Upgrade – kritika


Upgrade (Újraindítás) rendező: Leigh Whannell, szereplők: Logan Marshall-Green, Simon Maiden, Melanie Vallejo, Steve Danielsen, Harrison Gilbertson, Abby Craden, Benedict Hardie, ausztrál sci-fi, akció, hentelés, 2018 (18)

Stem/HAL 9000

Egy feszes high-tech vérfrissítő, ami olyan, mintha egy hosszabb Black Mirror rész lenne, csak a depressziósabb és elvontabb részeket néhol lecserélték kőkemény erőszakra. A szlogen is sokat elmond: „Nem ember. Nem gép. Annál több.”, így összességében nem kaptunk semmi olyat, amit a filmtörténetben már ne láttunk volna a lázadó mesterséges intelligencia kapcsán, viszont ritka, ahol nem elgondolkodtatni akarnak, hanem vizuális erőszakkal és eszes fordulatokkal betalálni a fejekbe, és ez ennek a filmnek sikerült is.

A hazai mozikba sajnos be se került, de már sikerült egy félrefordítást ismét produkálnia a magyar szakembereknek, ugyanis az Újraindítás cím sokkal távolabb áll attól a valóságtól, amit a Továbbfejlődés cím képviselne. A szuperalacsony költségvetésű (5 millió dollár) ausztrál sci-fit igen kevés helyen mutatták be moziba, pedig egy igen ritka gyöngyszeme ennek a trash sci-fi érának, ami manapság leginkább csak a ZS-kategóriában és a bőrlehúzásos szétmarketingelt unalmakban mutatkoznak meg.

Az író-rendező Leight Whannell leginkább horroroknak szentelte a pályáját, hiszen a szintén fordulatokban gazdag Fűrész első részének forgatókönyvét is neki köszönhetjük, valamint a Fűrész filmekben szerepelt is, vagy ott az Insidious, aminek a harmadik része számára élete első rendezése is volt, így volt miből meríteni a véres jelenetekhez és kvázi egy stílusgyakorlatot láthatunk a képernyőn, mivel ez a második filmje. Az erőszak brutális, a vér fröcsög, már-már abszurdumba hajlanak át az ölési technikák, de mindez jó értelemben.

A történet mondhatni elég klisés, a jövőben járunk, ahol adott egy főhős, Grey (Marshall-Green), akit feleségével együtt az éjszaka közepén megtámadnak és nejét megölik, őt pedig nyaktól lefelé lebénítják. Azonban egy új szuperintelligens technológiának köszönhetően újra képes lábra állni, első lépései pedig természetesen felesége gyilkosai felé vezetik. A látvány kiváló, az alacsony büdzsé miatt max 1-2 nagytotált láthatunk a városról, ami a Szárnyas fejvadász neo-noir látványára hajaz, egyébként leginkább közeliket láthatunk és az apró technológiák azok, amik arra engednek következtetni, hogy egy majdhogynem posztapokaliptikus világban járunk, ahol a kütyüket már a legsuttyóbb sikátorokban be lehet szerezni egy kis digitális coinért. Amúgy a film színvilága és robotikája nem felejteti el velünk, hogy egy B-filmet látunk, azok közül viszont majdhogynem a legjobbat.

A cselekmény nagyon feszes, a mesterséges intelligencia témája ellenére sem mennek a mélyére a dolognak, nem az élet értelmének megfejtése a cél, hanem az adrenalin fokozatos adagolása és a fordulatok során adagolt infómorzsákkal való utalgatások (ezáltal kicsit azért van min agyalni a film cselekménye közben). A kameratechnika is ezt erősíti meg, ugyanis hasonló módszert alkalmaznak, mint a Mad Max – A harag útjánál, hogy az akciójeleneteknél a főszereplő a képkeret közepén helyezkedik el és a kamera mozog úgy, hogy közben folyamatosan a centrálponton maradjon a szereplő. Így a nézőnek a szemét nem kell mozgatnia, mert végig egy helyet, a középső pontot kell figyelnie, úgy érzékeli, hogy minden ott történik, ezáltal az akció még dinamikusabbnak hat. Itt az operatőr megfejelte ezt a trükköt még azzal is, hogy a főhőst vertikálisan és horizontálisan is követi a térben, ezáltal a kamera álló vagy fekvő képet mutat, attól függ, Grey hogy mozog a harcjelenetek során.

Amúgy a karakter neve is igen beszédes: Grey, azaz szürke. Ő se nem rossz, se nem jó karakter, az emberiség által fejlesztett technológia szüleménye, ha úgy vesszük, a körülmények áldozata. Remek fordulatokkal is tele van tűzdelve a cselekmény, annak ellenére, hogy a történet tényleg egyszerű, ezért többet kár is lenne elárulni, mert már spoiler lenne. A dramaturgia egyébként tűpontos és a sok hentelést nagyszerűen ellensúlyozza a főhős laza humora, amit bár ritkán, de mindig jókor használnak.

Nagy tanulságok nincsenek, inkább csak a valóban ijesztő jövőkép, sokat merített egyébként nagy klasszikusoktól, mint pl. 2001 – Űrodüsszeia HAL 9000-re, aki öntudatra ébredt, vagy ott az Altered Carbon – bár az elvárásokat alulmúló sorozat – ahol megmutatják, hogy a bioimplantátumok hogyan képesek megfertőzni az emberi elmét, vagy a már emlegetett Mad Max szennyes jövője, ahol látjuk, milyen szárazföldi kalózokat tud produkálni a technika túlburjánzása. Az Upgrade igazán mocskos élvezet, ráadásul a legjobb fajtából.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Jön a Prérifarkas vs Acme mozifilm!
Következő cikk Frankó férfiak a filmiparból - Amikor a hősöd szembejön veled