Anora, rendezte: Sean Baker, szereplők: Mikey Madison, Mark Eydelshteyn, Paul Weissman, Emily Weider, Lindsey Normington, Yuriy Borisov, Anton Bitter, Brittney Rodriguez, amerikai vígjáték, 139 perc, 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Orosz nyelvlecke haladóknak
A Tangerine, a Floridai álom és a Vörös rakéta forgatókönyvíró-rendezője, Sean Baker ezúttal egy brooklyni szexmunkás és egy orosz oligarcha fiának szülők által érvényteleníteni kívánt házasságáról forgatott szextől, erőszaktól és humortól sem mentes filmet. Az Anora nagyot ment Miskolcon, elhozta az Arany Pálmát Cannes-ból és nem kizárt, hogy az Oscar-gálán is találkozni fogunk vele. 
A csinos Anora (Mikey Madison csodálatos alakításában), vagy ahogy mindenki szólítja, Ani egy bárban dolgozik, ahol érdeklődést színlelve némi öltánc kíséretében ösztökéli a férfiakat minél nagyobb összeg elköltésére. A lány nagyon jó a munkájában és mivel felmenői révén valamennyire beszél oroszul, főnöke a gondjaira bíz egy dúsgazdag orosz fiatalembert, aki bulizni akar egy jót. Ani és Iván, vagyis Ványa kölcsönösen bejönnek egymásnak, ezért nem elítélhető módon szexkapcsolat alakul ki közöttük. Már amennyire egy kanos, elkényeztetett milliomospalánta megfelelő partner tud lenni ebben.
A fiú gyakorlatilag kibérli egy hétre a lány szolgáltatásait és bár a szórakozóhelyet sem éppen a legalja látogatja, Ani a gazdagságnak egy olyan szintjével ismerkedik meg, amit korábban nem tapasztalt. Hatalmas villa személyzettel, medencés partik, elnöki lakosztály, tűzijáték, különrepülő, meg minden, amit még el tudsz képzelni. Két hét ismeretség után a fiatalok gondolnak egyet és összeházasodnak. Ennek persze a szülők egyáltalán nem örülnek és ameddig odarepülnek, addig a helyi embereik próbálják jobb belátásra bírni a gerlepárt.
A Pretty Woman sztorijának nem előre megfontolt szándékkal történő újragondolása ezen a ponton már a török és dél-amerikai sorozatokkal vetekszik. Ezt követi egy olyan fordulat, ami az egészet átviszi egy őrült rohanásba, melynek tétje a házasság érvénytelenítése. A tettlegesség, az orosz, örmény és angol nyelvű szitkozódások egymás fejéhez vágása uralja a cselekményt egészen a zavarba ejtő lezárásig. Közben pedig ott van egy lány, aki saját jogán nyerte el a fiút, de nem igazán tudja, mitévő legyen a kialakult helyzetben. 
Szeretem Sean Baker – általam látott – filmjeit, aki hol amatőrökkel, hol profikkal filmez és rendszerint mindent maga csinál. Teszi ezt úgy, mintha ott se lenne, mintha a kamera csak simán venné azt, ami van. Mindazt, ami őrült, meghökkentő, érzelemdús és úgy tud őszinte lenni, hogy alapvetően az ő fejéből pattant ki. A mesterkéltség és a mindenkinek (való) megfelelni akarás teljes hiánya teszi szerethetővé. Na meg a karakterek és megformálóik.
Ezúttal – korábbi filmjeihez mérten legalábbis – nagyobb összegből forgatott és bár itt sincs olyan sok szereplő és helyszín, valószínűleg jóval kevesebb kompromisszumot kellett kötnie. Ez a fokú szabadság szerencsére nem tette sem lustává, sem kényelmessé, sokkal inkább arról van szó, hogy az egész koncepció eltolódott a fogyaszthatóság, jobban mondva egy szélesebb nézőközönség irányába. Persze az Anorát is elsősorban azok fogják nézni és értékelni, akik már találkoztak korábban a munkásságával, de ezzel a filmmel mindenképpen nagyobb eséllyel toboroz majd új rajongókat. 
