Az utolsó Jedik kétségkívül az eddigi legmegosztóbb darabja a Star Wars franchise-nak, míg a kasszáknál világviszonylatban egy hét elteltével 500 millió dollár felett jár és a kritikusok többsége is agyondicsérte az újító szellemű és váratlan fordulatokkal teletűzdelt űrkalandot, addig a rajongók és a közönség körében kiverte a biztosítékot. A gyűlölethullámnak titulált jelenség a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldalon tetőzött, ahol a kritikusok pontjainak összesítése alapján 92%-on áll Az utolsó Jedik, míg a nézőket alaposan megosztották a látottak és jelenleg 55%-ra értékelték. Most akkor kinek van igaza, tényleg méltó darabja a Star Wars saganak vagy egy komolytalan, zavaros folytatás? Spoileres kibeszélőnkben igyekeztünk ennek okait ezúttal már a történet és a fordulatok megemlítésével kideríteni. Kommentben persze várjuk a te észrevételeidet is a filmről vagy a kialakult helyzetről!
Én abba a táborba tartozom, akiknek baromira tetszik az új darab, holott vetítés előtt összeszorított farpofákkal gondoltam ki ezer módot, hogyan ronthatják el ezt a sokunk számára oly fontos mozi-eposzt. Tisztában vagyok vele, hogy nem minden rajongó jött ki olyan boldogan a moziteremből, mint én, hisz már a méltán híres bölcs, Piszkos Harry Callahan, is megmondta: „A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van egy.“
Minden további nélkül, hadd fejtsem ki az enyémet… mármint a véleményemet, spoileresen:
Meghiúsult kiképzés
Az előzetesek arra engedtek következtetni, hogy Rey Az ébredő Erő óta tartó szúró tekintetpárbajjal simán rávette Luke-ot, hogy edzeni kezdje. Lelki szemeimmel már láttam a 80-as évek zenéjére összevágott jedi-tréning-montázst, ahol Rey kőbódét fest a mesternek, a hátára veszi és indákon ugrál vele. Csakhogy Skywalker a bűntudattól emésztve önként vállalt remeteséget. Nem lett volna realisztikus (már ha apellálhatok realizmusra egy sci-fi űroperában), ha kis noszogatás után már varrni is kezdi a jedi egyenruhákat az új padawanok számára. Rey tehát úgy hagyta el a szigetet, hogy egy kis töröküléses kavicsszelídítésen kívül sok tréninget nem kapott az öreg jeditől.
Az utolsó Jedik élvezhető mennyiségben kacsintgat vissza az eredeti trilógiára (például, ahogy Yoda két bölcselet között még mindig úgy csapkodja Luke-ot homlokon, mint egy kis suhancot…), ellentétben Az ébredő Erő rajongókat masszírozandó, tikkelő szemrángatásával.
A régi szabályok lerombolása
J. J. Lencsebecsillantó Abrams köztudottan szeret rejtély dobozokat (Mystery Box) teremteni, nem véletlenül találja meg Rey is egy ládában Luke fénykardját az Episode VII-ben. Szépen össze is rakta Rey Erő indukálta látomását (forceback), de nem volt konkrét terve, mit fog ez később jelenteni. Rian Johnson a rendelkezésére álló puzzle darabokból építette fel a magyarázatot és remek munkát végzett vele. Az utolsó Jedik sokkal bátrabban tér el a megszokott Star Wars sémáktól és közel sem annyira kiszámítható, mint elődje.
A humor sebészi pontossággal adagolt. Ugyancsak aggodalmam volt, hogy Luke Skywalker hirtelen akkorát fordul, akár Thor a Ragnarökben, és mint lassan mindenki ő is A galaxis őrzői sikerre járatott humorát próbálja majd majmolni. Űrlordék kalandjai rengeteg szempontból méltán nevezhető sikeresnek, remek iparos munkák, de az oda tökéletesen passzentos humort egyszerűen nem lehet ráhúzni minden más filmre is. Főleg igaz ez a Star Wars univerzumra, amihez egy teljesen más fajta komikumot honosítottak meg az „első“ epizódok. Hála az Erőnek ezt a csapdát is elkerülte a film.
