A Bélier család


Bélier CsaládA Bélier család (La famille Bélier), rendező: Eric Lartiagu, szereplők: Louane Emera, Karin Viard, François Damiens, Luca Gelberg, francia-belga vígjáték, 106 perc, 2014. (12)

Süket fülek, érző szívek

A Bélier család tavaly év végén érkezett a francia mozikba, ahol egyenesen imádták. Egyszerre vicces és megindító film egy siketnéma család egyetlen halló tagjának viszontagságairól a Szerelem a felhők felett főszereplője kishúgának tollából, a háromszoros César-jelölt Eric Lartiagu rendezésében.

Bélier CsaládA Bélier család látszólag teljesen átlagos, leszámítva azt a tényt, hogy egy kivétellel mindenki siketnéma. Paula (Louae Emera) egy fiú miatt jelentkezik az iskolai kórusba, ahol kiderül, hogy csodálatos hangja van. Az énektanár Párizsba küldené tanulni, de a lány otthon nélkülözhetetlen. A család gazdálkodik, teheneket tartanak, a sajtot a piacon adják el, az összes, ezzel kapcsolatos ügyet Paula intézi, gyakorlatilag ő az összekötő kapocs a hallók, a külvilág és szülei, testvére között. Mikor az apja berág a polgármesterre, a fejébe veszi, hogy jelölteti magát a következő választáson és csak Paulán keresztül tud szólni a választóihoz. A lány kezdetben titkolja a dolgot, de eljön az idő, amikor oda kell állnia a többiek elé.  Az egész abszurditását az adja, hogy a tehetségéből a többiek semmit sem érzékelnek, hiszen soha nem hallották még őt éneklés közben és soha nem is fogják. A kérdés az, hogy vajon így képesek lesznek-e támogatni őt és elfogadni a döntését? A filmben ezt egészen egyszerű módon és mégis zseniálisan oldják meg, de nem árulok el többet.
A francia vígjátékok sikere részben abban rejlik, hogy a franciák képesek saját magukon nevetni. Ezt nem csak én állítom, hanem az általam megkérdezett francia filmesek is. A fogyatékkal élők helyzete úgy általában nem ad okot a nevetésre, ám az alkotók megtalálták ezeket a pillanatokat, rávilágítva arra a tényre, hogy teljesen más dolog nevetni valamin és teljesen más dolog elbagatellizálni valamit. A siketekkel kapcsolatos téveszmékre ráerősítve – pl. ahogy ordítoznak velük, mert úgy hátha megértik – tulajdonképpen a néző sajt magán nevet, de nem a franciákról lenne szó, ha nem lennének, egészen durva és illetlen poénok is.
A másik ok, amiért működik a film, hogy a felnőtté válásra és a családi összetartozásra koncentrál – pl. szinte teljesen kihagyja a cselekményből Rodolphe Bélier és a polgármester harcát -, így kerülve el azt, hogy egy idő után unalmassá, érdektelenné (elcsépeltté?) váljon. Átlagemberként, családként való bemutatásuk pedig igazán szerethetővé teszi a Bélier családot.  Az apát alakító belga színész számtalan francia filmben szerepelt, legutóbb a Körberajzolva Jean Renault-jaként láthattuk. François Damiens igazi komikus, aki ezúttal is hozza a formáját és igyekszik a legtöbbet kihozni ebből a cseppet sem könnyű szerepből. Gigi Bélier, azaz Karin Viard több mint 80 mozit tudhat maga mögött, számunkra elsősorban a Delicatessen és a Polisse című filmekből lehet ismerős. Luca Gelberg, aki Quentint, vagyis Paula öccsét alakítja, a valóságban is siketnéma, közte és halló kollégái között tökéletes az összhang.
A Bélier család tavaly decemberben érkezett a francia mozikba és minden csúcsot megdöntött, egészen addig az áprilisban bemutatott Bazi nagy francia lagzik vitte a pálmát. A két film a fesztiválokon is megmérkőzött egymással, a Lumiere-díjból előbbi a legjobb forgatókönyvnek járót hozta el, utóbbi pedig a legjobb színésznőnek és a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó díjakat. A Bélier családot hat kategóriában jelölték a francia Oscarra, a César-díjra, ebből egyet ugyancsak Louane Emera, mint a legígéretesebb fiatal színésznő nyert el. A lány a The Voice zenei tehetségkutató műsorban az elődöntőig jutott, ahol szintén megkönnyezte a közönséget. Mostanság legelső albumával turnézik, de remélem, viszontlátjuk még a mozivásznon is.

10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Hangya - kritika
Következő cikk A Ti mozitok (14.) – A Programozó