XXVIII. századi hálós trikó – avagy divattörténeti kisokos sci-fikhez – 2. rész


Sorozatunk előző részében szó volt arról, milyen divattörténeti korokat elevenít fel Az éhezők viadala vagy éppen A nő. Most folytatjuk a múltidéző túrát – a hatvanas évekkel.

5. Különvélemény

Na jó, itt azért figyelni kell, hogy az ember észre vegye a megidézett viselettörténeti kort. Ennek egyrészt az az oka, hogy nincs különösebb jelentősége annak, hogy hatvanas évekbeli ruhákkal dekorálják a látványt, másrészt az, hogy nem következetesen használják ezeket a kosztümöket, hanem csak amolyan hobbi jelleggel. Például a bevásárlóközpontos jelenetsorban tűnnek fel egyre másra az említett darabok. A hatást amúgy tovább erősítik azzal, hogy egy jellegzetes hatvanas évekbeli nóta szól a háttérben, a Moon River.

Alapvetően azonban a film gyártási évére jellemző ruhákkal találkozunk. Ahogy már volt erről szó – és még lesz is –, öreg hiba ez egy sci-fi esetében.

6. V mint vérbosszú

Az Alan Moore írta képregény adaptációja a nyolcvanas éveket idézi meg, ami nem véletlen, ha azt vesszük, hogy az eredeti képregényt 1982 és 1988 között publikálták. És bár a történet a megjelenéshez képest a közel jövőben játszódik, és ehhez tartja magát a filmes változat is, tudatosan kerültek bele idejétmúlt ruhadarabok. Éppúgy helyük van, mint a szintén nyolcvanas éveket idéző szobabelsőknek.

7. Chappie

Ugyancsak a nyolcvanas éveket választotta követendő példának Neill Blomkamp kevésbé sikerült sci-fije. A rosszfiúkat persze mindig a legegyszerűbb punkokként ábrázolni, de itt van néhány apróság, ami a mindenkori punkok helyett kifejezetten nyolcvanas évekbeli punkokat csinál a Chappie bűnöző bandájából. Csatok, csuklószorítók, szőrmemamusz, fagyi-színek.

És, hogy a nyolcvanas évek hatás teljes legyen: Hugh Jackman Bundesliga sérót kapott. Juhé.

8. Lopott idő

Szinte hihetetlen, de már van olyan film, ami visszanyúlik a kilencvenes évekhez. Mert, hogy eltelt annyi idő, hogy kirajzolódott ennek a viselettörténeti korszaknak is a karaktere. A Lopott idő kényelmesen – a Különvéleményhez hasonlóan – a gyártási év divatját jeleníti meg, de néhány vonásában megtaláljuk a XX. század utolsó évtizedének jellegzetességeit is. Így a duplasoros gombolást a férfiöltönyön, a magasan záródó cipzáras pulcsit a bőrkabáttal, valamint a nők buborék hatású szoknyáját.

9. Valerian és az ezer bolygó városa

Nagy jóindulattal került be Luc Besson idei műve a felsorolásba. Főhőseink ruházata (amikor nem katonai egyenruhában vannak) határozottan a kilencvenes éveket idézi. Azért a bizonytalanság, hogy itt van-e a helye a Valeriannak, mert nem egyértelmű, hogy ez egy tudatos döntés volt a jelmeztervező részéről, vagy azzal a hibával állunk szemben, amit már korábban említettünk, és amelyre sorozatunk folytatásában térünk ki részletesebben. Nevezetesen, hogy napjaink viselete jelenik meg a filmben, amely történetesen – és sajnálatosan – erősen magán hordozza a divattörténeti szempontból egyik legellentmondásosabb évtized sajátosságait.

Amennyiben erről van szó, az azért is kellemetlen, mert ez esetben Luc Besson immár másodszor lépett erre az útra. Az ötödik elemben Milla Jovovichon olyan kantáros nadrág meg mini frufrus frizura látható, ami a film készültekor volt divat, ahogy a szőkére satírozott haj is, amivel Bruce Willis menőzik. Az mondjuk vicces, hogy éppen 20 év van a két film között és akarva-akaratlanul mindkettőben a kilencvenes éveket idézte meg Besson.

+1 Extra

Az itthon kevésbé ismert Snowpiercer, amelyet magyarul Túlélők viadala alcímmel sújtottak, nem csak térben utaztat, hanem időben is. Ahogy végigjárjuk a vonatszerelvényeket, hogy a szegény végéről eljussunk a vezető fülkéig, érintőlegesen az egyes történelmi korokon is áthaladunk. A hátsó kocsikban a múlt század elejének hangulatát kapjuk, a rajzoló emberrel, az olajlámpás emberrel;

aztán persze a második világháborús marhavagon képe is megjelenik; majd a kommunizmus műszőr bundás, ápolatlan fogú arca;

a reményteli (állapotos) színes hetvenes évek;

a kilencvenes évek elektronikus lüktetése;

és végül az apokaliptikus hangulatú, bundacsizmás jövőbe menekülés. (Akinek megvan az eredeti képregény, és már nem kell neki, leadhatja a nevemre a szerkesztőségben. Köszönöm!)

Az már mellékes, hogy a néző összezavarásaként a plakátnak van egy könnyű steampunkos hangulata a főhős viktoriánus kabátjával (amely a filmben véletlenül sem olyan), és a háttérként használt vonattal.

Sorozatunk következő részében azokról a korábban említett fiaskókról lesz szó bővebben, amelyek esetében a jelmeztervező nem tudott elvonatkoztatni saját korától.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Itt a Kontroll 2 előzetese!
Következő cikk Mark Hamill elárulja hogyan válhatsz ikonná