A menyasszony! (The Bride!), rendezte: Maggie Gyllenhaal, szereplők: Christian Bale, Jessie Buckley, Jake Gyllenhaal, Penélope Cruz, Peter Saarsgard, Annette Bening, John Magaro, amerikai gótikus romantikus horror, 126 perc, 2026., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Holtunkiglan
A Frankenstein menyasszonyának újra értelmezését eredetileg a Netflix számára készítette volna el Maggie Gyllenhaal, de a költségek elszállása és a kreatív különbségek miatt a produkció végül a Warnernél kötött ki. A menyasszony! lehetett volna méltó társa a Szegény páráknak és a közelmúlt szörnyfilmjeinek, de az önkifejezés során a túlburjánzó kísérletezőkedv és alkotói szabadság szétzilálta a koncepciót. Buckley és Bale hiába nagyszerűek, amikor a forgatókönyvíró-rendező a lovak közé dobta a gyeplőt, vele együtt mindenki a halálba vágtatott. 
Az embereket mindig is foglalkoztatta az élet és halál kérdése, persze nem csak vallási alapon, hanem az adott kor tudományos eredményeinek tükrében is. Fel lehet-e támasztani a halottakat és ha igen, akkor hogyan? Létre lehet-e hozni élettelen anyagból élőt vagy különböző emberi szervekből és testrészekből egy új emberi lényt? Ennek nyomán a XIX. század elején az irodalomban szép lassan kibontakozott a tudományos-fantasztikum.
Az irodalmi, politikai és tudományos vénával megáldott családból származó Mary Shelley élete finoman szólva is kalandos volt, melyet sokszor fájdalom, depresszió és veszteség kísért. Későbbi – akkor még nős – férjével egy ideig Svájcban vendégeskedtek Lord Byronnál, ahol a szokatlanul hűvös nyár nem kedvezett a szabadtéri programoknak. A társaság – melyhez Lord Byron magánorvosa is csatlakozott – ezért rémtörténetekkel szórakoztatta egymást, így született meg Frankenstein ikonikus karaktere, valamint a korai vámpírtörténetek.
A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című gótikus regény 1818-ban jelent meg, melyet 19 évesen írt és először névtelenül publikált Londonban. Bár Mary Shelley terjedelmes irodalmi életművet tudhatott a magáénak, ám életének utolsó éveiben már sokat betegeskedett. Fejfájás és paralízis gyötörte, ami az olvasásban és írásban is akadályozta, végül agydaganatban halt meg 53 éves korában.
Rengeteg elintézetlen dolga akadt még, többek között Frankenstein történetének tovább mesélése, legalábbis jelen film szerint, melynek cselekménye az írónő halála után kezdődik. Mary Shelley (Jessie Buckley) szelleme gyötrődik a befejezetlen történet miatt, ezért megszállja egy fiatal lány, Ida (Jessie Buckley) testét és elméjét, aki a ’30-as évek Chicagójában él alvilági alakok kéjsóvár vágyainak kitéve magát. Mikor a lány ellenáll az erőszaknak, az egyikük lelöki a lépcsőn és nyakát szegi.
Ugyanebben az időben a félszeg Frank (Christian Bale) felkeresi tiltott tudományokkal foglalkozó Dr. Euprhronioust (Annette Bening), hogy teremtsen neki egy menyasszonyt, mert nagyon magányos. Mit ad isten, éppen Ida holttestét ássák ki a temetőben és lehelnek bele új életet. A lány semmire sem emlékszik és a derék férfi udvarlásával sem tud mit kezdeni az elején, ám ők ketten később mégis megszöknek, hogy szerelemespárként fordítsák káoszba a világot. A két szörnyeteg ugyanis hiába próbál láthatatlan maradni, az emberek üldözőbe veszik őket, Frankenstein és A menyasszony pedig önmagából kikelve, emberfeletti erővel és féktelen dühhel szedi újabb és újabb áldozatait egymást védve. Az ügyet Jake Wiles nyomozó (Peter Sarsgaard) és bájos segédje Myrna Mallow (Penélope Cruz) kapja, de a nyomukban van a maffiavezér egyik embere (John Magaro) is, hogy végezzen velük.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy mind Mary Shelley és regénye, mind pedig A menyasszony! alapjául szolgáló Frankenstein menyasszonya című film a maga idejében kuriózumnak számított. Az írónő kevés hivatalos oktatásban részesült, ám apja révén széleskörű ismeretekre tett szert, különösen egy akkori leánygyermekhez képest. Egész életét intenzív intellektuális és kreatív tevékenység jellemezte, az írás mellett gyakorolta anyja feminista elveit is és anyagilag támogatta azokat a nőket, akiket a társadalom megvetett.
Sokáig nem kapta meg a neki kijáró figyelmet, de a múlt század ’70-es éveiben a feminista irodalomkritika térnyerésével az őt megillető helyre került a világirodalomban (is), a felvilágosodás és romantika jegyében született Frankenstein elemzéseivel pedig könyvtárakat lehetne megtölteni. Maga a karakter az idők során popkulturális ikonná vált és lényegében a világon mindenhol ismerik.
Az 1935-ös Frankenstein menyasszonya az 1931-es Frankenstein folytatása volt (a regény egyik mellékszálán alapul) és mára igazi kultfilmmé vált, sokan minden idők egyik legjobb folytatásának tartják. A modern filmtudósok azóta is oda és vissza elemzik, rengeteg mindent belelátva. A korszak, amiben készült, minden szempontból különleges, miért ne lehetne az üzenete is az?
A menyasszony! csak nyomokban tartalmazza a klasszikus film cselekményét, bár akkor játszódik, amikor azt bemutatták. Női szemszögből meséli el a történetet, mely a #metoo-ra és az Epstein-aktákra reflektálva mutatja be a női sorsok és szerepek változását a férfiak uralta világban. Mindvégig markánsan megjelenik benne a feminista írónő szelleme és szellemisége, életében és halálában is sokszor „ő” irányítja a menyasszonyt.
Ida a halállal születik újjá, már nem a maffiózók játékszere, minden, ami történik, az ő beleegyezésével történik. Ő a Menyasszony, aki nem akar minden áron feleség lenni, csak egyszerűen tartozni valakihez, jelezni, hogy hello, foglalt vagyok. A kulcsszó a konszenzus, ami nem csak a múlt század 30-as éveiben nem volt ismert, de még a közelmúltban sem nagyon.
A cselekmény – elsősorban – két szörnyszülöttről szól, akik minél inkább egymásra hangolódnak, annál inkább elvesztik a kapcsolatot a valósággal. Egymás iránti mély érzelmük a külvilág felé irányuló haragot, az erkölcsi gátlások teljes levedlését hozza magával. Üldözőik elől menekülve jóval túllépnek a jogos önvédelem határain, higgadtabb pillanataikban maguk is meglepődnek saját brutalitásukon, emberfeletti erejükön.
A menyasszony! Frankestein párkapcsolatának zavarba ejtő újra értelmezése múlt századi cselekménnyel és atmoszférával, melybe nem csak a jelen gondolatiságát és üzenetét sikerült becsempészni, de néhány kifejezetten modern elemet is. Miközben néztem, vegyes érzéseket váltott ki belőlem az erős színészi játék, a komfortzónából kizökkentő, zavarba ejtő, de túl széles gesztusokkal dolgozó (már-már ripacskodó), széttartó koncepció. Végső soron az egész olyan, mint egy féktelen Lady Gaga klip, miközben az ember fejében végig ott motoszkál a kérdés: Frankensteinnek vajon van erekciója? 
