Árva Brooklyn – kritika


Árva Brooklyn (Motherless Brooklyn), rendező: Edward Norton, szereplők: Edward Norton, Bruce Willis, Gugu Mbatha-Raw, amerikai krimi-dráma, 144 perc, 2019. (15+)

Férges alma

Edward Norton 20 éve figyelt fel arra a regényre, amit végül ő maga vitt vászonra rendezőként, forgatókönyvíróként, producerként és főszereplőként. A mozigyász (fesztiválokon még láthattuk és a forgalmazótól előzetest is kaptunk hozzá) miatt csak tévében nézhetjük meg az Árva Brooklynt, ami számtalan műfajt olvaszt magába és bár érdekes a sztorija – ráadásul színészként Norton a szokásos magas színvonalat hozza -, rendezői vonalon elég döcögős, amihez indokolatlanul hosszú játékidő is társul.

Az ötvenes évek Brooklynjában a politika és a pénz összefonódásával hatalmas ingatlanfejlesztések folynak, melynek egyértelműen a legszegényebbek a vesztesei. A főként, de nem kizárólag feketékből álló közösség egy emberként küzd a törvénytelenségek ellen, a befektetők – akiknek azt ígérték, hogy minden el lesz intézve – gyors megoldást várnak és bár valószínűleg tudják, hogy ezt milyen módszerekkel érik el, különösebben nem érdekli és hatja meg őket. Egy idő után már nehéz lenne megmondani, hogy ki kinek a tökét szorongatja, zsarolások, gyilkosságok, megfigyelések, fenyegetések stb., a nagy összegek hallatán sokan vetkőznek ki magukból.Frank Minna (Bruce Willis) a hatalmasok szolgálatában áll, ám egy kevésbé átgondolt döntést követően jobblétre szenderül.  Fogadott fia és mentoráltja, a Tourette-szindrómás Lionel Essrog (Edward Norton) úgy dönt, kezébe veszi az ügyet és megtalálja a gyilkosokat. Lionel a nyomozása során egyre jobban elmerül a mocsokban, miközben Brooklyn is megmutatja a kevésbé barátságos arcát. Sötét titkokra derül fény, jó néhányszor elverik, míg mások nem ilyen szerencsések. A média, a hatóságok, a városvezetés, valamint a beruházók alaposan megkavarják a dolgokat, de a kesze-kusza szálak szép lassan kibogozódnak.   Edward Norton figyelme az Amerikai história X (1998) forgatását követően fordult Jonatham Lethem Árva Brooklyn című (magyar fordításban is megjelent) regénye felé rögtön annak 1999-es megjelenését követően.

Jonathan Lethem – Árva Brooklyn – könyvkritika

Norton, kinek neve a film főszereplőjeként és producereként már a kezdet kezdetén felmerült, a 2010-es évek elején végzett a forgatókönyvvel (csinált azért ő közben sok mást is). A rendezésről első körben lemondott, ám Benneth Miller, Tobby Emmerich, Paul Thomas Anderson és David Fincher is arra bíztatták, vállalja fel ezt is, legyen ez – minden tekintetben – az ő filmje. Az Árva Brooklyn 20 évvel a regény megjelenése után debütált, melynek cselekményét Norton 1999-ből áthelyezte 1957-be. Hangulatában és stílusában egyébként a regény is az ötvenes éveket idézi meg és igazából a piszkos üzelmek sincsenek egy konkrét időszakhoz kötve, mindig voltak, vannak és lesznek, amíg világ a világ.A filmbéli Moses Randolphot (Alec Baldwin) valós személyről mintázták, Robert Moses (1888-1981) hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre New Yorkban. Megbecsült, köztiszteletben álló és ünnepelt figura volt, a róla készült életrajzi írások ugyanakkor rámutatnak arra (mai megítélése is már sokkal árnyaltabb), hogy a város újragondolása során gyakran élt vissza a hatalmával, tucatnál is több állást felhalmozva, befolyását kihasználva erőből tárgyalt és oldott meg dolgokat nem éppen törvényes és etikus módon, illetve a rasszizmus sem állt távol tőle. Norton várostervező nagyapja is találkozott vele és azt mondta róla, hogy a legveszélyesebb ember Amerikában.A piszkos üzelmeket már elég sok filmben elsütötték, így a cselekményt elsősorban az teszi érdekessé, hogy Lionel valójában született detektív, akinek betegsége ellensúlyozására átlagon felüli a memóriája és az elemzőkészsége, emellett jók a megérzései és a szerencse sem kerüli el nagyívben. Ahogy haladunk előre az időben, úgy göngyölíti fel az ügyet és tesz tanúbizonyságot újabb és újabb képességekről, melyek elengedhetetlenek ehhez a szakmához.
A sztori minden keserűsége ellenére a komikumot éppen a betegsége jelenti, hiszen a nyomozás közben gyakorlatilag lehetetlen láthatatlanná válnia, kényszeres mozgása és beszéde miatt soha nem tud, soha nem fog tudni elvegyülni. Betegsége ugyanakkor a fegyvere is, hiszen a legtöbben lesajnálják vagy kinevetik, komolyan szinte senki nem veszi és ugye ennél idegesítőbb, amikor kiderül, hogy egy bolondnak vélt valaki jár túl a rosszfiúk eszén. A noir egyik kedves elemeként őt és társait rendszeresen elverik, ami már csak azért is érdekes – és itt jön be az előbb említett szerencsefaktor -, mert mindenki mást szívbaj nélkül eltesznek láb alól.Norton két tikkelés és káromkodás között szépen elviszi a hátán a saját filmjét (rengeteg Tourette-szindrómás emberrel találkozva készült fel a szerepre), miközben olyan mellékszereplők tűnnek fel mellette, mint Willem Dafoe, Alec Baldwin, Michael Kenneth Williams, Bobby Cannavale vagy Leslie Mann. A kétszeres Oscar-jelölt Dick Pope kamerája keserédes nosztalgiával hozza vissza az ötvenes éveket, amihez a 3-szoros (ebből az egyik éppen ez a film) Golden Globe-jelölt Daniel Pemberton (Az U.N.C.L.E. embere, A chicagói 7-ek tárgyalása) szolgáltatja az aláfestő zenét rengeteg jazz betéttel.

Az Árva Brooklyn egy izgalmas történet kevésbé izgalmasan elmesélve. Minden drámaisága ellenére sem nélkülözi a humort és a kisebb-nagyobb rendezői hibák is zömmel megbocsáthatóak, ám a két évtizedes rajongás (és rákészülés) erősen rányomja a bélyegét a kész műre, mert túlságosan elmerül a helyszín, valamint az ottélők bemutatásában és nehezen engedi el azt a minimum fél órát, ami alig tesz hozzá valamit a cselekményhez. A másik véglet Woody Allen, aki életének egy meglehetősen hosszú szakaszában évente új filmmel fejezte ki rajongását a város iránt, az igazi filmélmény valahol a kettő között lehet.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az egyik legnépszerűbb férfi keresztnév a filmekben és sorozatokban
Következő cikk 21 horror, amit rettegve, de nagyon várunk 2021-ben!