Álmaid hőse (Dream Scenario), rendező: Kristoffer Borgli, szereplők: Nicolas Cage, julianne nicholson, Michael Cera, Lily Bird, Jessica clement, amerikai horror-vígjáték, 100 perc, 2023 (16)
Káprázatosan álmosító energiabomba
Azt hiszed, hogy már minden Nicolas Cage mémet láttál? Nem lehet újabb bőrt lehúzni a jelenségről? Téged már nem lephet meg a közösségi média világa? Jó hírünk van, mert Cage kirobbanó energiával mutatja meg, hogy a Coppola vér az ereiben valódi filmes nagyágyút hordoz, mindezt úgy, hogy a legkevésbé ripacs módon villogtatja színészi tudását. Filmkedvelőként nem is lehetne ennél jobban az álmaink hőse.
Az A24 stúdió már több mint 10 éve szolgáltatja a keményvonalas formabontó szerzői filmeket Hollywoodból, a Miramax és a Searchlight Fox szellemi örököseként. Évi közel 20 új filmet dobnak piacra, és nem félnek kísérletezni. Tavaly az Oscar bizottság is díjesővel honorálta a Minden, mindenhol, mindenkor című teljesen elvetemült koncepciójú, kultúrsokkban bővelkedő, igazán letaglózó drámájú multidimenzionális akciófilmjüket, amit egy amerikai-kínai rendezőpárossal hoztak tető alá.
Az Álmaid hőséhez egy ismeretlen norvég direktort találtak, Kristoffer Borgli pedig egy mert nagyon álmodni és Nicolas Cage-re osztotta a főszerepet, aki egy teljesen hétköznapi, erősen kopaszodó, konfliktuskerülő egyetemi tanárként alakít olyan zseniálisat, amire nem számítunk a nagy grimaszairól és excentrikus szerepeiről híres színésztől. És szerencsére nem csak ő jó és meglepő a filmben, hanem az egész egy nagyon feszes, tiszta koncepciójú, igazán aktuális problémákat tárgyaló alkotás lett, ami már most az év elején érdemes megjegyezni az év végi összegzésekhez.
Az Álmaid hőse egyik legnagyobb rendezési erénye, hogy mer rövid, tömör, lényegre törő lenni. Ez nagyban köszönhető annak, hogy Kristoffer Borgli nem csak írója és rendezője, hanem szokatlan módon vágója is a filmnek, ami azt eredményezi, hogy történetmesélési stílusban szinte teljes egészében a saját szájízére tudta formálni a mozgóképet. És ezt a helyzeti előnyt ki is használja. Ritka, hogy egy filmről a vágása marad meg az emberben markáns emlékként, de az Álmaid hősében stílszerűen szürreális pillanatokban történnek jelenetváltások, egészen izgalmas helyeken szakít félbe helyzeteket a film, amivel végig fenntart egy arra vonatkozó feszültséget, hogy sosem tudjuk, mennyit fogunk megtudni egy adott jelenet kapcsán a történet részleteiről. Ami óriási kontrasztban áll az alaphelyzettel.
Paul Matthews egy teljesen átlagos biológiaprofesszor, aki napról-napra ellavírozok a munkája rutinszerű teendőivel, miközben évtizedek óta halogatja, hogy ír egy könyvet a kutatásairól, de túl mulya ahhoz, hogy ezért érdemi lépéseket tegyen. Komfortos otthonában gondoskodó irodista felesége és két jól nevelt tinédzser lánya várja, szóval minden adott, hogy megaludjon a tej a szájában. Ez utóbbi képre külön ráerősít a színészi játék, Nicolas Cage annyira negédes, a konfliktus szikráját is elhessegetni kívánó módon fejez be minden egyes mondatot, hogy szinkronszínész legyen a talpán, aki ezt vissza tudja majd adni.
A mi szerethetően egyszerű jellemű Paul-unk azonban arra eszmél, hogy elkezdenek az egyetemi hallgatók összesúgni a háta mögött, és a saját lánya már harmadik alkalommal meséli a reggelinél, hogy vele álmodott. Ráadásul egy rémálmot, amiben apja passzív megfigyelőként volt jelen. Kiderül, hogy sok ember érintő jelenségről van szó, és Paul lehetőséget kap, hogy fenekestül felforgassa az életét, mert elkezdik megismerni az utcán, interjúkat akarnak vele készíteni, reklámkampány ajánlatot kap. A hirtelen jött figyelmet megpróbálja a saját céljaira használni, de egy teljesen idegen álomvilággá válik számára a valóság. A nézőnek meg hamar leesik, hogy itt a közösségi média 15 másodperc hírnév jelenségét lovagolja meg a film alapötlete, de a didaktikusságot jól ellensúlyozó megoldásokkal.
