Magic Mike utolsó tánca (Magic Mike’s Last Dance), rendezte: Steven Soderbergh, szereplők: Channing Tatum, Salma Hayek, Caitlin Gerard, Nancy Carroll, amerikai vígjáték-dráma, 112 perc, 2023., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Legatyásodva
A bútorasztalos bizniszt a Covid hazavágta, így Mike Lane ismét vetkőzni kényszerül. Egy válófélben lévő végzet asszonya csavarja az ujja köré, akit elkísér Londonba, hogy ott egy látványos színpadi showműsorral rukkoljon elő. A Magic Mike utolsó tánca pont annyival kecsegtet mint a korábbi részek, sokkal többel semmiképp.
Mike Lane (Channing Tatum) megszállottan kergeti az amerikai álmot, ám a világjárvány keresztülhúzza a számításait és kénytelen puccos partikon koktélokat kevergetni. Egy ilyen alkalommal a házigazda – ismerve táncos múltját – olyan ajánlattal áll elő, ami garantáltan kihúzná őt a bajból. Egy hónapra a szépséges Maxandra Mendoza (Salma Hayek) szolgálatába kellene állnia, hogy elkísérve őt Londonba megrendezzen egy fantasztikus vetkőzős showműsort. A válófélben lévő nő a férje orra akar borsot törni azzal, hogy egy jóhírű londoni színház teltházas előadásának színészeit cseréli le sztripperekre (kicsit felrázva ezzel a karót nyelt angol közönséget). Mike számára teljesen új ez a feladat és ez a közeg, ráadásul nem akar a nő játékszerévé válni, de a felkínált összeg elég csábítóan hangzik ahhoz, hogy kötélnek álljon és csomagoljon. Az előadásra összeszedik a legjobb táncosokat, hogy Channing Tatum végre búcsút inthessen Magic Mike karakterének. Vagy ki tudja.
Channing Tatum fiatal(abb) éjszakai klubokban kereste meg a napi betevőt, mielőtt jónevű színésszé vált volna. Kalandjait barátja és alkotótársa, Reid Carolin (aki maga is játszik a Magic Mike-ban) szedte ráncba, a rendezői székbe (a fényképezést és a vágást is elvállalva) pedig Steven Soderbergh ült, aki – többek között – az Ocean’s filmeket jegyzi. A 2012-es Magic Mike-ra a pénzt ők maguk dobták össze és azon túl, hogy befektetésük busásan megtérült, új szintre emelték a vetkőzős filmeket és visszaterelték a moziba az idők során elvesztett női közönséget.
A Mike főnökét és mentorát, a bártulajdonos Dallast alakító Matthew McConaughey esetében egyesek egyenesen Oscart emlegettek, amire végül nem jelölték, de 2014-ben megkapta az aranyszobrot a Mielőtt meghaltamért. A 2015-ös Magic Mike XXL így hiába viselte a címében a méretnövekedést, az ő gázsijához már kevésnek bizonyult. A folytatásra a csapat többi tagja visszatért, továbbra is Soderbergh felelt a vágásért és a fényképezésért, de a rendezést ezúttal Gregory Jacobsra bízta. A második részt is szerették a nézők, de nem ment akkorát és ha nem is három évet, hanem kicsivel többet kellett várni rá, elkészülhetett egy harmadik (lezáró?) is.
Az utolsó táncra Soderbergh ismét elvállalta a rendezést, de hogy a többiek közül hányan tértek vissza, az maradjon titok. Azon túl, hogy a helyszín megváltozott, amivel Magic Mike-ot kiemelték a komfortzónájából, rengeteg másban is eltér ez a harmadik rész az előzőektől. Azokban elsődleges feladatként jelentkezett a vetkőzős tánc műfajának, a közegnek és szereplőinek a bemutatása, ahogy – utóbbiak – munkaidőben és azon kívül viseltetnek a szakma és egymás iránt. Itt most egy színházi műsor készül, de a táncosok háttere és motivációja nem lényeges, a cselekmény Mike és Maxandra kapcsolatára összpontosít, a viszonyuk eléggé bonyolult, a szándékaik nem teljesen világosak, ahogy változnak a körülmények, úgy változnak azok is.
A Magic Mike filmek mindig is a női egyenjogúságról szóltak, hol erősen, hol kevésbé erősen kimondva, jelen esetben a megcsalt és megalázott, mások előtt erősnek mutatkozó Maxandra lelki vívódása az egyik pillér. A másik az újragondolt színdarab, ami ugyancsak a nők számára tesz fel fontos kérdéseket és bármilyen meglepő, a vetkőzős feldolgozás is tovább viszi annak szellemiségét, még ha kicsit szabadon értelmezve is azt. Ehhez jön még hozzá Magic Mike londoni szereplése is, mert megannyi siker és kudarc után valahogy révbe kell(ene) érnie végre hősünknek is, kijár neki ez, keményen megdolgozott érte.
Talán a leírtakból is látszik, hogy egy sokkal komplexebb valamit kapunk, így aki azt várja, hogy majd pasik fognak két órán keresztül erotikus táncot lejteni, az valószínűleg csalódni fog, ám aggodalomra semmi ok, mert amikor a pasik tényleg erotikus táncot lejtenek, azok a jelenetek sokkal ütősebbek, mint amit eddig láttunk. Már az elején feltűnik, hogy az egészet egy gyerekhang narrálja, ami eddig nem volt. Ő nem más, mint Maxandra lánya, aki megosztja velünk gondolatait szülei válásáról, anyja és Mike kapcsolatáról, de ami talán a legfontosabb, a táncról.
Mert bizony ez a rész a táncról szól, ami nem csak pénzkereseti lehetőség és szórakozás, hanem művészet, ráadásul egy olyan ősi dolog, ami az emberré válással egyidős, szerepe, jelentősége, formája pedig folyamatosan változott a történelem során. Ebbe helyezi bele a tinédzser lány azt, amit Mike csinál és vele együtt a showműsort, amit az anyjával együtt létrehozott. A cselekmény hosszabb-rövidebb időre eltávolodik a színpadtól, hogy a Mike Lane körüli világot bemutassa, a barátokat, az ellenségeket, az álmokat, vágyakat, félelmeket, a bizonytalanságot, a kérdéseket és a lehetséges válaszokat.
A Magic Mike utolsó tánca kicsit több akar lenni, mint amit eddig megszoktunk és ez felemás érzést vált ki az emberből, mert itt-ott kiérződik az izgalom, amit az alkotók érezhettek, hogy vajon tetszeni fog-e ez a fajta próbálkozás a rajongóknak vagy sem. Nekem összességében bejött, a többi pedig eldől majd a jegypénztáraknál. 
