Fejlesztő és kiadó: Rebellion; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S
Újabb II. világháborús hadszínteréhez érkezett a Sniper Elite, ami óriási meglepetésre az ötödik részével megint képes volt megújulni és ezzel együtt hozni a sorozat tán legnagyszabásúbb epizódját.
Ehhez persze a Zombie Army 4: Dead War alkotóinak aprólékos munkájára volt szükség, főleg a helyszín megfelelő kiválasztását tekintve. Így Németország, Afrika és Szicília után a sorozat főszereplőjét, Karl Fairburne-t ezúttal Franciaországba vezénylik, ahol minden információt meg kell kaparintania a szupertitkos náci projektről, melynek magyarra fordítva Kraken-hadművelet a neve. Az 1944-ben zajló izgalmakkal teli történet a II. világháború egyik legfontosabb ütközetének, vagyis a D-nap idején játszódik, ám történelmi hűségnek az akciójátékban csak félig-meddig lehetünk részesei, ugyanis az arcpirító, játékosra erőltetett politikai korrektség mellett számos valós vagy azok által ihletett színtereken ragadhatunk mesterlövészünkkel fegyvert.
A Sniper Elite 5 főbb misszióinak kivitelezése lényegében hozza a franchise-ra jellemző sajátosságot, miszerint bizonyos rosszfiúk (ergo katonai vezetők) kiiktatása mellett mindig újabb és újabb titkos iratok bezsebelésén kell szorgoskodnunk. Ám a nyolc küldetést magába foglaló dokumentumok hajkurászásnak egyszer csak vége szakad, közben viszont igazán hangulatos mellékfeladatok színesítik a roppant élvezetes játékmenetet. A fotogrammetriai technológiának köszönhetően fantasztikus helyszíneket térképezhetünk fel, s részesei lehetünk egyfajta videojátékos időutazásnak. A települések, erdők és termőföldek csodálatos összképet festenek, szinte olyan, mintha régmúlt francia területeken lopakodnánk. Kis túlzással nincs olyan épület, ahol ne bújhatnánk meg, fedezhetnénk fel gyűjthető tárgyat vagy valamiféle utalást a 80 évvel ezelőtti világra.
Nyilván nekirondíthatunk a tengelyhatalmak gyalogos egységeinek és páncélosainak, de a játék lényege mégiscsak az, hogy csendben sompolyogva, minél nagyobb precizitással kiiktassunk ellenségeinket. Általuk és a megbízatások teljesítése után természetesen rahedli XP-hez jutunk, és könnyedén kitalálható, hogy ez által főhősünk kvalitásait fejleszthetjük. Mindemellett szintenként három „rejtett” placcon rálelhetünk munkapadokra, ahol fegyvereinkkel és a hozzájuk tartozó kiegészítésekkel pepecselhetünk. Sokszor jönnek kapóra ezek az asztalok, mivel a muníciónkkal csínján kell bánnunk, és például a lánctalpasok kilövése esetében nagyon nem mindegy, hogy milyen skulót használunk.
Olykor a játék Tomb Raider-üzemmódba vált, vagyis egyes pontokra gyakran futónövényeken/párkányokon mászkálva juthatunk el. Ez egy kicsit idegennek tűnhet, hisz a játékmenet valamennyire elveszti megmaradt realitását, de úgy vélem, a készítők megfelelően hozták be ezt a tálentumunkat. A „Kill Cam”-nak nevezett, bullet time-mal ellátott röntgen kameraállások is hozzák a megszokott szintet, kissé betegesnek tűnhet, de igazán érdekes ekként taulmányozni az emberi anatómiát, illetve most már nem csak puskával, hanem gépkarabéllyal és pisztollyal is „elővarázsolhatjuk” a játék e funkcióját.
Természetesen a multiplayer mód sem hiányozhat a Sniper Elite ötödik felvonásából. A maximum 16 játékost felvonultató deathmatch-ről nem gondolom, hogy hosszú életű lesz, de ezúttal sem maradhatott ki a szokásos kétjátékos co-op mód; mellettük a főmenüben ki/be kapcsolható Invasion Mode tűnhet érdekesnek, amikor is a kampányban a szövetséges orvlövész ellen beszáll a buliba egy ellenséges orvlövész, akinek ebből kifolyóan eléggé értelemszerű a feladata.
A Sniper Elite 5 atmoszférájára panaszunk sem lehet, mechanikája pedig letisztult. Sok meglepetést nem tartogat a rutinosabb rajongók számára, de pont annyira volt képes felfrissülni, hogy továbbra is érdekes legyen a háborús videojátékok kedvelői számára.
Legutóbb ezt teszteltük:
