Múltidéző: „Szardíniát?” – 30 éves az Ami sok, az sokk


Ami sok, az sokk (The Burbs); rendező: Joe Dante; főszereplők: Tom Hanks, Rick Ducommun, Bruce Dern, Carrie Fisher, Corey Feldman, Henry Gibson, Brother Theodore, Courtney Gains, Wendy Schaal, Gale Gordon, Cory Danziger, Dick Miller; amerikai vígjáték; 102 perc; amerikai premier: 1989. február 17. (12)

„Szardíniát?” – 30 éves az Ami sok, az sokk

Simon Pegg szerint a filmtörténet három legjobb vígjátéka az Airplane, a Brian élete és a This Is Spinal Tap (Magyarországon utóbbit A turné címmel látták el óriási fantáziával megáldott emberek). Nehéz vele vitatkozni, de én azért negyedikként még melléjük raknám az Ami sok, az sokkot. Régóta dédelgetett vágyam, hogy egy nagyobb lélegzetvételű cikkel adózzak a külvárosi kispolgárságot bravúrosan kigúnyoló remekműnek, és a kerek harmincadik évforduló erre pont tökéletes alkalom. Vigyázat, spoilerek előfordulhatnak!

Az alkotók

A film ötlete Dana Olsen forgatókönyvíró agyából pattant ki, aki írt egy vázlatot Life In The ’Burbs címmel (csak hogy tisztázzuk: a ’’burbs’ szó a ’suburbs’ rövidített, szlenges változata, külvárost jelent). Az egész sztorit az inspirálta, hogy a kertvárosi utcában, ahol Olsen lakott, élt egy család, melynek a tagjait szinte soha nem látta senki, a kertjük gondozatlan volt, és a többi szomszéd egyre több rémtörténetet kreált róluk. „Ahol félelem van, ott van komédia is”, gondolta Olsen, aki a nyolcvanas évek közepére már nem egy megfilmesített vígjátéki forgatókönyvet tudhatott magáénak.
A szkript aztán felkeltette az Imagine Entertainment produkciós iroda vezetőinek érdeklődését, ők pedig leszerződtették a melóra Joe Dantét, aki a nyolcvanas évek egyik legkultikusabb rendezőjének, és egyben a Roger Corman iskola egyik leglelkesebb követőjének számított. Első ismertebb rendezése a Piranha volt 1978-ban, ezt követte három évvel később Az üvöltés, majd újabb három évre rá a rendkívül sikeres Szörnyecskék. Ezután jött a kevésbé népszerű Űrrandevú, de aztán az 1987-es Vérbeli hajszával ismét fellendült a szekere. És hogy mennyire értett különböző műfajokhoz, azt jól jelzi a tévés munkássága is: Dante a nyolcvanas években rendezett Nagyon különleges ügyosztály epizódokat, de benne volt az Amazing Stories című sorozatban, valamint az Alkonyzónában (utóbbinak a moziváltozatában is közreműködött).

