak, legfeljebb a stílusán kell csiszolni, nem is keveset.
Bérgyilkos a szomszédom (The Whole Nine Yards); rendező: Jonathan Lynn; főszereplők: Bruce Willis, Matthew Perry, Rosanna Arquette; amerikai bűnügyi vígjáték
A tragikus sorsú Matthew Perrynek ez volt az egyetlen igazán sikeres projektje a Jóbarátok mellett. A Bérgyilkos a szomszédom egy jópofa komédia, melynek négy évvel később elkészült egy jóval gyengébb folytatása is.
A bevetés szabályai (Rules Of Engagement); rendező: William Friedkin; főszereplők: Samuel L. Jackson, Tommy Lee Jones, Guy Pearce; amerikai jogi dráma
Vannak, akik szerint ez egy kifejezetten arabellenes film, bár valószínűleg nem ez volt a készítők szándéka. A rendező, William Friedkin később vehemensen tagadta a rasszista vádakat.
Charlie angyalai (Charlie’s Angels); rendező: McG; főszereplők: Cameron Diaz, Drew Barrymore, Lucy Liu, Bill Murray, Sam Rockwell; amerikai akcióvígjáték
A hetvenes évek népszerű sorozata sem kerülhette el a remake hullámot, és nem is sikerült jól, bár az eredeti alapanyag sem volt túl erős. A producerek eredetileg trilógiát terveztek, de mivel a három évvel későbbi folytatás még gyengébb lett, az új szereplőkkel forgatott 2019-es harmadik rész már inkább amolyan re-reboot lett.
Cool túra (Road Trip); rendező: Todd Phillips; főszereplők: Breckin Meyer, Seann William Scott, Amy Smart; amerikai vígjáték
Todd Phillips-nek, a Joker rendezőjének ez volt az első mozifilmje. Természetesen ebben is szerepel a stoner vígjátékok elengedhetetlen sztárja, Seann William Scott. A Cool túra meglepően nagyot robbantott a kasszáknál, és megihlette az Eurotúra című filmet.
Csibefutam (Chicken Run); rendező: Peter Lord, Nick Park; hangok: Julia Sawalha, Mel Gibson, Miranda Richardson; brit animációs vígjáték
A britek mindig is jók voltak az animációs fronton, és ez alól a Csibefutam sem kivétel. A részben dreamworks-ös produkcióban készült vígjáték óriási kasszasiker lett, ennek ellenére csak 23 évvel később készült el a folytatása.
Csokoládé (Chocolat); rendező: Lasse Hallström; főszereplők: Juliette Binoche, Johnny Depp, Alfred Molina, Judi Dench; brit-amerikai romantikus film
A szirupos filmek szakavatott nagymestere, Lasse Hallström ebben a munkájában is kellően érzelmesre és édeskésre veszi a hangulatot, de hát a téma természetesen megkívánja mindezt. A Csokoládé öt Oscar-jelölést kapott (többek között a legjobb film kategóriában), de a stábtagok üres kézzel mentek haza.
Én és én meg az Irén (Me, Myself & Irene); rendező: Bobby & Peter Farrelly; főszereplők: Jim Carrey, Renee Zellweger, Chris Cooper; amerikai vígjáték
A skizofréniában szenvedő motoros rendőr elveszíti a gyógyszerét, és onnantól elszabadul a pokol. A film számos poénja igencsak rosszul öregedett, az meg különösen jelzésértékű, hogy Jim Carreynél sokkal viccesebbek a feka mostohafiai.
Erin Brockovich; rendező: Steven Soderbergh; főszereplők: Julia Roberts, Albert Finney, Aaron Eckhart; amerikai életrajzi dráma
Steven Soderbergh gyengébbik filmje ebből az évből. A harcos anyukát játszó Julia Roberts elnyerte az alakításáért az Oscart, de ahogy fentebb is jeleztük, a díjat Ellen Burstynnek kellett volna kapnia.
Fedezd fel Forrestert! (Finding Forrester); rendező: Gus Van Sant; főszereplők: Sean Connery, Rob Brown, F. Murray Abraham, Busta Rhymes, Matt Damon; amerikai dráma
A durván photoshoppolt poszter ne tántorítson el senkit, Gus Van Sant korrekt filmet rendezett a reménybeli írópalánta és mentora történetéből. A Good Will Huntinggal közös párhuzam természetesen nem a véletlen műve.
