Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! Here we go again) rendező: Ol Parker, szereplők: Amanda Seyfried, Lily James, Pierce Brosnan, Colin Firth, Stellan Skarsgard, amerikai musical-vígjáték, 114 perc, 2018. (12)
Tíz évvel az első részt követően, vajon maradt-e még annyi szufla az ABBA dalokkal és világsztárokkal összefűzött musicalben, amennyi képes elszórakoztatni a nézőket?
Hát ez a nap is elérkezett, tíz év után folytatást kapott minden idők legjobb musicalje! Tréfát félretéve: annak idején kellemes kis limonádé volt az ABBA dalok köré összerántott Mamma mia, egy igazi nyári film, amiben szép számmal akadtak világsztárok, fülbemászó dalok, festői helyszínek, szóval tényleg egy aranyos mozi volt.
A folytatásról duruzsoltak egy jó darabig, és úgy tűnik bő 10 év kellett ahhoz, hogy újra össze lehessen rántani a sztárbagázst, hogy nyaraljanak egy jót, dalolásszanak kicsit, mi pedig élvezzük, mert hát Meryl Streep, meg Amanda Seyfried boci szemeitől és Pierce Brosnan angyali hangjától egyszerűen képtelenség nem elolvadni. Bár, utóbbival biztos akad, aki vitatkozna.
Egyből belecsapva a lecsóba: A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Nagyon humoros, kedves címadók) egy végtelenül fölösleges folytatás lett. A karakterek semmi újat nem nyújtanak, sőt, igazából a film alibi története is csak arra játszik, hogy újra egy helyszínen tudja az első rész szereplőit egy jelenet erejéig. Beillesztettek egy visszaemlékezős szálat, ahol Amanda Seyfried helyett Lily James-szel eshetünk szerelembe, illetve az első rész apuka triójának fiatal tagjaival, akikben viszont szemernyi sincs meg abból a karizmából, ami Pierce Brosnanben, Colin Firth-ben, vagy épp Stellan Skarsgardban, de legalább fiatalok, jóképűek és elviselhetően énekelnek a játékidő alatt.
A marketinggépezet ráadásul ismét csúnyán megvezetett minket, a film két talán legnagyobb húzóneve Meryl Streep és Cher ugyanis ketten együtt szerepelnek körülbelül 10 percet a majd kétórás játékidő alatt. Cher ráadásul kissé önmaga paródiája már a filmvásznon, “köszönhetően” a rengeteg botoxnak és sminknek, persze azt ettől még el kell ismerni, hogy ahol Ő dalra fakad, ott megáll a levegő, amire egyébként parodisztikusan a film is rájátszik.
És ez menti meg a Mamma Mia! sose hagyjuk abbát. Érezhetően szorult ugyanis a készítőkbe önirónia, és ez segít elsimítani a sokszor teljesen szürreális történetet, ami néhol inkább tűnik összefoltozott klipgyűjteménynek, mintsem tisztes egész estés mozinak.
Mert az az igazság, hogy bármennyire is újabb bőrlehúzás a Mamma Mia folytatása, még így is élvezetes limonádé lett belőle. Nagyon minimálisan megpróbálkozik komolyabb érzelmi húrokat megpengetni (bár ennek sikeressége azért erősen kétségbe vonható), aki az első rész soundtrackjét szerette, az most is elégedett lesz, hiszen a néhány megtartott kötelező mellé azért jött jó néhány újabb dal, a színészek előadásmódjára pedig továbbra sem lehet panasz, szóval akad, ami továbbra is a helyén van a filmben.
Az önismétlés, a trailerek parasztvakítása, és az új karakterek nem túl erős felhozatala igazából kiáltana azért, hogy porba tiporjuk ezt a filmet, valahogy azonban mégis maradt annyi szórakoztató báj az első részből átemelt receptben, amennyi azt mondatja velünk: végül is annyira nem volt rossz.
