Mortal Kombat 2, rendezte: Simon McQuoid, szereplők: Karl Urban, Hiroyuki Sanada, Josh Lawson, amerikai akció-fantasy, 116 perc, 2025., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Az élveboncolás mesterei
A 2021-ben megismert csapat visszatér, hogy egy szebb napokat látott Hollywoodi akciósztárral kiegészülve felvegye a harcot a sötét erőkkel. A népszerű verekedős játék alapján készült akció-fantasy cselekménye valószínűleg soha nem lesz érettségi tétel (bár ki tudja), minden esetre a Mortal Kombat 2-t nézve teljesen megfeledkezel a befizetetlen számlákról és a hamarosan esedékes kötelező szervizről. 
Nem sűrűn fordul elő, hogy egy folytatásra 5 évet kelljen várni, pláne nem ugyanazokkal a színészekkel és rendezővel. Mivel soha nem voltam nagy játékos és egy időben a filmes adaptációk egyébként sem hozták az általam elvárt színvonalat, a 2021-es Mortal Kombat kimaradt az életemből, amit az esti sajtóvetítés napján délelőtt pótoltam. Maga a játék egyébként azon kevesek egyike, amit ismerek, így valamennyire képben voltam. A filmet valószínűleg akkor is megnéztem volna, ha már láttam, hiszen 5 év távlatából nem könnyű a történéseket felidézni.
Különösebb bajom nem volt vele, nem is vártam nagyon mást, minthogy lesz egy nem túl bonyolult cselekmény, ahol a verekedéseket a cselekményt – valamennyire – előre mozdító jelenetekkel kötik össze. Ahogy a küzdelmek során, úgy a filmben sem voltak szabályok, a szereplők hol meghaltak, hol feltámadtak és rendszeres időközönként átálltak a másik oldalra. A kritikába többször is belekezdve végül mellőztem azt a részt, ahol 18-as karikás IMAX vetítést a boldog gyerekkorommal vezettem – volna – fel, beleértve a VHS korszakhoz és a vidéki kocsmák sarkában felállított játéktermi gépekhez fűződő kedves emlékeimet. Bírtam azokat az éveket, na!
A második részre tehát tudással frissen felvértezve ültem be és ha röviden össze kéne foglalnom, az előző részhez képest tulajdonképpen mindenből többet kapunk. Gondban igazán majd csak most leszek, amikor ezt bővebben is ki kell fejteni, mert egy olyan játék adaptálása esetében, ahol a karakterek halálig tartó küzdelemben ütik-verik egymást, minden, ami ennél többet ad, már értékelhető filmes élménynek számít. Az előző rész ugye ott ért véget, hogy hőseink, Liu Kang (Ludi Lin), Sonya Blade (Jessica McNamee), Jax (Mechad Brooks) és Lord Raiden (Tadanobu Asano) Hollywood felé veszik az irányt egy bizonyos Johnny Cage megtalálása érdekében.
Fent nevezettet egyébként Karl Urban alakítja, akinek karaktere egy szebb napokat látott harcművész és színész. Az a fajta elfeledett sztár, aki a látogatóknak fizet egy közös képért a Comic Conon. Valahogy az istenek mégis őt választják ki a Mortal Kombatra, amit egyébként kétkedéssel fogad és nem győzi kihangsúlyozni, hogy a mozivásznon látottak egyáltalán nem tükrözik a valóságot. További magyarázkodásra azonban nem marad idő, mert azonnal bedobják a mélyvízbe, tulajdonképpen felkészülni sem marad ideje, máris bekapcsolódik a küzdelmekbe.
Ami a küzdelmeket illeti, visszatér Kung Lao (Max Huang), Hanso Hasashi/Scorpio (Hiroyuki Sanada), Bi-Han/Sub Zero (Joe Taslim) és Shang Tsung (Chin Han) karaktere is, mert ahogy a mondás is tartja, csak az hal meg, akit elfelejtenek. Új karakterként lép be Kitana (Adeline Rudolp), akinek uralkodó apja elbukik a Shao Kahn (Martyn Ford) elleni küzdelemben, így a világát rabigába hajtják. Arra, hogy az időközben felcseperedő hercegnő ne kövessen el semmiféle butaságot, a testőr Jade (Tati Gabrielle) vigyáz. A Venom és egy neandervölgyi szerelemgyerekére hajazó Baraka (CJ Bloomfiled) ugyancsak új szereplő, a félelmetes külsejű törzsi vezetőtől teljesen mást várnánk, mint amit a filmben nyújt majd. Az előző részben jobblétre szenderült Kano (Josh Lawson) által ellopott amulett birtoklása lesz az 1993-as Mortal Kombat II játékot idéző cselekmény egyik fontos motívuma.
Az 54-hez közelítő új-zélandi Karl Urban, ha kell, elvisz a hátán egy filmet, ahogyan azt tette a Dreddben, de a komikusi vénáját is megcsillogtatta már pl. a Star Trek-filmek Bones dokijaként vagy A Fiúkban. Ebben a filmben a humoros oldalát mutatja meg, üde színfoltként van jelen, abszolút jó választás a levitézlett akciósztár szerepére. Shakespeare-i magasságokat senkitől ne várjunk, mindenki teszi a dolgát, bár a szereplők többségét rendesen elmaszkírozták és a megjelenését digitálisan hozták létre. Az egyek világok megjelenítése relatíve jól sikerült, a küzdelmek látványosak, a zene, a fényképezés és vágás kellő dinamikát ad a cselekménynek és a videójáték atmoszféráját is megidézi, persze modern köntösbe öltöztetve. Valami mindig történik, a kétórás játékidő ki van töltve tartalommal, még ha nincs is túlgondolva.
A folytatás mindenből többet ad, mint az előző rész, sokkal látványosabb, grandiózusabb, fordulatosabb és véresebb, de ami talán a legszembetűnőbb változás, sokkal humorosabb. Valószínűleg nem csak a szinkron érdeme, de a szövegezés sokkal szabadszájúbb, mocskosabb és rengeteg popkulturális utalást tartalmaz. Bár rendezői debütálása óta Simon McQuoid nem sok mindent csinált ebbéli minőségében, ügy tűnik, felnőtt a feladathoz, azaz egy minden szempontból nagyobb filmhez. A cselekmény pörgősebb, összetettebb, de azért csodát ne várjunk, a forgatókönyv ezúttal sem az örökkévalóságnak készült. A Mortal Kombat 2 ugyanakkor tudja azt, amire készült, két órára teljesen kikapcsol, ráadásul a látványos küzdelmek és emlékezetes halálesetek mellé egy több-kevésbé működő, véresen vicces sztorit is kapunk.
