A Beautiful Day in the Neighborhood, rendező: Marielle Heller, szereplők: Tom Hanks, Matthew Rhys, Chris Cooper, Susan Kelechi Watson, Maryann Plunkett, Enrico Colantoni, amerikai életrajzi dráma, 109 perc, 2019. (12)
Óóó, egek, Tom szomszéd!
Mindig is tudtuk, hogy a világ legszimpatikusabb és legszerethetőbb embere Mr. Hanks, A Szomszédember, aki mindenkivel kedves, mindig van egy jó, tanító bölcsessége és akire soha, de tényleg soha semmi rossz nem mondható. De mi van akkor, ha mindez túl szép, túl hihetetlen és valami mégis megbújik a selymes, nyugodt hang és a piros kardigán mögött…? 
A nem igazán emberbarát Lloyd Vogel (Matthew Rhys morózus Perry Mason formában), a cinikus újságíró is gyanakodva figyeli a vele szemben ülő gyermekműsor-legendát, Fred Rogerst (Tom Hanks legutolsó Oscar-jelölése). Annál is inkább, mert épp most történt meg, hogy Mr. Mókás Rogers pár kedves mondattal észrevétlenül visszájára fordította az interjút és már ő faggatja az Esquire rutinos munkatársát…
Ki? Fred Rogers? Mi, akik annak idején Szergej, a bohóc cirkuszi kalandjain tanultuk meg, hogy mekkora pofonokat is osztogat az élet – na, és persze a Porondmester! – értetlenül lapozunk bele a Wikipédia lapjaiba (a magyar nyelvűn még most sincs róla egy sor sem), hiszen a név nagyjából annyit sem mond, mint mondjuk a másik angolszász-amerikai „gyermeknevelő”, Dr. Seuss neve nagyjából huszonöt évvel ezelőtt. Pedig Rogers odaát a hatvanas évek vége óta hosszú évtizedeken keresztül televíziós ikonnak számított, oktató, tanító gyermekműsorai generációk életét, neveltetését határozták meg, hiszen az egyszerű hétköznapi problémáktól egészen a halál, sőt a Kennedy-gyilkosság, a vietnámi háború témájába is hihetetlen érzékenységgel és pedagógiai érzékkel vezette bele a gyerekeket.
Életét, munkásságát két évvel ezelőtt a Won’t You Be My Neighbor? című dokumentumfilm is feldolgozta, ám a képernyőn kedves, közvetlen műsorvezetővel kapcsolatos legfontosabb kérdésre az sem adott teljes választ: milyen ember valójában Fred Rogers akkor, amikor kialszanak a stúdiófények és leállnak a kamerák?
Vogel is erre a furcsa titokzatosságra próbál választ találni. Először csupán kényszerből, munkaköri kötelességének eleget téve, majd ahogy a további találkozások alatt jobban megismeri a műsorvezetőt, már kíváncsiságból. Miközben meg kell küzdenie saját múltjából eredő problémáival, a felelős szülőként csődöt mondott apja (Chris Cooper) iránti dühével, illetve valahogy rendbe kell szednie a magánéletét is, egyre inkább elmerül Fred Rogers meseszerű, ártatlan, érzelmesen oktató világában.
„Nincs normális élet, ami mentes a kíntól” – mondja a műsorvezető, miközben kettejük között egyfajta barátság alakul ki és észrevétlenül ő is megnyílik az újságírónak. Vogellel együtt belepillanthatunk abba a világba, abba a bonyolult lélekbe, ami (aki) a bábfigurák és díszletek mögött rejtőzik és folyamatosan építi azt. Megérthetővé válik a motiváció, a jobbító, tanító szándék, ami arra készteti Mókás Rogers-t, hogy minden egyes látogatójáról lelkesen kattintgatva fotókat készítsen és akár félórákra várakoztassa a saját stábját, csak azért, mert éppen egy kis rajongójával beszélget.
Bár azt gondolnánk, hogy a történetnek valójában a tévés személyiségről kellene szólnia, ennek ellenére azonban mégis Lloyd Vogel lép elő főszereplőnek: az ő élete, problémái viszik előre a filmet, ám vele együtt a rajta háttérből segíteni szándékozó Fred Rogers életébe is betekintést nyerünk és megérezhetjük, milyen szív dobog a piros kardigán mögé bújtatva…!
A sokadik valós karakterét (Philadelphia, Apollo 13, Phillips kapitány, Banks úr megmentése, Sully stb.) játszó Tom Hanks akadémiai jelölése önmagáért beszél, a színész – Kőszegi Ákos kiváló szinkronjával – remekül hozza a kedves, udvarias, szeretetreméltó, de valahol a lelke mélyén titkokat hordozó műsorvezetőt. Nagyon jó ellentéte a walesi Matthew Rhys (Perry Mason, Foglalkozásuk: amerikai, A Pentagon titkai, Mindig az ördöggel), a mogorva, kiállhatatlan újságíró szerepében. A színész játékával eléri, hogy szinte percről-percre láthatjuk, ahogy a kéreg lehullik Vogel szívéről és Rogers segítségével valódi, hús-vér, érző emberré válik.
Az Egy kivételes barát nem az a film, amit tömegével néznek meg az emberek, ám két főszereplőjének és a rendezőnek, Marielle Hellernek (Megbocsátasz valaha?, A tinilány naplója) köszönhetően nem csupán egy számunkra ismeretlen, de jelentős személyiséggel ismertet meg, de a történetet érzékenyen elmesélve számos remek, esendően emberi, de közben felemelő jelenettel ajándékoz meg egészen az elgondolkoztató legutolsó pillanatig…
Ám a film legerősebb jelenete nem ez, hanem az a 60 másodperc, amikor minden és mindenki elhalkul…
…az az egy perc akár az örökkévalóságig is eltarthatna!!!
