Fejlesztő, Kiadó: inkle Ltd; Platform: PC
Egy nagyon erős agytorna érkezett mindjárt az év elejére. A TR-49-be viszont tényleg csak a bátrak és időmilliomosok kezdjenek bele, mert minden mást el fognak hanyagolni.
Vannak játékok, amikről jobb semmit sem tudni, csak szimplán belevágni. S hogy miért jobb a hírzárlat? Mert ezeket a semmiből felfedezni az igazi és a legártatlanabb megjegyzés is spoiler lehet. Na de honnan lehet tudni akkor, hogy érdemes egy ilyen címmel foglalkozni? Hát például a fejlesztő lehet garancia. Részemről pont így voltam a TR-49-cel. Semmit nem tudtam róla, de miután tisztáztuk, hogy nem az új Tomb Raider jött meg, valamint felmerült az inkle neve, már alá is írtam egy biankó papírost, hogy vállalom a tesztet.
Akinek nem derengene, a derék britek követték el a 80 Days, az Overboard!, az A Highland Song, valamint az Expelled! című játékokat. Az utolsó előtti kivételével (ami egy platformjáték) mind egyedi stílusú nyomozós játékok, sajátos grafikai stílusban. Nos a TR-49 kapcsán csak az egyik ismérv marad, a nyomozás, mert a grafika gyakorlatilag inkább csak funkcionális formában lesz jelen az új kalandban. A fáma szerint ugyanis egy valós alapokon nyugvó, második világháborús számítógép, valamint az ehhez kapcsolódó anyagok (elveszett könyvek, jegyzetek) titkának kiderítése lesz a feladatunk.
A sajtóanyag és a játék leírása szerint a stúdió narratív direktora, Jon Ingold talált egy pár könyvet és egy fura, régi masinát, miközben a néhai dédbátyja padlását takarította. A szerzők és címek teljesen ismeretlenek voltak, a gépezetről meg annyit lehetett megtudni, hogy a rokon egykori munkahelyéről, a Bletchley Park kódfejtő részlegéről származik. Elkezdték feldolgozni az anyagot, de csak még több anyag és összefüggés került elő. Próbálták megfejteni a titkot, de beletört a bicskájuk, így az egészből kanyarítottak egy játékot, s most a kedves játékosokon a sor, hogy felgöngyölítsék az egész rejtélyt.
Gyakorlatilag egy dedukciós játékot kapunk, ahol a rendelkezésre álló gyér adatokból kell kikövetkeztetni a további teendőket. Mint amilyen a The Return of the Obra Dinn is volt, vagy mint a The Roottrees are Dead, a Type Help és a Her Story. A kiindulópontunk egy négy digites kód – két betű és két szám – TR-49. Ennek kapcsán indulunk el és kapunk további írókat, az ő műveiket, de egymással való kapcsolataikról is olvashatunk. A keret ráadásul egy audio drámát is ad, ugyanis a részletek meghallgatásán túl van egy állandó konzulensünk is, akivel folyamatosan megy a diskurzus a megtalált anyagok kapcsán (olyan nívós szinkronszínészek asszisztálnak mindehhez, mint Rebekah McLoughlin, Paul Warren és Philippe Bosher).
A játékmenet pedig fifikás. Segítséget nem sokat kapunk, magunkra vagyunk utalva. Jó támpont lehet valakinek a születési és halálozási dátuma, valamint a monogramok. Gyűjteményes kiadványok is akadnak, amelyek további infó morzsákat hintenek el az írókról és műveikről. Szép lassan azonban titkokra is fény derül, miszerint nem mindenki az akinek látszik és vagy álnevet használnak. Az ötven művet ráadásul nem elég megtalálni, be is kell tudni azonosítani. Az meg már csak a hab a tortán, hogy az ósdi gépezet is megadja magát időről időre, persze tovább nehezítve a nyomozást.
A TR-49 egy igazán izgalmas projekt, de valószínűleg egy szűkebb réteget fog tudni elvarázsolni. A kiváló angol tudás alap kívánalom, emellé pedig penge logika is szükségeltetik. Bevallom, nálam még a próbálgatás is a repertoár része volt (például, mikor tudtam, hogy egy írónak még van általam nem ismert műve, de nem tudtam a publikálás dátumát), de még így is kemény dió a titok megfejtése. Amikor viszont belevágtam az egészbe egy késő délutáni órában, nem sejtettem hogy hajnal három fele még mindig a nyomozáson pörgök majd a jegyzeteimet bújva, s csak egy gyenge, erőtlen belső hang emlékeztet csak arra, hogy már rég aludnom kellene.
Legutóbb ezt teszteltük:
