
Az ígéret szép szó
A 2000-res évek derekán kaszált George Miller projekt után a Warner/DC letett a csapatfilmről, folytatták Nolannel a munkát, míg a Marvel saját lábára állva bedobta Nick Furyt a stáblista után. Majd a komplett bagázsát Nolan zárása mellé. Akkoriban kaptuk meg az ígéretet, hogy a Bosszúállóknál régebbi gyökerekkel rendelkező Liga is megkapja a maga méltó moziját. Az ismert körülmények végett ez csak ígéret maradt, egy hibrid katyvasz jött csupán meg pár év vita: jobb lett volna-e az eredeti koncepció? Most, hogy kaptunk egy ahhoz hasonlót… nos, nem biztos. Vagyis nem annyival.


Két alapelvárást kifogástalanul teljesített és ezek tényleg jobbá teszik. Egyrészt nincs ott a 2 órás korlát, mindenre és mindenkire jut idő, így ez valóban eposzi, amit a Liga megérdemel. Másrészt pedig egységes, nem keveredik a 2 óra során a stúdióérdek és két nagyon különböző rendezői mentalitás. Ettől persze önmagában nem lesz jobb a késztermék, csak más, de ez esetben a katyvasz faktort olyan szintre leredukálta, hogy mégis stílusosabb. Az meg már egyéni ízlés, hogy kinek melyik rendezői repertoár jön be jobban.

Aquaman és Atlantisz viszonya is sokkal jobban megmagyarázott, konkrétan szebben vezeti föl saját filmjét. Mivel több az idő, több Snyder lassítás is befér, de ezt percarányban sikerült jól kiegyensúlyozni. Inkább Flash képességének ábrázolása marad meg, de ha valahol, ott Snyder nélkül is kellően indokolt lassítani. Azzal dolgoztak is rendesen, jobban fest, mint eddig, nem ártott bemelegíteni solo mozija elé, ráadásul továbbra se Higanyszál utánzat akar lenni. Pózerkedés van pár, de attól a Bosszúállók se mentes, és érzésre nincs több, mint az 1 órával rövidebb BvS-ben.
No, így hogy Junkie XL is leporolhatta eredeti kottáit (amit a karantén alatt még kicsit tökéletesíthetett), a világhoz jobban illő hangzást kapunk. A karakterek ezen inkarnációihoz bizony Hans Zimmer szerzeményei passzolnak, ezeket szokhattuk meg. Viszont a régieken túl is lakozik a score-ban erő, különösen kiemelném a sokat használt amazonos énektémát és egy fokkal visszafogottabban az Aquaman mellé párosultat is, bár nála jobban bejött számomra önálló filmjének hangzása. Igen, azt „szoktuk” meg hozzá, de ez ugye még bőven azelőtt íródott és ragaszkodtak hozzá. Nem lett volna Elfman féle nosztalgiahullám kölcsönvételük, de jó ez így. Az eredeti vízió oltárán mindent!
Egy szó, mint száz, az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Betartani sikerült, a hitem is beigazolódott, hogy létezik a mozisnál jobb verzió, de annyira álleesős se volt a dolog. Csak jobban megerősítette bennem azt, hogy múltkor se Whedonon ment el az egész, mert 1-2 apró momentumot meg hiányoltam, bár ezek egyike se a történethez kapcsolódó, és azt kellett inkább kipofozni. Ez maradéktalanul sikerült, ám a keret annyira azért megmaradt, hogy tényleg csak egy nagyon bővített, sok helyen alternatív párbeszédekkel operáló 4 órát kapjunk, mintsem egy minden elemében élből teljesen más filmet. Mondjuk nem is ezt vártam, így nem csalódtam. Hiányérzet sincs, csupán nem érzem azt a drasztikus ég és föld különbséget a 2017-ben látottakhoz képest. Ehhez persze az is kellett, hogy azt se lássam túl borúlátóan, mert a gyártási mizériáktól nem lehetett eltekinteni.
Affleck és Miller között remek a kémia, volt egy hangosan nevetős poén köztük, ami a Whedon változatban nem, szóval jó lesz őket még együtt látni, de azt sajnálnám, ha az Affleck-Irons páros jól megírt dinamikájából már nem kapnánk soha. Egy próbát mindenképp megérhet, ha nem utasítjuk el a műfajt, de itt kifejezetten sok múlik az elvárásokon és hogy a körülmények tekintetében hogy állunk az egész filmkörüli hajcihőhöz.
Végül pedig egy apró statisztikai érdekesség a zsánerből:
5.: Bosszúállók: Végjáték – 181 perc
4.: Batman Superman ellen: Az igazság hajnala (bővített) – 182 perc
3.: Superman (Salkind International Cut, 2017-ben kiadva normál minőségben) – 188 perc
2.: Watchmen – Az Őrzők (Ultimate kiadás) – 218 perc
1.: Zack Snyder: Az Igazság Ligája – 242 perc


