Sokkal több, mint testőr 2. (Hitman’s Wife’s Bodyguard), rendezte: Patrick Hughes, szereplők: Ryan Reynolds, Salma Hayek, Samuel L. Jackson, amerikai-angol akcióvígjáték, 116 perc, 2021., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Explicit élvezet
Ma már tudjuk, hogy amit Kevin Costner és Whitney Houston műveltek, az semmi, mert a férfibarátságnál nincs fontosabb. A Sokkal több mint testőr lerántotta a leplet a személy- és vagyonőripar visszásságairól, tette ezt annyira szórakoztató módon, hogy borítékolható volt a folytatás. Ezúttal az Európai Unió jövője a tét, de hőseink résen vannak és újfent odateszik magukat.
Az Európai Unió nem nézheti tétlenül, ahogy a görögök a vesztükbe rohannak és igen szigorú takarékossági intézkedések bevezetését írja elő számukra. Ez persze nem tetszik a lakosságnak, ezért sokan az utcára vonulnak, demonstrálnak, törnek-zúznak. Az így keletkezett hatalmas zűrzavar közepette a leggazdagabb görög, Arisztotetlész Papadopulosz (az Eric Robertset helyettesítő Antonio Banderas) úgy dönt, hogy egy vírust ereszt a tagállamok informatikai rendszerére, a középkorba taszítva őket, ezáltal újra hazája lesz a kontinens vezetője. Horvátországgal kezdi, ahol a helyi hatóságok és az Interpol lendülnek akcióba. Eközben Michael Bryce pszichológusa tanácsára éppen hátra hagyni készül vérben tocsogó múltját, de ekkor megjelenik Sonia Kincaid és arra kéri, segítsen megtalálni a férjét, Dariust akit elraboltak. A testőr, a szélhámos és a bérgyilkos egyszer csak azon kapják magukat, hogy az Európai Unió sorsa a kezükben van. Mi lesz így velünk, fogjuk-e még együtt énekelni az Örömódát? 
Sokszor, sok helyen elhangzott már, hogy az emberek döntő többsége kikapcsolódni jár moziba és ezzel kár is lenne vitatkozni. 2017-ben a Sokkal több mint testőr azzal lopta be magát sokak szívébe (miközben a kisujjeltartós, szőrszálhasogató kritikusok gyakorlatilag szétszedték), hogy a suttyóságát felvállalva, a jóízlés határait súrolva tudott a bugyuta és vállalhatatlanul szar filmeknek fricskát mutatni. Miért? Mert ahogy mondani szokták, volt szíve.
A testőrfilmek és a bérgyilkosfilmek legjobb pillanatait összegyűjtve, cicivillantással, kokóval, trágár beszéddel, erőszakkal, autós üldözéssel és lövöldözéssel operált, de megmutatta a karakterek emberi, sokszor szó szerint sebezhető oldalát, a szerelem, a szakmai és anyagi megbecsülés iránti vágyat is. Volt benne politika, társadalmi felelősségvállalás és még egy csomó olyan dolog, amit a legtöbb ilyen filmből kihagynak vagy elsumákolnak, de növelték az élvezeti faktort az európai helyszínek, a humor és a főszereplők között működő kémia is, akik nem mellesleg a való életben sem az érfelvágós énjükről ismertek.
A folytatás legalább ennyire látványos, humoros, erőszakos és akciódús, de még nagyobb hangsúlyt kapnak az érzelmek, különösen a családalapítás, a barátság és az apa-fiú viszony, megspékelve egy jó nagy adag egzisztenciális válsággal. Egy ilyen filmben szerepelni egyáltalán nem ciki, nem véletlen, hogy Reynolds, Jackson és a sokkal nagyobb teret kapó (lásd még eredeti cím) Hayek mellett visszatér Richard E. Grant is, illetve a stábhoz csatlakozott pl. Morgan Freeman, Tom Hopper és Antonio Banderas is.
A 2. rész folytatásként leginkább az 1-t ismétli mindenből egy kicsit többet és nagyobbat adva, illetve elmegy odáig, hogy a főszereplőket gyakorlatilag halhatatlanná teszi. Ez valahol jó is, meg nem is, mert ha egyiküktől mégis idejekorán búcsút kéne vennünk, akkor meg az lenne minden baj forrása. Továbbra sem akarja megváltani a világot, csak egyszerűen kikapcsol és megmarad kedves suttyónak a kommersz sűrűjében. Olyan meg amúgy sem fordulhat elő, hogy Ryan Reynolds a Deadpool óta egy tragikusan rossz filmben szerepeljen.