Megvolt tehát a rendező, úgyhogy neki lehetett vágni a színészek toborzásának is. Tom Hanks egy kicsit nehezen vállalta a főszerepet, hiszen nem sokkal előtte forgatta le a Segítség, felnőttem című vígjátékot, amiben konkrétan nagyra nőtt gyereket játszott, és mivel még csak a harmincas éveinek elején járt, tartózkodott az apaszerepektől. A forgatókönyv és Dante végül meggyőzte. A Kispál Andrásra hasonlító Rick Ducommun jónevű kanadai komikusnak számított, aki nem sokkal a ’Burbs előtt felbukkant az Űrgolyhókban és a Die Hardban is. Bruce Dern leginkább westernekből, valamint a Hazatérés című filmből lehetett ismerős a moziba járók számára – utóbbi szerepéért még Oscarra is jelölték 1979-ben.
Carrie Fisher természetesen a Star Wars trilógia Leia hercegnőjeként vonult be a filmtörténelme, és a mozis karrierje, valamint a magánélete eléggé lejtmenetben járt ekkor. Starpower tekintetében talán az egész stábban Corey Feldman állt a legjobban, aki névrokonával/jóbarátjával, Corey Haimmel egyetemben a korszak legnagyobb tinisztárjai közé tartozott. A ’Burbs forgatásakor még csak 17 éves Feldman olyan fontos kölyökfilmek húzóneve volt, mint a Kincsvadászok, az Állj mellém és Az elveszett fiúk, és ő már dolgozott Dantéval, a Szörnyecskékben. Ugyancsak instruálta már a rendező Wendy Schaalt – egy Amazing Stories epizódban, illetve a Vérbeli hajszában; utóbbiban felbukkant a ’Burbs Dr. Klopekje, vagyis Henry Gibson is (ő amúgy a Blues Brothers-ben már játszott együtt Fisherrel). Courtney Gains a Vissza a jövőbe első részében volt látható, és a zsenge életkora miatt sem lehetett túl sokat tudni róla a szerepein kívül, ellentétben a ’Burbs-beli nagybátyját alakító Brother Theodore-ral. Ő Theodore Gottlieb néven született Düsseldorfban, majd a nácik karmaiból állítólag maga Albert Einstein közvetett segítségével menekült meg. A sakkjátékosnak sem utolsó Gottlieb már 1946-ban szerepelt egy Orson Welles filmben (Az óra körbejár), három évvel később pedig felbukkant A harmadik emberben, szintén Welles oldalán. Ettől függetlenül mégsem annyira a szerepei, hanem inkább a stand-up karrierje kapcsán híresült el – előadásait ő maga stand-up tragedy-nek nevezte. Az egyik kukást alakító Dick Miller hollywoodi egyik legkultikusabb mellékszereplője volt már ekkor is: játszott Dante összes rendezésében, ő volt a fegyverboltos a Terminátorban, és olyan legendás b-filmekben is szerepelt vállalt, mint a Rémes egy éjszaka vagy az egészen hisztérikus című Chopping Mall.

Rick Ducommun, Joe Dante, Tom Hanks, Larry Brezner, és Mike Finnell az Ami sok, az sokk forgatásán

Még egy fontos résztvevőt mindenképp meg kell említenünk a stábból: Jerry Goldsmith zeneszerző szintén komoly névnek számított, hiszen 1977-ben Oscar-díjat kapott az Ómen soundtrackjéért. Ezenkívül a ’Burbs előtt még olyan kiemelkedő munkái voltak, mint A majmok bolygója, a Pillangó, a Kínai negyed, az Alien, a Poltergeist vagy a Rambo. Ő szintén dolgozott már Dantéval – a Szörnyecskék, az Űrrandevú és a Vérbeli hajsza zenéjét is ő jegyezte.

A karakterek

Ray Peterson alapjában véve az ideális szomszéd – nem is csoda, hogy a szerepet a filmkészítők Tom Hanks-re bízták, hiszen a mozinézők őt a mai napig a jófej szomszéd csávóval azonosítják, aki mellett mindenki szívesen lakna. Ray egy harmincas éveiben járó fiatal apa, akivel semmi izgalmas nem történik, ráadásul a szabadságát is otthon szereti eltölteni. A foglalkozását nem tudjuk meg (bár a film korai, nyers változatában történik utalás a munkájára, na de erről majd egy kicsit később); csak annyi derül ki róla, hogy alapvetően egy rendes fickó, aki két lábon áll a földön, és viszonylag nehezen fogadja el azt a feltételezést, hogy a szomszédai rosszban sántikálhatnak.

Az ő ellentéte Art Weingartner (Rick Ducommun állítólag 30 kilót fogyott a szerep kedvéért, de a filmben még így is ledagizza Reuben Klopek): neki már a kezdetektől fogva gyanúsak az új szomszédok, és folyamatosan oltogat mindenkit ellenük. Artról sem derül ki, hogy mivel foglalkozik, azt viszont tudjuk, hogy gyűlöli a feleségét és az anyósát, épp ezért hálát ad a sorsnak, hogy nem kell velük töltenie a hosszú hétvégét. Így legalább zavartalanul tudja kémlelni a Klopek családot.

