A mackó (The Bear), alkotók: Christopher Storer, rendezők: Christopher Storer, Joanna Calo, szereplők: Jeremy Allen White, Ebon Moss-Bachrach, Ayo Edebiri, Oliver Platt, amerikai tévéfilmsorozat, dráma, vígjáték, 2. évad (10 rész, 29-1óra 6perc), 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Két tészta jön ki a sütőből. Az egyik nyújtva, a másik medve.
El vagyunk kényeztetve. A streamingnek köszönhetően tele vagyunk kóstolásra váró finomságokkal. Ilyen volt A mackó 1. évada is. Persze az üzlet az üzlet, ha valami bejött, kell belőle folytatás. Megéri abba is belekóstolni, ami gyanúsan már egy egyszer lerágott csontból készült? Nos, ha Carmy a chef, akkor úgy fest, teljesen mindegy hányadszor ülünk neki, felejthetetlen kulináris élményben lesz részünk. Vajon mitől működik egy ennyire kerek szezon után a folytatás?
Az amúgy sorozattörténeti jelentőségű módon megrendezett 6. rész végén közel fél percen keresztül figyeljük, ahogy főszereplőnk, Carmy egy tányér ételt bámul kilátástalanul, amit egy közeli hozzátartozója készített egy balul sikerült összejövetelre. Majd jó pár résszel később egy elejtett fél mondatban kiderül, hogy emiatt az élmény miatt nem akar canolli tésztát az újonnan nyílni készülő fine dining éttermének az étlapjára. És akkor üt be, hogy ebben a sorozatban minden. Egyes. Vágásnak. Súlyos. Jelentősége van. Persze, az igényes filmesek figyelek arra, hogy ne legyenek következetlenségek a forgatókönyvben, jó folyása legyen a storyboard-nak, hogy működjön a képi narratíva, meg az érzékeny rendezés miatt hihető legyen a karakterábrázolás. De a Mackó ezt a kifinomultságot egy teljesen más szintre viszi. Olyan minőségi területre, ahova nagyon kevesen merészkednek ebben a feldolgozhatatlan mennyiséget termelő kisképernyős iparágban, ahol naponta 1,5 – azaz évente kb. 500 új sorozat lát napvilágot. Ez már a Better Call Saul, Sírhant művek, Carnivalé, és a Twin Peaks szintje. És az, hogy ezt egy 2. évadban tudja produkálni egy sorozat, rálicitálva a kiváló nyitányra, na az az igazi művészet.
A mackó 1. évada nagyon kerek módon zárult, igazság szerint nem is lett volna szükség folytatásra. Némi aggodalomra is adott okot a hamar felröppenő hír, hogy egy éven belül láthatjuk is a második etapot. A csatlakozó nevek, azaz Bob Odenkirk, Jamie Lee Curtis, Olivia Colman bizakodásra adtak okot, hogy mégis valami tényleg tisztességes anyag készül. Azt viszont, hogy még ilyen szinten rá is licitál az első évadra, kevesen merték álmodni a készítőkön kívül. Pedig amit itt kifőztek, az mesteri filmkészítés, és ezt a számok is bizonyítják.
Jelenleg a Metacritic-en 92:88-ra vezet az második évad, és a közönségértékelései is jobbak egy bő fél ponttal. Az IMDb-n, és a Serializd-on is mind a mostani évad rendelkezik magasabb pontszámmal, és a Rotten Tomatoes-on is tarja magát az első évad közel 100%-os értékeléséhez. És ezek a számok bőven nem csak a lelkes fanboy-ok túlzó max pontszámos kattintásait tükrözik, mivel a sorozat már két hónapja debütált a tengerentúlon, tehát bőven látták elegen a reálisabb képhez. Tehát kijelenthetjük, a Mackó egy nagyon ritka tünemény a sorozatok világában, ami egyszerre képes autentikus maradni, megújulni, és szintet lépni az egyik évről a másikra. A töménytelen elbaltázott, sótlan, kaptafa folytatások világában ez maga a mennyország azok számára, akiket már a Original Beef of Chicagoland-beli kalandok is levettek a lábukról. Carmy és csapata megújítja az éttermet ebben az évadban, és ezzel a nagy feladattal megyünk mi is.
Most rendhagyó módon, összetevőnként nézzük meg, hogy miért is működik a recept. Azaz végigvesszük dióhéjban – és szigorúan spoilermentesen – mind a 10 rész minőségét, hogy mit tesz le az asztalra. Először is vegyük a legalapvetőbbet, ennek a sorozatnak gyakorlatilag nincs főcíme már 18 rész óta. Mindig belevágunk a közepébe, nincs lacafaca, annyira stílusos az egész, hogy nem kell neki még egy 30 mp-es intró montázs, hogy tudjuk mi ez. Közben pedig nagyon koncepciózusan minden rész egy ételről kapja a nevét, lássuk mikből áll ez az évad:
S2E01 – Marhahús
Ez a rész fő minősége az intimitás, a gondoskodás. Meglepő fordulat egy jellemzően 110%-on pörgő éttermi csapattal kapcsolatban, akiket előtte 8 részen át néztünk a totál káoszban csodát varázsolni. De pont ezzel az új felhanggal alapozza meg az első rész, hogy itt valami teljesen másat éljünk át.
