Oscar kisokos 2024: minden érdekesség az idei jelöltekről

Ahogy megszokhattátok, itt az évi statisztikaóceán a 96. Oscar aktuális mezőnyéről. A válogatás a teljesség igényével készült, és mindig előkerül még valami, ahogy kutat az ember. Az biztos, hogy semmi fontos nem maradt ki: történelmi tettek, nagy pozitív és negatív sorozatok, meglepő tények és rengeteg apróság egy helyen!

Alapvetően két igen elismert amerikai megszállott évi összefoglalásából indultak ki a lenti sorok, ugyanakkor mivel tavaly óta az egyikük drasztikusan kevesebbet oszt meg magánál, így már jócskán nem csak a náluk találtakat fordítom le, hanem ollózok mindenhonnan, saját keresgélésekkel, s néha jól jön a Hetedik Soron felgyülemlett archívum is. Mindenesetre, ha nem lenne Ben Zauzmer (aki az Oscar-esélyek elméletéről könyvet írt, és a The Hollywood Reporteren publikál a díjszezonban) és Daniel Howat (a Next Best Picutre lexikonja), akkor e cikk se születhetett volna meg ily formán, de néhol pár magyar kollégára is hivatkozni fogok.

A szezon alakulásával és az esélyekkel nem szaporítom a szavakat, néhol utalok majd rájuk. Egy, az eddigiekhez képest új tagolás végett könnyebben megtaláljátok majd a technikai részlegeknél a magyar érdekeltséget. Fontos, hogy az évszámok a filmek megjelenését veszik, nem pedig a díjátadásokét. Ahol Oscar szempontból eltérés van a premiereket illetően, jelzem.

Általános, kategóriákon átívelő dolgok és a legjobb film mezőnye

Ide kár is bármilyen felvezető, de annyi tisztázás kellhet, hogy a 10 legjobb filmre jelölt alkotás érdekességei most csak specifikusan ebből a szempontból esnek górcső alá.

• Úgy látszik, a vírusévek után az Akadémia végleg dobta a 2004-19 között bevett február utolsó, vagy az ABC által közvetített téli olimpiák éveiben március első vasárnapját (az ötkarikások zárónapjaival/ceremóniával nem akartak versenyt). 2020-ban előremenekültek február elejére, de az a szakmának a többi esemény dominószerű mozgásával és a rövidebb kampányidőszakkal nem jött be (nem beszélve a nemzetközi forgalmazások többhetes beszorításáról), cserébe pont megúszták a világjárványt. 2021 az április végi tolásával egyedi volt, ’22-ben viszont visszaért a gála az 1981-2003 között csak 3 kivétellel (+korábban is) használt március végére, bár még az se volt teljesen pandémiamentes. Hogy az új időpont mennyire lesz bebetonozva, jó kérdés, de a szakmának tetszik (+2 hét talán már elhúzott lenne) és tuti olimpiamentes lesz a jövőben. Március 10-én korábban az 1938-as, 10. díjátadót tartották az idei előtt.
• Jimmy Kimmel 4. alkalommal lesz házigazda, ezzel csatlakozik Whoopi Goldberg és Jack Lemmon mellé, de még nem a dobogóra. A legtöbb Oscart, 19-et Bob Hope vezetett, aztán jön Billy Crystal 9 gálával, végül Johnny Carson 5-tel. A The Tonight Show 1962-92 közti arcához könnyen felérhet Kimmel, már csak a hasonló talkshow-ból jövő háttere és amerikai népszerűsége miatt is.

Jimmy Kimmelnek Furcsa Barbie segít eljutni az Oscarra

• Nehéz eldönteni, hogy új rekord-e, de könnyen lehet. Idén 6(!) olyan jelöltduó van, akik egy párt alkotnak a magánéletben. Kezdésnek a Barbie és az Oppenheimer producereiként Margot Robbie és Tom Ackerley, valamint Christopher Nolan és Emma Thomas. Az íróknál még több az összefonódás: a Barbie-t ebből a szempontból Greta Gerwig és Noah Baumbach képviselik (eredeti szkriptjükkel az adaptációk közt), aztán az Egy zuhanás anatómiája által itt van Justine Triet és Arthur Harari az eredeti forgatókönyveknél és szintén ugyanott a May December révén Samy Burch és Alex Mechanik, bár itt magát a filmet egyedül Burch írta, szerelme ötletadó „story by” kredittel szerepel. Végül az animációs rövidek közül a Tim Blake Nelson szinkronját tartalmazó Ninety-Five Senses-t készítette a Hess házaspár, Jared és Jerusha.
  

  Barbie – kritika

• Ez sorozatban a 2. év, amikor mind a globális, mind az Észak-amerikai bevételkirály begyűjt legalább 1 jelölést (extra, hogy a legjobb filmeknél is). Tavaly a világgyőztes az Avatar: A víz útja lett, míg az amcsik jobban mentek a Top Gun: Maverickre, idén viszont nagy volt az egyetértés és mindkét összevetést a Barbie vitte, miközben a Warnernek még soha nem termelt annyi pénzt egy alkotás, mint az eleinte lesajnált „Mattel reklám”. Ez nyilván nyitás az Akadémiától a mainstream felé, elindult a trend, de a régi szép időkben, évtizedekkel korábban nem volt ekkora szakadék a közönség-, és a díjfilmek közt (Titanic? A király visszatér?), ezért ez „csak ismétlés”: 1976-77 járt még ilyen cipőben (szintén mindkét számítással) a Rocky és a Csillagok háborúja debütálásának köszönhetően. Azóta is futnak a franchise-ok…
• A Barbie a 9. legjobb film nominált, ami világszinten átlépte a milliárd dolláros bevételt. Vajon mi lesz a 10. és az már jövőre meglesz-e? Okozna az is pár sort majd.
• A magyar címek tekintetében ez egy elvesző adat, a különböző nem tükörfordítások miatt nem biztos, hogy anyanyelvünkre is igaz, de a Szegény párák az 1. olyan Oscar-jelölt bármelyik kategóriában, melynek címe tartalmazza a poor (szegény) szavacskát.
• Az Amerikai irodalom az 1. legjobb film jelölt, melyben elhangzik az „Oscar bait” kifejezés, ami alapvetően pejoratív fogalom, körülírni pedig úgy lehet a laikusoknak, hogy a clickbait filmvilági változata, direkt Oscarra gyúrt elemeket tartalmazó mozikra mondva. Ironikus, hogy az Amerikai irodalom nem a tipikus példája ennek.

A 2024-es Oscar-jelöltek, meglepetések és nagy hiányzók

• A 10 helyesre bővített legjobb film kategória 2009-es bevezetése óta ez az 1. alkalom, hogy a résztvevők 100%-ban megegyeznek a producerek szakszervezetének (PGA) éves nomináltjaival. A régi, 5 jelöltes érában se volt azért ez jellemző, bár 3x megtörtént, ráadásul sorban egymás után 1992-94 között. A PGA ’89 óta díjaz.
• Az Oppenheimer a 12. alkotás legalább 13 nominációval. A korábbiak: Elfújta a szél (1939, 8 díj), Mary Poppins (1964, 5 d.), Forrest Gump (1994, 6), Szerelmes Shakespeare (1998, 7), A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége (2001, 4), Chicago (2002, 6), Benjamin Button különös élete (2008, 3), A víz érintése (2017, 4). A rekordot 14-gyel 3 film tartja: Mindent Éváról (1950, 6), Titanic (1997, 11), Kaliforniai álom (2016; 3 percig 7, végül 6 győzelem). Az Oppenheimer bizonyára beállította volna ezt, ha a 2 hangkategóriát nem vonják össze 2020-tól. Egyedül a vizuális effektusokból hiányzik (a shortlisten még szerepelt), máshova nem nevezték. Ha már idéntől élne a az új casting kategória, akkor rekordbeállító, duplahang esetén rekorddöntő lett volna.
  

  Oppenheimer – kritika

• A Maestro 3 akadémiai megnevezést ért Bradley Coopernek, aki így már 12-nél jár. Ez 7 filmmel 5 kategóriában jött össze: Napos oldal (2012, színész), Amerikai botrány (2013, mellékszereplő), Amerikai mesterlövész (2014, színész és producer), Csillag születik (2018, színész, producer, író (adaptáció)), Joker (2019, producer), Rémálmok sikátora (2021, producer), Maestro (2023, színész, producer, író (eredeti)). Az 5 alakítási és legjobb filmes, valamint 2 forgatókönyves jelölése mellől mindkétszer kimaradt eddig rendezőként és még nem is kapott szobrot egyáltalán. Ha most se fog (nincs sok esélye), akkor Federico Fellinivel párban a 8. legtöbbet nominált személy lesz győzelem nélkül, az élők közül pedig az 5. Greg P. Russell hangmérnök (16), Thomas Newman zeneszerző (15), Diane Warren dalszerző (15, rá még visszatérünk) és Dan Sudick vizuális effektes (13) után. Persze feladnia nem kell: Roger Deakins operatőr a 14.-et válthatta először díjra (majd a 15.-et is, előbb a Szárnyas fejvadász 2049-ért (2017) aztán az 1917-ért (2019) – azóta pedig csak 1 filmet fényképezett, de annak címében nincs évszám, szóval még szép, hogy 16. szereplése is üres kezű lett).
• Mint az fent látszik, Cooper 3x szerepelt adott filmért főszereplőként és producerként a mezőnyökben, ezt nála többször csak Warren Beattynek sikerült: Bonnie és Clyde (1967); Ép testben épp, hogy élek (1978), Vörösök (1981), Bugsy (1991).
  

  Maestro – kritika

• Szintén a Maestro hozta el Steven Spielberg újabb jelölését, a 13. producerit. A személyi nominációknál magasan, 4 filmnyi előnnyel vezet, ám a producereket eleinte nem nevezték meg egyénileg, 1950-ig a stúdiók kapták az elismeréseket. Spielberg ebben az összetett listában 4. helyre jött föl, kiegyenlítve a Paramountot, ami az 1951-es váltásig 13 alkotást juttatott a királykategóriába. A dobogó: MGM, Warner, Fox.
• Spielbergnek összességében ez a 23. jelölése (producerként a Schindler listája (1993), direktorként pedig ugyanez és a Ryan közlegény megmentése (1998) hozta a sikereket, ill. van egy versenyen kívüli különdíja ’87-ből), és zsinórban 3. éve van ott a legjobb filmek mezőnyében legutóbbi 2 rendezése után (West Side Story (2021), A Fabelman család (2022)). 1951 óta korábban csupán egyetlen producertriónak jött össze a 3 éves sorozat, méghozzá Peter Jacksonnak, Fran Walsh-nek és Barrie M. Osborne-nak. (Szerintem sejtitek, és igen: A Gyűrűk Ura trilógia (2001-03) felelősei voltak ők.)
• Karrierjük során Spielberg és Martin Scorsese közvetlen vetélytársai egymásnak mindössze 1x voltak és az sem rendezőként, hanem a legjobb filmek között a 2011-es termésből. Előbbinek akkor nem jött össze a dupla a Hadak útjánnal, míg Martynak igen (A leleményes Hugo). Hogy ez miért érdekes, arról majd a következő blokkban…
• Itt viszont rákanyarodhatok a Megfojtott virágok kapcsán előjött érdekességekre. Ez Scorsese jubileuma, hisz már a 10. filmje, ami a csúcsdíj közelébe ért. Csak Spielberg és William Wyler rendezett több fődíjra terjesztett mozit, 13-13-at, előbbi pedig ugye az előző 2 évi termésével egyenlítette a rekordot. Vajon lesz még Martinban ennyi? Azt meg is kell érnie és nem segít, hogy kevésbé termékeny, mindenesetre ezek a 15. és 16. Oscar-jelölései, producerként a 4., de még nincs 15 éve, hogy abban a szerepben hivatalosan is tetszeleg, miután az Aviátorért 2004-ben nem kérte a kreditet. Egyetlen győzelme (rendezőként) pedig ugye elég megosztó volt a 2006-os osztályból (A tégla).
  

