Transformers: A kihalás kora, rendező: Michael Bay szereplők: Peter Cullen, Mark Wahlberg, Nicola Peltz, Stanley Tucci színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 165 perc, 2014
Emlékszem, amikor még mit sem sejtve lapozgattam unokanagybátyám képregény gyűjteményét, és az oviba is büszkén mentem az autobotos sapkámban. Mindig úgy gondoltam erre a Hasbro alkotásra, hogy sose fogom cikinek érezni, ám most egy moziteremben ülve a talpam is összeszorult a “Nyomassuk” és hasonló ízlésficamos mondatoktól.
Az előző részek történet szálán haladva az emberiség nem kér többet a Transformerek csatájából, ezért a “temetői szél” névre hallgató titkos szervezet által elkezdi kiirtani őket. Érdekesség, hogy nem kérnek a szövetségből, mégis a Vesztegzár nevezetű fejvadásszal karöltve ölnek autobotokat és álcákat egyaránt a kormány tudta nélkül. Egészen addig amíg egy nap egy texasi számláktól sújtott mérnök apuka Cade (Mark Walhberg) haza nem visz egy kamiont. Tényleg nincsenek nagy igényeim egy gyerekeknek készült játékokról írt képregény adaptációt illetően, de azért ennyire ne nézzenek már ingerszegénynek minket a film gyártói. Félek, hogy mi fog történni a Tini Nindzsa Teknőcökkel, ha ez az új irányt vett Michael Bay-féle gépezet bedarálja.
Mark Walhberg szebb alakításokat is megélt már a Boogie Nights-ban, a Pain & Gain-ben, majd Oscarra lett jelölve a Tégla, és A harcos filmek után, most aggódó még is néha bölcsességeket szóró apukaként rém idegesítő két óra elteltével. Az amerikaiak által sokat szajkózott: karrierre hajts, utána jöhet a gyerek, lődd le a hormonjaidat! propaganda ide is be lett csempészve. Aztán végül fordítanak a kockán, és egy kisebb jellemfejlődést kapva Marky Mark feladja ennek az eszmének az erőltetését.
Stanley Tucci hasonló cipőben jár a filmet illetően, képletesen ő a gonosz milliárdos, aki egy kicsi (isten bocsássa meg nekem), de Steve Jobs beütéssel van nyakon öntve. Bingbing Li, Jack Reynor, Nicola Peltz csinosak, szaladnak, verekednek, dramaturgia célzattal behozzák őket a történetbe, azonban alakításról az esetükben nem beszélhetünk.
És nem kérek abból, hogy ez egy akciófilmnek készült, nem ez a lényeg, mert mondok kapásból öt ellenérvet, ami szintén így lett eladva, mégis bírnak tartalommal, emlékezetes színészi játékkal, melyek túlélik a nyarat (Mátrix, Bosszúállók, A Sötét lovag, Terminátor, Szárnyas fejvadász). Az idei felhozatalban az Amerika kapitány, A holnap határa vagy éppen az érkező A Galaxis őrzőivel sem tudja felvenni a versenyt. Bár lényegében jobb mint az eddigiek, a viccek terén sem lóg ki már annyira a lóláb, viszont öreg vagyok már a robbantsunk fel mindent egy mondatos szlengek és a lassított földcsapkodások drámaiságának befogadásához. Az ilyen szőrszálhasogatásoktól eltekintve, a nem beszélő ám annál királyabb dinobotokkal felturbózott 4. rész, kiemelkedően jobb lett, mint eddig bármelyik.
10/5
