Bajuszkötő a jövőből – avagy divattörténeti kisokos sci-fikhez – 1. rész


Hiába a jó cselekmény meg az emberi dráma (amikor éppen van olyan), ha a sci-fi fontos kelléke, a látvány csődöt mond. A jövőben játszódó filmek sokszor olyan apró részletektől válnak hitelessé vagy éppen nevetség tárgyává, mint a mindennapi használati tárgyak ábrázolása, vagy éppen a ruházat.

A következőkben nem megyünk olyan messzire, hogy űrhajók belső enteriőrjét vizsgáljuk, vagy megnézzük, milyen lesz várhatóan a kávéfőző a jövő évszázadban. Most a ruhákra fókuszálunk.

Olyan sci-fik kerülnek terítékre, amelyekben a jelmeztervező rájött arra, hogy teljesen fölösleges farsangi maskarákat kreálni, mikor tudjuk, hogy a divat önismétlő jószág. Más szóval múltbéli ruhákba bújtatta a jövőbeli karaktereket. Apró változtatásokkal persze. Okos, hiteles, dicséretes megoldás. És hogy éppen melyik régebbi időszak kosztümjeit választotta a tervező, az a film üzenetének vagy csupán saját ízlésének függvénye. Az alábbi felsorolás rendhagyó módon a filmekben megjelenő viselettörténeti korok kronológiáját követi.

1. A

Bár a történet szempontjából nincs jelentősége, a jelmezes úgy döntött, hogy az 1910-es évek nadrágviseletével ajándékozza meg a férfi karaktereket. Különben a nyírt bajuszok is első világháborús katona fotókat idéznek.

(A magasított derekú pantalló amúgy szinte senkinek sem előnyös, de hát ismerünk jó pár olyan divattörténeti időszakot, amelynek nem volt célja a természetes emberi sziluett hangsúlyozása. Mondjuk nem is tartottak sokáig.)

További apró finomságok bizonyítják, hogy lelkiismeretes volt a jelmeztervező. Például biztosítótűvel rövidíti le minden férfiing mellzsebét, hogy az apró telefon ne süllyedjen túl mélyre. Szerepelhetnének eleve kis zsebű ingek a filmben, de az tök mesterkélt lenne, hiszen miért fejlődne azonos sebességgel a telekommunikációs technológia és a divat?

A női ruhákat illetően már nem figyelhető meg hasonló következetesség, de legalább nem valami eszement szabásvonallal rémisztgetik a nézőt. Előkaptak egy halásznadrágot a hetvenes évekből és bő pulcsikat meg ingeket a kilencvenesből.

Ezenkívül nyilvánvalóan tudatos döntése volt a látványtervezőnek, hogy főszerepet ad a narancssárga színnek. Már a poszter is hasonló árnyalatú, de szinte percenként feltűnik a filmben ez a szín. Sőt, a kérdésre, hogy milyen házat szeretne, főhősünk keresztlánya természetesen azt feleli, hogy narancssárgát.

2. Az éhezők viadala

A könyvtrilógia négyrészessé duzzasztott filmes adaptációjának változatos jelmezei közül mi most csak az első részben, azon belül is a kiválasztás jeleneteiben feltűnő darabokat vizsgálnánk. És nem csak azért, mert a Kapitóliumban viselt ruhák jellemzően öncélúan túlzóra sikerültek, még ha érthető is a szándék, hanem azért, mert csak az aratásra való feszült készülődés pillanataihoz választottak megfelelő „üzenetű” viseletet. A belső udvarokban, rendezett sorokban várakoztatott, kétségbeesett emberek látványával az alkotó szándékosan ébreszti a nézőben a holokauszt témájú filmek hasonlóan nyomasztó hangulatát. Ehhez igazították a jelmezeket, frizurákat is. A harmincas-negyvenes évekre jellemző egyszerű szabású, kisgalléros, kisvirág mintás, derékban szűkülő, vállon finoman díszített darabokat láthatunk a nőkön. Még arra is ügyelt a tervező, hogy senkin ne álljon igazán csinosan a ruha, legyen kicsit bő, vagy fazonban a viselőjével nem kompatibilis, ezzel is jelezve azt a szegénységet, amelybe csak egy alkalmi ruha fér bele. Még ha az az alkalom egy ünneplésnek álcázott élet-halál sorsolás is. A gyereklányok megjelenése is a két világháború közötti iskolásokét idézi. A frizurák oldalra fésülten loknisak, fonottak. A színek szomorú-pasztellek. Tökéletes a hatás.

3. Szárnyas fejvadász

Itt egy érdekes együttállással van dolgunk, ugyanis egyszerre jelenik meg egy tudatos múltidézés, és a film készültekor jellemző stílusjegyek. (Ezzel a visszatérő hibával foglalkozik majd egyébként sorozatunk harmadik része.) Ez utóbbi olyan apróságokban fedezhető fel, mint a nyolcvanas évek filmjeiben oly divatos reluxa keltette árnyékcsíkok. (Szinte várod, hogy felcsendüljön az Axel F. első taktusa.)

No meg persze a ballonkabátok, és a punk hatású Pris replikáns. De mindez a vállalható hibahatáron belül van, tekintve, hogy komoly erőfeszítéseket tettek egy a történet hangulatához tökéletesen passzoló letűnt korszak megjelenítéséért. A film noir jellegzetességeinek felsorakoztatása (éjszakai képsorok, negyvenes-ötvenes évekbeli női frizura, kosztüm, vörös ajkak, és persze a sok-sok kínai étterem) pont olyan fontos az atmoszféra kialakításában, mint maga a cselekmény.

4.Gattaca

Az ötvenes éveket választotta jelmezei kiindulópontjául Andrew Niccol sci-fije. Nem olyan egyértelműen, de Az éhezők viadalához hasonlóan itt is fellelhető egy olyan gondolat, vagy legalábbis érzés, amely párhuzamba állítható a kék ég időszakkal. A tökéletességre, rendezettségre való beteges törekvéshez leginkább a szigorúra szorított fűzők, a szigorúra kötött kontyok korszaka, vagyis az ötvenes évek illik. Persze nem követik le százszázalékosan a kor divatját a jelmezek, de a férfikalapok, a női estélyik és kosztümök félreérthetetlenül utalnak rá. Nem mellesleg azért is volt szerencsés döntés ennek a korszaknak a kiválasztása, mert kifejezetten előnyös Uma Thurmannek, ha ennyire hangsúlyosan női megjelenést kap.

A következő részben megnézzük, hogyan idézik meg a letűnt korok divatját például a V mint vérbosszúban vagy a Chappie-ben.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Kedvenc színészeink egykori munkahelyei
Következő cikk Rettegett bohócok a nagyvászon porondján