Generációjának egyik meghatározó színészeként indult a ma 69 éves Mickey Rourke, aki legalább olyan rejtélyes figura (sokak szerint szimplán elviselhetetlen), mint a nagyvásznon megjelenített karakterei. Összeszedtük a 10+1 legjobb alakítását, melyek mindegyike bizonyítja tehetségét és a robusztus külső mögött megbúvó érzékenységét.
A 90-es években a színészetet a profi bokszért átmenetileg otthagyó Rourke pályafutása pont olyan viharos és pofonokkal teli, mint maga a sportág. A 80-as években tényleg sokáig úgy tűnt, hogy ő lehet a korszak James Deanje, aki egy szerep kedvéért ha kell, hetekig nem fürdik. Aztán másra fókuszált, magánéleti problémái miatt pedig azt hittük, hogy örökre egy beváltatlan ígéret marad. A nagy visszatérésére a 2005-ös Sin City képregény adaptációjáig kellett várnunk, hogy aztán rá három évre, szó szerint élete alakítását nyújtsa A pankrátorban. A TOP 10-es listánkból kirajzolódik, hogy Rourke karrierje mindig kiállta a pofonokat, és csodával határos módon még él.
10. A test melege (1981)
Oké, Rourke csak mellékszerepben bukkan fel ebben a filmben, de az alig néhány jelenetnyi emlékezetes megnyilvánulásának köszönhetően, a következő évben megkapta a nagy kitörési lehetőségét. Lawrence Kasdan kritikusok által is méltatott neo-noir alkotásában – mely akkoriban a fülledt erotikus jeleneteivel kiverte a biztosítékot – a főszereplő ügyvédnek egyik ügyfeleként felbukkanó Rourke, elég szilárd személyiséget varázsolt elénk ahhoz, hogy egyből magára irányítsa a figyelmet, az egykori bokszoló életművéből éppen emiatt érdemelte ki listánkon a tizedik helyet, érdemes vele próbát tenni.
9. Az alvilág pápája (1984)
Egy mellément, mégis furcsa mód érdekes gengszterdráma Az alvilág pápája, melyben két olasz unokatestvér, Charlie (Rourke) é Paulie (Eric Roberts) pitiáner bűnözők New York olasz negyedében. Bár Stuart Rosenberg direktor nem volt képes összetartani a cselekményt, olyan tehetséges fiatal színészeket választott ki a szerepekre, akik megbízható és természetes játékukkal kihúzták őt a slamasztikából. Daryl Hannah, Burt Young és Geraldine Page – aki Oscar- jelölést is bezsebelt alakításáért – is segítették a két főszereplőt.
8. A sárkány éve (1985)
Michael Cimino rendezése, mely szintén egy gengszterfilm, de a színész ezúttal egy rasszista, a vietnami pokolban edződött rendőrkapitányt alakít, akinek hol máshol kellene rendet tennie, mint New York kínai negyedében, ráadásul pont akkor, amikor a bűnbandák éppen egymás torkának ugranak. Egy stílusos és nagyszerű bűnözőkről szóló film, melynek a forgatókönyve nem volt túl acélos, de Rourke alapvetően szemérmetlen gazember karaktere és annak ábrázolása a színésztől elég érdekessé tette ahhoz, hogy a figyelmünket az utolsó percig lekösse. Remekül ragadta meg a rosszindulatú és rasszista zsaru figuráját, mely mélységében mutatta meg az emberiségben rejlő gyűlölet és sötétség magvát.
7. Az étkezde (1982)
A hatvanas évek elején játszódó keserű coming-of-age komédia Barry Levinson rendezői debütálása volt a nagyvásznon – ezúttal egyedül is irányított -, mely egyben egy óda is a saját életrajza ihlette Baltimore-i felnövésének emlékeihez. Mickey Rourke első jelentős szerepét kapta meg Boogie képében, aki zavaros baráti körrel rendelkezik, ráadásul komoly szerencsejáték függőségtől is szenved. Az ismét rosszfiú személyiség megformálása méltató elismeréseket hozott a színész számára, ezzel jelentősen előremozdítva a karrierjét. A klasszikus felnövés-komédia-dráma szentháromsága fordulópontként írható le Rourke pályafutásában.
6. 9 és 1/2 hét (1986)
A sok szempontból felesleges és elcsépelt erotikus 9 és 1/2 hét, a New York-i művészeti galéria alkalmazottja (Kim Basinger) és a gazdag bróker (Rourke) szerelmi történetét meséli el. Adrian Lyne filmje iszonyat rosszul indított Amerikában, ugyanakkor a világ többi részén népszerűségnek örvendett, még annak ellenére is, hogy kritikailag a földbe döngölték az alkotást. Az ellentmondásos jellege miatt – melyben nyíltan ábrázolt szexuális tartalmak jelentek meg -, a mai napig Mickey Rourke leghíresebb szerepe. A 9 és 1/2 hét főszereplőin keresztül kiválóan ábrázolja a 80-as évek énközpontú felfogását, Joe Cocker híres betétdalára pedig mindenki emlékszik, ahogy Basinger táncára és Rourke cigiző élvezkedőjére is.
5. Sin City – A bűn városa (2005)
Sok okunk lehet lelkesedni Frank Miller kultikus képregényének adaptációjáért, a hihetetlenül egyedi vizualitása, melyet remekül sikerült reprodukálnia az eredeti füzetekből, és a kemény, letaglózó forgatókönyve miatt tökéletes feldolgozásként írta be magát az emlékezetünkbe. Mindezt gyarapította Mickey Rourke, mint Marv szerepeltetése, ami egy zseniális húzás volt a készítőktől. Mivel a színész már közel 20 éve nem mutatott fel igazán értékelhető megnyilvánulást, ráadásul a képregényben megelevenedő figura kísértetiesen hasonlított a boksz miatt eltorzult, majd műtétekkel helyreállított arcú Rourke tulajdonságaira, szinte egybeforrt nevével az újbóli rosszfiú megformálása, melynek személyiségét a való élet eseményei tették igazán összetetté. Ezzel a Sin City nemcsak hogy megalkotta a film legemlékezetesebb karakterét, de Rourke is megkapta az újbóli lökést karrierjéhez. A folytatásban is visszatért, de az már összességében is haloványra sikeredett.
4. Rablóhal (1983)
Az Apokalipszis most munkálatai miatt teljesen kimerült Francis Ford Coppola úgy döntött, hogy két kisebb filmet készít S. E. Hinton regényeiből. A Rablóhal volt a második, mely egy nagyon stilizált, lázálomszerű fekete-fehér képekkel operáló film lett, miközben a fiatal tehetségeket ötvözte az úttörőnek számító filmkészítési technikákkal. Coppola tökéletes választása volt Rourke, a bajba jutott, megtört és nagydumás motoros szerepére. A színész játéka megragadta az összes szükséges gyötrelmet, szenvedést és kínt, a tehetségét pedig tovább igazolta a lázadó vonal felvonultatása. Egy hipnotikus film mesés előadásban éppen ezért érthetetlen, hogy a Rablóhal egy méltatlanul elfeledett Coppola és Rourke alkotás.
3. Törzsvendég (1987)
Charles Bukowski amerikai író/költő forgatókönyve alapján a Törzsvendég egy félig önéletrajzi elbeszélés, elsőre szokványosnak tűnő, életének rövid időszakáról, amikor még Los Angeles bárjait járva csak ivott és írt, mint törzsvendég. Rourke átalakulása a tipikus művészi hitvallás felvételével, hatalmas ugrás volt eddigi szerepeihez képest, melyben Bukowski mentalitását és külsejét is tökéletesen elsajátította. Hetekig nem fürdött és nem mosott hajat, leutánozta az író beszédstílusát, miközben remek humorral fűszerezte személyiségét. Erőfeszítései kifizetődőek voltak és teljesítményével elnyerte az Independent Spirit legjobb színész-díját.
