Samaritan, rendező: Julius Avery, szereplők: Sylvester Stallone, Javon „Wanna” Walton, Pilou Asbӕk, Dascha Polanco, Sophia Tatum, Moises Arias, amerikai akciófilm, 2022, 102 perc (12)
Jó az öreg a háznál? Sly, miután Rockyként és Rambóként is belerévedt a naplementébe, tett két gyors kanyart A galaxis őrzői és a The Suicide Squad világába, hogy e rövid bemelegítés után sajátos szuperhősként siessen az elesettek segítségére. Papókás akció és oldschool fíling: vajon majd megéri a folytatást a Szamaritánus ozsonnástáskás öreg harcosa?
Folyamatosan csak panaszkodunk, hogy évek óta nincsenek már új, ütős filmsztorik és teljesen közhelyes is olyanokat mondogatni, hogy mindent ural a szuperhíró, előzmény, utózmány, reboot, meg a többi más kombináció! A DC túl sötét, a Marvel Tony Stark halála után már túl szivárványos és különben is: vérfrissítésnek kellene már egy független megmentő, akinek a logóját szívesen vetítenénk a felhőkre vagy fújnánk fel a gettó téglafalaira!
Nos, épp ezért dobbant nagyot megmentésre vágyó szívünk, amikor kiderült, hogy Stallone ténylegesen is beszáll a szuperhősök közé. Ám a magányos hős színrelépésének időzítése nem sikerült túl jól, hiszen épp a premier előtt jelentette be Slyné, született Jennifer Flavin, hogy közösen eltöltött negyedszázad és három gyönyörű leányzó után szélnek ereszti az urát.
És ezzel a 25 évvel át is tudunk kötni a Szamaritánus kezdetére, a hős eredettörténetére, amit gyorsan, már a film képregényes főcíme alatt mesél el a hányatott sorsú Sam Cleary (Javon „Wanna” Walton – Eufória, Az Esernyő Akadémia -, aki ugyan nem lesz az új Macauley Culkin, de annál tehetségesebb ökölvívó): Gránitvárosban született egy ikerpár, akik hihetetlen, de sokszor kontrollálhatatlan erővel rendelkeztek és a sors úgy hozta, hogy felnőttként Szamaritánussá és Nemezissé válva a jó és a rossz oldalon egymás ellen harcoltak. Egészen addig, amíg két és fél évtizeddel ezelőtt, egy végső, hatalmas összecsapásban mindketten meghaltak-eltűntek és azóta csak városi legendáikban éltek tovább. Mostanáig…
Pont. Ha innnentől kezdve valaki esetleg úgy érzi, hogy ismerős sztorit lát, az nem a véletlen műve: a Szamaritánus némi Hancock, A sebezhetetlen, illetve részben A hihetetlen család hangulattal vegyített, Rocky Balboa lecsúszott proli világát és az 1989-es Batman-érzést vegyítő, esős akciót kap. És mindezt a többnyire a nyolcvanas-kilencvenes évekre jellemző zsánerének dramaturgiájával és szereplőivel.
Némi jelenkori kikacsintással jön a válság, megszorítások, sztrájk és munkanélküliség. Emellett anyu (Dascha Polanco – A cipőbűvölő, Narancs az új fekete) az egészségügyben dolgozik gyakorlatilag éhbérért, imádja a fiát és mivel apu sehol, mindennapos harcot folytat az elmaradt lakbér miatt kilakoltatással fenyegető főbérlővel, így Samre sincs túl sok ideje, mire a fiú közelebbi ismeretségbe kerül a kerületi Nemezis-fan főgenyával, Cyrus-szal (Pilou Asbӕk sokadszorra rosszfiú) és annak gangstáival. Persze, a szomszédságban lakik egy megfáradt nyugger kukás, Joe (Stallone), aki nem csupán lomizik, de ha nagyon kell, kényszerűségből gyorsan kapucnis híróvá is változik…
„Szép kis hős maga!” – halljuk egy ponton és van is benne valami, hiszen Sly néha Bud Spencer megfáradt kényelmét idéző pofonjaival nem éppen egy „Egész nap tudnám ezt folytatni!” – Amerika kapitány! Igaz, a szuperhős leérkezés tönkrevágná a térgyét, azért odateszi magát rendesen és öregkori iróniával jól hozza a figurát, önmagát. De mellette kapunk pár gyenge színészi alakítást és olyan régi húzásokat, mint az égett hát megpillantása a szemközti ablakból, a valódi funkció nélküli, gengszterfőnök babája, a mélynövésű, nagypofájú, megtűrt algangsta vagy a nyomozás során a falat behálózó piros fonalak látszólag értelmetlen kuszasága, illetve a szakállas mesterében csalódó, az alvilág felé sodródó tisztalelkű gyermek figurája.
Jó, látunk azért látványos akciókat, egy modern Mjölnirt és van egy vicces, könyvesboltos újságíró, pár leszálkásított, szikár beszólás, sejtszintű energiaátadás vagy mi és egy jégkrémmel teli fagyasztó, amelyek mind értelmet nyernek majd. Plusz a várakozás, hogy vajon mikor tűnik majd fel az ikertesó Stallone?! Ez persze legyen titok, ám az elárulható, hogy az alkotók a végére azért összehoztak egy érdekes fordulatot, nem sokkal azután, hogy nyugger antihősünk a Batmobilt feledve kukásautóra pattanva indul végső küldetésére… Na, az aztán odaba… 