A Fekete Tigris könnyei (Fah Talai Jone / Tears Of The Black Tiger); főszereplők: Chartchai Ngamsan, Stella Malucchi, Supakorn Mitsuwon; thaiföldi akció-kalandfilm
Az eltérő társadalmi rétegekbe tartozó szerelmespár tragikus története Thaiföld történetének egyik legnagyobb külföldi filmsikere lett. A direktor, Chartchai Ngamsan olyan elődöktől merített ihletet alkotásához, mint Sergio Leone vagy Sam Peckinpah.
Gagyi mami (Big Momma’s House); rendező: Raja Gosnell; főszereplők: Martin Lawrence, Nia Long, Paul Giamatti; amerikai bűnügyi vígjáték
Már a magyar cím mindent elmond. Eddie Murphy nyomdokaiba lépve Martin Lawrence ripacskodik dagi nyanyának maszkírozva. Bármennyire is szomorú, a történet később trilógiává hízott.
Háború a Földön (Battlefield Earth); rendező: Roger Christian; főszereplők: John Travolta, Barry Pepper, Forest Whitaker; amerikai sci-fi
A minden idők legrosszabb filmjei listájának örök szereplője ez az elképesztő katyvasz, mely a szcientológia alapítójának, L. Ron Hubbardnek a regénye alapján készült. A nyolc (!) Arany Málna díj önmagáért beszél.
Hangyák a gatyában (Harte Jungs / Ants In The Pants); rendező: Marc Rothemund; főszereplők: Tobias Schenke, Axel Stein, Luise Helm; német vígjáték
Íme, a német pite: a nem éppen a humorukról híres németek se akartak lemaradni klotyóviccek terén, de hát az altesti poénok köztudottan nemzetköziek. Két évre rá már jött is a kötelező folytatás, két évtizeddel később pedig a megkésett harmadik rész.
A hatodik napon (The Sixth Day); rendező: Roger Spottiswoode; főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Tony Goldwyn, Michael Rapaport; amerikai akció-sci-fi
Belőle egy is bőven elég, gondolhatták az Arany Málna zsűritagjai, mindenesetre a dupla szerepet alakító Arnold kapott tőlük három jelölést, az egyiket a legrosszabb páros kategóriában. Valószínűleg a 25 millió dolláros gázsi kárpótolt.
A hazafi (The Patriot); rendező: Roland Emmerich; főszereplők: Mel Gibson, Heath Ledger, Joely Richardson; amerikai történelmi háborús film
Roland Emmerich ezúttal nem ufókat és halált hozó aszteroidát szabadított ránk, hanem egy 18. századi háborús veteránt. A történelemtanárok ízekre szedték a filmet, a kritikusok se voltak túl kegyesek, a nézők viszont özönlöttek érte a moziba.
Hé haver, hol a kocsim? (Dude, Where’s My Car?); rendező: Danny Leiner; főszereplők: Ashton Kutcher, Seann William Scott, Kristy Swanson; amerikai vígjáték
Az ezredfordulón nagyot mentek a suttyó stoner komédiák, melyek közül a Hé haver, hol a kocsim? volt az egyik legsikeresebb. A film címe és az ún. Zoltan-kézjel egyaránt utat tört magának az amerikai fiatalok mindennapi életébe.
Horrorra akadva (Scary Movie); rendező: Keenan Ivory Wayans; főszereplők: Jon Abrahams, Carmen Electra, Shannon Elizabeth; amerikai vígjáték
A később franchise-zá duzzasztott széria (jövőre jön a hatodik rész!) első darabja a többihez képest meglepően nézhető és szórakoztató. Olyan filmeket parodizál, mint a Sikoly, a Tudom mit tettél tavaly nyáron, az Ideglelés, a Közönséges bűnözők vagy a Mátrix.
22 évente sötétség (Pitch Black); rendező: David Twohy; főszereplők: Vin Diesel, Radha Mitchell, Cole Hauser; amerikai sci-fi-horror-akciófilm
Jó pár sci-fi készült ekkoriban a Mars meghódításáról, és félig-meddig a Pitch Black is ide tartozik, noha a bolygó nevét nem ejtik ki a filmben. Az összes közül még talán ez a legnézhetőbb, bár ettől még nem értjük, hogy miért készül belőle immár a harmadik folytatás.
Az igazság fáj (Get Carter); rendező: Stephen Kay; főszereplők: Sylvester Stallone, Miranda Richardson, Rachael Leigh Cook, Michael Caine; amerikai akció-krimi
Az 1971-es brit eredeti egy izgalmas thriller volt, Michael Caine kiváló alakításával. Ő ezúttal is visszatér, de Sly-on ő sem tud segíteni, de hát játszott ő korábban Steven Seagal oldalán, a Cápa 4-ről nem is beszélve.
