A film rövid története 14. rész


Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe szupercsapata megkísérli azt, ami másoknak hosszú könyvciklusokban sikerült: Írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. Az legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze kész filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit, írásunk a lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.  

Az 1., 2., 3., 4., 5. és a 6.  7.  8.  9.  10. 11. 12. rész itt >>>Japán film aranykora 

A Japán Film Aranykorának filmtörténeti előzménye, a rövid életű Japán Noir, ami alapvető szemléletváltást jelentett a II. háború lezárultával összeomló, neomilitarista államhatalom művészi behatároltságával szemben. A gyenge minőségű propagandát alkotói igényesség, a nacionalista pátoszt életszerű konfliktusok váltották fel.

Mindez a Japán Noirban öltött alakot, ami számos aspektusában homológ a korábban a Klasszikus Hollywood kapcsán megismert Noirral. Igaz az amerikai megfelelőjéhez képest a Japán Noir ha lehet, egy még sötétebb, erőszakosabb irányzat, amiben, hasonlatosan az Olasz Neorealizmushoz, meghatározó szerepet játszik a szegénység és a denacionalizált társadalom minden kiábrándultsága. Az irányzat legismertebb filmjének az Akira Kurosawa rendezésében készült, A Részeg Angyal (1949) számít, ami a háború utáni Japán kietlen látleletét tárja a nézője elé.

( Az Élni ,Kurosawa talán leghatásosabb filmje)

Kurosawa később a Japán Film Aranykorának kultikus rendezőjévé vált, akinek nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint A hét szamuráj (1954), vagy a Rejtett erőd (1958). Első látásra ezeket a filmeket könnyű lenne szórakoztató, ámde kevéssé intellektuális szamuráj-mozinak stigmatizálni, pedig Kurosawa jóval több ennél.

Filmjeiben erős strukturalista törekvés valósul meg, a rendezőt az érdekli, hogy mi idézi elő bennünk a legalapvetőbb lélektani folyamatokat. Pszichoanalitikus érdeklődései a Véres trónban (1957), és A Vihar kapujában (1950) című filmjében magasztosulnak, ami azt vizsgálja, hogy néha milyen eltérő módon éljük meg ugyanazt a valóságot.

Kurosawa munkássága pedig számos kortárs alkotóra gyakorolt formatív hatást, a Japán Mozi Aranykora elválaszthatatlanul összefonódott az olyan pszichológiai témákat érintő szamurájfilmekkel, mint a Szansó a tiszttartó (1954), vagy Masaki Kobayashi Harakirije (1962). A korszak másik megkerülhetetlen rendezője mégis az Yasujiro Ozu lett, akinek művészetében a 20. század japán emberének kulturális lelkülete jelenti a fókuszpontot.

Ozu visszatérő témái a felgyorsult világ és a család intézményének fokozatos marginalizációja, illetve azok a szociális nehézségek, amikkel a japán társadalomnak kell szembenéznie, mikor a II. világháborút követően megkísérel expeditív módon becsatlakozni a nyugati világ gazdasági és kulturális fősodrába. Ozu életművének kiemelkedő darabjai a Lebegő algák (1959), és a Tokiói történet (1953), ahol egy Tokióba érkező idős házaspár szembesül azzal, hogy talán nem is annyira fontosak gyermekeik életében, mint ahogyan azt korábban hitték.

( A Tokiói történet, film a háború után lezajló kulturális szemléletváltásról)

A legfontosabbak….

Részeg angyal (1948)

Ikiru (1952)

Tokiói történet (1953)

Hét szamuráj (1954)

Harakiri (1962)

Kapcsolódik:

A japán film és mozi története (1.)

A japán film és mozi története (2.)


A legutóbbi rész:

A film rövid története 13. rész

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Simon Pegg és Judd Apatow mesél karrierjükről, filmjeikről
Következő cikk A hét röhögései (337.)