A kaptár Evil (Resident Evil), írta és rendezte: Zach Cregger szereplők: Austin Abrams, Zach Cherry, Kali Reis, Paul Walter Hauser, Emily Piggford, Chris Lew Kum Hoi, amerikai horror, 1 óra 34perc, 2026., korhatár:
Zombihorror lágyszívűeknek is
Az új Kaptár (Resident Evil) története nem bonyolult, a rendező szerint olyan, mint Frodó útja Mordorba. Csakhogy ez az út inkább a Zombieland világán vezet keresztül, és az itteni Frodóban pedig elveszett valahol egy klasszikus Bruce Willis a Die Hard univerzumból. A film így aztán inkább véres, vicces és szórakoztató. (Mindenféle előismeret nélkül is könnyen nézhető, de sok easter egg van benne a játék szerelmeseinek, habár nem csak onnan: még a Fargóból is.)
A The Last of Us 1. évadáig szinte alapvetés volt, hogy számítógépes játékból nem lehet jó feldolgozást készíteni. Majd jött Craig Mazin, aki megcáfolt mindent, amit eddig tudni véltünk, és ugyanazzal a lendülettel igazán magasra is tette a mércét az utána érkezőknek. Az új Resident Evil film viszont, ami a 30. évfordulón került mozikba, általános meglepetésre át tudott siklani efölött a magas mérce fölött, igaz, hogy más stílusban, mint az említett sorozat – mondjuk azt, hogy rugólábbal és vérnyúl fülekkel. Valószínűleg nem mellékes az a hasonlóság sem, hogy ezt is olyan olyan rajongó készítette, aki szerette és tisztelte az eredeti játékot, de mindezek mellett friss és egyedi elképzelés is volt arról, hogy mit akar majd megmutatni belőle.
Zach Cregger ezt nyilatkozta: „Csupán egy olyan filmet szerettem volna készíteni, amely méltó módon tiszteleg mindaz előtt, ami véleményem szerint olyan különlegessé teszi ezeket a játékokat, anélkül azonban, hogy kisajátítaná vagy elnyomná azokat a történeteket, amelyeket már eleve kiválóan elmeséltek. Nem hiszem ugyanis, hogy képes lennék jobban megmutatni Leon történetét, mint ahogyan azt a játékok teszik; számomra ez eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnik. Ám egy olyan történet elmesélése, amely tiszteletben tartja az adott keretrendszert, miközben a cselekmény párhuzamosan, egyfajta különálló szálként bontakozik ki: nos, ez rendkívül izgalmas és termékeny kiindulópontnak ígérkezik.”
Viszont ez az izgalmas és termékeny kiindulópont, ami egyetlen szereplő útjára épít, könnyen elbukhatott volna azon, ha az író és rendező nem találja meg hozzá a megfelelő színészt. Szerencsére ez nem így lett, mert Austin Abrams kiváló választás volt erre a szerepre. Bryan, az a szervfutár, akit alakít, valahol félúton van a Zombieland Jesse Eisenbergjének vibráló zavara és bármelyik Die Hard Bruce Willisének a laza és szenvedő akciósztárja között. Habár inkább az előbbi fizikai adottságaival. Így aztán kapott muníciót a humor is. Austin Abrams sokáig inkább kamaszfilmekben tűnt fel, igaz, hogy jutott azért neki 9 rész a The Walking Deadből, de ha máshonnan nem, hát már az Eufóriából kiderülhetett, hogy nem csak egy karakteres külsejű színész, hanem a mesterségéhez is konyít. Ezt a filmet pedig látszólag könnyedén el is cipeli a hátán.
Annak ellenére, hogy nagy hányadában kizárólag egy szereplőt, Bryant követhetünk végig, A kaptár még a kicsi beugrókra is olyanokat tudott szerződtetni, mint Zach Cherry (Különválás) vagy Kali Reis (A törvény nevében 4. évad). A színészekre tehát nem lehet panasz. Ráadásul önálló horrorként is működik, hiszen eredetileg is annak lett szánva, később került csak bele a játék világa. És annak ellenére, hogy zombihorrorként híresült el, inkább hasonlít John Carpenter 1982-es Dologjára. Kezdetben nem tocsog a vérben, de azért megadja azt, amiért a nézők beültek. A ritmusa és a felépítése is remek: amikor elfáradna az egyébként feszült és jól felépített jelenet, könnyedén vált egy újabb fokozatot. Így lesz aztán a kezdő titokzatos autóútból egy epikus zombihorror-szörny a végére, amitől nem kell igazán félni, mert végig deklaráltan csak szórakoztatni akar.
A kaptár persze nem váltja meg a filmgyártást, nem okoz álmatlan éjszakákat, és nem látja tőle majd máshogy a világot az ember, ha kilép a moziból. Aki erre vágyik, az rossz mozira ült be. Aki viszont egy hosszú hét után egyszerűen csak jól akar szórakozni, és azt sem bánja, ha feszültséglevezetésként folyik a vászonról vér és időnként ömlik belőle az emberi belsőség, akkor megtalálta, amit keresett.
%20–%20kritika){kind=link}