
Istent játszva
Emma Stone mindent bevet az Oscarért, hol kisbabát játszik, hol a férfiakat az ujja köré csavaró ravasz és csábító kurtizánt. A homár, a Kutyafog, az Egy szent szarvas meggyilkolása és A kedvenc rendezőjének legújabb alkotása, a Szegény párák tökéletesen illik a sorba, megosztó és sokkoló, de öncélúsággal egyáltalán nem lehet vádolni. 11 arany szobrocskára jelölte az Akadémia (végül 4-et el is nyert), szoríthatunk Mihalek Zsuzsának és eleve gratulálhatunk a rengeteg honi filmesnek, aki beletette a tehetségét a jórészt nálunk forgó alkotásba.


A középpontban Bella áll, aki akarva, akaratlan fittyet hány a társadalmi normákra. Gyermeki őszintesége és ártatlansága gyakran sodorja bajba őt, de ahogy elméje élesedik, úgy válik egyre inkább a saját maga urává. Nem készíti fel senki az életre, ezért mindent a saját bőrén kell megtapasztalnia, mindehhez egy csinos és érett felnőtt nő testébe van zárva. Egy nagyon szokatlan és bizarr felnövéstörténet ez, amiben döntő szerephez jut a szexualitás, már-már állati szinten.
Yorgos Lanthimosnak filmjének mondanivalója és látványvilága ezúttal is jócskán túlmutat az átlagoson, a mit és a hogyan tökéletesen illik az életműbe, vitatkozni legfeljebb azon lehet, hogy a Szegény párák a legkiforrottabb alkotása-e vagy sem. Emma Stone-nak mindenképpen járna az Oscar, amin ebben a filmben keresztülmegy, az a 35 éves színésznő eddigi karrierjének csúcsa, de a többiek is aktív résztvevői ennek az erotikával túlfűtött steampunk testhorrornak.
Ha valamit fel lehet róni a filmnek, az talán a hosszúsága, mert bizony olykor elmereng saját magán és a sztorit el lehetett volna mesélni bő másfél órában is bármiféle hiányérzet nélkül. Megosztó, szürreális filmélmény erős gyomrúaknak és idegzetűeknek, akik meglátják a mozivászonra festett bizarr alkotásban rejlő szépséget és bölcsességet.