  Megfojtott virágok – kritika

• Régi harcostársa, Robert De Niro kibővítette rekordját, mint „a színész, aki a legtöbb legjobb filmért harcba szálló alkotásban szerepelt”, immáron 13-ban, melyek közül 4 volt közös: Dühöngő bika (1980), Nagymenők (1990), Az ír (2019), Megfojtott virágok (2023). Újabb hű társával, Leonardo DiCaprióval először eresztette össze (mivel 10 éve nem dolgoztak együtt mozifilmen) De Nirót a vásznon. Leo ezen a listán – kitörve egy hármas holtversenyből Jack Nicholsonnal és Cate Blanchettel – immár a 2., 11-gyel, melyből 5-öt köszönhet Scorsese-nek: New York bandái (2002), Aviátor (2004), A tégla (2006), A Wall Street farkasa (2013), Megfojtott virágok (2023).
• 206 percével a film a 7. leghosszabb jelölt a kategóriában, a 6. pont Scorsese előző maratonja 209-cel (Az ír, 2019). A top5 emelkedő sorrendben: Ben-Hur (1959, 212 perc), Tízparancsolat (1956, 220p.), Arábiai Lawrence (1962, 222’), Elfújta a szél (1939, 238’), Kleopátra (1963, 248’). Amilyen trend van most a játékidők 3 órához tendáló átlagában, csak idő kérdése, hogy bekerüljön egy modern cím is az élbolyba.
• Greta Gerwig az 1. nő, akinek 3 rendezése is bekerült a fődíjért versengők körébe, ráadásul az 1. direktor, akinek első 3 alkotása egyaránt megtette ezt: Lady Bird (2017), Kisasszonyok (2019), Barbie (2023). Íróként minddel, rendezőként pedig „csak” a bemutatkozásával fért be, ám mivel elmegy Narniákat készíteni, sanszosan ez a remek „összfilmes” sorozat nem jut el 4-ig, aztán ha mégis, akkor nagyon meglepődünk. A teljesség kedvéért fontos kiemelni, hogy Greta társrendezőként már 2008-ban debütált egy hozzánk nem bejött indie-ben, de a statisztika az egyéni munkákat veszi alapul.
• A Barbie, az Egy zuhanás anatómiája és az Előző életek révén most először 3 női rendezés is bekerült a legjobb film 10-es táborába, bár csak a középső jutott be az idevágó munkáért járó szobor kapujába is. Zsinórban 5. éve van legalább 1 alkotás a gyengébbik nemtől, az elmúlt 7 szezonból pedig csak a 2018-as maradt ki ebben. (2022: A nők beszélnek, 2021: A kutya karmai közt és CODA, 2020: A nomádok földje és Ígéretes fiatal nő, 2019: Kisasszonyok… meg előtte 2017: Lady Bird).
  

  Előző életek – kritika

• A legjobb filmeknél 9 nőt lelni, ez rekordbeállítás. 2016 volt a másik ilyen év, amikor bár rendezés nem került terítékre tőlük, nagy női történet igen (A számolás joga).
• Emma Stone a Szegény párák révén a 2. nő, aki főszerepe mellett producerként is nominálva lett ugyanazon filmért, az 1. Frances McDormand volt 2020-ban (A nomádok földje). Emma a 10. színész, aki megcsinálta ezt a duplát Warren Beatty, Kevin Costner, Clint Eastwood, Denzel Washington, Brad Pitt, Bradley Cooper, Leonardo DiCaprio, Will Smith és McDormand után. Frances az egyedüli, aki vitte is mindkettőt. Pici szerencsével és meglepetésfaktorral alakulhat úgy az este, hogy Stone lesz a 2., megtartva a 100%-os női mutatót. Az most fordul elő először, hogy egyazon évben egyszerre többen is elérjék ezt, Cooper ugye már-már veteránnak számít ebben.

• Technikailag az Egy zuhanás anatómiája a 2. olyan nem angol nyelvű ÉS nem amerikai gyártású (lásd Minari, Előző életek) film, amely úgy kapott nominációt a legjobbak között, hogy országa mást nevezett a nemzetközi kategbe. Franciaország idén biztos győzelmet bukott el azzal, hogy Justine Triet politikai kritikája után végül nem ezt, hanem a házi „gasztroreklámot” (A szenvedély íze) küldte. Olaszország 1995-ben Giuseppe Tornatore aktuális alkotását (A csillagos ember) indította, ami jelölésig is jutott, azonban a legjobb filmek közé surranó pályán a hazájában már ’94-ben, a velencei fesztivál után mozikba került Neruda postása fért be – de egyik se nyert.
  Van 2 speciális eset is: a Suttogások és sikolyok amerikai premierét direkt siettették és pár hónappal hamarabb láthatták ők, mint a hazaiak, ám a svédek szimplán “kikéstek” a határidejükből, így abban az évben hivatalosan nem neveztek semmit. Viszont az amcsi futás miatt Ingmar Bergman rendezése indulhatott a többi kategóriában, amiből 5 jelölés és 1 operatőri szobor sült ki. Érdekes, hogy a ’72-es karácsonyi rajt ellenére a ’73-as mezőnyben találta csak magát a film, mikor otthon is debütálhatott. A másik speciális alany sokkal tisztább okból ilyen: a franciák nemzetközi kategória híján nem is nevezhettek sehova, de filmjük (A nagy ábránd) így is bekerült az akadémiai top5-be. Évszámos kavar itt is akad, de hát ez még nagyon a hőskorban, a 11. Oscaron történt.

  Egy zuhanás anatómiája – kritika

• Az Egy zuhanás anatómiája és az Érdekvédelmi terület révén ez az 1. év, hogy 1-nél több, nem angolul készült és nem amerikai produkció bekerült a legjobb filmek közé. Igaz, az Anatómiában sokat beszélnek angolul, a Terület pedig brit pénzből angol rendezővel forgott, de a kritériumoknak megfelelnek. A lista bővíthető, csak az Előző életek USA gyártásként nem szerepelhet nemzetközileg, hiába mondható koreainak (akár a Minari 2020-ban), de először szerepel 3 idegennyelvű a csúcskategóriában.
  

  Érdekvédelmi terület – kritika

• Van egy trend, mely 6. éve tart: ennyi ideje találunk megszakítás nélkül legalább 1 nem angol nyelvű mozit a legjobbak között: 2018 – Roma (mexikói spanyol), 2019 – Élősködők (koreai), 2020 – Minari (koreai), 2021 – Vezess helyettem (japán), 2022 – Nyugaton a helyzet változatlan (német). Ez előtt sorban max. 2 évig jutottak a nemzetköziek, az is csak 1x, 1972-73-ban. Az összes közül egyedül az Élősködők nyert fődíjat. Az idei trió 16.-17.-18. legjobb film jelölt az angol nyelvterületen túlról.
  Azzal, hogy Wes Anderson a rövidfilmek között érdekelt, Cooper mellett immáron ő is 5 kategóriában tűnt föl – Bradleynek az eredeti szkripttel lett ez meg. Náluk többe Alfonso Cuarón (7), Kenneth Branagh (7), George Clooney (6), Billy Wilder (6) és Walt Disney (6) kerültek be – ám utóbbi 2 számítása nehezen egyeztethető össze napjainkkal. Warren Beatty szintén 6-os, de hozzá már kell az életművet is számolni soron kívül, 5-ig pedig 16-an jutottak. Tavalyelőtt Branagh szakadt ki az 5-ös klubból 2 újjal, tavaly pedig Cuarón ért mellé (szintén röviddel, nem rendezőként) és úgy lettek rekorderek. Andersonnak ez a 8. nominációja, díja még nincs: Tendenbaum, a háziátok (2001, író), A fantasztikus Róka úr (2009, animáció), Holdfény királyság (2012, író), A Grand Budapest Hotel (2014, író, rendező, producer), A kutyák szigete (2018, animáció), Henry Sugar csodálatos története (2023, rövid).

Wes Anderson és Benedict Cumberbatch együtt? Jöhet! – trailer

• Először van a legjobb filmeknél több A24-es forgalmazás, habár csak az Előző életek az övék teljesen, az Érdekvédelmi terület „csupán” részben (USA, UK). A stúdióösszegzést rendre Dudás Viktor szokta kigyűjteni, idén erre jutott: „Ha önálló egységként kezelünk minden gyártót, akkor a Netflix 18 jelöléssel ver mindenkit, míg a 2. helyen hármas holtverseny van a 13-13-mal álló Apple, a Searchlight és a Universal között. Viszont, ha a különböző leányvállalatokat összevonjuk akkor a Disney vezeti a listát 20, majd a Universal következik 18 jelöléssel.”
• A sztrájkok miatt novemberről januárra halasztott életműdíjak átadását ezúttal Mel Brooks, Angela Bassett és Carol Littleton vágó hagyhatták el örömtelien. Bassett főszereplőként a Tinában (1992) Tina Turnerként, mellékszereplőként pedig tavaly a Fekete Párduc 2.-ért volt jelölve, de egyikkel sem nyert. Mel Brooks-nak íróként már volt szobra (és 3 nominációja), most inkább rendezéseiért járt az elismerés. Littletont az E. T. – A földönkívüli (1982) kapcsán hívták meg anno a gálára, de alulmaradt a Gandhi ellenében. A humanitárius Oscart a Sundance fesztivál egyik, a kezdetektől jelenlévő szervezőnője, Michelle Satter vehette át. Talán kapnak montázst a gálán.

Sajnos igazán idevágó érdekességbe a Téli szünet kapcsán egyáltalán nem botlottam.

Téli szünet – kritika

Írók és rendezők

Mivel már úgyis annyit voltak említve a legjobb filmeknél, mindig logikus velük folytatni.

• Ez az 5. év, amikor a rendezők közé több nem angolul beszélő alkotást dirigáló személy is bekerült. Idén Justine Triet (Egy zuhanás anatómiája) és Jonathan Glazer (Érdekvédelmi terület) azok, noha utóbbi anyanyelve angol, előbbi filmjében pedig sokat használják azt. Korábban 1976-ban (Színről színre (svéd), Világszép Pasqualino (olasz)), 2006-ban (Levelek Ivo Dszimáról (amcsi-japán), Bábel (mexikói)), 2018-ban (Hidegháború (lengyel), Roma (mexikói)) és 2020-ban (Minari (amcsi-koreai), Még egy kört mindenkinek (dán)) történt hasonló. 2006 és ’20 az USA gyártások miatt nem teljesen tisztán nemzetközi státuszúak, így ebben a számításban az idei csak a 3. ilyen, bár a brit pénzelésű holokausztmozi se könnyíti meg az adatok specifikálását.
• 81 évesen Martin Scorsese (Megfojtott virágok) lett minden idők legidősebb rendezőjelöltje, megdöntve a 79-ként nominált John Huston (A Prizzik becsülete) rekordját az 1985/86-os szezonból. Fentebb Spielbergnél akadt egy előreutalás: a szemüveges alacsony öreg, lányánál másodállásban TikTok sztár ezzel jubilált, hisz 10. kategóriaszereplésével megelőzte a magasabbik veterán szemüvegest. Spielberg az elmúlt 2 évben egyenlítette ki 9-7-ről 9-9-re párharcukat, mondjuk ők csak a dobogó két oldalát teszik ki, a tetejére 12 filmmel (és 3 szoborral) William Wyler állhat. Scorsese-nek 1, Spielbergnek 2 díja származik innen, Wyler pedig holtversenyben áll Frank Caprával (3), míg John Ford a 4 aranytömbjével a csúcstartó. Rendezőként „a két S” egymás ellen sose indult, szóval 19 év nem telt el nélkülük, de pikáns, hogy a Maestro stábjában ott volt Martin is producerként, sőt, előbb írták ki, mint Stevent, viszont nominációt csak utóbbi kapott a legjobb filmeknél, így a közösködés elmaradt.
  

  Timothée Chalamet és Martin Scorsese kedélyesen elbeszélgettek

• Justine Triet (Egy zuhanás anatómiája) a 8. rendezőnő, aki reménykedhet. Elődei Lina Wermüller (Világszép Pasqualino, 1976), Jane Campion (Zongoralecke, 1993 + A kutya karmai közt, 2021), Sofia Coppola (Elveszett jelentés, 2003), Kathryn Bigelow (A bombák földjén, 2009), Greta Gerwig (Lady Bird, 2017), Chloe Zhao (A nomádok földje, 2020) és Emerald Fennell (Ígéretes fiatal nő, 2020) voltak. Nyernie Bigelow-nak, Zhaónak és Campionnak sikerült – neki újabb jelölésével. Az elmúlt 4 évben csak egyszer nem olvastak fel hölgynevet a direktorok között.
• Christopher Nolannek (Oppenheimer) az ideiek a 6.-7.-8. jelölései, szobra még nincs. Íróként a 3. (a 2000-res Memento 2001-es volt az USÁ-ban, majd jött az Eredet 2010-ben), először adaptációért; rendezőként pedig a 2. a Dunkirk (2017) után. Az Eredet, a Dunkirk és az Oppie producerként is termelt neki nominációkat.
• Yorgos Lanthimos (Szegény párák) 5. és 6. jelölését gyűjtötte, szobra neki sincs. A még görög Kutyafogért (otthon 2009, USA 2010) kapta az 1.-t hazája képviseletében, aztán befutott: jött a gálára íróként (A homár, 2016), producerként és rendezőként (A kedvenc, 2018) is, a Szegény párákkal pedig megismételte ’18-as duplázását.
  

  Szegény párák – kritika

• Ahogy a rendezőknél, az íróknál is az 1. szereplésük ez a gálán Glazernek és Triet-nek (valamint élettársának, Arthur Harrainak). Előbbi az adaptáltaknál, a francia pár pedig az eredeti forgatókönyveknél van jelen. Sorozatban 3. éve akad egy nem angol átirat a mezőnyben (2021-ben a japán Vezess helyettem, 2022-ben a német Nyugaton a helyzet változatlan képviselték ezt), összesen pedig már 23 ilyen szkript érdemelte ki a nominációt (1971-ben 2 is), de győzelmet egyik nem arattak. Nem úgy az eredeti történetek közt, ahol már 68 címbe botlunk 46 gála terméséből, 6 nyertessel: mindjárt az 1. ilyen, a svájci-német Marie-Louise elvitte (otthon 1944, USA ’45), legutóbb pedig 2019-ből az Élősködők ért csúcsra. A 68/46 sejteti, hogy itt igen sűrű, amikor egyszerre többen vannak a kategóriában (idén az Egy zuhanás anatómiája mellett az Előző életek), már 17x fordult elő. A 29. Oscaron ráadásul 5-ből 4 ilyen alkotás versengett és egy 35 perces rövidfilm nyert. Bizony, azok ide hivatalosan jöhetnek! Az Anatómiának minden esélye megvan arra, hogy a 7. idegenlégiós szobortulaj legyen.
• Ha már Előző életek, akkor a korábban még csak forgatáson se járt elsőfilmes Celine Song! Ő a 2. ázsiai nő, akit jelöltek íróként és az 5. a koreaiak közt. Iris Yamashita (ő USÁ-ban született japán apától és koreai anyától) volt mindkét értelemben az 1. 2006-ban a Levelek Ivo Dzsimáróllal, aztán jött Bong Joon-ho és Han Jin-won 2019-es győzelme az Élősködőkkel, végül Lee Isaac Chung 2020-ban a Minarival került be.
• A Barbie a 4. film, amit az Oscar adaptációnak sorolt be annak ellenére, hogy az írók szakszervezeténél (WGA) és ezáltal alapértelmezetten – pár, Akadémiára reagáló kivételtől eltekintve – az egész szezonban eredeti sztoriként lett elismerve. 1987-ben ez még jogos volt és inkább a WGA lett megkérdőjelezhető (Az utolsó császár), de 2014-ben már nagyobb port kavart Damien Chazelle és a Whiplash esete, mert bár leforgatott egy rövidet ’13-ban JK Simmons dobtanárával, az egészestés változat nem azon alapult, mivel a 18 perces darab a teljes forgatókönyvből készült kivonatként, abból a célból, hogy a nagy moziváltozat támogatást kaphasson. Legutóbb a Holdfény körül volt kavarás ’16-ban, Barry Jenkins ugyanis egy meg nem jelent, életrajzi ihletésű színdarabból dolgozott (odaadták neki), ami mivel nem lett publikálva, a film történetét korábban meg nem születő alapja miatt a nézők a vásznakon ismerhették meg, nem korábban. A Barbie-nál lévő indoklás a „Mattel karaktereit” említi… sóhaj!

Natalie Portman és Julianne Moore ismét Oscar-esélyesek, itt a May December trailere

• Azzal, hogy Triet és Harrai, Greta Gerwig és Noah Baumbach (Barbie), valamint Samy Burch és Alex Mechanik (May December) együtt vannak jelölve, ez az 5. év, amikor több romantikus viszonyt ápoló pár versenyez az írói szobrokért, most először 3 is. Korábban 1950-ben, ’63-ban, ’79-ben, és 2003-ban történt még így, közülük csak Fran Walsh és Peter Jackson nyertek a LOTR/GYU trilógiazáróval való tarolásnál.
• A fenti 6 név felére még nem tértem ki: Burch (ő írta amúgy a jelen állás szerint bemutatásra nem kerülő Prérifarkas Acme filmet) és Mechanik Oscar debütálók, míg Baumbach íróként 3 (2005: A tintahal és a bálna, 2019: Házassági történet, 2023: Barbie), plusz ’19-ben duplázva direktorként is van 1 jelölése, de szobra még nincs
• A Maestro kapcsán már végigvettük Bradley Cooper összes jelenését, társírójáról viszont még nem esett szó: ő az a Josh Singer, aki 2015-ben (szintén egy írópár egyik feleként) a Spotlighttal már bebocsátást nyert a Dolby Színház vendégei közé, sőt nyert is, így épp 100%-os mutatóval bír, bár ez nemsoká lefeleződik…
• Tony McNamara (Szegény párák) 2. jelölését is Lanthimos-nak köszönheti, miután előző közös alkotásukért (A kedvenc, 2018) kapta az 1. nominálását.
• A Téli szünet írója, David Hemingson régi motoros a TV-s világban, jó 30 év rutinnal és kb. negyedszáz sorozattal. 2017-ben írt egy pilotot, melyet showrunnerként is gondozott volna saját iskolai élményeit belevíve, ám a projekt elhalt. A fiókból ez lett előhalászva és átdolgozva élete 1. mozifilmjéhez, miután Alexander Payne egy sulis környezetű filmet szeretett volna és tudott Hemingson, immár Oscar esélyes ötletéről.
  

  Téli szünet – kritika

• Cord Jefferson (Amerikai irodalom) szintén a TV-s világból tört ki (10 éves múlttal, előtte újságíró volt), és bár rendezőként nem, íróként és producerként egyaránt kiérdemelte az Akadémia kitüntető figyelmét elsőfilmjével. Ráadásul Hemingsonhoz hasonlóan egyáltalán nem biztos, hogy nem kell majd beszédet is mondania…

Ebben a blokkban tehát mindenki terítékre tudott kerülni, ez a következőben se lesz másként.

A legjobb film kategória jelöltjei Oscar szobrokként megjelenítve – képek

A színészek

Ideje foglalkozni azzal a 20 névvel, akik az átlagnézőt a legjobban izgatják.

• A színészek fele először kapott akadémiai kiemelést, név(sor) szerint: Emily Blunt, Danielle Brooks, Sterling K. Brown, Colman Domingo, America Ferrera, Lily Gladstone, Sandra Hüller, Cillian Murphy, Da’Vine Joy Randolph és Jeffrey Wright. Kontrasztként 3 korábbi győztes akad: Jodie Foster, Emma Stone és Robert De Niro. A többiek (Anette Bening, Bradley Cooper, Robert Downey Jr., Paul Giamatti, Ryan Gosling, Carey Mulligan és Mark Ruffalo) ugyan már tiszteletüket tették érdekeltként is a gálákon, gravíroztatni soha nem mentek az afterpartykra.
  

  Emma Stone és Bradley Cooper is szemtől szemben

• A 20 színészt 11 filmben lehet megcsodálni: hárman jönnek az Oppenheimerből, 2-2 alakítás érkezik az Amerikai irodalomból, a Barbie-ból, a Maestróból, a Megfojtott virágokból, a Nyadból, a Szegény párákból és a Téli szünetből, míg egyedi címként ott az Egy zuhanás anatómiája, a Bíborszín és a Rustin – utóbbi 2-nek ezek az egyetlen jelölései. Mivel az Oppie-ból 3 aktor is jelen, kvázi azért nincs a férfi mellékszereplők közt is egyszeri film. A főhősök 9 alkotásból kerültek ki.
• Az elmúlt 6 évben mindig volt arra példa, hogy 1-1 gárda 2 tagja is ugyanonnan jöjjön 1 kategóriába, azaz adott film 2 jelölést adjon valamelyik mellékszereplő ötösbe, tavaly ráadásul 2 ilyen akadt. Ez a rekordot jelentő 6 esztendős sorozat idén megszakadt. Ettől változatosabbnak nem érződik a lista, csak máshogy oszlik el.
• Nem az ifjak éve az idei: mindenki elmúlt már 30 éves. Hogy mikor volt legutóbb ilyen? Hát, nem 30 éve! Egészen a 7. Oscarig kell visszalapozni, bár csak trükkösen. Akkor ott volt a listán a 27 éves Bette Davis, de egy adminisztrációs malőr és egy kisebb botrány miatt hivatalos jelöltként nem lehetett elismerni – ilyenre 2x volt példa a történelemben. Ha viszont mi beleszámoljuk, akkor az utolsó 30+-os társaságért az 5.(!) gáláig kell visszamenni, az már tiszta. De Davis-t azért is vehetjük bele simán a statisztikába, mert 1 évre rá, a 8. eseményen az operatőrök között egy hasonló „nem hivatalos” jelölt… nemcsak feltűnt, hanem nyert is!