S2E02 – Tészta
A főszerep az örömé és a humoré. Eddig háttérben lévő karakterek bontakoznak ki, hogy megmutassák, mennyire zseniális színészi munka van mindegyik mögött. Akit itt nem kap el a sorozat, azt később sem fogja.
S2E03 – Fagylaltkehely
Belekóstolás. Ételekbe, nézőpontokba, és a hihetetlen kreatív, fiatalos, bravúros filmnyelvbe. Azok a vágások, amikkel itt operál a sorozat, a műfaj legjobbjai. Teljes eufória, pont mint egy kedvenc gombócainkból összerakott fagyikehely.
S2E04 – Mézharmat
Itt nyílnak meg a határok, leomlanak a falak, innen nincs visszaút. Kísérletezés, öröm és kínosság jelenetei briliáns sorrendben követik egymást. Egy étterem megújításának projektje sose volt még ennyire személyes és magával ragadó.
S2E05 – „Buli-üccsi” (eredetileg Pop, ami kétértelmű: utal a zenei műfajra és a szénsavas üdítőre is)
A sok kreativitás után itt megjelennek a sablonok. Magánéletben, társalgásokban. De erre szükség van, szociális lények vagyunk, kellenek a szokások. Ahogy a tipikus összejövetelek is. A sorozattörténet egyik legmeghatóbb bulijelenete is itt van.
S2E06 – Halak
A kezdő bekezdésben is emlegetett forradalmi rész, ahol mi is szardíniáknak érezhetjük magunkat egy évtizedek óta lezárt konzervben. Egyszerre brutális, letaglózó, és hihetetlen felemelő ilyen társaságban aszalódni. És fontos tudni, hogy amikor ilyen helyzetben vagy, és nagyon mocorogsz, „akkor a hal adja a másikat”. Amúgy ezek után megfontolandó végignézni mind az eddigi 13 részt, hogy lásd a helyed a dobozban. A feszültséget ami benne van, a Csiszolatlan gyémánthoz lehet hasonlítani. És a hosszt is, mert ez a rész rendhagyó módon egy óra felett van, de teljesen elveszted az időérzéked, ahogy nézed. Van amikor öt perc is örökkévalóság belőle, van amikor azt szeretnéd, sose legyen vége.
S2E07 – Villák
Az evőeszközök ugyanúgy a kulináris élmény összetevői. Lehet, hogy világéletedben ódzkodtál az egész késsel-villával evés kultúrájától. Lehet, hogy te egy ilyen igazi tenyeres-taplas karakter vagy, aki nem is való étterembe, mert legszívesebben mindet kézzel eszik, mert az úgy finom. És ezzel nincs is semmi baj. Amíg felvállalod, hogy ki vagy, és mit kezdesz ezekkel a fém izékkel a terített asztalon. Ilyen gyönyörű felismerések születnek egy Mackó rész megnézése közben…
S2E08 – Bolognai
Mindannyian átmegyünk teszteken. Nézőként itt leginkább azon, hogy mennyire ismertük meg eddig a karaktereket. Elárulom, érdemes.
S2E09 – Omlett
Az ördög a részletekben lakozik. És az angyal is. Egy omlett is lehet mennyei. És egy asztal kilazult csavarja is a legmélyebb megnyílások katalizátora. Amíg az első évad utolsó előtti része egy 20 perces ámokfutás volt, itt pont az ellenkezője van, alapos felkészülés a fináléra. Nem kevésbé hatásos megoldás.
S2E10 – A mackó
Ez a rész maga A mackó. Az eddigi 17 rész összes eleme belekerült egy negyven perces konyhakáosz-művészetbe. Amíg az első évad egy kész, kerek élménnyel zárult, itt olyan módon alakul ki kötődés a teljes mackó stábhoz, hogy szinte követeli az ember a folytatást. És ez jó.
A fentiek alapján nem kérdés, hogy az ember egy nagyon izgalmas érzelmi-, intellektuális-, és kulináris hullámvasútra ül fel a második évaddal. Szükség van hozzá némi bátorságra, de minden egyes perce megéri. Christopher Storer sorozata a minőségi tévézés egyik mintapéldánya. És nagyon nagy élmény látni, ahogy itt születik a szemünk előtt egy ilyen gyöngyszem. Az első évad végén kétségeim voltak, hogy jó lesz-e nekünk, ha jön folytatás. Mert valljuk be, sok olyan sorozat is kap, ami nagyon megkérőjelezhető. Most épp A vezércsel kapcsán reppent fel a hír a 2. évadról, amitől sokakban eltört valami, joggal. A mackó viszont igazi lélekemelő kivétel. Egy olyan ínyencfalat, amit nagyon is megéri újra és újra fogyasztani. Mert egyszerre vérprofin kivitelezett, és óriási szíve van. Pont, mint a legjobb vendéglátó helyek. És nincs az a Michlein-csillag vagy Emmy-díj, ami kifejezhetné értékét annak, hogy ilyet fogyaszthatunk.
