A szuperhősök erőszakosabbak, mint az ellenségeik


A Pennsylvaniai Állami Egyetem legfrissebb kutatásából legalábbis ez rajzolódik ki, amit az idei AAP (American Academy of Pediatrics) nemzetközi konferencián tártak a közönség elé.

A kutatók a 2015-16 közötti tíz legnagyobb bruttó bevétellel rendelkező képregényadaptációt vették górcső alá, köztük az Öngyilkos osztagot, a Bosszúállók: Végtelen háborút vagy a DC nagy buktájának számító Batman Superman ellent. A vizsgálat során a filmek szereplőit két fő kategóriába sorolták: a “jófiúk” és a “rosszfiúk” csoportjába.

Majd jöhetett a nagy matekozás képkockáról képkockára, aminek során megállapították, hogy az antagonisták átlagosan 18 erőszakos cselekményt követnek el óránként, míg a makulátlan igazságosztók 23-at. Ráadásul a szuperhősök előszeretettel küzdenek halálos fegyvert felhasználva (659 kontra 604), miközben a köz- és magántulajdon épségére is fittyet hánynak (az esetükben 199, miközben ellenségeik csak 191 alkalommal végeztek ilyen pusztításokat a vizsgált alkotásokban). Ha mindez nem lenne elég, a halálozások számában is toronymagasan verik a rosszarcúakat (168-93). Az egyetlen pont, amiben a főellenségek felül tudtak kerekedni a világ megmentőin, az a zaklatások, megfélemlítések és kínzások száma volt, amit 93-al többször, vagyis 237-szer követtek el a produkciókban.

A sztereotípiáknak megfelelően a kutatók azt is megállapították, hogy a vásznon felbukkanó férfi karakterek ötször erőszakosabbak a nőknél, vagyis míg ők óránként 34 brutális cselekményt követnek el, addig a gyengébbik nem csak hetet.

A kutatás eredménye ugyanakkor megkérdőjelezhető, hiszen a szuperhősök többnyire az antagonista által generált tetteire reagálnak, vagyis a magas halálozás, amit akció közben követnek el, közvetett módon a nemezisük hibájából történik. Ahogy az sem elhanyagolható tény, hogy ezek a filmek a játékidejük nagy részében a hős cselekedeteire és motivációira koncentrál, háttérbe szorítva a főellenséget.

Az viszont tagadhatatlan, hogy akárhogy is nézzük a dolgot a képregényadaptációk tömve vannak erőszakkal, ami nem feltétlenül tesz jót a gyerekek fejlődésének, amire a tanulmány vezetője, Robert Olympia, a Penn State egyetem professzora is felhívja a figyelmet:

A gyerekek és a serdülők jó fiúknak tekintik a szuperhősöket, akiket befolyásolhat az ezekben megbújó kockázatvállaló magatartás és az erőszakos cselekmények ábrázolása. A gyermekgyógyászati szolgálatoknak éppen ezért fontos feladata, hogy a családok figyelmét felhívja ezekre a potencális veszélyekre, amik akkor fordulhatnak elő, amikor a gyermekek megpróbálják észlelhetően emulálni a hősöket.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Befutott az élőszereplős Dumbo új előzetese
Következő cikk Lány - kritika