• S akkor menjünk végig mindenkin, kezdve az Oppenheimer trióval. Robert Downey Jr. az 1. a mindenkori Saturday Night Live társulati tagok közül, aki már 3 jelölésnél jár (korábban az 1992-es Chaplin címszerepéért, és a 2008-as Trópusi vihar mellékszerepéért kapott). Az meg már fentebb látható volt, hogy a Hang nélkül 2 főszereplői, Cillian Murphy és Emily Blunt új nevek a nomináltak között.
• Korábban Carey Mulligan volt az egyetlen, akit már többször is jelöltek, de mind olyan alakításért, melyeket nők rendeztek: ezek az Egy lányról (2009) és az Ígéretes fiatal nő (2020) voltak. Az exkluzivitás a Bradley Cooper dirigálta Maestróval most megszakadt – az ő Oscar múltját rendesen átrágtuk korábban.
  

  Carey Mulligan és Bradley Cooper egész jól ismerik egymást

• Martin Scorsese kezei alól már 26 alakítás ért jelölést, eddig Elia Kazannal állt 24-es holtversenyben. A rekord még messze: William Wyler 36 színjátszást adott a közösbe.
• Robert De Niro új rekordot állított föl a Megfojtott virágok A színészek közt így már az övé a legtöbb eltelt idő az 1. és utolsó jelölése között, 49 év különbséggel: Katherine Hepburn 48 esztendős teljesítményét múlta felül, őt 1933 (Ébredj velünk!) és 1981 (Az aranytó) között jelölték 12x, mind főszereplőként. De Nirónak az idei a 9., ebből 1 (Az ír, 2020) csak producerként. A 8 szereplése 5-3 arányban oszlik el a fő, és mellék kategóriákban, ezzel csatlakozott az Al Pacino, Jack Nicholson, Jeff Bridges, és Robert Duvall alkotta klubhoz, mint az 5. férfi, akinek min. 3 nominációja van mindkettőből. Két szobrot kapott, 1. jelöléséért (A keresztapa 2, 1974) egyből behúzta, majd jött az 5 főszerep: Taxisofőr (1976), A szarvasvadász (1978), Dühöngő bika (1980 – ezért kapta a 2.-at), Ébredések (1990), Cape Fear – A rettegés foka (1991). Legutóbb a 2012-es Napos oldal mellékszerepéért láthattuk nevét a listán.
• De Niro társaként Lily Gladstone is bőszen írja a történelmet. Ő lett az 1. amerikai őslakos (így PC a köznyelvben még sokáig bebetonozva lévő indiánokat nevezni) felmenőkkel rendelkező, akit színészi Oscarra terjesztettek és a történelmi lehetőség komoly kihívója Emma Stone-nak.
  

  Natalie Portman, Pedro Pascal, Lilly Gladstone, Barry Keoghan és sztárkollégái válaszolgatnak

  De ez csak amerikaiként igaz, ha globálisan vesszük az „őslakos” megnevezést, akkor találni még 7 nevet, akik közül 4 polinéziai (ezen belül 3 maori, pl. a 3x nominált Russell Crowe), 2 kanadai (köztük Graham Greene a Farkasokkal táncolóból) és 1 mexikói, aki a legutóbbi ilyen színészjelölt volt 2018-ban (Yalitza Aparicio a Romából). Ha átbogarásszuk a többi kategóriát, akkor további 11 emberbe botlunk a legjobb film, a 2 forgatókönyvi, a nemzetközi, a doku, a zene, a dal, a hang, a díszlet, és a rövid mezőnyökből és 2 szintén e film érdeme (róluk később). Színészként csak Crowe nyert, Taika Waititi 3-ban is érdekelt volt (2004-es rövidjével, majd a ’19-es Jojo nyuszival producerként és győztes íróként), plusz 1 dal-, és 2 hangdíj van még, utóbbi Peter Jackson mellett dolgozott Középföldén és a King Kong A Cherokee törzshöz tartozó Wes Studi (ő is táncolt a farkasokkal) pedig életműdíjat kapott 2019-ben. Mindig előjönnek szigorú szempontok és bizonytalanná válnak a dolgok, ezért a kanadai-amerikai, de elvileg angol és olasz felmenőkkel is rendelkező Buffy Saint-Marie (aki 1982-es daláért kapott szobrot) helyzetét jelenleg vitatják egy tavalyi doksi miatt. Mivel őslakossága Kanadára esik, a konszenzus eredményétől független lehet Lily történelmi tette.

• Ha már említve lett, jöjjön Emma Stone és a Szegény párák. Ő a 18. színésznő, aki mind fő-, mind mellékszerepért többszörös jelöltté vált (2-2-es megoszlásban) és 35 évével a 3. legfiatalabb, aki ezt elérte (Kate Winslet 29, Meryl Streep 33 volt). Sorban így gyűjtötte őket: 2014 – Birdman, 2016 – Kaliforniai álom, 2018 – A kedvenc. Ebből a középső főszereplőjeként érdemelte ki a szobrát, de onnan lehetne 3 nominálása, ha a daloknál az előadókat számításba vennék. Idén is vannak kárvallottjai ennek, de arról később. Emma mindenesetre 5x-ös jelölt már, hisz idén producerként is kapott.
  

  Emma Stone és Yorgos Lanthimos egész jól ismerik egymást

• Partnere a Szegény párákban Mark Ruffalo, akinek ez a 4. mellékszereplői indulása, így csatlakozott a rekordot tartók népes táborába: Walter Brennan, Jeff Bridges, Robert Duvall, Arthur Kennedy, Jack Nicholson, Al Pacino, és Claude Rains mind ennyivel állnak. Mark ezeken kívül (2010: A gyerekek jól vannak, 2014: Foxcatcher, 2015: Spotlight) nem szerzett egyéb jelölést, főszereplőit se és a díj sincs meg neki. Itt győzelmekben Brennan vezet, aki csak 4.-re nem bizonyult a legjobbnak és neki sincs más nominációja. Nem idegen az se, hogy valaki 100%-os marad, Chriztoph Waltz és Mahershala Ali is 2/2-es aránnyal állnak egyéb felbukkanás nélkül.
  

  Mark Ruffalo visszanézi egy-két mozisikere jeleneteit és jókat sztorizik

• Noha Ken a Barbie férfi főszereplője, Ryan Goslingnak ez az 1. mellékszereplői jelölése, a 2006-os Fél Nelson és a 2016-os Kaliforniai álom főszerepei után. Győzelme nincs, pedig ha nem volna a dalos kitétel, lenne, de erre még visszatérek.
• A Mattel filmből szülei révén America Ferrara az 1. hondurasi származású Oscar-jelöltként vonul be a történelembe. Jelenléte meglepő, se a Globe, se a BAFTA, se a színészi szakszervezet nem nominálta és győzelme se volt addig a szezonban, kivéve a Critics Choice #SeeHer különdíját – igaz, ott a versenyszerű névsorba is befért. Ilyen előzményekkel se problémás ittléte, az általa előadott monológ eléggé Oscar bait, bár direkt rájuk reflektálva, semmint konkrétan az Akadémiát célozva került be a jelenet, csak miatta feltűnő Margot Robbie hiánya. Ferrara az alábbi latinákhoz csatlakozott: Katy Jurado (mexikói, 1954), Susan Kohner (anyja mexikói, 1959), Rita Moreno (kubai, 1961: nyert), Norma Aleandro (argentin, 1987), Mercedes Ruehl (nagyapja kubai, 1991: nyert), Rosie Perez (szülei Puerto ricóiak, 1993), Fernanda Montenegro (brazil, 1998), Hillary Swank (nagymamája mexikói, 1999 és 2004: mindkétszer nyert), Salma Hayek (mexikói, 2002), Catalina Sandino Moreno (kolumbiai, 2004), Adriana Barraza (mexikói, 2006), Bérénice Bejo (argentin, 2011), Yalitza Aparicio (mexikói, 2018), Marina de Tavira (mexikói, 2018), Ariana DeBose (apja Puerto ricói, 2021: nyert), Ana de Armas (kubai, 2022). Lupita Nyong’o félig mexikói, de őt kenyainak vesszük, Penélope Cruz európaiként kiesik, Jessica Chastainnek pedig bár vannak spanyolajkú felmenői, nem amerikaiak. Portugál jelölt soha nem volt még. Először sorban 3 éve képviselődik Latin-Amerika a színészeknél, nemtől független.
• Ugye Da’Vine Joy Randolph a Téli szünettel került először karnyújtásnyira az aranyszoborhoz (nyújthatja is majd a végtagot), de mi van a szintén nem esélytelen Paul Giamattival? Nos, ő ezt már megtette mellékszereplőként 2005-ben (A remény bajnoka). Mondjuk a gála után szobor nélkül mehetett valahova hambizni.
• Anette Bening a Nyaddal érte el a 4. főszereplői jelölését. Az elmúlt 30 évben nála többet csak Meryl Streep (10), Cate Blanchett és Judi Dench (5-5) gyűjtött. Ez már az 5. kiemelt alakítása, az 1. még az 1990-es Svidlerek mellékszerepe volt. Aztán így jöttek a fők: Amerikai szépség (1999), Csodálatos Júlia (2004), A gyerekek jól vannak (2010). A vitrinben az Oscarnak félre tett hely még üres nála is.
• Eközben társa, Jodie Foster kiegyenlítette Joe Pescit és Angela Bassett-tet abban, hogy 29 évvel előző jelölése után kapott újat (ez csupán a 9. leghosszabb kimaradó idő 2 alakítás közt, a rekord tavaly óta Judd Hirch-é 42-vel). Az, hogy 1976 után jött ismét mellékszereplőként, új csúcs: az ő 47 éve előtt 44 volt a leghosszabb kihagyás adott kategóriában való egymást követő 2 felbukkanásban, ez Kristine Samuelsonnak sikerült a rövid dokuknál. Jodie most lépett be az 5-ös klubba: a ’76-os természetesen a Taxisofőr, majd nála is jött 3 főszerep: A vádlottak (1988, nyert), A bárányok hallgatnak (1991, nyert); Nell, a remetelány (1994).
• Jeffrey Wright és Sterling K. Brown révén az Amerikai irodalom az 1. olyan film, ami feketéknek Oscar-jelölést ad mindkét férfi színészkategóriába. Először hallhatják majd nevüket felolvasva borítékbontás előtt.
• Danielle Brooks a Bíborszín egyetlen jelölését érő eleme, és Sterling K. Brown unokatesók, sőt van még egy híresség a vérvonalon. S ha már Bíborszín, az eredeti 1985-ös Spielberg rendezte könyvadaptáció Whoopi Goldberggel tartja (megosztottan az 1977-es Fordulóponttal) azt a negatív rekordot, mely a legtöbb nominációt (11) fedi győzelem nélkül egy alkotás számára. Az új nem remake, hanem a Broadway verzió megfilmesítése, átmentve a színpadról Fantasia Barrinót főhősként, akinek így ez lett az 1. filmszerepe (TV-ben Aretha Franklint már játszotta).

Megkérdezték az idei Oscar-jelölteket, melyik filmen sírtak utoljára?

• Sandra Hüller (Egy zuhanás anatómiája) mindent egybevéve az 5. német színésznő a gálák történetében, de ez trükkösen jön ki, hisz ebbe anyjával Sandra Bullock és apjával Kirsten Dunst is beleesnek. Német születésű és anyanyelvű elődökhöz a ’30-as évekig kell visszaásni, Marlene Dietrich-hez és Luise Rainerhez. Utóbbi 1. jelölésénél (és díjánál) a politikai helyzet miatt már osztrákként futott 1936-ban, majd „védett címet” ’37-ben, 1. színészként. Jópofa, hogy Hüller a filmben főképp angolul beszél, némi franciával kiegészítve, de németül alig. A férfiaknál Christoph Waltz osztrák-német kettősállampolgár, viszont náluk elég csak 1996-ig visszamenni tiszta nominálthoz, a ’20-as évek végéről pedig svájci-német győztesbe is belebotolhatunk. Walz-cal együtt 4 férfi színész lett jelölve és full német nyelvű szerep még nem érdemelt aranyszobrot. Részleges is csupán 3 indult: Meryl Streep (Sophie választása, 1982), Waltz (Becstelen brigantyk, 2009) és Hüller – előbbiek mondjuk nyertek.
• Colman Domingo (Rustin) Rosie Perez és Ariana DeBose után a 3. afro-latino színészjelölt és az 1. férfi. (Apja guatemalai.) Jeffrey Wrighttal párban 2 fekete férfi főhős indul idén, ez 2001 (Denzel Washington, Will Smith), 2004 (Jamie Foxx, Don Cheadle), 2006 (Forest Whitaker, Smith), 2017 (Washington, Daniel Kaluuya), és 2021 (Smith, Washington) után a 6. ilyen. A nőknél 2x történt meg (’72, 2020), a mellékszereplőknél pedig voltak 3 fős évek is (2016 a lányoknál, 2020 a fiúknál).
• Domingo az 1. nyíltan meleg latino férfi színész az Oscarok történetében (és a 2. afro-latino DeBose után). Ő és Jodie Foster az LGBTQ közösség tagjaként mindketten ilyen karaktereket is játszanak, így először esik meg, hogy 2 előbújt színjátszó kapott kiemelést „testhezálló” alakításokért. A kritériumnak eddig – a többi orientáció (bi, transz, stb.) nélkül – csak Ian McKellen az Érzelmek tengerébennel (1998) és Stephanie Hsu tavaly a Minden, mindenhol, mindenkorral felelt meg úgy, hogy már az alkotások kijövetelének idején vállalták szexualitásukat. Újabb 1. alkalom, hogy egyazon évben 3 LGBTQ-s kapott nominációt, az említettek mellett Lily Gladstone. Olyan már volt 2021-ben, hogy egynél többen jöttek a közösségből DeBose (West Side Story) és Kristen Stewart (Spencer) révén. Az se történt meg eddig, hogy sorban 3 éven keresztül valaki nyíltan képviselje a mezőnyből másságát. (A 2 esztendős sorozat 4x is megvolt, ebből tört ki a mostani.)

Talán ez a szegmens volt a legtöbb kutatómunkával járó színészi válogatás az eddigi évekből. Ezt meg lapozzátok át, mert zseniális:

Thread: the 10 Best Picture #Oscars nominees for 2024 as scenes with @TheMuppets (sort of)

AMERICAN FICTION
Dir. Cord Jefferson pic.twitter.com/rDWqSGf459

— Carlos Aguilar (@Carlos_Film) January 23, 2024

Animációk, nemzetköziek és dokumentumfilmek

Ó, mily logikus volt ezeket 2 éve egyadagban átvenni, amikor a Menekülés benne volt mindháromban. Ezt a triót továbbra is alulértékelik a szezonokban, mindig öröm, mikor résztvevői más kategóriákba is beköszönnek (s sokszor jelentenek csalódást kimaradásuk… khm, Daniel Pemberton), hisz a nem angol nyelvűség vagy az animált formátum (és nem műfaj) simán lehetne egyenértékű a többiekkel. Na de van itt is bőven dolog, lássuk!

• A Ghiblinek az idei a 7. filmje az animációknál. Amikor először jöttek, azt vitték is a Chirio Szellemországban Aztán szép sorban gyűlt a többi: A vándorló palota, Szél támad, Kaguya hercegnő története, Amikor Marnie ott volt, (a félig magyar) Vörös teknős, A fiú és a szürke gém. Náluk többször csak „a nagy hármas”, a Pixar (18, ami 11 győzelem), a Disney (13/4) és a DreamWorks (13/1) kaptak többet, bár a DW 14/2-ként is vehető a Wallace & Gromit koprodukciója miatt. A Ghibli producere, Toshio Suzuki az elmúlt 3-ból vette ki a részét a rendezők mellett, noha itt a személyi megnevezések csak képviseletek, a valódi jelölést maguk a filmek kapják papíron.
• Hayao Miyazaki a legidősebb egyéni jelölt lett a kategóriában. 82 évesen honfitársa, Isao Takahata rekordját döntötte meg, aki a Kaguya rendezőjeként már a 79-et taposva kapta. A veterán legendának ez a 4. jelenése az Oscaron (a fenti stúdiólista első 3 címéért szerepelt korábban), ezzel beállítva a pixaros Pete Docter (2001: Szörny Rt., 2009: Fel!, 2015: Agymanók, 2020: Lelki ismeretek) rekordját. Mivel csak a Szörny Rt.-vel nem aratott sikert, szobrok tekintetében egyedül áll az élen

Miyazaki új rajzfilmjéhez, A fiú és a szürke gémhez szinkronos előzetest kaptunk

• Ha pedig Pixar, akkor úton vannak új negatív rekordjuk felé. Eddig max 2 évben maradtak sorozatban alul, ám mivel se a Luca (2021), se a Pirula panda (2022) nem nyert, ha most az Elemi se fog (és nem fog), akkor ez a 3 éves időszak már ilymód is a mélypontjukká válik, miután a Disney+ kezelés anyagilag megtépázta őket a vírus óta.
• Az Elemi direkotra, Peter Sohn egy elég egyedi, eddig precedens nélküli dolgot tudhat magáénak. Ő lett az 1. olyan animációs rendező, akinek mialatt saját alkotása versenyez, ő maga egy másikban hallható szinkronként. Ezt mi magyarok nem érezzük át, de ő Ganke, aki a koleszben Miles túlsúlyos ázsiai szobatársa a Pókverzumokból. Ráadásul míg az Elemivel saját bevándorlószülős élményeit meséli, a cameója szintén személyes eredetű. Egy anime szinkronrendezésén túl mióta a Pixarnal van (2001), csak ez volt külsős munkája – egyetemi barátai miatt. Na meg ő Sox is!

Elemi – kritika

• Megérkeztünk a Pókember: A Pókverzumon át Itt 5 személyt neveztek meg (nem egyedi rekord, már az 1. részhez is ennyi név társult): Kemp Powers és Justin K. Thompson rendezőket, Phil Lord és Christopher Miller kreatív vezetőket / írókat és Amy Pascalt, mint producert. Igen ám, de 3 direktora volt a filmnek, ráadásul a szuperhősanimációkban edzettnek számító Joaquim Dos Santos-t hagyták le, és ezért nincs továbbra se portugál Oscar-jelölt. Lehet, hogy 5 a max létszám a szabályzatban (rengeteg 4-es, de a Pókokon kívül csak 1 ötfős névsort találni). Ironikus a dolog, mert Kemp Powers ezzel kapott először filmért meghívót a gálára. Pedig a Lelki ismeretek társrendezőjeként már kapnia is kellett volna szobrot… csak akkor épp ő maradt le a listáról, holott csupán 2 ember lett megnevezve. Ezen anomáliákból is kitűnik, hogy itt valójában a filmek és a stúdiók kapják a hivatalos nominációkat, az embereket pedig ugyan számontartjuk, de szomorú (és alulértékelő) módon ennyire másodlagosak…
• Peter Ramsey után Powers a 2. fekete a kategóriában, elődje az Irány a Pókverzum!-ért érdemelte ki, szóval akkor is 2. lett volna, ha nem hagyják le. A Pókverzum 1 rendezői mindhárman ott voltak az ötösben, mert Pascal még nem „követelt” magának szeletet a sikerből, de amilyen formában vannak a Sony Pókember nélküli Marvel filmjei… nyilván meg akarja lovagolni az egyetlen önerős sikert. Powers egyébként az Egy éj Miamiban (2020) írójaként szerezte 1. jelölését, a Lord-Miller duó (a Pókok és Mitchellék) és Pascal pedig harmadjára (eddig a legjobb filmeknél: A Pentagon titkai (2017) és Kisasszonyok (2019)) vannak itt. A Sonynak a Pókverzumokon kívül a Vigyázz, kész, szörf! (2007) és a Mitchellék a gépek ellen (2021) a 2 saját jelölésük, az 5. pedig megosztott az Aardmannal a Kalózok! (2012) révén.

Pókember: A Pókverzumon át – kritika

• Az Aardman idei mellőzése fájó, a kategória nekik köszönhető. A Csibefutam volt a végső löket, hogy bevezessék, mondván az és a Pixar már komoly konkurenciát adtak a reneszánsza végét élő Disneynek. A Csibefutam így tehát még nem versenyezhetett a szoborért (de megkapta volna), viszont a Netflix nem tett elég energiát a folytatás kampányolásába, pedig a történelmi jelentőségre felhúzhatták volna.
• A Netflix más nemes dologba fektetett: felkarolta a Disney-Fox felvásárlás után megszűntetett Blue Sky félkész projektjét, a Nimóná Mivel a Blue Sky már nem létezik, csak feltételesen írható le, hogy a Jégkorszak (2002) és a Ferdinánd (2017) után ez a 3. jelölésük… viszont ami nem feltételes, az a Netflix 5.-je. A Klaus (2019), a Lunaria (2020) és a tavalyi Pinokkió + A tengeri fenevad kombó sorába érkezett meg a tündérmesés sci-fi képregény adaptációja, amiben az Annapurna is kivette részét. A Netflix címvédőként most esélytelen, így a Blue Sky és öröksége díj nélkül zár.
• A Robotálmok a két Shaun, a bárány mozi után a 3. Oscar-jelölt egészestés animáció, mely nem használ dialógot. A Chico & Rita (2011) és a Klaus (2019) után pedig a 3. spanyol, bár utóbbi inkább csak rendezője miatt számolható ide. Az Annie-díjon (ami az animációs szakma Oscar nagyságú estje) mind a Kojot négy lelke, mind a Műanyag égbolt bekerült a függetlenfilmek közé, ezáltal Magyarország adta a kategória 40%-át (sőt, az Égbolt az Európai Filmdíjon is jelen volt), ám végül a Robotálmok

S ezennel át is térhetünk az országok nyomán a nemzetközi vizekre!

• Az őslakos tematika miatt a magyar nevezés adta magát (megosztó bejelentését persze ismerjük a Magyarázat mindenre velencei premiere és sikere közé ékelve), a Kojot a Macskafogó sorsára jutva nem ért az Oscar közelébe. Viszont se ez, se az Égbolt nem teljesítette az animációs jelöléshez szükséges kritériumokat, szóval az Annie után felbátorodva, „évcsalásos” módon akár még futhatnak egy kört jövőre ott…
• Az örökranglista 2.-4. legtöbbet nominált nemzetei idén is jelen: Olaszország (Én vagyok a kapitány) a 33., Spanyolország (A hó társadalma) a 21., Japán (Tökéletes napok) pedig a 18. alkotását vonultatja föl. S ha nem szólt volna bele a politika, akkor a listavezető franciák is 42-re gyarapíthatták volna ezt, de hát nem volt elég ízes az a szenvedély egy zuhanás anatómiájához képest… A kategória hivatalos rajtja 1956-ban volt, előtte ’47-től’53 kivételével csak különdíjként 1-1 győztest neveztek meg, ami mind beszámol a francia-olasz-japán számokhoz, mindhez 3-3-at (mivel volt 1 FRA-ITA közös). Győzelmekben is ez kvartett vezet: 14 olasz és 12 francia (a közössel együtt), 5 japán (3 külön-, 2 versenydíj) és 4 spanyol (holtverseny Dániával) alkotás diadalmaskodott eddig. Ha a két Németországot összeadjuk, akkor nekik is 4 babér termett, 22 nominációjukkal pedig a spanyolok előtt volnának a berlini fal nélkül.

A tanári szoba – kritika

• Csak az egységes Németországot véve 1990-től az idei (A tanári szoba) a 13. jelölésük, az NSZK ad további 8-at, az NDK pedig 1-et. A nyugat-németek nyerték a terület első Oscarját, a másik 3 már a rendszerváltás utánról való és ők a címvédők a Nyugaton a helyzet változatlan További győzelmeik: A bádogdob (1979, mint NSZK), Hontalanul Afrikában (otthon 2001, másutt 2002), A mások élete (2006).
• Van másik nemzet is, akik legutóbbi szereplésüknél díjjal távoztak. Japánnak 2 éve a Vezess helyettem az ország 5. szobrát hozta, de ezekből 3 a korai, csak győztest hirdető érából való (1951, ’54, ’55), kezdésnek egy Kuroszavával, és mindig olyan mozikkal, amik hazájukban korábban (’50/53/54) nyitottak, így az Akadémia csak némi késéssel méltatta őket. 1956-ban aktuális filmmel kerültek be az 1. olyan mezőnybe, ahova már nevezni kelltt, de versenyszerű elismerést a 2008-as Eltávozókig nem gyűjtöttek. A japán-német vonal a Tökéletes napokat rendező Wim Wenders révén is összefügg, neki ez a 4. nominációja (jó, nem hivatalosan, hisz azt a film és az ország kapja), a korábbiak (1999, 2011, 2014) mind dokuk voltak, köztük egy 3D-s élményfilmmel.

Tökéletes napok – kritika

• Még mindig van német kötődés. Az Egyesült Királyságot képviseli büdzséjével és angol rendezőjével a lengyel állami támogatást élvezett, náluk német színészekkel forgott Érdekvédelmi terület, szépen kimaxolva a nemzetközi bilétát. Az Egy zuhanás anatómiája ablakon való kiesése után toronymagas esélyes a kliprendező Johnathan Glazer, a házon belül valóvilágosan, fix „rejtett” kamerákkal felvett hangulatfilmje, de mivel íróként is érdekelt az adaptációknál, ő hivatalos nominációt is szerzett. De hogy áll a brit filmipar az idegennyelvű kategóriával? Tavaly az írek statisztikáját kellett feltúrni, szóval jöjjön szomszédjaik történelme. Míg a keltaoldal 2007 óta 10 filmet nevezett (és tavaly kapták 1. jelölésüket), addig a britek ’91 óta 20-at, szóval ők se siették el. Nyitásként egy orosz, forgatása idején még szovjet koprodukciót küldtek, majd 2 évre rá lett nevezhető és kapott nominációt az amúgy ’92-es walesi Hedd Wyn. Ezt követte további 5 walesi bárd mozi, melyekből a ’99-es Solomon és Gaenor jutott még el a gáláig. Az eltelt 24 év alatt még shortlistre se kerültek, pedig próbálkoztak dél-afrikai, perzsa, argentin/spanyol, filippínó, török, dél-ázsiai, bantu és kelet-afrikai nyelveken, meg 2009-ben afgán doksival is. Az idei a 3., de az 1. nem brit anyanyelvű Oscar-esélyük. Feltűnhet, hogy a skótok kimaradtak: 2007-ben az egyetlen ilyet a BAFTA maga dobta vissza (övék az utolsó szó), lett is belőle botrány.
• J. A. Bayona (A hó társadalma) 1. jelölését gyűjtötte (nem hivatalosan), a spanyol-dél amerikai túlélődráma pedig a sminkeknél is ott van, de kinézett egy ideig zenei és vizuális kiemelés is. Az ország saját Oscarjából, a Goyából 12-t vitt haza. Legutóbb a Fájdalom és dicsőség hozott nekik Oscar-jelölést 2019-ből (nagy mellé volt nem a Párhuzamos anyákat küldeniük 2021-ben, az Akadémia szereti Pedro Almodóvart), utolsó győzelmük pedig a 2004-es mezőnyben történt (A belső tenger), de 2004-19 közt nem kaptak esélyt se. A 2004-esnél elmondhatták, hogy sorban 2 nominációjukért járt szobor, az 1999-es Mindent anyámról volt a korábbi jelenésük. Ezek előtt még 2 győzelmet arattak (Találkozás és búcsú, Belle Époque – a fiatal Penélope Cruzzal).

A hó társadalma – kritika

• Az Én vagyok a kapitány rendezője, Matteo Garrone a vírus előtt tündökölt (a Dogman, Pinokkió, ismerős címek), most pedig általa képviselődik a nemzet, ami a 3 különdíjas szobra után a kategória nyílttá tételét követő első 2-t is hazavitte, hála Federico Fellininek. Legutóbb a 2021-es Isten kezével és Paolo Sorrentinóval kerültek a jelöltek közé, az utolsó, 14. babért pedig 10 éve aratták vele (A nagy szépség). Garrone és a németek még nem említett direktora, İlker Çatak először izgulhatnak.
• Idén az az 5 ország található a kategóriában, melyek a legtöbbször neveztek: FRA (71), ITA és JAP (70), ESP (66), GER (64 – ebből 31 NSZK: az NDK-t ide jogtalan lenne beszámolni a mai értelemben 2 nevezés lehetőségével). A dobogónál számít a korai 8 év, mikor még zárt volt, de 68-67-67-tel a levonás után is változatlan maradna. A németeket hivatalosan nem számoljuk egybe, így trükközés nélkül a svédek 63-mal az 5.-ek (majd jön Dánia 61-gyel és mi 59-cel). Szovjetuniót és Oroszországot összeadva csak 53-ig jutunk, ők az elmúlt 2 évben nem neveztek, bár tiltva sincs. A negatív rekordokat Izland, Portugália és India tartják: a skandinávok 44 nevezésből 1-gyel fértek a legjobbak közé, az ibériaiak még soha nem kaptak jelölést 40 indulásuk ellenére, míg az indiaiak 53 küldöttje lett elsöpörve, de legalább 3 az elitbe is bekerült.
• 52 olyan alakítás lett eddig Oscar-jelölt, mely nem főképp angolul volt eljátszva, ebből 16 ért szobrot, 10 beszélő és 6 jelnyelves (legutóbb Troy Kotsur a CODA révén). A 10-ből 6 mondható teljes értékűnek (Sophia Loren, Robert De Niro és Roberto Benigni olaszul, Benecio Del Toro spanyolul, Marion Cottilard franciául, Youn Yuh-jung koreaiul), 4 pedig kevertnek, melyekben jelentős mértékű angol is maradt (Penelope Cruz, Christoph Waltz és tavaly Michelle Yeoh és Ke Huy Quan). 2006-tól csak 2015-ben nem volt egyetlen, legalább részlegesen nem angolul beszélő karakter jelölve, de ebből a 28-ból 11 volt csak tiszta, max pár szónyi angollal.
• Idén a dokumentumfilmeket kezelhetjük úgy, mint egy nemzetközi B-t: most először egyik se tisztán angolszász. Az 5-ből 3 ráadásul az adott ország nemzetközi nevezése volt (2 a shortlistig is eljutott), ez se fordult még elő ilyen formán. A 20 nap Mariupolban az ukrán, a Négy nővér a tunéziai, a The Eternal Memory pedig a chilei küldött volt, de idén nem játszották be, hogy valamelyik kitúrjon egy játékfilmet, a Menekülést leszámítva elég megosztók voltak az elmúlt évek ezen döntési. Igaz, az operatőrökhöz a „chilei B terv” csak bekerült (A gróf). Az ország 2020-ban szintén dokut nevezett, az nemzetköziben a szűkített listáig menetelt, de a doksiknál jelölve lett. A 4. ilyen „elődöntős”, ami végül a dokfilmek közt kötött ki, az a Wim Wenders-nél említett 2011-es, 3D-s darab, ami akkor a németek színeiben ment volna az idegennyelvűekhez. Játékfilmes nevezés szintén 4 volt, ami a shortlistekkel elvérzett, de kapott lehetőséget másutt (Volver, A nagymester, Életem Cukkiniként, Bardo).
• A maradék 2 doku koprodukció: a To Kill a Tiger hivatalosan kanadai, de az indiai témája miatt végig hindi, míg a Bobi Wine: A nép elnöke a Disney+ terjesztés miatt kapott ugyan angol narrációt a NatGeo fülhöz, valójában egy ugandai(-brit) alkotás.
• Ezzel szemben a rövid dokumentumfilmeknél mindnek van köze az USÁ-hoz és csak az egyik mellőzi teljesen az angolt. Az Akadémia pedig ezúttal a Netflix-et, amely 2015 óta állandó tagja volt a kategóriának. Most kimaradtak.

A többi rövidfilmes kategből lettek már elszórva darabkák (Wes Anderson, Hess házaspár) és lesz is még a zenéknél. Az élőszereplősök közt találni francia-kanadait, dánt, és Anderson sztárjai mellett is vannak még ismerős arcok az amcsikban. A nemzetköziség az animációknál is megvan, ezúttal viszont nincs nagy stúdió/streaming saját gyártású rövidje a felhozatalban.

Az audiókategóriák

A következőkben a zenékről, a dalokról és a már egységessé vált hang kategóriákról lesz szó.

• Kivel mással kezdhetnénk, ha nem John Williamsszel? Az Indiana Jones és a Sors tárcsája az 54. jelölését hozta el, még jobban megközelítve Walt Disney 59-es csúcsát. Az 54-ből 5 dalszerzésért járt, a 49 zenei anyagból 4 a régészprofesszoré (elfelejtették volna a 4. részért?), 5 pedig szobrot ért: Hegedűs a háztetőn (1971), A cápa (1975), Star Wars (1977), T. (1982), Schindler listája (1993). Betétdalért utoljára szintén egy Harrison Ford filmért, az 1995-ös Sabrináért jelölték. Tavaly se hiányzott (A Fabelman család), most pedig csak megnövelte korelnöki mivoltát, hisz 91 évesen és 349 naposan tengette életét, mikor kihirdették az idei névsort, így tovább emelkedett a legidősebb nomináció valaha. Egy másik csúcsot is kitolt: immár 55 év telt el az 1. és a mostani kiemelése közt. Nagy számok voltak a színészeknél is, de nem ekkorák.

Indiana Jones és a sors tárcsája – kritika

• Robbie Robertson a Megfojtott virágokért posztumusz kapja az elismeréseket. Ő a 9. zenész, aki halála után kapott jelölést és jó régre kell visszamenni az utolsó filmzenés esethez (a daloknál volt több), az viszont egy fura véletlent eredményez. 1976-ban történt utoljára meg ez és durva, hogy akkor is az aktuális Scorsese kapcsán írhattak erről: Bernard Herrman a Taxisofőrrel érdemelte ki az Akadémia figyelmét, sőt a Megszállottsággal is, duplajelölést kapott azévben. A testvérkategóriában Howard Ashman volt az utolsó, aki nem érhette meg a sikereket, nála még durvább, hogy távozása után 2 évig a mezőny része maradt: 1991-ben és ’92-ben is bővítette a Disney slágerlistáját, előbbivel (A szépség és a szörnyeteg) pedig a szobrot is kiérdemelte, de át nem vehette… (Az Aladdinnal aztán nem lett ismétlés, vagyis nem az ő dalával.)
• A „Wahzhazhe (A Song For My People)” révén sorban 4. éve van legalább 1 nem angol dalunk, ilyen hosszú sorozat még nem volt. A sort 2020-ban az olasz „Io si” nyitotta az Előttem az életből, aztán jött a „Dos Oruguitas” az Encantóból (bár nyilván a Bruno is elő lett adva) majd a tavalyi terméstől kaptuk a „Naatu Naatu” és az RRR frenetikus buligyőzelmét. A 13 nem angol betétdalból 4 nyert, 11 érkezett 2000 után (+2 a ’60-as évekből, okozva egy 35 éves lyukat) és korábban csak 2 éves sorozatok voltak (2 a 2000-resekben). Az idei az 1. oszázs szerzemény, Scott George pedig az 1. jelölt a törzs leszármazottjaiból, Lily Gladstone-nal karöltve pedig ők az 1.-2. amerikai őslakos nomináltak. Robbie Robertson ereiben is csörgedezett indiánvér, bár, kanadai.

• Laura Karpman volt a meglepetés a zenészeknél, s bár valóban kellemes muzsikája van az Amerikai irodalomnak, nála (és Williams-nél) lettek volna jobban csengő lehetőségek. Ő a 9. szerzőnő, akit nem betétdalért jelöltek. Ez 12-re is felkerekíthető a komponálási kategóriák variálásai miatt, mert 1942-85 között (3 év kivételével) 2 ilyen létezett és őket hivatalosan külön kell venni, de az 1996-99 közti legjobb musical/vígjáték zenéket értékelő „másodosztályt” nem. Ez utóbbiban történt egyedi eset is, amikor 2 nő került be ugyanazon évben (’97), bár a kisebb kategóriába és arányaiban a 10/2 ugyanaz, mint az 5/1. Bonyolítja a statot, hogy Mica Levi (Jackie, 2016) már nem binárisként hivatkozik magára és akadt 1 transz is. Ami tuti, hogy az előző nominált nő (egyetlen latinaként) az Encanóért Germaine Franco (2021) és a legutóbbi nyertes Hildur Guðnadóttir a Jokerért (2019). Egymást követő években mindig megálltunk 2-nél (3x) és az említett duplázós társaság szobra is a gyengébbik nemnél landolt, sorozatban másodjára a „lazább” zenéknél. A 3 „normál” győztesen kívül 1 származik a „nem számítók”-tól (’83). Nehéz ilyenkor statisztikusnak lenni!
• Ludwig Göransson a Dűnék miatt váltotta Hans Zimmert Nolan mellett, de a Tenet még nem ért neki jelölést. A svéd az Oppenheimerrel 3. nominációját gyűjtötte, az előzőek a Fekete Párducokkal jöttek: az 1. rész zenéjéért meg is kapta a díjat, így 100%-os a kategóriában (így fog maradni a jelek szerint), ugyanis tavaly a betétdalok közt tűnt föl a 2. résszel (és Rihannával), de vesztesen. Eközben Jerkin Fendrix élete 1. filmzenéje a Szegény párák, szép kezdés Oscar közel indítani és nem is érdemtelen!

• Nincs karácsony Kevin nélkül és nincs éves statisztikaóceán Diane Warren nélkül. A Flamin’ Hot – Egy pikáns sikertörténet magyar alcíme rá nem túl igaz: a „The Fire Inside” a 15. jelölt betétdala, de nyernie még nem sikerült. Tavaly, a 14. bejelentése előtt megajándékozták egy életműdíjjal, amolyan vigaszként. Ő a legtöbbet jelölt, díj nélküli nő és az élők közül már csak 1 nagyobb mellőzött akad: Greg P. Russell hangmérnök 16/0-ával, a 15/0-ások klubjába pedig Thomas Newman (és 2 elhunyt) mellé ért föl. 10 év alatt ez a 9. jelölése, ebből a 7. zsinórban, ami a 2. leghosszabb széria az élők közül John Williams 8-as (1995-2002) zeneije után. Kevin O’Connell hangmérnök 21. szerepléséért kapott szobrot, és Thomas unokatestvére, Randy Newman is 16.-ra talált be (a Szörny Rt. dalával 2001-ben), Roger Deakins meg 14 sikertelen fényképezés után vált 2x győztessé, szóval még nem veszett oda minden…
• Bár Diane mostanában nem a slágerlistákat célozza dalaival, örökzöldet is lelni jelölései között (az Aerosmith „I Don’t Want to Miss a Thing“-je máig pörög), ám a kategória rákfenéje, hogy ha az énekes/banda nem része a szerzési folyamatnak, akkor szimpla előadóként nem jogosult az Oscarra, hiába hívják fellépni. Bár pl. ’15-ben Lady Gaga társszerzőként szerepelt, hivatalosan se az említett Aerosmith, se az elmúlt 2 év popdívái, Sofia Carson és Becky G sem osztozkodhattak pusztán énekhangjukkal a nomináción. Másutt nagyobb a lazaság, de az Akadémia megtartotta feltételeit. Beckynek egyébként nem ez lesz az Oscar debütálása, 2 éve az Encanto össznépi Bruno bulijához hozzájárult pár sorral, mondjuk nem ő volt ott a nagy név, de most kiélvezheti pár percig a Dolby színház teljes figyelmét.
• Jon Batiste a róla szóló dokuval, az Amerikai szimfóniával színesíti a betétdal mezőnyt. A film a shortlisten vérzett el (Michael J. Fox-szal együtt) a nemzetközi áradat miatt. Az „It Never Went Away” a zenész 2. jelölése, sikeres előadóként viszont az előző nem dalért volt, hanem a Lelki ismeretek (2020) score-jáért, amivel nyert is Trent Reznor és Atticus Ross társaként. Ő adta a jazzhangzást.

• A dalok végén jöjjön, amire mindenki várt: a Barbie! Csak két 21. században született jelöltünk van és Billie Eilish lett az 1. többszörös (Quvenzhané Wallis a másik, akit 9 évesen nomináltak, ezzel ő minden idők legfiatalabbja mind a főszereplők, mind a színésznők közt). Billie fellépésből már a 3. lesz, 4 éve a megemlékezési blokknál adott elő, 2 éve pedig a Nincs idő meghalni Bond főcímmel tarolta le az átadókat – a Covid miatt 2 szezonon át, hisz a zenei gálákon a 2020-as kiadás, a filmeseken pedig a ’21-es mozipremier számított. A „What Was I Made For” a Titanic óta az 1., ami a Grammyn nem csak a filmest, hanem az „Év dala” kategóriát is nyerte, pedig előtte 12 szám megtette ezt, csak azóta volt ekkora kimaradás. Billie tehát korábbi Oscar-díjasként jó esélyekkel várja az estet, ám akad valaki, aki elkenheti mosolyát…
• …a rózsaszín sarkot elhagyva ugyanis házon belül érkezik a kihívó a patriarchátus farvizén. Mark Ronsontól és Andrew Wyatt-tól nem állnak távol a dallamtapadást okozó feelgood cuccok, előbbinek köszönhettük (már!) 10 éve az „Uptown Funk”-ot, de Oscar szempontból fontosabb, hogy ők is letaroltak 1 szezont, csak Lady Gaga és a jelölést itt nem kapó Bradley Cooper árnyékában a 2018-as Csillag születik „Shallow” duettjével. A Barbie a 18. alkotás, ami 1-nél több dalt is bedob a közösbe (és ha nem hullik el a „Dance the Night” az utolsó pillanatban, az 5. lehetett volna 3 számmal), ám a 2010-es évek óta 2 ilyen volt, az összefüggés pedig nagy az „I’m Just Ken”-nel, hisz a másik a 2016-os Kalifornai álom. Ha tehát nem lenne a kizáró szabály, Ryan Goslingnak és Emma Stone-nak 2-2-vel több jelölése és 1-gyel több díja lenne, sőt, Ryannek egyáltalán szobra! S míg a hollywoodi modern musical mesterműnél egyikük se vállalta az élőzést, addig idén Gosling valószínűleg az est fénypontját fogja szállítani nekünk. Ha tavaly nyerhetett a semmiből egy indiai őrület, akkor idén is van kenesnivalója az év legnagyobb bevételét hozó, tömegmozgató mániának…

• Ironikus, hogy míg Leonard Bernsteinnek egyetlen jelölés jött össze díj nélkül 1954-ben (A rakparton), addig Bradley Cooper átszellemülése önmagában 3 nominációt ért.
• Thomas Newman bár az Elemivel alkotott maradandót az elmúlt évben, 16. jelölés helyett csak a shortlistig jutott (s onnan a Pókverzum nagyobb fennakadó), viszont így sem telik el teljesen nélküle a gála. A rövid animációknál a War is Over! a főesélyes, mely szöveg nélkül, zenével/képekkel mesél és az aláfestést Newman komponálta. Talán felmehet majd a színpadra győzelem esetén a háttérbe. A zeneguru kolléga, Pavlics Tamás pedig tweetelt egy saját, megdöbbentő adatgyűjtést az elmúlt 30 évről.
• Richard King duplán jelölt a hangmérnököknél. Ha nem is a Maestróval, de az Oppenheimerrel esélyes az 5. győzelme, így minden idők legsikeresebbje lehet, igaz, 3 kollégával osztozva. 8 nominációjából 5 származik Nolannel dolgozva, szobraiból pedig 3, de egyik közvetlen kollégája se panaszkodhat. Willie D. Burton szintén 8 jelölésnél jár, már 1978-ban itt volt, de sikerrel csak 2x távozott. A stábban pedig ott van jelöltként az a Kevin O’Connell is, aki 21. nekifutásra emelhette magasba az Oscart a Fegyvertelen katonáért (2016), azóta pedig most van itt újra először.

Bár egyenként végigvehetnék továbbra is mindenkit, begyorsulunk. Óriási funfact meg nem jött szembe a többi hangindulóról (Az Alkotó, Mission Impossible 7, Érdekvédelmi terület).

Mission: Impossible: Leszámolás – kritika

A képalkotási kategóriák

Ide alapvetően az operatőri és vágói munkák tartoztak. Névlegesen szokás kiemelni a bennük dolgozókat (fel is olvasta Bozai őket), de mióta praktikus effektet alig jelölnek, azóta a vizuálisok is idesorolódtak, mint számítógépes képalkotás. Mivel ez a blockbusterek fenségterülete, kiemeltebb az érdeklődés, mint a zenéken kívüli más technikai „kisdíjakra”.

• A Godzilla Minus One az óriásszörny idén 70 évessé váló történetének 1. jelölését hozta. Ez az 1. ázsiai alkotás, amit vizuális effektusaiért elismernek, és sorozatban a 2. idegennyelvű a tavalyi Nyugaton a helyzet változatlan után, úgy, hogy tavalyelőttig példátlan volt az ilyen. Győzelme esetén ez lesz 1. angol nyelvterületen kívülről érkező nyertes, s Stanley Kubrick és a 2001: Űrodüsszeia 1968-as sikere óta Takashi Yamazaki az 1., aki a jelölt film rendezőjeként is része a nominációnak. Úgy néz ki, hogy ez a kateg legalacsonyabb költségvetésű résztvevője az évezredből a maga 10, max 15 millió dolláros büdzséjével. Az Ex Machina (fesztiválon 2014, moziban 2015) minimum került 15-be… és meg kapta, szóval statisztikailag igen jól áll a 35 szakember által összehozott kaiju kaland. Idén a 32 nagyjátékfilmből 3 is japán.

Az Alkotó – kritika

• Neil Corbould 3 vizuális jelölés része (Az Alkotó, Mission: Impossible – Leszámolás, Napóleon), ilyen pedig még nem volt a kategóriában és rendkívül ritka összességében. Meglepően keveset kell visszamenni, hogy az utolsót megleljük: Alan Menken és Stephen Schwartz a Bűbáj 3 dalát is Oscar közelbe juttatták 2007-ben. Menken ráadásul ezt 2x véghezvitte, 1991-ben a gála idején már elhunyt Howard Ashmannel párban (A szépség és a szörnyeteg), ott a szobor is beesett. A daloknál még Elton John és Tim Rice hozta ezt össze ’94-ben (Az oroszlánkirály) szintén győzelmet aratva és 2006-ban a Dreamgirls is triplát ért Henry Kriegernek. Corbould társaként Simone Coco az MI és a Napóleon stábjában is benne van, ő Oscar újonc.
• A Galaxis őrzői: 3. rész névsorából kimaradt Dan Sudick, aki 13 filmjével volt már a mezőnyben, ebből 10 MCU-s (köztük a Galaxis 2), de szobrot még nem kapott. A 2002-es Pókembertől számolva az ideiek a Marvel 36. és 37. jelölései, belevéve a Hős6ost, de a csak részben hozzájuk köthető Men in Black-et nem. A Pók 2, a Hős6os, a két Fekete Párduc és a Pókverzum nyertek, sanszos, hogy utóbbi folytatásával bővül a lista. Több nominációt csak a Pók 1-2, a Vasember 1, a Galaxis 1 és a Párducok A 19 élőszereplősből 17 járt a CGI-ok között (a Pók 2 nyert is), egyedül a Párduc 1 (7 jelölés) és Logan maradtak ki abból – az a forgatókönyvéért kapott.

A galaxis őrzői: 3. rész – kritika

• Edward Lachman (A gróf) 3. jelölését kapta a Távol a mennyországtól (2002) és a Carol (2015) után az operatőröknél. Ez sorozatban a 2. év, amikor egy latin-amerikai alkotást jelölnek a kategóriában, tavaly Mexikó nemzetközi nevezése, a Bardo járt itt. Az idei mozi az 1. chilei a fényképezések közt, de operatőr tőlük már volt jelölve, Claudio Miranda a Benjamin Button különös életéért (2008) és a Pi életéért (2012), és tavaly ő lett a gála legnagyobb hiányzója a Top Gun: Maverick Pablo Larraín rendezőnek a dokuk közt lesz jelenése producerként, az ország a The Eternal Memoryt indította, ami végül a nemzetközi helyett a doksik közé fért be. Idei rendezése már a 4., ami jelölést ér el, és a Fantasztikus nő 2017-es szobrában is részt vett producerként.
• Amúgy egyik operatőr se először készülhet szmokinggal, de bárki nyer, az végre nem üres kézzel távozik. Végigfutva rajtuk: Rodrigo Prieto nekifutása ez, jövedelmező kollaborálása Scorsese-vel (2005: Túl a barátságon, 2016: Némaság, 2019: Az ír, 2023: Megfojtott virágok); aztán 3. alkalommal van itt Matthew Libatique, aki Bradley Cooperrel nőtt össze (2010: Fekete hattyú, 2018: Csillag születik, 2023: Maestro). Végül vannak ketten, akik mindkét nominációjukat ugyanazzal a direktorral érték el, Robbie Ryan (2018: A kedvenc, 2023: Szegény párák) és Hoyte van Hoytema (2017: Dunkirk, 2023: Oppenheimer). Utóbbi díja a 2. személyi Oscarja lesz Hollandiának, mivel a rövideken/dokukon és a 3 nemzetközi sikerükön kívül csak a Pi élete vizuáljával vehetett át bárki szobrot nem országi/adott film képviseletében.

A gróf – kritika

• Új rekord a vágóknál! Eddig párban álltak a legtöbb jelöléssel az editorok közt, de ezennel Michael Kahnt már nem említhetjük egy lapon Thelma Schoonmakerrel (Megfojtott virágok), akinek ez a 9. nominálása. A vágónő az elsőfilmes Scorsese-vel kezdte a szakmát, de állandó partnere csak a ’80-as években lett. A 9-ből 8 jelölést hozott ez az együttműködés, az 1. még az 1970-es Woodstock koncertdokuval jött. Az idei előtt a többi pedig így: Dühöngő bika (1980, díj), Nagymenők (1990), New York bandái (2002), Aviátor (2004, díj), A tégla (2006, díj), A leleményes Hugo (2011), Az ír (2019). A 3 szobor is rekord, de 4-en osztoznak rajta (többek közt Kahn is).
• Egy kis színes: a Yorgos Lanthimos és Yorgos Mavropsaridis rendező-vágó duó a 3. olyan páros, akiknek keresztnevei megegyeznek és mindketten jelöltek, de ők az 1. duplázók ebben (A kedvenc (2018), Szegény párák (2023)). Robert Rossen és Parrish (A király összes embere, 1949), valamint Tom McCarthy és McArdle (Spotlight, 2015) voltak Yorgosék elődei, ám szobrot se diriként, se vágóként nem kapott senki ezekkel.
• Van még 2 másik hosszútávú partnerség a vágóknál: Kevin Tentnek már a Téli szünet előtt is hozott jelölést az Alexander Payne-nel gyümölcsöző viszonya, 2011-ben az Utódok Laurent Sénéchal 2005 óta dolgozik a Triet-Harrai család mozi-, doku és rövidfilmjein (11x), így szép betetőzés, hogy az Oscarra is utazhat velük, de franciaként nem egyedi eset az Egy zuhanás anatómiája. Nolan Görsansson mellett a Tenetnél dolgozott először együtt Jennifer Lame-mel is, akinek az Oppenheimer az 1. nominációja és a szobrot is meghozhatja neki.

No és akkor végre valahára elérkeztünk a magyar érdekeltséghez!

A látványalkotási kategóriák

Bár lényegében az operatőri és a klasszikus praktikus effektek okán a vizuális csoport is látványdíj, itt most a kétkezi, produkciós munkákat kell érteni, azaz egyszerűsítve azt, amikor a jól kisminkelt karakter a szép ruhájában mozoghat a gondosan megtervezett díszletben.

• S, ha már díszlet! Akár tavalyelőtt, ismét szoríthatunk magyar Oscarért! Ráadásul a Szegény párák a jelölések bejelentése óta csak erősödött, mert akkor még a Barbie kétségkívül impozáns művilága felé fújt a szél, mára azonban a szakmai átadók és a BAFTA után már minimum fej-fej mellett lehetnek, ám a lendület Mihalek Zsuzsáék felé húzhatja a szavazókat, bár egyébként ha netán nem jönne össze, a riválisnál se lenne rossz helyen a szobor. Aki babonás, annak jó ómen, hogy „a díszletberendező Zsuzsa” már 2 éve is nyerőszelvény volt, Sipos Zsuzsanna pedig jövőre a Dűnével ismételhet. S mi lett volna, ha az esetleg nem csúszik tavalyról a sztrájkok miatt…?
• Visszatérve a hazafiasságból, lássunk érdekességeket, mert a Barbie mind díszletben, mind jelmezben tartogat. Sarah Greenwood és Katie Spencer látványtervezőknek ez a 7. jelölésük, mind közös, ezzel pedig ők a legsikeresebbek az évezredben a díszleteseknél, győzelmet viszont még nem arattak. A babaházak kiemelik munkájukat egy afféle „életmű” Oscarhoz, igaz nem jogtalanul, csak a magyar siker kárára.
• A Barbie jelmeztervezője se akárki, Jacqueline Durran már a 9. filmjéért hallhatja felolvasva nevét. A színpadra eddig 2x szólították, az Anna Karenina (2012) és a Kisasszonyok (2019) kosztümjeiért. Ezzel nem kimagasló a ruhadizájnerek között, mert legalább 2 győzelmet min. 9 jelölésből vele együtt 10-en értek el, köztük a Hihetetlen család Elzáját ihlető Edith Head, aki 8 díj és 35 nominációval a rekorder.

• A Megfojtott virágok jelmezese az a Jacqueline West, akinek előző és következő munkája is a Dűne, a mostani pedig az 5. jelölése. 2 éve a Dűnével alulmaradt (a Szörnyella vitte), így még nincs szobra, de talán majd a Dűne folytatásáért esetleg.
• A jelmezek és a díszletek filmlistája ugyanaz (1969 és 2003 után harmadjára), de az Oppenheimerről semmi idevágót nem találtam, ellenben a Napóleonról annyit, hogy Ridley Scott két, kb. 25 éve vele tartó hű társsal forgatott. Janty Yates divattervezőnek a Gladiátorral (2000) összejött a szobor is és azóta ez az 1. jelölése, míg Arthur Max díszletes szintén akkor került először díjközel és már a 4. ilyen élményére készül, de eredményes még nem lett. A 4-ből 3 Scott mozi, a köztes a Mentőexpedíció volt 2015-ben.

Napóleon – kritika

• A sminkeseknél nagy név Kazu Hiro, akinek a Maestro az 5. ittléte, s miután a Távkapcs (2006) és a Norbit (2007) általa váltak Oscar-jelöltekké, a többit már díjra váltotta, igen látványos külalakokat adva a főszereplőknek (A legsötétebb óra (2017), Botrány (2019)). A maszkmester hármas holtversenyben 5. a sminkjelöltek listáján, és 2 győzelmével épp nincs a dobogón, bár ezt rajta kívül még 5-en elmondhatják. Ő az egyetlen japán a kategória történetében és alapvetően minden esélye megvan idén a triplázásra. Kollégája, Kay Georgiou is a jelölés része (1 maszkmester, 1 sminkes, 1 fodrász lehet benne), ő 2019-ben a Jokerrel tűnt már fel és 1. díját szerezheti.
• Hiróval azonos statisztikával áll a kategória másik nagy esélyese, Mark Coulier a Szegény párákból, csak pont fordított sorrendben állt ez fel, 2 nyeréssel kezdve (A Vaslady (2011), A Grand Budapest Hotel (2014)). Tavaly az Elvisszel volt a mezőny része. Neki is van 1 korábban jelölt társa, Nadia Stacy a Szörnyellából (2021).
• Immár 3 film képviselte a spanyolokat a sminkeknél, 2004-ben az minden idők 1. technikai jelölése volt az országnak Aztán győzelmek is jöttek, mind hazai filmmel (A faun labirintusa, 2006), mind amcsiba való bedolgozással (Ma Rainey, 2020), ám idén (A hó társadalma) erre kevés a sansz, hiába van itt a Faun stáb 2/3-ada.
• A Golda jelentette az idei semmiből jött meglepetést, nem zavar sok vizet, és valóban csak Helen Mirren elcsúfítása az érdemleges. Az Oppenheimer kapcsán sajnos csak félinfóra bukkantam, pedig ha véletlen nyerne, akkor benne van a pakliban egy dél-amerikai mérföldkő. Ha így lesz, biztos teljessé válik az információ, és bejárja a sajtót.

Hát, „ennyike”. Most már ismerhetitek az idei Oscar szinte minden szereplőjét és az összes említésre méltó vonatkozását. Bár a casting kategória bejelentését kihagytam, meg lesz annak is a helye. Ezen cikk pár mondatában egyfajta pótlása is akart lenni az időközi esélyjelentőnek és ismertetőnek, ha már arra nem jutott most kapacitás. Ám ezzel, még nincs vége!

Hozzászólások

hozzászólás