Solo: Egy Star Wars-történet, rendező: Ron Howard, szereplők: Alden Ehrenreich, Woody Harrelson, Emilia Clarke, amerikai sci-fi, 135 perc, 2018. (12)
Az utóbbi években feltámasztott Star Wars-franchise eddig igen vegyes fogadtatásban részesült. Az ébredő Erő már rögtön az elején megosztotta a közönséget, és ez a további két filmmel csak fokozódott. Éppen ezért félve ültünk be a Solo: Egy Star Wars-történetre, mert az eddigi nagy elvárások miatt sorra csalódottan hagytuk el a mozit. Ezúttal viszont pozitív irányba dőlt a mérleg.
Lehet a titok a hozzáállásban van, ugyanis ha nem állítunk fel nagy követelményeket, akkor egészen jól elszórakozhatunk Han Solo eredettörténetén. A meglehetősen közhelyes bevezetés után szépen kibontakozik a cselekmény, így nem csak egy se füle se farka sztorit kapunk, hanem egy szépen kidolgozott, íves eseménysorozatot, amelynek van eleje, közepe és vége.
Sajnos azonban a történet és karakterek sokkal több potenciált hordoznak magukban, mint amennyi a vásznon megjelenik. Hiába lábad könnybe a szemünk, amikor Han először találkozik Chewie-val, hiába leszünk libabőrösek, amikor először repül a Sólyommal, a feszes történetmesélés rángat minket magával és nem hagyja, hogy sokat időzzünk egy-egy ponton, hanem újabb AHA!-pillanatokat akar megmutatni.
Hasonló hiány jellemzi a karaktereket is: a Solo mintha csak kötelességtudatból halmozná a régi-új ismerősöket, de mindez hiába, ha hiányzik belőlük szív és lélek vagy a megalapozott háttértörténet. Addig rendben van, hogy tudjuk Solo útja hova tart, na de kicsoda Qi’ra vagy Beckett? Róluk viszonylag keveset tudunk meg, csak a szükséges információkat közli velünk Ron Howard. Sajnos ezen a színészek sem képesek segíteni, és nem is tudják megtölteni élettel az (egyelőre) üres karaktereket. A Trónok harcából megismert Emilia Clarke itt is hozza ugyanazt a bájosan mosolygó, de mégis tökös nőt, mint a sárkányok anyjaként, vagy a Mielőtt megismertelek című filmben, de ne áltassuk magunkat, igazából mindegyik esetben abszolút felejthető. Woody Harrelson sajnos szintén csak szenved, mert mit is lehetne kihozni a teljesen semmilyen szerepből. Hasonlóan küzd a főszereplő Alden Ehrenreich is, akiről nehéz eldönteni, hogy a karakter lett rosszul megírva, vagy a pletykák igaznak bizonyultak (beszédtanárhoz járt, az improvizációkba rendre belesült) és ő nem volt képes Harrison Ford sármosan vagány személyiségéhez felnőni (vagy esetleg mindkettő?), akár hogy is, Ehrenreichen látszik, hogy alaposan megszenvedett mindezzel.
Habár rengeteg mindent ki lehetett volna hozni a legvagányabb űrcsempész ifjú éveiből, mégis hagy némi ürességet maga után, na meg néhány kérdést. Ha igazak a hírek, és valóban trilógiává bővül Han Solo meséje, akkor ez akár még egy remek kiindulási pont is lehet, ha azonban a Disney végleg nyugdíjazná a Millenium Falcont, akkor csak egy felejthető kis kitérő, ami bő két órában hipersebességgel szórakoztat minket.