Mark Rumsfield hadnagy (Bruce Dern) egy vietnámi veterán, aki a mai napig hű hazafi, és büszkén tiszteleg minden reggel, miután felvonja a kertje előtti póznán a csillagsávos lobogót. Háborús múltjára folyamatosan emlékezteti a környezetét, és Klopekék mellett Walter szomszéd is könnyen ki tudja hozni a sodrából, mert az öreg kutyája, Queenie, mindig a Rumsfield gyepre piszkít. Arttal ellentétben Mark élvezi felesége, Bonnie társaságát, ami nem is csoda, hiszen egy nála évtizedekkel fiatalabb és meglehetősen csinos (bár nem túl eszes) hölgyről van szó.

És ha már a hölgyeknél tartunk: Carol (Carrie Fisher) Ray határozott felesége, aki – átvitt értelemben – kénytelen felhúzni a nadrágot, amikor úgy érzi, hogy az urát Art és Mark túlságosan behülyíti a Klopek-ellenességgel. Hogy mennyire a markában tartja a férjét, az a híres szardínia jelenetben mutatkozik meg a legjobban: Ray egyáltalán nem akar kérni a gusztustalan ételből, de Carol egy apró biccentéssel jelzi, hogy nem illene megsérteni a vendéglátókat.

Ricky Butler (Corey Feldman) egy tinédzser rockersrác, akinek elutaztak a szülei a hétvégére, és ő most többszörösen is kiélvezi a távollétüket: csajozik, házibulit rendez, és persze intenzíven kémleli ő is a Klopek birtokot. Ricky tulajdonképpen az utca őrének, portásának tartja magát, akit a film végén Ray meg is bíz azzal, hogy tartsa a szemét a környéken, amíg ő végre elutazik.

És akkor el is érkeztünk a Klopek család bemutatásához, ami nem egyszerű feladat. A főnök közülük egyértelműen Werner (a kicsit Vitray Tamásra emlékeztető Henry Gibson alakításában), aki elismert patológus, és a szabadidejében szürrealista képeket fest. Bátyja, Reuben (Brother Theodore), egy mogorva, fura hanghordozással beszélő öregember, akinek a szeme sem áll jól, de ennél többet nem tudunk meg róla. Illetve de: ő annak a Hans-nak a nagybátyja, aki prézliszerű arcszőrzetet és fura stüszikalapot visel, és elég félénknek tűnik, bár amikor kiviszi a szemetet a kukába (kocsival!) vagy amikor elköti a mentőautót, elég erőteljes határozottságról ad tanúbizonyságot. Hans nagy valószínűséggel Werner fia, de ez ugyanúgy nem derül ki a filmből, minthogy Klopekék németek-e – az akcentusuk és a keresztneveik ezt sugallják, ráadásul amikor Rumsfield megkérdezi, hogy a Klopek vajon szláv név, Reuben meglehetősen ingerülten reagál (sőt, később a hadnagy Herr Klopeknek szólítja Wernert). Nem ez az egyetlen kérdés, amire nem kapunk választ; soha nem derül ki, hogy kik ők, honnan jöttek, és valójában mik a motivációik. Egy biztos: körülbelül annyira illenek az unalmas amerikai külvárosi miliőbe, mint magyar válogatott a foci-vb-re.

A forgatás

Sajnos a Burbs-ről nem lelhető fel olyan werkfilm, amiben magát a forgatást láthatjuk; csak fényképek maradtak fenn, illetve az alkotók beszámolóiból kaphatunk betekintést a kulisszák mögé. Felsorolós jelleggel következzen néhány anekdota az Ami sok az sokk forgatásáról, megfejelve néhány egyéb érdekességgel!

  • A Burbs 1988 májusa és júliusa között forgott.
  • A munkálatokat megnehezítette, hogy húszpercenként járt az ún. turistavillamos a Universal stúdiótelepén. Joe Dantéék sajnos nem kérhették a producereket, hogy menjen más irányba a jármű, ugyanis épp egy komoly hollywoodi forgatókönyvírói sztrájk zajlott, és a gyártó cég mindössze két filmet forgatott épp: az egyik a Fletch 2 volt, a másik az Ami sok az sokk.
  • Carrie Fisher a film nagy részében parókát visel, ami azért volt fura, mert majdnem ugyanolyan haja volt akkor, mint a parókája.
  • Corey Feldman még csak 17 éves volt a forgatás során, de már akkor nagykanállal zabálta az életet. Volt, hogy pornósztárokat hívott meg a forgatásra, és egy ideig Michael Jackson csimpánza, Bubbles is ott lakott vele a lakókocsiban, míg Dante meg nem unta az egészet, és kitiltotta a mindent összepiszkító majmot.
  • Brother Theodore nagyothallott az egyik fülére, és ha arról az oldalról beszéltek hozzá, nem hallotta a végszót.

  • A Klopekéknál történt családlátogatás a forgatás közben került bele a szkriptbe, és Feldman nehezményezte, hogy őt kihagyták ezekből a jelenetekből. A rendező végül azzal engesztelte ki a tinisztárt, hogy övé lett a film utolsó, emblematikus mondata: „God, I love this street!” Szintén Feldman találta ki a ’pizza dude’ kifejezést, ami azóta teljesen meghonosodott az angol nyelvben.
  • A színészek sokat improvizáltak a forgatáson, különösen Hanks és Ducommun (a két sztár amolyan jóban/rosszban viszonyt ápolt egymással, akárcsak a filmben, és ez jó hatással lett a végeredményre). Nem volt benne a forgatókönyvben az, hogy Bruce Dern amolyan rosszgyerek módjára elkezdi leszabni a tapétát Klopekéknál, és az is egy improvizáció eredménye, ahogy Hanks berakja magát hordágyon a mentőautóba.
  • A filmben látható házak híres korábbi filmekben, sorozatokban (pl. The Munsters) is feltűntek, illetve tűnnek fel azóta is: ugyanitt forgatták többek között a Született feleségeket.
  • A történet a Mayfield Place nevű utca végében, egy zsákutcában játszódik, egy Hinkley Hills nevű fiktív városban. A film legendás nyitójelenete alapján úgy tűnik, hogy Iowa államban vagyunk, de a rendszámtáblákon mégis Illinois szerepel.

  • A kamera sose hagyja el az utca végét, a teljes film ugyanazon a helyen játszódik (ebből a szempontból a Hátsó ablak című Hitchcock-klasszikus volt a nagy előkép).
  • Klopekék kutyája a Landru névre hallgat. Létezett egy ilyen nevű francia tömeggyilkos, akinek a rendőrök szintén feltúrták a kertjét a nyomozás során.
  • Számos filmre történik utalás a Burbs-ben. Ricky az Őrszem című régi horror szereplőihez hasonlítja Klopekékat, Art egy Elm Street-i gyilkost emleget, míg Ray horrorfilmeket néz a tévében (konkrétan ezeket: The Devil’s Rain, Verseny az ördöggel, Az Ördögűző, A texasi láncfűrészes gyilkos 2). Jerry Goldsmith Ennio Morriconéhoz nyúlt zenei ihletért abban a jelenetben, amikor a Volt egyszer egy Vadnyugat mintájára minden szereplőre, még a kutyára is ráközelít a kamera, és a zeneszerző még a Pattonhöz írt saját soundtrackjéből is merített.
  • Ray fia, Dave, Gremlins müzlit eszik (a Gremlins, vagyis a Szörnyecskék című filmet Dante rendezte).
  • A ’burbs’ szó Tom Hanks ideges monológjában hangzik el a film végén.

Akkor, aztán és azóta

A Burbs-öt 1989. február 17-én mutatták be az Egyesült Államokban, és viszonylag rossz kritikai fogadtatásban részesült – a Rotten Tomatoes-on is mindössze 52%-on áll. A pénztáraknál viszont nem teljesített rosszul, köszönhetően nagyrészt annak, hogy Hanks akkoriban épp Oscar-jelölt volt a Segítség, felnőttem című filmben nyújtott alakításáért. A nyitó héten össze is jött a box office number one pozíció, végül 37 millió dollár lett az amerikai, illetve 50 millió a teljes nemzetközi bevétel. Magyarországon nem mutatták be a mozik, és a VHS megjelenés dátuma nem ismert; én a filmet 1992-ben láttam a SAT1-en, természetesen német szinkronnal. Videón, illetve dvd-n kialakult némi kultusza, bár nem nevezhető akkora „utólagos” klasszikusnak, mint mondjuk A remény rabjai. Jelenleg 6.9-en áll az IMDb-n, de pár éve ez még jó pár tizeddel kevesebb volt, szóval egyértelmű, hogy fokozatosan emelkedik a nimbusza. 2014-ben jelent meg a jubileumi 25 éves blu-ray kiadás, dupla változatban, aminek sajnos az a szépséghibája, hogy maga a film rendkívül szemcsés képminőségben szerepel rajta (ez főleg a sötétben játszódó jeleneteknél tud zavaró lenni). Az amúgy pazarul összerakott kiadványhoz tartozik egy masszív füzet, vicces fotókkal, Joe Dante visszaemlékezésével, valamint mindenféle extrákkal a lemezen (ezekről lásd egy kicsit lejjebb). Az új werkfilmben Hanks sajnos nem bukkan fel, viszont amikor pár éve James Corden műsorában pár percben újrajátszotta a régi szerepeit, a Burbs combcsontos, ordítós jelenete nem maradhatott ki.

Mivel a film nem aratott komolyabb sikert, soha nem merült fel a folytatás ötlete, legalábbis hollywoodi szinten. Néhány évvel ezelőtt több nagy Burbs rajongóval közösen elgondolkoztunk azon, hogy ha milliárdos orosz oligarchák lennénk, rávennénk minden korábbi közreműködőt a folytatásra. A forgatókönyvet úgy képzeltük el, hogy még szinte mindenki ott lakik Mayfield Place-en. Ray és felesége középkorú házaspár immáron, akikhez hétvégére hazajön a fiuk, Dave, családostul. Rumsfield már eléggé öreg, de most egy még fiatalabb felesége van; Art elvált, de még mindig az exét szidja, Ricky pedig szinte semmit sem változott: a negyvenes éveiben is csajozik, bulizik és az utcát figyeli bőszen. A Klopek telken nem épült új ház, viszont a régóta üresen álló Walter villába váratlanul titokban beköltözik a börtönből időközben kiszabadult Hans és kis családja, ami azt is jelenti, hogy láthatunk női Klopeket és tinédzsereket Klopekeket is. Mindenki meg van győződve róla, hogy Hans megint rosszban sántikál, és kb. idáig jutottunk az agyalással, amikor hírt kaptunk Rick Ducommun haláláról. Időközben sajnos Carrie Fisher is elhunyt, úgyhogy még ha milliárdos orosz oligarchák is lennénk, akkor sem lenne értelme nekiállni a folytatásnak.

Kihagyott jelenetek

A 2014-es évfordulós BD kiadáson szerepel a film workprintje, ami a korai, vágott változat volt, sok kihagyott jelenettel, és alternatív befejezéssel. Sem az elején, sem a végén nincsenek feliratok, de így is 4 perccel hosszabb a végleges változatnál. Természetesen jóval gyengébb a végső verziónál, de a film rajongóinak kötelező látnivaló. Itt egy lista arról, hogy milyen extra jelenetek szerepelnek benne, illetve hogy mely jelenetek különböznek:

– Még nem látható a film elején a Universal logós trükk

– Más rockzenét indít be Ricky házfestés közben

– Art és Ray hosszabban dumálgat a garázsban

– Ray sütöget a kertben, nem sok sikerrel

– Miközben otthon este beszélgetnek, Carol számítógépezik, mellette Ray rágcsázik a lépcsőn

– Art sokkal durvábban vitázik a kukásokkal

– Leesik valami egy ablakról Klopekéknál

– Teljesen hiányzik az a jelenet, amikor a szomszédok „betörnek” Walterhez (azt később forgatták hozzá), ehelyett Rumsfield egyedül mászik be egy létrán, és kihozza a parókát

– Az álomjelenet hosszabb, és felbukkan benne Ray főnöke

– Rövidebb a Klopek látogatás, a vége egész egyszerűen hiányzik

– Miután betörnek a Klopek házba, Ray és Art kinyitja odabent a hűtőt, amiben egy csomó kaja van (ez nincs összhangban azzal, hogy a végső változatban Hans szardíniával és ropipereccel kínálja a vendégeket, de az a jelenet egy utóforgatáson került rögzítésre)

– Ricky és haverjai az I’m Down című Beatles feldolgozást hallgatják az Aerosmith-től

– Megjön Ricky csaja

– Ricky haverja, Steve Koontz beszól Bonnie-nak

– Klopekék beszélnek a zsarukkal; Reub panaszkodik, hogy már az eleje óta nyaggatták őket a szomszédok

– A workprintben az alternatív befejezés szerepel (erről lásd következő bekezdésünket)

– Az igazi meglepetés: Ray vallomást tesz a feleségének, miszerint nem azért van otthon, mert szabadságot vett ki, hanem mert kirúgták. Carol azt válaszolja, hogy már sejtette ezt, mert Ray testbeszéde nagyon árulkodó

– A végén (ahogy egy alkalommal a végleges változat kb. közepén, az álomjelenet után) a Beautiful Day For A Neighbor című dal hallható.

Akinek még precízebb leírásra van igénye, annak itt a workprint és a moziváltozat igencsak részletes összehasonlítása:

http://www.movie-censorship.com/report.php?ID=556663

Vegyük külön szemügyre az alternatív befejezést. Ebben hasonló a végkifejlet, de kicsit másképp zajlanak az események, és jóval szerényebb, költségkímélőbb kivitelezésnek lehetünk szemtanúi. Jó, hogy nem ez került be a végső változatba, de azért mindenképp érdemes megnézni.

A legfontosabb mozzanatok:

– Hans nem tudja megmondani a születési dátumát a nyomozónak

– Nincs beszélgetés a mentőautóban, Werner egyből az injekcióért nyúl.

– Carol és Art vitatkozik – előbbi ráveszi utóbbit, hogy kérjen bocsánatot a férjétől. Art nagy nehezen belemegy, kinyitja a mentőautót, és megdöbbenten konstatálja, hogy mire készül Werner. A lényeg, hogy így buknak le Klopekék, és nem úgy, hogy csontvázakat találnak a kocsijukban.

– Letartóztatás közben Werner filozofál Ray-nek és a többieknek a külvárosokról

– Miközben elvezetik a letartóztatott Klopekeket, Rumsfield utánuk kiált: „Hans, küldj majd egy rendszámtáblát!”

– Reuben búcsúzóul még odaszól Ray-nek: „Át akartuk hívni egy utolsó barbecue-ra.”

– Art nem tévéstáboknak, hanem egy jegyzetelő újságírónak ad interjút.

– Art először Rumsfieldot hívja sörözni, de ő bemegy a házba a feleségével.

– Art aztán Ray-ékre próbál rászállni, de ők is lerázzák.

– Art szomorúan szivarra gyújt, eloldalog, Ricky bemondja, hogy imádja ezt az utcát, és megszólal a Beautiful Day For A Neighbor.

Ugyan semmilyen vizuális bizonyíték nem maradt fenn, még fotók sem, de állítólag legalább két további befejezést leforgattak a filmhez. Az egyikben a két kukás holttestét találják meg Klopekék csomagtartójában, egy másikban pedig cheerleaderekét (nem igazán értjük, ez utóbbi hogyan kapcsolódott volna a cselekményhez). Tervbe volt véve egy olyan befejezés is, hogy a három Klopek elhajt a túszul ejtett Ray-jel a mentőautóban, de tudomásunk szerint ezt a jelenetet nem forgatták le. Egyes források azt állítják, hogy a 90-es években a film másfajta verzióban futott az amerikai tévékben, de hogy ebben milyen eltérések vannak, arról nincs semmilyen információnk.

