Raymond és Ray (Raymond&Ray), rendezte: Rodrigo García, szereplők: Ewan McGregor, Ethan Hawke, Sophie Okonedo, Maribel Verdú, amerikai filmdráma, 105 perc, 2022 (12)
A kőszívű ember fiai
Milyen következménye van egy erőszakos szülő abúzusainak egy gyerek életében? Hogyan tudja összekovácsolni vagy szétválasztani a közös szenvedés a testvéreket? Tényleg olyan emberekké válunk, mint a szüleink? Ezekre a kérdésekre keres választ a Raymond és Ray.
Raymond (Ewan McGregor) és Ray (Ethan Hawke) egy középkorú testvérpár, mindketten traumáikkal, bűneikkel megterhelve küzdenek félresiklott életükkel. Mikor aztán érkezik a hír, hogy gyerek- és felnőttkorukat egyaránt megkeserítő apjuk elhunyt. A két férfi némi huzavona után útra kel. A temetkezési vállalkozóval és az ügyvéddel való találkozáskor derül ki, hogy a öregnek volt még egy-két extra kívánsága a végakaratában, közte az is, hogy fiai ássák ki a sírját. A gödör körül aztán egyre több váratlan vendég bukkan fel, köztük egy exbarátnő (Maribel Verdú) és Harris ápolója (Sophie Okonedo) is.
A cselekmény előrehaladtával fájdalmasan rajzolódik ki a múlt. Poros dobozokból előkerülő tárgyakból, levélfoszlányokból derül ki, mennyi traumát okozott a zsarnok apa, és ez milyen módon változtatta meg gyerekeit, értékrendjüket, tehetségükhöz, párkapcsolatokhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukat.
A temetést középpontba állító filmekhez hasonlóan, kiemelten hangsúlyos az elmúlás témája. A terhelt gyermekkor következményeként, itt ráadásul azzal is meg kell küzdeni, meg lehet-e bocsátani az elhunytnak vagy lehet-e valakinek, különösen, ha családtagról van szó, azt kívánni, bárcsak inkább meghalna. A testvérpárnak külön büntetés ez a jókora mértékű bűntudat az apakomplexus mellé adagolva.
A cselekmény előrehaladtával fájdalmasan rajzolódik ki a múlt. Poros dobozokból előkerülő tárgyakból, levélfoszlányokból derül ki, mennyi traumát okozott a zsarnok apa, és ez milyen módon változtatta meg gyerekeit, értékrendjüket, tehetségükhöz, párkapcsolatokhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukat.A temetést középpontba állító filmekhez hasonlóan, kiemelten hangsúlyos az elmúlás témája. A terhelt gyermekkor következményeként, itt ráadásul azzal is meg kell küzdeni, meg lehet-e bocsátani az elhunytnak vagy lehet-e valakinek, különösen, ha családtagról van szó, azt kívánni, bárcsak inkább meghalna. A testvérpárnak külön büntetés ez a jókora mértékű bűntudat az apakomplexus mellé adagolva.
Az egyik legszebb része a filmnek, amikor egyértelművé válik, milyen szoros is volt a kapcsolata még gyerekként a két főszereplőnek. Mert rájuk is igaz az a testvérekre oly gyakran jellemző állítás, miszerint nincs egy másik ember rajtuk kívül, aki ugyanolyan háttérrel, ugyanannak a családi történelemnek az ismeretében és befolyásában nőtt fel, és akire éppen ezért tűzön-vízen át lehet számítani. Ewan McGregor és Ethan Hawke vannak olyan rutinos és jó színészek, hogy hamar elhitetik velünk, karakterük különbözőségének dacára, ők valóban testvérek.A Raymond és Ray, bár műfajában nem újító, nem is ás olyan mélyre, mint amilyenre a főhőseinek kell a sírt, ám olykor azért rendesen betalál. Villanásokra megérintően tud mesélni a családi traumákról és azok feldolgozásáról. Évekre nem visszük magunkkal, de egy kis önelemzést biztos végzünk utána.