A jövő kezdete (Pay It Forward); rendező: Mimi Leder; főszereplők: Kevin Spacey, Helen Hunt, Haley Joel Osment; amerikai romantikus dráma
Ekkor még úgy tűnt, hogy az egy évvel korábban berobbanó Haley Joel Osment meg tudja lovagolni A hatodik érzékkel szerzett hírnevét. A jövő kezdete egy igazi hollywoodi tearjerker, százas csomag zsepi nélkül senki se kezdje el nézni.
Malena; rendező: Giuseppe Tornatore; főszereplők: Monica Bellucci, Giuseppe Sulfaro, Luciano Federico; olasz-amerikai romantikus dráma
Monica Belluccit a Jóisten is arra teremtette, hogy Giuseppe Tornatore instruálja, valamint hogy Koltai Lajos fényképezze. A már jó ideje inkább rendezőként tevékeny magyar operatőr ezért a filmért gyűjtötte be karrierje egyetlen Oscar-jelölését.
Mars mentőakció (Mission To Mars); rendező: Brian De Palma; főszereplők: Gary Sinise, Don Cheadle, Connie Nielsen, Tim Robbins; amerikai sci-fi
Az ezredfordulós Mars láz, valamint egy korábbi disneylandes attrakció ihlette ezt a bugyuta sci-fit, melyet sem a neves rendező, sem Ennio Morricone zenéje, sem az amúgy kiváló szereplőgárda nem tudott megmenteni.
Mi kell a nőnek? (What Women Want); rendező: Nancy Meyers; főszereplők: Mel Gibson, Helen Hunt, Marisa Tomei; amerikai rom-kom
Egy soviniszta nőcsábász egy váratlan fürdőszobai baleset után elkezdi hallani a nők gondolatait, és teljesen megváltozik az élete. Mel Gibsont Golden Globe-ra jelölték a szerepéért, Helen Hunt pedig meg is kapta a díjat.
Mielőtt leszáll az éj (Before Night Falls); rendező: Julian Schnabel; főszereplők: Javier Bardem, Olivier Martinez, Johnny Depp; amerikai életrajzi dráma
Az USA talán legkülöncebb rendezője, Julian Schnabel ezúttal az AIDS-ben elhunyt kubai irodalmárról, Reinaldo Arenas-ról forgatott filmet. Javier Bardem ezzel a szereppel gyűjtötte be karrierje első Oscar-jelölését.
A millió dolláros hotel (The Million Dollar Hotel); rendező: Wim Wenders; főszereplők: Jeremy Davies, Milla Jovovich, Mel Gibson; amerikai-brit-német dráma
Bono azt hitte, hogy az éneklés és a világmegváltás mellett a forgatókönyvíráshoz is ért. Mel Gibson ezt tartja a legrosszabb filmjének, és meg akarta akadályozni a bemutatását. Nem tudjuk hibáztatni, de legalább Peter Stormare liverpudli akcentusa és lennonos orgánuma egy picit javít az összképen.
Mission: Impossible 2; rendező: John Woo; főszereplők: Tom Cruise, Dougray Scott, Thandiwe Newton; amerikai-német akciófilm
John Woo valahogy soha nem tudott olyan jó akciófilmeket csinálni Hollywoodban, mint odahaza, és még talán legjobb amerikai munkája, az Ál/arc esetében is igencsak rezeg a léc. A Mission: Impossible szériában is az ő nevéhez fűződik a leggyengébb rész, pedig az ezúttal hosszúhajú Tom Cruise ismét hajmeresztő mutatványokat vállalt magára.
A part (The Beach); rendező: Danny Boyle; főszereplők: Leonardo DiCaprio, Tilda Swinton, Virginie Ledoyen; brit-amerikai kaland-dráma
Alex Garland regényét Danny Boyle vitte vászonra, de a thaiföldi expat hippiparadicsomban játszódó film nem ütötte meg a regény szintjét. A soundtrack legalább jó, bár A part ma már inkább azért számít emlékezetesnek, mert a beígért főszerepről mégis lemaradó Ewan McGregor ezután 15 évig nem állt szóba a rendezővel.
Pénzt és életet (Where The Money Is); rendező: Marek Kanievska; főszereplők: Linda Fiorentino, Paul Newman, Dermot Mulroney; amerikai bűnügyi vígjáték-dráma
Paul Newman az utolsóelőtti szerepében egy olyan bankrablót játszik, aki bénulást színlel. A nyugdíjas otthonbeli ápolónője rájön a kamuzásra, és rá akarja venni, hogy együtt nyúljanak le egy nagy szajrét.
Rossz álmok (The Gift); rendező: Sam Raimi; főszereplők: Cate Blanchett, Giovanni Ribisi, Keanu Reeves, Greg Kinnear, Katie Holmes, Hilary Swank; amerikai horror-thriller
A Pókember filmeken innen, de már a Gonosz halott trilógián túl Sam Raimi rendezett egy horrort, ami egy gyengébb X Akták epizód feldúsított változatának tűnik. Hiába a jó szereposztás, a legtöbben valószínűleg Katie Holmes topless jelenete miatt emlékeznek erre a filmre.
Sade márki játékai (Quills); rendező: Philip Kaufman; főszereplők: Geoffrey Rush, Kate Winslet, Joaquin Phoenix, Michael Caine; brit-amerikai-német történelmi dráma
Marquis de Sade alakja immáron két évszázada érdekli az emberiséget. Az alkotók meglehetősen szabadon értelmezték a biográfia fogalmát, ettől függetlenül Philip Kaufman filmje – elsősorban a remek színészeknek köszönhetően – nagy kritikai siker lett, Geoffrey Rush pedig még egy Oscar-jelölést is begyűjtött.
Segítség, apa lettem! (The Family Man); rendező: Brett Ratner; főszereplők: Nicolas Cage, Tea Leoni, Don Cheadle; amerikai romantikus fantasy vígjáték-dráma
A történet főszereplője egy nap arra ébred, hogy a volt barátnője immáron a felesége, és két gyerekük is van. Mindez természetesen elegendő lehetőséget nyújt Nicolas Cage-nek arra, hogy jó szokásához híven kidülledt szemmel ordibáljon.
Shaft; rendező: John Singleton; főszereplők: Samuel L. Jackson, Vanessa Williams, Jeffrey Wright, Christian Bale; amerikai-német akció-thriller
Az 1971-es blaxploitation klasszikus remake-jében Samuel L. Jackson is van annyira karizmatikus, mint elődje, Richard Roundtree, de a soundtrack lényegesen gyengébb, és maga a film sem éri el az eredeti színvonalát.
Sikoly 3 (Scream 3); rendező: Wes Craven; főszereplők: Neve Campbell, Courteney Cox, David Arquette; amerikai thriller
Már a második rész sem volt egy nagy szám, és ez hatványozottan igaz lett a harmadikra is. Utána egy darabig úgy tűnt, hogy ennek a franchise-nak lőttek, de aztán újra előkerült a híres maszk, és hamarosan bemutatásra kerül a hetedik Sikoly film.
Taxi 2; rendező: Gerard Krawczyk; főszereplők: Samy Naceri, Frederic Diefenthal, Marion Cotillard; francia akció-krimi-vígjáték
Daniel ugyanolyan vagány, Emilien meg ugyanolyan pipogya, mint az első részben, és szerencsére Marion Cotillard karaktere is visszatér. Nem annyira szórakoztató, mint az első rész, de korrekt folytatás.
Temetetlen múlt (What Lies Beneath); rendező: Robert Zemeckis; főszereplők: Michelle Pfeiffer, Harrison Ford, Diana Scarwid; amerikai természetfeletti thriller
Harrison Ford filmográfiájában ez a film kitüntetett szerepet kap, de hogy miért, azt nem mondjuk el, mert spoiler lenne. A Temetetlen múlt nagy kasszasiker volt, pedig nem több egy logikátlanságokkal teli, átlagos thrillernél.
Tigris és sárkány (Wo Hu Cang Long / Crouching Tiger, Hidden Dragon); rendező: Ang Lee; főszereplők: Chow Yun-Fat, Michelle Yeoh, Zhang Ziyi; kínai-amerikai romantikus harcművészeti film
Kínában külön műfajt képeznek a röpködős/kardozós filmek. A wuxia nevű stílus még John Carpentert is megihlette (lásd a Nagy zűr Kis-Kínában vonatkozó jeleneteit). Aki túlteszi magát azon, hogy emberek hosszú másodpercekig a levegőben úszva kardoznak, annak tetszeni fog ez a film.
