
Amikor a hajvágásod drámaibb, mint a májműtéted
A szomorú bohóc visszatért, és ha lehet még abszurdabb lett az őt körülvevő világ, mint az első évadban. A 30 éve gyermekeknek szóló bábműsort vezető Jeff Picklest (Jim Carrey) akkor hagytuk ott, mikor az évadzáró epizódban elgázolta felesége új szerelmét. Ilyen cliffhanger után illett is folytatni a sorozatot. Merüljünk hát el még jobban a Piccirillo/Pickles család zavaros hétköznapjaiban!


Ami cselekményvezetés szempontjából furcsa választás, az a „Molotov-befőttes” szál, ami kisebb vizet zavart, mint kellett volna. Egy másik elem pedig, ami dramaturgiailag abszolút indokolt volt, viszont teljesen elrugaszkodott: a WiFi Pickles babák hálózata. Igen, tudom, hogy ez egy abszurd álomjelenetekkel tarkított történet, de a legjobban mégis az zavar, hogy racionális elmével végiggondolva, logisztikailag kivitelezhetetlen egy ilyen terméket piacra dobni.
Összességében méltó folytatása volt ez az előző évadnak. Egyszerűbb is nézőként befogadni, hiszen jobban áthatja a pozitív hangulat. Az elrugaszkodott pillanatokból továbbra is rengeteg van, aki nem szerette ezeket két éve, az inkább ne is kezdjen bele az új részekbe se! Aki viszont szeretne pár szomorkás, de boldog jelenetet, az mindenképpen nézze végig. Ha így hagynák a történetet, már az is szép lezárás lenne. Egy biztos: a gyerekek hite továbbra megingathatatlan Mr. Pickles-ben.
Nekem pedig egy kérdésem maradt: tisztában vagyunk vele, hogy Julie Andrews egy istennő, maga Mary Poppins, de mégis mennyire lehet vagány, ha ezt a becsületsértést bevállalta?
Ha kimaradt volna már az első is:


