Egy esős nap New Yorkban (A Rainy Day in New York), rendező: Woody Allen, szereplők: Timothée Chalamet, Elle Fanning, Selena Gomez, amerikai romantikus vígjáték, 92 perc, 2019. (12)
„Sosem alszik?”
New York, New York…ha itt vagy gazdag, az majdnem olyan, mintha máshol lennél az, de mégsem. Mivel úgysem tehetsz ellene, a legjobb, ha elfogadod. A tavalyi évben nem mutatták be ezt a filmet a forgatókönyvíró-rendező viselt dolgai miatt, de most itt van, hogy egy jót vitatkozzunk azon, érdemes volt-e egyáltalán levenni a polcról.
Woody Allen filmjeinek nincsenek hősei, mert Woody Allen filmjeiben mindenki szenved. Legalábbis majdnem mindenki és aki nem, az gyanús, de mi tudjuk, hogy ez úgyis csak átmeneti. Az átélt szakmai és/vagy magánéleti válság legtöbbször indokolatlan, de arra mindenképpen jó, hogy az illető lehetetlen helyzetekbe kerüljön, régi-új ismerősökkel találkozzon, valamint – kitalált vagy valós – híres emberek és sznob helyek nevével dobálózzon. És persze ott van New York, mert ha a cselekmény nem is ott játszódik, mindig van legalább egy szereplő, akinek – már – nagyon hiányzik és ezt rendre felemlegeti.
Az Egy esős nap New Yorkban egyértelműen világossá teszi számunkra, hogy mennyire mást jelent ott gazdagnak lenni, mint bárhol máshol. Gatsby (Timothée Chalamet) megunva a felső tízezer unalmas életét elmegy egy vidéki egyetemre, ahol ugyanúgy nem tud magával mit kezdeni, mintha otthon maradt volna, de legalább megismerkedik a bájos Ashleigh-vel (Elle Fanning), aki az iskolai újságba ír és aki szintén gazdag, csak vidéki. Mikor a lány lehetőséget kap arra, hogy egyik kedvenc forgatókönyvíró-rendezőjével készítsen New Yorkban, a fiú vele tart, hogy megmutassa neki szülővárosát. Az interjúalany azonban váratlan bejelentést tesz, melynek következtében a filmes világ beszippantja a lányt, fenekestől forgatva fel ezzel szerelme terveit. Külön utakon járják be a várost, ami alaposan próbára teszi a kapcsolatukat. Közben az eső is elkezd esni, de csak azért, mert benne van a címben, különösebb jelentősége nincs, a városlakók általában túlélik az ilyesmit.
A metoo botrány Woody Allent is utolérte, így 48. egészestés mozifilmje 2018-ban a polcra került. Egyes színészeket felháborított ez a fajta mellőzés, míg mások bejelentették, hogy gázsijukat jótékony célokra fogják fordítani. Az elmúlt 50 évben (az 1969-es Fogd a pénzt és fuss volt az első egészestés mozifilmje) csak 5 olyan alkalom volt (1970, 1974, 1976, 1981 és 2018), amikor a közönség nem láthatott Woody Allen-filmet. Túléltük azt is, amikor nem, meg azt is, amikor igen. Gatsby és Ashleigh karakterét nem könnyű szeretni, gyakorlatilag végig picsogják az egész mozit (borítékolható, Chalamet és Fanning alakítása is vitatéma lesz) és ha egymás után megnézzük a szinkronos, illetve a feliratos előzetest, azonnal látni fogjuk, hogy előbbi erre csak rátesz egy lapáttal. 
Sokan fogják majd azt mondani, hogy a 84 (december 1.) éves rendező elvesztette a maradék realitásérzékét is, valamint kapcsolatát a kedvenc városával és a fiatalokkal és bár már két évtized is eltelt, egyáltalán nem XXI. századi, cselekménye, szereplői és maga a város is mintha leragadtak volna valahol, miközben megpróbálják modernnek mutatni magukat. A magam részéről nem tudok egyértelműen lejtmenetről beszélni, ha megkérdezik, mik a kedvenceim, lesznek közte egészen régi és egészen új filmek is, szóval nálam inkább hullámzó teljesítményről van szó, de tény, a 48 helyett szívesen kiegyeznék 10 jó és néhány kevésbé jó filmmel. A hibákat csak részben írnám a kor számlájára, ha valaki mindig is UFO volt, nehéz rajta olyan dolgokat számon kérni, mintha sosem lett volna az.
Az állandó önmarcangolásnak és a „haláli” humornak 84 évesen már nincs túl sok értelme, nem is mutat olyan jól a vásznon, de én valamiért mégsem éreztem vállalhatatlanul rossznak, mert bár ez nem az a Woody Allen-film, ami miatt egyébként megszerettem és szeretem ma is a Woody Allen-filmeket, azért egész jól elszórakoztam rajta. És hogy New York nem is ilyen és a gazdag amerikai fiatalok sem, meg az írók, rendezők, producerek, színészek? Ha majd egyszer eljutok oda, megmondom.