A 2014-es, 25 éves jubileumi blu-ray-en (a fent említett workprint mellett) egyrészt szerepel egy jó kis utólagos werkfilm, melyben a stáb bizonyos tagjai anekdotáznak, többek közt Courtney Gains és Wendy Schaal, de itt elsősorban Corey Feldman viszi a prímet, aki a 67 perces doksi végén belenéz a kamerába és megszólal: „God, I love this movie!” A werkben különböző posztereket is mutatnak a filmmel kapcsolatban, és legnagyobb örömünkre itt a magyar dvd-borító is felbukkan. És ha már kiadványoknál tartunk, érdemes megemlíteni Jerry Goldsmith filmzenéjét, aminek 2014-ben szinte kijött egy bővített változata cd formátumban.

Karrierek

Tom Hanks az egyik legnépszerűbb hollywoodi sztárrá avanzsált, és a mai napig rendkívül sokat foglalkoztatják. Számos kasszasiker fűződik a nevéhez, kétszer nyert Oscart (a Philadelphiáért és a Forrest Gumpért), valamint további három alkalommal jelölték.

Rick Ducommun olyan filmek kisebb szerepeiben bukkant fel, mint a Vadászat a Vörös Októberre, a Szörnyecskék 2 (szintén Dante-rendezés), Az utolsó cserkész, a Haláli fegyver, az Idétlen időkig vagy Az utolsó akcióhős. 2004-ben filmezett utoljára, 2015-ben – 62 évesen – elhunyt.

Bruce Dern rendületlenül forgatja a filmeket a mai napig. Jelentősebb poszt-Burbs szerepei: Mulholland Falls, Az utolsó emberig, Chipkatonák (Dante-rendezés), Django elszabadul, Aljas nyolcas, Volt egyszer egy Hollywood, Nebraska – utóbbiért begyűjtötte karrierje második Oscar-jelölését.

Carrie Fisher folyamatosan küzdött súlyos függőségekkel, valamint bipoláris zavarral. Írt könyveket, csinált magáról doksit, és az túlzás, hogy fantasztikus szerepei lettek volna. A Star Wars folytatások pár éve visszahozták a reflektorfénybe, de aztán 2016 végén, közvetlenül karácsony után, 60 éves korában elhunyt. A boncolás során heroint és MDMA-t is találtak a szervezetében.

Corey Feldmannek a Burbs volt az utolsó jelentősebb filmje, ahogy azt ő maga is bevallja a blu-ray doksijában. Az A-listás produkciókról elég hamar átváltott a trash világába, pár éve például az egyik Sharknado filmben láthattuk. Ő is komoly drog- és alkoholproblémákkal küzdött, és nagyon megviselte jóbarátja és színésztársa, Corey Haim 9 évvel ezelőtti halála.

Henry Gibson szerepelt még a Szörnyecskék 2-ben, valamint a Magnóliában; egészen 2007-ig forgatott filmeket. Két évvel később halt meg, 73 évesen.

Brother Theodore-nak Reuben Klopek volt az utolsó szerepe. 2001-ben hunyt el, 94 évesen. 2008-ban dokumentumfilm készült róla, amiben még Woody Allen is felbukkant.

Courtney Gains súlyosan elmerült a trash-ben, és mindenféle horrortalálkozók gyakori vendége. Ahogy a blu-ray doksijában elmondja, ezeken az eseményeken a rajongók leginkább A kukorica gyermekeiről és a Burbs-ről szokták kérdezni.

Wendy Schaal mindössze 4 mozifilmben játszott a Burbs után (köztük a Chipkatonákban), és aztán tévés karrierre váltott. Az utóbbi években olyan rajzfilmsorozatokhoz adta a hangját, mint a Family Guy vagy az Amerikai fater.

Gale Gordon a Burbs-ben szerepelt utoljára. 1995-ben hunyt el, 89 éves korában.

Cory Danziger nem csinált különösebb filmes karriert.

A Queenie-t alakító kutya, Marla, két évvel később szerepelt A bárányok hallgatnak című filmben.

Dick Miller az maradt, aki már ekkor is volt: a mellékszereplő, akit mindenki látott kis szerepekben, de nem emlékszik a nevére. Felbukkant az összes későbbi Dante-rendezésben, és egyaránt játszott A- és ZS-filmekben. Nagy bánatára nem került be a jelenete a Ponyvaregény végső változatába. 2015-ig forgatott, pár hete pedig elhunyt, élete 91. évében.

Joe Dante ezt követően már messze nem rendezett annyira jelentős filmeket, mint a nyolcvanas években. Későbbi munkái közül az 1998-as Chipkatonák aratta a legnagyobb sikert. Legutóbb 2014-ben rendezett mozifilmet, Burying The Ex címmel. A közelmúltban többször producerkedett és tévésorozatok rendezésében is részt vállalt.

Jerry Goldsmith, amellett hogy még három Oscar-jelölést begyűjtött (Elemi ösztön, Szigorúan bizalmas, Mulan), olyan filmek zenéit szerezte, mint az Emlékmás, A múmia vagy Az elnök különgépe. További négy alkalommal dolgozott még együtt Dantéval. 2004-ben hunyt el, 75 éves korában.

A szerző Burbs gyűjteménye


Best of ’Burbs – ezek a kedvenc jeleneteink az Ami sok, az sokkból:

0:00 A földgömbös Universal logóból egy ügyes trükk segítségével pár másodperc alatt, vágás nélkül a Mayfield Place-en találjuk magunkat.

3:41 Az újságos fiú bedobja a reggeli sajtót a kertbe, pont eltalálva Ray-t, aki bosszúból ráfröcsköli a srácra a kávéját.

11:31 Az állandóan éhes Art hülyére eszi magát reggelire Ray-éknél: többek között oldalast zabál, hidegen.

16:30 Mexican standoff hangulat: Ray és Art teátrálisan megindulnak a ház felé, közben Morricone zene szól, az operatőr mindenkiről szuperközelit mutat, még a kutyáról is.

17:35 Ray bekopog, a 669-es házszám utolsó számjegye lefordul, így 666 lesz belőle. Előtörnek a méhek és megtámadják Ray-t meg Artot – a következmények fergetegesek.

28:12 Az éjszaka közepén Hans előjön a kocsival a garázsból, kidobja a szemetet, majd visszatolat.

34:32 Rumsfield bemászik Art mellé a kukás kocsiba, félig leborotvált arccal, terepszínű köntösben.

38:12 Walternél Art kivesz valamilyen kaját a hűtőből, pont amikor Ricky benyit, aki így darabokra töri a tányért.

50:22 Art egy emberi combcsontot hadonászva kijelenti, hogy ez Walter, majd Ray-jel egyetemben – fergeteges kameramozgatás következtében – elkeseredetten üvölteni kezd.

55:21 Rumsfield unalmában elkezdi leszedni a tapétát a falról Klopekéknál.

56:15 A híres-nevezetes szardínia jelenet. Századszorra is végig tudom röhögni.

1:00:10 Feljön Werner a pincéből, és az árnyéka alapján hatalmasnak tűnik, de aztán kiderül, hogy nagyon alacsony.

1:08:20 Ray meghirdeti a programot: „Az én környékemen senki sem ölhet meg egy öregembert úgy, hogy megússza.”

1:12:13 Art elvágja a főkábelt, és lezuhan a fészerbe.

1:18:45 Rumsfield kaszkadőrmutatványa a tetőn.

1:24:32 Előjön a felrobbant, füstölgő Ray a házból és ledöcög a lépcsőn.

1:29:53 Ray berakja magát a mentőautóba, hordágyastul.

1:34:16 A nagy leleplezés.

1:36:07 „Art, hazajött a feleséged! És ég a házad!” „Hazajött az asszony???!”

1:36:55 Ricky immáron a kamerának kijelenti, hogy „God I love this street”, elindul vissza az embercsődület felé, ahol ott van a két kukás is (ezt most fedeztem fel, századszori megtekintésre), majd megkapjuk a film eleji trükk fordított változatát.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Több mint 50 év után hívtak elő egy fiókban rejtőző Beatles-negatívot
Következő cikk A Roma Oscar-győzelme felforgathatja a filmipart