2. Angyalszív (1987)
A bohém, hedonista művészt követően már csak a pokol legsötétebb bugyrai maradt ki Rourke számára, melyet még ugyan ebben az évben abszolvált is az Angyalszívvel. Rourke elképesztően érdekes figurává teszi a sötét múlttal rendelkező nyomozó karakterét. Ha ehhez hozzávesszük a méltán híres szexjelenetét Lisa Bonettel, Robert De Niro nagyszerű mellékszerepét, a fantasztikus direktori munkát, Alan Parker lélekgyilkos forgatókönyvét és a nagyvásznat szétfeszítő atmoszférát, azonnal érthetővé válik, miként is repült a listánk második helyére, mely az emberi lélek legsötétebb bugyraiba vezet el minket. Adrian Lyne, a 9 és 1/2 hét rendezője azt mondta Rourke filmbéli teljesítményéről, “hogyha az Angyalszív után Rourke meghal, akkor generációjának James Deanje vált volna belőle.”. Bár szerencsére nem tudtuk meg, hogy így történt volna-e a dolog – főleg hogy A pankrátor, a színész legjobb szerepe 2008-ig váratott magára – , de a direktor fején találta a szöget.
1. A pankrátor (2008)
Miközben a Sin City jelezte Mickey Rourke visszatérését, mindez csak egy aprócska pislákolás volt a feléledni látszódó karrierjében. Bennünk maradt a félsz, hogy esetleg csak egy egyszeri és megismételhetetlen varázslat volt tőle, ahol a csillagok állása is besegített a dologba. Mindez megváltozott, amikor Darren Aronofsky A pankrátor főszerepére kiválasztotta őt. Vagyis inkább a szerep választotta ki őt! A szerencséjét vesztett, lecsúszott egykori pankrátor elesett karaktere ismét egy olyan testhezálló szerep volt Rourke számára, melyet látszólag nem tudott volna giccs nélkül eljátszani, ha az egyben nem az ő valós életéből táplálkozó kínkeserves visszatérésének kálváriájából merített volna. Rourke aktuális életének számos aspektusát tükrözve, a lassan beinduló pályafutásától, a magánéleti problémáin át, A pankrátor újból megadta számára a visszatérés lehetőségét, ezzel feltámasztva a sztárt. A párhuzam miatt igencsak merész film könnyekkel teli, földhözragadt utazást kínált, mellyel Rourke emlékeztetett minket, hogy a 80-as években miért is tartották őt a szakma egyik legtehetségesebb ifjújának. A fikció és a valóság tökéletes összemosódását kínáló A pankrátor méltán végzett a TOP 10-es listánk élén.
Az Akadémiát nem hatotta meg feltámadása, mert végül nem nyerte el az aranyszobrocskát. Bár a telefonja gyakrabban csengett megint, jöttek olyan sikerfilmek (főleg anyagilag), mint a Vasember 2 vagy a The Expendables -A feláldozhatók, de azért hírhedt összeférhetetlensége miatt vissza is szép lassan visszacsúszott a B-C-Zs kategóriába, de legalább a villanyszámláit ki tudja fizetni. Egy karrier, amiben sokkal több volt, de többnyire maga alá temette az ego, és erre még rá is segített néhány dilettáns plasztikai sebész.
+1 Harley Davidson és a Marlboro Man (1991)
Ez sem a filmtörténet sarkköve, de nagyon szép emlék a már rég bezárt Tátra moziból. Mickey itt még egyben volt, ráadásul partnere Don Johnson a Miami Vice miatt is akkor nagyon hasított, de már akkor is B mozi volt, anyagilag és kritikailag is bukta, macsó arcoskodás viszont nosztalgikus érzésekkel tölt el visszatekintve a 90-es évek elejére, VHS-en is pörgött.
