
Fél(ig) tucat Ocean
Van nekünk az a fogalmunk, hogy közönségfilm. Csak jelen pillanatban a közönség az, aminek híján van a mozi. A Scooby már egész biztató számokat hozott, és a Tenet is – elvileg most már tényleg! – 1 hónapon belül érkezik. Az addig hátralévő űrt hivatott betölteni a csupán másfél hónappal eltolt Pesti balhé és bár egy világjárványt kihagyó párhuzamos univerzumban biztos máshogy néznénk rá, még ott se jutna tömegesen a „messze kerüld el!” ajánlások sorsára. Jó tűzoltó lehet, de lesz is?
Csínytevés révén igazából még csak nem is szélhámos film ez, már ha szigorúan szó szerint értelmezünk mindent. Ugyanakkor ezen műfajok sablonjai mentén haladva kapunk egy dramaturgiailag (és luxuscikkek mutogatásában) mégis csak egy Ocean’s kaliberű felépítést – bár szerencsére több zökkenővel. Na ja, ilyen ha nem egy focicsapatnyi a banda, meg ha nem mestertolvaj a társaság. Hasonlót már magyart is láttunk úgy egy évtizede, Mucsiékkal a Papírkutyákat, csak ott hiányzott ez a kifordítósdi. Mindenesetre hazai balhéfilm ritka, mint koronavírus utáni nyitóhétvégén a mozinéző.
Mivel nincsenek túltolva ezen pillanatok (egy éneklős jelenetet leszámítva), tényleg egész jól állja a sarat a magyar közönségfilmek egyik legérzékenyebb pontján. Ami ugye még a múlt évtized második felében átélt felvirágzás után is még mindig neuralgikus, hisz azért néha csak bekúszik egy Pappa Pia, hogy megidézze a sötét 2000-res éveket… A Pesti balhénál ez az érzés nem igazán jellemző.
Nincsenek túl mély figurák, a szkript itt durván elvérzik, de érződik, hogy azokat adott személyekre írták: nem itt látunk meg új dimenziókat Elek Ferenc és Szabó Simon színészi repertoárjából, de a rájuk jellemző, igazából sztereotip karaktereket kisujjból kirázzák. A társaságban működik a kémia, átjön, hogy jól érezték magukat a forgatáson, de nem megyünk át ennek árnyoldalába. Mészáros Béla főhősként a legkevésbé érdekes, ő tényleg nem tudott mit kezdeni a döcögő írással, de Petrik Andrea, a színészt játszó (és így némi teret kapó, meg néhány szögből RDJ-ra és Buscemire hajazó) Inotay Ákos és persze a veterán tolvajt hozó Reviczky Gábor tényleg sziporkáznak – hozzá köthető az egyetlen, a nézőtérrel egységesen átröhögött pillanat.
És oké, Andrea se kapott túl erős billentyűzettel megírt figurát, de mivel nekem is van hasonló személyiségű volt gimis társam, így látom, hogy játékával mennyire jól elkapta ezt a jellemet. A többiek pedig annyira mellékszereplők, hogy jobb filmeknél is max ha nagyon pozitívan lóg ki valaki, akkor érdemes csak kitérni rá. Talán Crespo Rodrigo érdemel csak egy említést. Viszont itt részlegesen már érintettem a film egyetlen igazi baját: a forgatókönyvet.
Technikai téren még a zenét kell pozitívan kiemeli: nincs ugyan még egy hét múltán is dúdolandó dallam benne, de nézés közben meglepően jól működik és érezni, hogy rájátszottak játékosságára. Magyar filmben ritkán tűnik föl ennyire muzsika, bár nyilván a jobb alkotások adott esetben mással is lekötnek annyira, hogy a score kevésbé legyen kirívó. Még megemlítendő Budapest ábrázolása, ami lehetett volna változatosabb is, de tény, hogy a befutott főhősünk szemszögéből nézve érthető, miért a luxos kapott nagyobb hangsúlyt.
A Pesti balhé promózása talán több humort ígért (de nem baj, hogy nem esett át a ló túloldalára, meg el is kell adni), alapötletében érdekesebbnek hangzott, és bár nem lesz egy meglepetésként jött Nyitva vagy BUÉK, azért nem kell majd a szégyenlistára se tenni. A színészek, amit tudtak megtettek, a balhé kifordítás tényleg nem túl sűrűn használt elem – és jó alapja, hogy később készüljön ennél jobb, ötletesebb is a tematikában –, de összességében nem több egy átlagos nyári kikapcsolódásnál. Valószínűleg ez volt a készítők célja is, mert annak, ami igazából tök jó. Vírus ide vagy oda, még anélkül, a normál felhozatalt ideképzelve se tudnék lebeszélni senkit, akinek a trailer alapján tetszett. Egy limitált futású Jay és Néma Bob mellett meg aztán végképp nem. Úgyis (reméljük!) mindjárt Tenet, addig meg elmegy ez is. Legalább nincs zárva a mozi…


