Fejlesztő: Trigger Happy Interactive; Kiadó: Apogee Entertainment; Platform: PC
A Turbo Overkill révén kőkemény, régi vágású FPS érkezett egy olyan kiadó boszorkánykonyhájából, aki a műfaj hőskorának tán legemblematikusabb képviselője.
A hozzám hasonló veterán gamereknek valószínűleg nem kell bemutatni az Apogee sokszínű kiadói munkásságát, ám amennyiben mégis, akkor dióhéjban annyi elárulható róluk, hogy ott voltak az elsők között, akik sok-sok évvel ezelőtt közreműködtek a legklasszabb (?) videójátékos címeken. Az első személynézetű lövöldözős játékok műfajában idestova 25 esztendeje nem jelentkeztek hasonló stílusú alkotással. Anno, a kezdetekben még Apogee Software néven (ami furfangosan végül 3D Realms-re avanzsálódott) olyan – nyugodtan kijelenthető – máig népszerű a játékok felett bábáskodtak, mint például a Wolfenstein 3D, a Duke Nukem 3D, a Prey vagy a Max Payne. Eme hosszú idő alatt, s a közelmúltban sem tétlenkedtek, hisz számos új és remake-elt játékuk megjelenését üdvözölhettük, azonban nagy visszatérésükként aposztrofálható a brutális, nonstop akciódús Tubro Overkill. Az FPS világába pedig ezúttal az első projektjükön szorgoskodó, új-zélandi székhelyű Trigger Happy Interactive-vel sikerült együttműködniük.
A momentán korai hozzáférésben lévő, főleg az eredeti Doom és Quake inspirálta játék története szerint Johnny Turbónak ki kell pucolnia a Paradise nevű kibervárost, amit egy kegyetlen mesterséges intelligencia révén szörnyek garmadája lepett el. Főhősünk feladata így nem is lehet más, minthogy megsemmisíteni Synt és kiiktatni hűséges csatlósait.
Szárnyas fejvadász-filmekre hajazó grandiózus látványvilág elevenedik meg monitorjainkon. A Turbo Overkill gyakorlatilag egy lineáris vezetésű játék, ugyanakkor megtalálhatóak benne az retro FPS-ekre jellemző sablonos alappillérek is: kulcsokat kell magunkhoz kapnunk, melyeknek köszönhetően persze átjuthatunk a soron következő zárt helyiségekbe. Soha nem lehet tudni, hogy mikor akasztjuk össze a bajszunkat az orrunk elé teleportáló keményebb főellenséggel, ezért folyamatosan érdemes résen lennünk és illően takarékoskodnunk, netán betáraznunk kellő mennyiségű lőszerrel.
Összesen hat különböző skulót birtokolhatunk, s mindegyiknek kifejleszthetünk alternatív tüzelési képességet. Minden létező tulajdonságukat felspécizhetjük az arra kijelölt automatáknál, pénzt pedig riválisaink legyőzésével harácsolhatunk össze. A keményebb lények pedig véletlenszerű unikális tárgyakat pottyantanak ki elhalálozásukkor, melyeket bizonyos végtagunkhoz illeszthetünk hozzá, ekként pedig plusz készséghez jutunk (úgymint sebzési erő növelése, több életerő, stb.).
Apropó, az egyik lábunk helyén láncfűrész található, így némely rosszakarónkat becsúszással könnyedén széttrancsírozhatjuk. Mindazonáltal mindegyik csúnyaságnak meg van a maga gyenge pontja, és ez adja a játék mozgatórugóját. A jól felépített pályák mellett kevés számú, de változatos kvalitású rémségek keserítik meg az életünket, akiknek sebzési erejük az Early Access során sokszor nem megfelelő balansszal rendelkeznek. Javallott folyamatos mozgásban lenni és használni valamennyi talentumunkat. Sajnos a tutorial mód hiánya bosszantó, s egyből mélyvíz effektussal kell szembe ütköznünk, de a játék mechanikája tulajdonképpen egyszerű, mint a faék és a remekül polírozott irányítás hamar elsajátítható.
A korai hozzáférés tekintetében nyolc szinten rendezhetünk vérfürdőt (körülbelül 5-6 óra játékidőt takar), és ha a rejtett zugokból összegyűjtöttünk fejenként három lemezt, akkor további ugyanennyi alternatív kihívással birkózhatunk meg. A teljes verzió megjelenése nem hivatalosan valamikor 2023-ra datálódik, mindenesetre a foltozásra ítélt hibái (például beragadó fenevadak, falon átlövés) és hiányosságai (gyakorta kevés lőszer és hp, grafikai beállítások) dacára a klasszikus FPS-ek rajongóinak érdemes próbát tenniük a Turbo Overkill-lel. Sok helyről ollóz ötleteket, de összességében rendkívül szórakoztató játékkal van dolgunk.
Legutóbb ezt tetszteltük:
