El Camino: A Breaking Bad Movie – kritika


El Camino: Totál szívás – A film (El Camino: A Breaking Bad Movie), írta és rendezte: Vince Gilligan, szereplők: Aaron Paul, Jesse Plemons, Matt Jones, Charles Baker, Jonathan Banks, Bryan Cranston, 122 perc, 2019 (16)

Mintha tegnap lett volna…

Mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Breaking Bad az egyik valaha készült legjobb és legsikeresebb drámasorozat, ami hihetetlen precízen és hitelesen mutatta be, hogy hány féle árnyalata van egy személyiségnek, ha azt a körülmények úgy hozzák. Hat évvel az évadzáró epizód után nagyjából ott vesszük fel a fonalat, ahol abbahagytuk, így végre kiderül, mi történt Walter halála után Jesse Pinkmannel.Szerencsére Vince Gilligan, a sorozat megalkotója visszatért az írói és rendezői székbe is, így a jól megszokott tempót és hangulatot kapjuk. Jesse Pinkman kálváriáját követhetjük végig, akinek sorsáról flashbackekben és a jelen történések párhuzamos eseményeivel tudhatjuk meg, mi történt vele Walter halála előtt, közben és utána. A legjobb ebben a visszatérésben, hogy semmiféle hatásvadászatnak nem hódolt be, nincsenek indokolatlan cameók, sem szállóigévé vált mondatok („Science, bitch!”), sem önimádó kikacsintások a sorozatot sikeressé tevő eszközökre. Nem maníros és egyáltalán nem erőltetett, hanem letisztult, egyenes, tagolt és baromi hitelesen ábrázolja, hogy milyen az, ha valaki el akar tűnni a világ elől és erre mi mindenre hajlandó.

Jesse jellemfejlődése nagyon hullámzó volt a sorozatban, azonban a végére iszonyat kiforrott személyisége lett, amit nem feltétlen tudott kiteljesíteni az utolsó évadban. Most Aaron Paul nem pusztán azt bizonyítja be, hogy mennyire jó drámai színész, hanem azt is, hogy mennyire fel tudta venni annak a fajta Jesse Pinkmannek a személyiségét, aki a szörnyű kínzások és a hosszú szenvedés után igencsak megemberesedett – kívül és belül is. Itt már nincsenek kétszínű trükközések és gyerekcsínyes átverések, Jesse tárgyalóképessége és magabiztos kiállása Walter White heisenbergi attitűdjét idézi, amit iszonyú jó volt látni. A film ezáltal nem utánozza a sorozatot, hanem az abban ábrázolt Jesse továbbfejlődését mutatja meg, ami ismét nagy pozitívum benne.Természetesen visszatér jó pár legendás karakter is, mint például Mike, Skinny, Badgar és természetesen Walter White is. Itt nem feltétlen az ütős párbeszédek számítanak, hanem a remek kémia, ami a karakterek között kialakul, legyen akár baráti vagy ellenséges. Nagyon jók még mindig az alvilágban működő körök bemutatása, illetve a bűnözők elveinek létjogosultsága is megmaradt a mentalitásból, amit a sorozat végig képviselt. Így történhetett meg, hogy olyan remek ellenség született, mint például Gustavo Fring, akivel kölcsönösen tisztelték egymást Walterrel, hiszen elismerték a másik tehetségét. Itt ez kicsiben, de újra lejátszódik, ami szintén „megmelengette” a szívünket.

A beállítások és kameraállások ismerősök, az aszimmetrikus komponálás, az apró részleteken való merengés és a festői, sivatagi kis- és nagytotálok visszahozzák a Breaking Bad jellegzetes hangulatát. Ez a film így pont emiatt jó: nem akar belesűríteni mindent, amit a rajongók hat év alatt hiányoltak. Az egész sorozat sem volt egy eszeveszett hullámvasút, leginkább az egyéni sorosok remekül megírt alakulása és a váratlan dramaturgiai csúcspontok okozták a legnagyobb sokkot. Érezhetően ez a film szeretett volna méltón elköszönni Jesse-től is, valamint egy klassz flashback jelenetben Walter és az ő kapcsolatát szerette volna letisztázni és kedvesen elbúcsúzni mindattól, amit a Breaking Badban szerettünk. Mindezek ellenére természetesen ne várjuk azt, amit a sorozattól. Ez pusztán egy kétórás nosztalgiafilm, ahol újra berántanak minket ebbe a remek hangulatba, de semmi több, hiszen aki szereti a sorozatot, jól tudja, hogy ehhez a tempóhoz a sorozatformátum sokkal többet ad, leginkább érzelmileg.

Aki nagyon hiányolná, csapjon bele a Better Call Saul spin-off sorozatba, ami nagyon hasonlít az anyasorozat történetvezetéséhez és mentalitásához. Az ötödik évad jövőre érkezik, így szerencsére nem kell örökre elhagynunk ezt az új-mexikói atmoszférát.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Francis Ford Coppola 80 évesen megvalósíthatja a Megalopolist
Következő cikk Robert De Niro, Anthony Hopkins, Jack Nicholson vagy nem?