Jean Hanff Korelitz: Tudhattad volna – könyvkritika


Jean Hanff Korelitz: Tudhattad volna (Jean Hanff Korelitz: You Should Have Known) 2014, Magyar kiadás: GABO Kiadó, 2020, Fordította: Szabó Luca, terjedelem: 489 oldal.

A fagyi visszanyal

Az HBO vegyes fogadtatású thrillere, a Tudhattad volna Nicole Kidman, Hugh Grant és Donald Sutherland főszereplésével a közelmúltban jelent meg. Az erőteljes marketingkampánynak köszönhetően az is értesülhetett róla, aki még az HBO-ról se hallott soha. A sorozat alapjául szolgáló könyvet a GABO Kiadó jelentette meg. Így, ha valaki szeretne olvasva is elmerülni a New York-i felső tízezer mocskos szennyesében, az könnyen megteheti.

Adott egy mindig is New Yorkban élő párterapeuta, Grace Reinhart Sachs, aki praxisa tapasztalatait egybegyűjtve kiad egy könyvet arról, hogy a legtöbben már a kapcsolatuk elején felismerik a társukban azokat a hibákat, eltérő tulajdonságokat, amik aztán a kapcsolat végét fogják okozni. Ezeket a figyelmeztető jeleket a szerelem és a magunkban a másikról kialakított fiktív kép elhomályosítja, és többnyire túl sok idő telik el addigra, mire ráébredünk, hogy változtatni szeretnénk a felálláson. Grace ezeket a következtetéseket 15 év után vonja le, biztos családi hátteréből. Férje, az elismert gyermekonkológus Jonathan önön szükségleteit háttérbe szorítva küzd éjt nappallá téve páciensei életéért. A férfi meglehetősen rossz viszonyt ápol a “régi családjával”: a szüleivel és öccsével, akik megnyomorították az életét. Ezt a szomorú gyermekkort kompenzálja az egészségügy hőseként, valamint boldog és kedves férjként és családapaként. Grace-vel közös fiúk, Henry az egyik legjobb manhattani magániskola, a Rearden tanulója, 12 évesen már kimagasló tehetségű hegedűs. A kis család jól él, ám a pszichológus-orvos házaspár nem szórja feleslegesen a pénzt. Ki is lógnak kissé a Rearden átlagos, bróker családjai közül. Nem ők az egyedüliek, akik nem a megszokott életszínvonalon élnek. Az iskola ösztöndíjprogrammal támogatja a “nehezebb sorsú” (nem őrülten gazdag) tanulókat. Ilyen például a tízéves Miguel Alves is, aki egy nap, iskola után hazatérve vérbefagyva találja meg édesanyját, Malagát. A gyilkossági ügy nagy port kavar a gazdagok között, ilyen botrány ritkán fordul elő az “érinthetetlenek” körében. Az esetet pedig tovább fűszerezi Grace férjének az eltűnése és egyéb titokzatos jelek.

A könyv, a sorozathoz hasonlóan jól adagolja a feszültséget. Rengeteg időt töltünk el a környezet megismerésével, legyenek azok a szülők életkörülményei, főhősnőnk Tudhattad volna című párkapcsolati könyve, vagy Grace és Jonathan eddigi életének apró-cseprő eseményei. Nem is az az igazán érdekes, hogy ki követte el a gyilkosságot, hanem az a lelki út, amin Grace-nek végig kell haladnia az ügy felfejtése során. Amennyiben az olvasó kedveli a lassan kibontakozó, alaposan indokolt és árnyalt cselekményeket, akkor nagyon fogja élvezni ezt a könyvet. (Ha eltekintünk tőle, hogy meglehetősen sokszor keringünk a középpontban álló házaspár életének ugyanazon idealisztikus részei felett.)

Az adaptációhoz képest vannak jelentős különbségek. Egyrészt karakterek is átalakultak, össze lettek vonva dramaturgiai szempontból. Másrészt nem teljesen ugyanazok az elemek a hangsúlyosak a két médiumban, hiszen a sorozat tárgyalótermi drámája helyett a könyvben Grace személyiségfejlődése a lényeg. Harmadrészt a neveken is több helyen változtattak. De ezek a különbségek, még a történetbeliek sem különösebben zavaróak, ha külön kezeljük a könyvet és a minisorozatot. Ami a legérthetetlenebb nekem az utóbbiban, az Malaga Alves karakterének átírása. A sorozatban Elenának hívják (a könyvben ez a kislánya, Miguel csecsemő húgának a neve), szobrász (?) és a könyvben nem különösebben érdeklődik Grace iránt. Az pedig már csak biztosan engem zavar, hogy a casting directorok képesek voltak a harminc feletti, tízéves gyereket nevelő, érzéki, ám nem szép nő helyett egy kifejezetten csinos, 25 éves színésznőt választani. De ez legyen a legnagyobb problémám.

A Tudhattad volna című könyvet a thrillerek és pszichológiai fejlődésregények szerelmeseinek kifejezetten ajánljuk.  Utána pedig érdemes meglesni a sorozatot is.

A sorozatról írtuk:

Tudhattad volna – kritika

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Palik László kommentárral röhejesen izgalmas a Reszkessetek, betörők!
Következő cikk 31 év után Chevy Chase megint Karácsonyi vakációzott egy reklámban