Titán: Időszámításunk után (Titan A.E.); rendező: Don Bluth, Gary Goldman; hangok: Matt Damon, Bill Pullman, John Leguizamo; amerikai animációs sci-fi
Ez a sci-fi rajzfilm annak idején nem sok vizet zavart, de később komoly kultusza alakult ki. Különlegessége abból is fakad, hogy részben kézrajzos módszerrel, részben számítógépes technológiával készült, és sok későbbi animációs filmes nevezi azóta az egyik legnagyobb kedvencének.
Tizenhárom nap (Thirteen Days); rendező: Roger Donaldson; főszereplők: Kevin Costner, Bruce Greenwood, Dylan Baker; amerikai politikai thriller
A kubai rakétaválság szűk két hétre megbénította a világot, ezenkívül ihletet adott Roger Donaldsonnak, hogy elkészítsen egy egész jó játékfilmet az 1962-es politikai eseményekről. Kevin Costner 2001-ben levetítette a filmet Fidel Castrónak.
Tolvajtempó (Gone In 60 Seconds); rendező: Dominic Sena; főszereplők: Nicolas Cage, Angelina Jolie, Giovanni Ribisi; amerikai akciófilm
Az 1974-es eredeti sem volt egy nagy szám, és a remake sem lett az, de persze még mindig jobb, mint a Halálos iramban széria bármelyik része. Autófetisisztáknak kötelező.
U-571; rendező: Jonathan Mostow; főszereplők: Matthew McConaughey, Bill Paxton, Harvey Keitel; amerikai-francia háborús akciófilm
A tengeralattjárós műfajban a Wolfgang Petersen féle Das Boot igen magasra tette a lécet, amit azóta már sokan levertek, többek között az U-571 alkotói is. Ráadásul a film hemzseg a történelmi pontatlanságoktól.
Új csapás (Shanghai Noon); rendező: Tom Dey; főszereplők: Jackie Chan, Owen Wilson, Lucy Liu; amerikai-hongkongi western-vígjáték
Jackie Chan és Owen Wilson egy vadnyugati komédiában – mindez akár borzalmasan is hangozhatna, de a végeredmény szerencsére egyáltalán nem kínos. A buddy movie három évvel később kapott egy folytatást, de aztán az alkotók leálltak.
Űrcowboyok (Space Cowboys); rendező: Clint Eastwood; főszereplők: Clint Eastwood, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland, James Garner; amerikai sci-fi-kalandfilm
2000 Űrodüsszeia, avagy nagyfaterok az űrben. A film alaphelyzete megmosolyogtató: négy nagypapa korú ex-pilóta felmegy az űrbe, mert csak ők tudnak kiiktatni egy régi szovjet műholdat. Az öregurak viszont vannak annyira elbűvölők, hogy megbocsátjuk a történet bukkanóit.
Végső állomás (Final Destination); rendező: James Wong; főszereplők: Devon Sawa, Ali Larter, Kerr Smith; amerikai horrorfilm
A filmtörténet egyik legnagyobb rejtélye, hogy ebből a horrorból hogyan lett a mai napig sikeres franchise. Végül is a halál és a közönség útjai kifürkészhetetlenek, mindenesetre már előkészületben van a hetedik rész.
Viharzóna (The Perfect Storm); rendező: Wolfgang Petersen; főszereplők: George Clooney, Mark Wahlberg, Diane Lane; amerikai katasztrófafilm
A megtörtént esetet feldolgozó film főszerepére Petersen Harrison Fordot szerette volna, de ő nem vállalta, ahogy Nicolas Cage és Mel Gibson sem. George Clooney csak a negyedik opció volt. A Viharzóna a 2000-es év egyik legsikeresebb filmje lett, ami valószínűleg kárpótolta a stábot a minden bizonnyal nem könnyű forgatásért.
A vörös bolygó (Red Planet); rendező: Antony Hoffman; főszereplők: Val Kilmer, Carrie-Anne Moss, Tom Sizemore; amerikai sci-fi
A 2000-es év marsos filmjei közül a leggyengébb, bár John Carpenter egy évvel később még ezt is alulmúlta A Mars szellemével. Beszédes infó, hogy A vörös bolygó direktora, Antony Hoffman azóta se rendezett semmit.
X-Men; rendező: Bryan Singer; főszereplők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Ian McKellen; amerikai szuperhősös akciófilm
Van, aki a Tim Burton féle 1989-es Batmant tartja a modern szuperhős műfaj első filmjének, viszont a Marvel első mozifilmje a 2000-es X-Men volt. Hugh Jackman a mai napig nem távolodott el Wolverine szerepétől, rajta kívül pedig a már igencsak koros Ian McKellen és Patrick Stewart is játszik még mindig Marvel produkciókban.