Az előzetesből már ismert porgokkal (Chewbacca új macskabagoly tokájú mini pingvin partnere a jövőre érkező zsaruvígjáték spin-off-ban) sem tolták túl az édibédi faktort, pedig fel voltam készülve a 30 perces nagy-szemekkel-pislogós lélekpuhítási kísérletre.
A cselekmény felszíne alatt
Rey eltitkolja álvéletlen összeköttetését a Duzzogó Tinédzserrel, Kylo Rennel. De erre jó oka van, hiszen Luke-ot így is kiborítja az egykori tanítványához való hasonlósága. Ha kezdetektől tudott volna az „Erőhídról“ a két fiatal között, akkor szóba sem állt volna a Jakku bolygóról kitört lánnyal. Poe eltitkolja magánakcióját Finn-nel és Rose-zal Holdo admirális helyettes elől, de az ő szemszögéből nézve joggal. Holdo eltitkolja az evakuációs tervét, mert túl sok forog kockán. Még ennek ellenére is eljut az infó a „sötét oldalra“, ami Benicio del Toro kódfejtőjének (DJ) és a lázadók akaratlan közreműködésének következtében kerül Hux kezére. Azért sorolom fel ezeket a történetszálakat, mert alapos indok nélkül ezek egytől egyig a „visszatartom az infót, hogy véletlenül se a saját ügyemet segítsem előre“ bokánrúgdosóan idegesítő klisébe tartoznának, egy olyan társaság közé, mint Dumbledore titoktartása Harry előtt. Szerencsére ezt is épen megússzuk, mi is, meg a bokánk is.
https://www.instagram.com/stigall/
Közzétette: The Geek Strikes Back – 2017. december 20.
Már az első jelenetek olyan ügyesen humanizálják Rose lánytestvérét, Paige-et hogy nem tudjuk nem érezni az elszenvedett veszteség súlyát. Mikor az admirális helyettes (és Effie Trinket frizura inspirációja) Amilyn Holdo Snoke legfőbb vezér parancsnoki hajóját kvázi kamikaze manőverekkel igyekszik elpusztítani elnémul a jelenet, ami remek húzás volt a készítőktől, egyszerre volt dermesztő és szívbemarkoló mindez.
Az az érzésem a Zsivány Egyes óta soha nem látott mértékben hullanak a lázadók a vásznon, ennek okát két dologban kereshetjük: rengeteg kritika érte a Star Wars epizódokat, hogy bár a Lázadó Szövetsége tetszeleg a „jók“ szerepkörében, a Birodalom oldalán sokkal több a járulékos veszteség, illetve hogy a 2017-es filmgyártás realistábban, mélyebbre hatolva mutatja meg a háború szörnyűségeit, mint pl. az 1977-es.
Realisztikus karakterfejlődések! Mert bizony, vannak karakterfejlődések!
Poe Dameronban érezni a vezetői potenciált(na nem azért mert képtelennek tűnik parancsokat követni, ne essünk ebbe a tévedésbe). Realisztikusan neki sem megy minden rögtön elsőre, de pár major fuckup után tanul a hibáiból és képes változtatni.
Luke Skywalker történetszála szépen ívelt, megérdemelt lezárást kapott a karakter. A pillanatnyi elmezavarnak betudható sötét gondolatnak nem tett eleget, mikor leolvasta Hiszti Herceg sötétség-o-méterét, de elég lelkiismeret-furdalást érzett az így kiváltott láncreakció okán, hogy kivonja magát a galaxis örökös egyensúly-méregetéséből, elzárva magát a világtól, az Erőtől és bármiféle potenciális bukott jedi neveléstől. Ebből a mély állapotból jut el addig, hogy szembenézzen feketébe öltözött, tini fájdalomban szenvedő kudarcával és végre felelősséget vállaljon érte. Ezzel a deus ex Luke-os önfeláldozásával elnyeri a harmóniát, hogy úgy távozhasson ahogy azt az elődjei, Obi-Wan Kenobi és Yoda is tette. Külön öröm, hogy így talán Mark Hamill is visszatérhet homlokkocogtatós „Erőszellem“ (force ghost) formájában.
Csak azért sem lehet igaza az elméletgyártóknak!
Az ébredő Erő után megszámlálhatatlan fanboy hiperventillált azon, hogyan tudott Rey helytállni, sőt felülkerekedni Kylo Renen. Az hogy lehet?! Most akkor ő a leghatalmasabb jedi?! Gyártották az elméleteket, hogyan lehetne Rey-t is beleszuszakolni a SW univerzum legkékebb vérű családjába, a Skywalkerek közé. Az egyenes ági leszármazástól (Luke lánya) a kevésbé szoros kapcsolatokig (egyszer együtt evett borsófőzeléket Kylo Rennel a kazincbarcikai tollastáborban) mindenre felbukkant egy hipotézis. Rian Johnson azonban leviszi a szelektív papírgyűjtőbe Abrams üres rejtélydobozát: Snoke meghal, Rey pedig egy random családból származó senki. Johnson nemcsak szertefoszlatja a királyi családos elméleteket, de egyenesen kijelenti (Luke szájából halljuk) hogy Rey ereje egyenlő Kylo Renével. Nem több, nem kevesebb, egyenlő. Ezzel szögre is akaszthatjuk a „de mindig kell lennie egy legerősebbnek“ mániánkat is.
Ben Solo/Kylo Ren történetszálától féltem a legjobban, de szerencsére karakter következetesen kaptunk tőle jó néhány tinis hisztirohamot és a tettei is végig realisztikusan követték motivációját. Ahogyan korábban megölte Han Solot, hogy ezzel megszabaduljon az apjához fűzött érzelmektől, most előbb az álarcát zúzza szét (a Darth Vader előtti tisztelgés visszatartó erejét is lerázza), majd megöli Snoke-ot, hogy végképp minden a múltjához kötődő szálat elnyírjon.
Rey fejlődése ezzel párhuzamos. Luke intése ellenére meg sem próbál ellenállni a sötét oldal hívásának, annyira kétségbeesetten kapaszkodik a múltjába és a szüleibe (“beleveti” magát a sötét Erővel hívogató barlangba is a válaszok reményében.) Csak miután elengedi dédelgetett, naiv gondolatait, amik szerint a szülei visszamennek érte a Jakkura és hogy a jedik (illetve Luke) valamilyen idealizált, lovagias, emberi hibák felett álló lények, utána tudja teljes biztonsággal visszautasítani az új legfőbb vezér ajánlatát és azzá a hőssé válni, akire a lázadóknak szüksége van.
Már ennyi is több, mint amit reméltünk, de ezek mellett még jó néhány szereplő kap karakterívet, Leia, Finn, Rose Tico. Különösen tetszett Benicio del Toro kódfejtőjének (DJ) árulása abban az értelemben, hogy elég valószínűtlen lett volna ennek ellenkezője.
Az esemény kicsit kusza, de követhető, annak ellenére hogy rengeteget kellett bele erőszakolni. Biztosra veszem, több kincset érő jelenet is a vágóasztalon vérzett ki. Sebaj, a Disney úgyis szereti, ha jutalmakkal kondicionálhat még több embert az új színes-szagos DVD-szettek megvásárlására. A párbeszédeken is lehetett volna még mit dolgozni, de ennyi bajunk legyen. (Legfrissebb traumám e tekintetben az új Alien: Covenant, pedig Ridley sem ma kezdte.)
Én abszolút újranézem majd Az utolsó Jediket és szívesen analizálgatom akár olyanokkal is, akik az elégedetlen táborba tartoznak, hiszen mindenkinek érdemes meghallgatni az érveit… kivéve ha valakinek az a baja az új Star Wars-filmmel, hogy nem elég fehér és túl sok benne női karakter. Azok az emberek Piszkos Harry Callahan hasonlatában már csak lyuk nélkül szerepelnek. Úgyhogy gyertek és írjátok meg szerintetek milyen lett Az utolsó Jedik, itt kommentben várjuk az észrevételeiteket, véleményeteket! Most kibeszélhetitek a látottakat!