Az Álmaid hőse kapcsán felmerül Ari Aster neve, aki producerként van jelen a stáblistán, de ennél sokkal jobban kötődik a mű hozzá, ugyanis eredetileg ő rendezte volna. Ő is egy izgalmas koncepcióval állt elő, mert Adam Sandlert tette volna meg főszereplőnek, ami a Csiszolatlan gyémántban (persze A24-es film) brillírozó szerencsétlen ékkő-kufár alakítása után ez nagyon is működő ötletnek tűnt így utólag. De Borgli előző, még norvég filmje (Sick Of Myself) meggyőzte Astert, hogy engedje át neki a rendezői széket, és a többit már a vásznon láthatjuk. Aster előző agymenése, az igen hosszúra és túlrendezettre sikereket Amitől félünk után nem győzzük üdvözölni ezt a döntést, mert nagy öröm a fiatal, ambiciózus skandináv rendezővel megismerkedni.
Borgli nagyon jó egyensúlyoz a műfajok között, nem kapatja el magát. Horrorkomédiának besorolt filmje nem is állhatna messzebb a Horrora akadva sorozattól, itt semmi arcunkba tolt direkt nevettetés vagy ijesztgetés nincs, helyette mesteri hanghatásokkal és zenével éri el a film a thrillerből néha már horrorba csapó hangulatot. Az önkéntelenül feltörő nevetéseinket is az együttérzésből fakadó szekunder szégyen és a hétköznapi helyzetek abszurdba történő átváltásai adják. Üdítő látni, ahogy a kreatív alaphelyzet ennyire európai módon letisztult és elegáns filmezéssel hódít meg minket.
És ha már meghódítás, akkor ideje beszélni Nicolas Cage alakításáról. Biztos lesz pár ember, akinek csak most esik majd le, hogy Cage mennyire nagy színész. Botrányos eladósodásai miatt elképesztő mennyiségű filmben játszott karrierje során, és látszik, hogy rutinból hozza a túljátszott, grimaszoló karaktereket, egy teljes mémgyár él már két évtizede a filmjeiből kivágott képeiből. Azonban ,aki jobban beleásta már magát a munkásságába, az láthatott olyan gyöngyszemeket, mint az erős üzenetű Fegyvernepper, a drámai Joe, az igen önreflektív A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya, a szívfacsaró Las Vegas végállomás, és a minden pálmát vivő Adaptáció, amiben dupla szerepet kapott, mert saját ikertestvérét is eljátssza. Ez utóbbi egyébként egy kevesek által ismert briliáns film, külön érdekessége, hogy gyakorlatilag a John Malkovich menet folytatása, és 2002-es megjelenése óta várjuk, hogy Charlie Kaufman és Nicolas Cage villantsanak valamit együtt. 
De szerencsére megérkezett az Álmaid hőse, ahol az Adaptáció Charlie-jához hasonlóan Cage hasonló érzékenységgel és kifinomultsággal játssza a körülményeknek kiszolgáltatott, introvertált főhőst. Persze ahogy az Adaptációban a tökéletesen ellentétes személyiségű ikertestvér játéka, úgy itt az álmok kapcsán felmerülő bizarr jelenetek sem hagyják parlagon azokat a nézőket, akik azért ülnek be egy Nic Cage mozira, hogy újabb mémeket gyártsanak belőlük. De Paul elbaltázott személyisége már a film első 10 percében teljesen világossá válik, amikor végignézzük egy tárgyalását a könyvének az ügyében, és tökéletesen átjön Nic játékából, hogy mennyire sok kínos, feszengős, és pont emiatt felszabadító erejű – nevetésre vagy meghatódásra késztető – jelenetet fogunk még itt látni a filmben. Cage amúgy a többi filmjéhez hasonlóan maga találta ki az ikonikus kopaszodó hajviseletét, és látszik, hogy rengeteg munkát beletett a karakter kidolgozásába. És nagyon jól áll neki, igazán egyedi élmény együtt rezdülni vele a szürreális hullámvasúton, amin átmegy Paul a történet során.
Filmrajongóknak kötelező néznivaló az Álmaid hőse, az idei év első meglepetésmozija (noha 2023-as). Viszont aki Nicolas Cage, vagy csak az előzetes miatt ül be, az sem fog csalatkozni, a jól strukturált rendezés, a kimagasló színészi játék – és itt meg kell említeni a show-t ellopó főszereplőn túl a stabil mellékszereplőgárdát is, ahol találkozunk ismerős arcokkal, de még szakáll mögött megbújó Michael Cera is csak stabilan asszisztál. A Tik-Tok, X, Snapchat generáció közösségi média jelenségeinek hétköznapi életre gyakorolt hatásán lehet mélázni a film kapcsán, de nem ez az üzenet a fő az Álmaid hősében, csak egy apropó a jó sodrású forgatókönyvhöz. Az igazi üzenet, hogy álmodhatunk még ötletgazdag filmekről az álomgyár háza tájáról, és érdemes a független filmeseket támogató stúdiók munkásságát pásztázni, mert évente akár több gyöngyszem is elénk kerülhet, a magyar forgalmazóknak hála a hazai mozikba is.
