Egy igazán dühös ember – kritika


egy igazan duhos ember 1Wrath of Man, rendező: Guy Ritchie, szereplők: Jason Statham, Holt McCallany, Josh Hartnett, Rocci Williams, Jeffrey Donovan, Scott Eastwood, Andy Garcia, Eddie Marsan amerikai-brit krimi, thriller, akció, 119 perc, 2021 (16)

Fogd a pénzt és üss!

A mostani Guy Ritchie, ami ugyan kemény, akciós, szórakoztatóan sztetemes, de nem az az „igazi”, piszkosan-viccesen eredeti Ritchie, amiért jó húsz évvel ezelőtt megszerettük a rendezőt és munkáit.

Jason Stathamtől általában megszokhattuk, hogy elég pipa jóember a filmjeiben, de most, hogy nagyjából másfél évtized közös meló-szünet után Guy Ritchie negyedszerre is rosszemberek közé küldi, várhatjuk, hogy – legalábbis a cím alapján – felettébb morcos üzemmódban indul rendet rakni. Ám, míg A Ravasz, az Agy…, és a Blöff zseniális húzás volt, az Egy igazán dühös ember a Revolverhez hasonlóan alulról súrolja az igen magasra felpakolt lécet és beilleszkedik a rendező legutóbbi, inkább a nagyközönséget kiszolgáló, ám azért néha mégis sajátos stílusú munkáinak – Sherlock Holmes-filmek, Az U.N.C.L.E. embere, Arthur király: A kard legendája, Aladdin – sorába.egy igazan duhos emberSzerettük volna, ha Ritchie folytatja a remek Úriemberekkel megkezdett „visszatérését”, ám pénzszállítós mozija más utakra kanyarodott. De  azért csak nyugalom, nincsen gond vele, a hardcore „lockstock” fanok csendes szomorkodása ellenére a dühös emberben bőven van szórakoztatási potenciál – még akkor is, ha nem saját, eredeti sztori, hanem a 2004-es francia A pénzszállító amerikanizált újrája.
A Fortico Security biztonsági cégre rájár mostanában a rúd, hiszen útépítőknek öltözött fegyveresek nemrégiben kirámolták az egyik páncélautójukat, majd kegyetlenül végeztek az azt kísérő két biztonsági emberrel – sőt, a támadásban egy ártatlan civil is golyót kapott.
Ezért is örül a pénzszállítók szolgálatvezetője, Bullet (az ismerős-ismeretlen arc: Holt McCallany – Harcosok klubja, Mindhunter, Greenland stb. stb,) a remek referenciákkal érkező, kissé titokzatos új embernek, Patrick „H” Hill-nek (Jason Statham), akiről kapásból lerí, hogy nem először szimatol lőporfüstöt.
Az, hogy az egyes kollégáival gyorsan konfliktusba keveredő „újonc” mennyire profi, rövid időn belül ki is derül: egy újabb támadás éppen Bullet és H páncélautóját éri. A magabiztos fegyveresek a szállított 2 millió dollárt követelik, ám mosolyuk hamar a maszkjuk mögé fagy, amikor H kiszáll, majd hidegvérű killerként, precíz lövésekkel egymás után likvidálja a támadókat…egy igazan duhos ember 2Ennél a pontnál nézőként már sejthetjük, hogy nem egy oldschool Ritchie-filmet látunk. A kezdő jelenet érdekes nézőpontból való bemutatását leszámítva a rendező nem dob be vizuális ötleteket, vágási gegeket és bár meg van a szereplők szokásos bemutatása, az megmarad a nem túl egyedi, egymásnak beszólogató tucatszereplők szintjén. Mivel sehol sem látunk vicces, egyedien flúgos, lúzer karaktereket sem, biztosra vehetjük, hogy nem az amúgy fel-feltűnő fanyar humor, hanem tényleg a düh lesz a történet igazi mozgatórugója. Ezt pedig remekül festi alá az Úriemberekkel debütáló, addig háttéremberként muzsikáló Christopher Benstead rideg, komor, fájdalmas és veszélyesen balsejtelmes, így igazán kiváló filmzenéje.
A négy fejezetre osztott sztori halad tovább, kicsit visszalépünk az időben, amiből lassan körvonalazódik H múltja, a dühét éltető események és belelátunk a pénzszállítmányokat célba vevő banda terveibe is. Még egy óra van hátra a filmből, amikor nagyjából kibogozódnak az addig szándékosan csűrt-csavart történetszálak, feltűnik többek között Andy Garcia, a még mindig tehetségtelen Josh Hartnett (Pearl Harbor, A Sólyom végveszélyben) és a remek mellékarc, Jeffrey Donovan (Minden lében négy kanál, Sicario, A vér földje stb. stb.), így minden együtt áll ahhoz, hogy egy látványos tűzharc végén H végre megnyugvást találjon. Vagy mégsem?egy igazaan duhos emberPáncélautó nem? Páncélautó igen! Bár valóban nem vérbeli Guy Ritchie film, inkább kommerszebb krimi-heist-akció az Egy igazán dühös ember, rossz szavunk nem lehet rá. Statham jól hozza Stathamet, az akciók, csavarok a helyükön vannak, a karakterek ugyan halványabbak és kevésbé őrültek a megszokottnál, de még ez is belefér. Egyetlen probléma van csak, amit a rutinosabb nézők kiszúrnak majd: a szereplőválasztás alapján sejthető, hogy ki lesz a rosszember és ez egy teljesen logikátlan módon elfecsegett titokkal együtt némileg rontja a film élvezeti értékét.

De ne legyünk dühösek: a Ritchie – Statham duó nagy nevekkel – Aubrey Plaza, Cary Elwes, Hugh Grant – kiegészülve jövőre bemutatja a most még cím nélküli ötödik közös (kém)moziját, ami remélhetőleg újra a régi szép Anuta-érzést hozza majd vissza az életünkbe.7 szék

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Rocket Rumble – játékteszt
Következő cikk Így köti össze a mozi az emberiséget, egy csodálatos filmmontázs