Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe megkísérli azt, ami másoknak hosszú könyvciklusokban sikerült: Írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. Az legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze kész filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit, írásunk a lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.
Lengyelország művészi szférájának liberalizációja 1956 októberében lezajlott, a forradalmi események egyik legjelentősebb kulturális vetülete. A szovjet érdekszférába tartozó államok filmkészítői közül először a lengyeleknek nyílt alkalmuk szélesíteni művészi perspektívájukat, egy megengedőbb politikai légkörben demonstrálni, hogy legalább annyira képesek az értékteremtésre, mint nyugati alkotótársaik.
Ezen törekvésük a kor filmesztétái által A Lengyel Iskola névre keresztelt vonulatában manifesztálódott, amit a Kelet-európai film iniciális irányzataként tartanak számon. A Lengyel Iskola egyaránt origója a lengyel és az egyetemes filmtörténet progressziójának, és kiindulópontja egy művészi szemléletnek, ami szocialista kultúrpolitika igen szűkös határait feszegetve, megkísérel szociálisan érzékeny témákat beemelni a közéletbe.
(Hamu és gyémánt)
A Lengyel Iskola visszatérő témája a múlt, és a múlt eseményeinek feldolgozása. Az irányzaton keresztül a lengyel társadalomnak először volt alkalma szembenézni az olyan, kollektív sokkhatásokkal, mint a Holokauszt, vagy a II. világháború borzalmai. Nem véletlen, hogy a Lengyel Iskola filmjeinek többsége ezen két kérdéskör köré koncentrálódik, a témában a Haláltánc (1957) és Andrzej Wajda Csatorna (1957) című filmje is precedensértékű alkotásnak számít.
Wajda életművéből továbbá kiemelendő a Hamus és gyémánt (1958) és a Lotna (1959) című mozi is. Fontos megemlíteni Roman Polanski személyét is, akinek szárnybontogatása egybeesik A Lengyel Iskola késői időszakával. Mielőtt meghódította volna Hollywoodot, Poalnski 1962-ben még Lengyelországban dirigálta le a Kés a vízben című filmjét, amivel megalapozta saját és a mindenkori lengyel filmművészet a nemzetközi hírnevét.
(Roman Polanski művészete idővel messze túl nőtt, a lengyel iskola mozgalmán)
A legfontosabbak…
A csatorna (1957)
Hamu és gyémánt (1958)
Kés a vízben (1962)
Az előző rész: