Köbli Norbert: Félvilág…, Örök tél és más forgatókönyvek, kiadó: Agave Könyvek, megjelenés: 2021. november 3., terjedelem: 244, ill. 344 oldal, kötés: kartonált, ISBN: 9789634199694, ill. 9789634199687, web: www.agavekonyvek.hu
Félvilág…, Örök tél és más forgatókönyvek
Köbli Norbert neve a moziból és a tévéből is ismerős lehet sokak számára, történelmi filmek, thrillerek, krimik mellett vígjátékokat és sorozatokat is jegyez. Forgatókönyveket nem szokás itthon könyv formájában megjelentetni, erre tesz most egy próbát és rögtön két kötettel jelentkezik. Az egyikben a Félvilág, a Trezor, a Szürke senkik és a Szabadság különjárat, a másikban pedig az Örök tél, az Apró mesék, A berni követ és az Árulók forgatókönyveit olvashatjuk.
A forgatókönyveket válogatják, bemutatják, fejlesztik stb. Az ötlet megszületik és aztán elkezd élni, nem csak úgy lesz, nem csak úgy jön a semmiből. Rengeteg érdekes történet hall és olvas az ember, hogyan íródik egy forgatókönyv évek vagy akár évtizedek alatt, hogyan jut el a megvalósulásig, jár kézről-kézre, tesznek hozzá, vesznek el belőle, formálják, alakítják. Forgatókönyv nélkül nagyon nehéz filmet csinálni. Amikor filmesekkel készítek interjút egy-egy konkrét filmjük kapcsán, szinte mindig az az első kérdésem, hogy honnan jött az ötlet és soha nem kaptam még ugyanazt a választ. Különböző helyekről jöttünk, különböző utakat jártunk be és különböző történeteket cipelünk magunkkal. Mindenkit más dolgok érdekelnek, másról és máshogy akarnak róla beszélni, mint a többiek.
A kronológiai sorrendet tekintve talán a 9 és ½ randi volt az első, amikor Köbli Norbert munkásságával találkoztam, de akkor még ez nem tudatosult bennem, mint ahogyan a Made in Hungaria vagy a Hacktion kapcsán sem. Ma már tudom, hogy van egy könnyedebb oldal és bár a Válótársakat vagy az Apatigrist nem követem figyelemmel, A tanár nagy rajongója vagyok. Ami sokkal inkább érdekel, az a kevésbé könnyed oldal. Nem véletlen, hogy ennek köszönhetően jegyeztem meg a nevet és várom mindig a legújabb Köbli Norbert alkotást, mert könyvben is azokat részesítem előnyben, melyek egy vagy néhány szereplő történetén keresztül idéznek meg egy egész korszakot. A XX. századi magyar történelem tele van sorsdöntő pillanatokkal, ahol nem csak az ország vezetőinek, hanem az átlagembernek is meg kellett hoznia bizonyos döntéseket és olyan élethelyzetekben találta magát, ahol a jó és a rossz közötti határvonal elmosódott.
Köbli Norbert úgy helyezi el a szereplőit a történelemben, hogy azoknak gyakran ki kell vetkőzniük emberi mivoltukból és újra kell értékelniük mindazt, amit addig a jóról és rosszról gondoltak. Háborúk és forradalmak közepette megváltozik az ember értékrendje, egyes dolgok fontossá, míg mások kevésbé fontossá válnak. A cél szentesíti az eszközt, az életösztön mindenkiből mást hoz ki, ezekben a történetekben sokszor nem tudni, hogy ki a barát és ki az ellenség. Egyszerű emberek egyszerű történetei ezek, mégis tele vannak feszültséggel, izgalmakkal, fordulatokkal. A remény, a maguknak és másoknak tett ígéret hajtja előre a szereplőket, miközben felszínre kerül minden, ami emberré tesz őket, igen, a bennük rejlő gonosz is.
A filmeket általában nézzük, a könyveket pedig olvassuk. Régóta fennálló vita, hogy a könyvet vegyük-e előbbre vagy a filmet, mint ahogy az is, hogy feltétlenül szükséges-e egy sikerkönyvből filmet csinálni és fordítva. A forgatókönyv más, ahogy magamnak megfogalmaztam, olyan, mintha filmet olvasnék. Ha hasonlítanom kéne valamihez, azok a gimnáziumban tanult színdarabok, ahol le van írva, hol játszódik a történet, ki kicsoda és hasonlók. A forgatókönyv majdnem ugyanez, csak filmes nyelven. Amikor hozzáértő ismerőseim meglátták a kezemben az Örök telet, az volt az első kérdésük, hogy tényleg benne van a fade out, a fade in, a flashback, a v.o., az o.s. és hasonlók? Mondom igen. És hogy lehet így olvasni, nem zavar? Engem ugyan nem. Na jó, az elején egy kicsit, de hamar hozzá lehet szokni. Mind a Félvilág, mind pedig az Örök tél elején van egy rövid használat útmutató, hiszen kevés kivételtől eltekintve nem olvasunk ötpercenként forgatókönyvet. Annyira nem, hogy hosszú-hosszú idő óta talán ez az első ilyen próbálkozás. Aki néz magyar filmeket és nem utasítja el azokat zsigerből, pontosan tudja, hogy az elmúlt években, évtizedekben számos jó alkotás született, amihez a jó forgatókönyv is hozzájárult.
A két könyvben olvasható forgatókönyvek közül többhöz is szerencsém volt film formájában és úgy látszik, az agyunk ezeket máshogy és talán máshonnan csalja elő, mintha egy regényről vagy novelláról lenne szó. Láttam magam előtt a jeleneteket, hallottam a szereplőket, követte a szemem a kamerát és befogadta a fülem a hangokat, zajokat, zörejeket, de a forgatókönyv jellegéből és rendeltetéséből fakadóan más volt, frissként hatott az élmény. Az Örök tél és a Félvilág nem egy könnyed, de annál érdekesebb és izgalmasabb olvasmány. Nem csapjuk a hónunk alá és visszük magunkkal, sokkal inkább hasonlítanám egy fotóalbumhoz, ami az alkotó és/vagy a téma szempontjából számunkra kedves, amit nem vesszük elő minden nap, de ott van a polcon, ha kell. Nem lenne rossz, ha ez a kezdeményezés követőkre találna.
Kapcsolódik:
