Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown), kitaláló: Brad Ingelsby, rendező: Craig Zobel, szereplők: Kate Winslet, Julianne Nicholson, Jean Smart, Guy Pearce, amerikai krimi drámasorozat, 1 évad (7 rész, 50-65 perc), 2021., 15 éven aluliaknak nem ajánlott!
Családom darabokban
Egy kisvárosi nyomozó megszállottan keres egy gyilkost, miközben saját személyes tragédiáját sem dolgozta még fel. Kate Winslet nagyot megy, ahogy smink nélkül, kialvatlanul és gondterhelten próbálja meg összerakni mindazt, ami széthullott körülötte. A Csernobil után az Easttowni rejtélyek egy újabb erős és maradandó sorozat az HBO-tól.
Egy milliós nagyvárosban gyilkos, áldozat és nyomozó sokszor nem is ismerik egymást, nem úgy Easttownban, ahol mindenki rokon vagy gyerekkori barát. Egy bűneset megrázza a közösséget, a rendőrségen nagy a nyomás, ha pedig valakire ráterelődik a gyanú, az a poklok poklát járja meg. Kétség nem férhet hozzá, Mare Sheehan (Kate Winslet) az egyik legjobb nyomozó, ám ő is emberből van. Fia öngyilkos lett, a barátnő drogelvonón, így az unokáról ő gondoskodik, érzékeny lelkű tinédzser lánya egyetemre készül, házasság előtt álló volt férje a telekszomszédja és ha ez nem lenne elég, otthonát kénytelen megosztani nehéz természetű anyjával is.
25 évvel ezelőtt a középiskolai kosárlabdacsapat neki köszönhetően nyerte meg az állami bajnokságot, így a helyiek egyfajta hősként tekintenek rá és minden problémájukkal őt találják meg. Nem csoda, hogy a munkába menekül, ahol egyetlen cél vezérli, szülőhelyét megóvni a bűnözéstől, de egy ideje még ez sem úgy megy, ahogy szeretné. Fiatal lányok tűnnek el, akik aztán soha nem kerülnek elő és most itt a legújabb tragédia, holtan találnak egy leányanyát, akivel lőfegyver végzett.
A leginkább egyedül dolgozó Mare szakmailag kudarcként éli meg, hogy beosztanak mellé egy másik nyomozót a megyei rendőrségtől, de aztán beadja a derekát, hiszen együtt könnyebben érhetnek el eredményt. Úgy néz ki, a szerelem is rátalál az egykönyves író személyében, ám mivel nem túl jó az emberi kapcsolatokban, eléggé döcögősen alakul a románc. megtalálni a gyilkost és rendezni kapcsolatát a családjával, rendbe hozni a saját életét, feldolgozni a gyászt.
Hatalmas teher ez egy embernek, pláne egy nőnek, akármilyen férfias is a munkája, akármilyen kemény fából is faragták őt. Ez hol jobban megy, hol kevésbé, ráadásul a saját közösségében kell nyomoznia, ahol feltételezhetően nem egy kívülálló, hanem valaki rokon, barát vagy ismerős a tettes, mint ahogyan az eltűnt lányok és az áldozatok is, akiknek hozzátartozói válaszokat, megnyugvást várnak.
Nem könnyű eldönteni, hogy ez most akkor krimi vagy dráma, mert ugyan mind a két szál kellően ki van dolgozva, de azok egymásba fonódva viszik előre a cselekményt, rengeteg megdöbbentő fordulattal. A történések egymásra épülnek, amikor valakire ráterelődik a gyanú, annak mindig oka van (ha ez ember nagyon alaposan odafigyel, a végeredmény kevésbé lehet sokkoló, mint amennyire nekem volt az), mint ahogyan a drámai szálban is remekül működik az ok-okozat.
A karakterek és a dialógusok kidolgozottak, bár néha úgy tűnik, mintha ebben a kisvárosban egy kicsit mindenki filozófus lenne. A sporteseményeken való szurkolás, a vasárnapi misék, a közös táborozás, pecázás és sörözés jelentik a nagy pillanatokat, ahol az emberek többségét az vezérli, hogy tegyen a közösségért, egy életen át keményen és szorgalmasan dolgozzon, majd tisztességgel megöregedjen. Egyszerre vágyódik el innen az ember és maradna itt a megszokott közegben, ami nem mentes a hibáktól és a problémáktól, de egyfajta biztonságérzetet ad. Itt mindenki tud a másik viselt dolgairól, fontos szerepe van a pletykának és bizony előkerül az erőszak, a bűnözés, a papi pedofília, a fiatalkori terhesség, a drog és az alkoholizmus stb. is, ugyanakkor semmi garancia nincs rá, hogy máshol jobb. Ezek mind bejáratott, megszokott, elviselt szarságok.
A sorozatot egyértelműen Kate Winslet viszi el a hátán, aki smink nélkül, karikás szemekkel, kócosan (az HBO kezdetben vonakodott ettől) üldözi a bűnt és próbálja meg összerakni széthullott életét. Maximalizmusát producerként is kamatoztatta, a legapróbb részetekre is odafigyelve ragaszkodott a pennsylvaniai kisváros atmoszférájának minél élethűbb megjelenítéséhez (Easttownt a térképen ne keressük), a színészektől pedig megkövetelte az egyik legnehezebbnek tartott helyi dialektus, a Delco elsajátítását, használatát (képzeljük el azokat, aki Hollywoodba érve súlyos pénzeket fizettek ki azért, hogy ettől minél hamarabb megszabaduljanak). Karakterét nehéz szeretni, de nem is ez a cél, viszont lehetetlen nem azonosulni vele, ahogy a munkáját végezve küzd meg a kihívásokkal és közben a fejében és az otthonában is megpróbál rendet tenni, darabokra hullott életének, minden apró darabját újra összerakva. Csalódásként élném meg, ha ez a teljesítmény díjak nélkül maradna.
