Szexelnek-e a szingli szuperhősök?
A képregényfilmek „ki kivel-ről” való figyelemelterelésének több módját is sorra vettük a cikksorozat korábbi részeiben. Az utolsó fejezetben azt a megoldást vizsgáljuk, amikor nemileg érett hőseinket – ha csak nem a cselekmény része, hogy valakivel termőre forduljon a viszonyuk – elkerülve a későbbi bonyodalmakat eleve kapcsolatba mesélik az írók. Sólyomszem például családos ember lett hirtelen a Bosszúállók: Ultron kora című filmben. Mindenféle előzmény nélkül nőtt egy felesége, továbbá két és fél gyereke. Erre valószínűleg azért is volt szükség, hogy legitimálják Fekete Özveggyel való „csak” barátságát (kicsit gejl kapcsolatukra egyébként rá is játszanak a nevezett epizódban), illetve hogy legalább az ő nemi élete ne vessen fel kérdéseket a nézőben. Pipa.
Természetesen nem kényszeríthetünk minden képregény szereplőt tiszta viszonyokkal rendelkező párkapcsolatba csak azért, hogy ne izzadjanak az írók, hogyan tálalják hőseink szexuális életét. Főleg, ha maga a karakter egyik fontos építőeleme az élvhajhászás.
Deadpool lenne erre a legkézenfekvőbb példa, de őt ki kell hagyjam ebből a felsorolásból, tekintve, hogy ez a figura valójában maga a görbe tükör, melyet a Marvel Studios saját maga és teremtményei elé tart. Vele gúnyolják ki az összes szemérmes, szexmentes történetüket. Így a klasszikus értelemben vett szerethető rosszfiúval, Tony Starkkal példáznám a facérnak tűnő nem facér hős esetét. Ő a mintapéldánya a betörésre váró férfinak, akire csak azért nem tud haragudni a női néző, mert bár egy szenvedélyes éjszaka után nem telefonál, de azért időről időre megmenti az emberiséget. Esetében tehát nem csak, hogy említik a parázna életvitelt, hanem egyenesen hangsúlyozzák azt az alkotók. Ezt a szabadosságot azért engedik meg, mert Stark karakterfejlődésének része, hogy elhajítva playboy életvitelét, Pepper Potts oldalán a monogámiát választja. Más szóval még a csapodárságát is annak szolgálatába állítják, hogy hangsúlyozzák a „helyes” döntés meghozatalának fontosságát. Ismét tanítjuk a Vasember rajongó tiniket. Pipa. Azt persze érdemes észrevenni, hogy a facér playboyság olyannyira része Tony Stark jellemének, hogy Pepperrel való kapcsolatával nem igen tudnak mit kezdeni az írok, így a Bosszúállók-univerzumban filmről filmre hol szakítanak, hol csak válságban van a kapcsolatuk. Ez néha persze szerepet kap a cselekmény alakulásában (például, hogy nyugodtan flörtölgethessen Stark Pókember nagynénjével), legtöbbször azonban azt a célt szolgálja, hogy ne felejtsük el olyannak látni Vasembert, amilyennek megismertük.
Thor már egy egészen speciális eset. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy egy ókori istenséget idéző képregényhős milyen forgalmat bonyolít csajozás terén. Az asgardi társasági életet meg végképp nem ismerem. Azonban az egyértelmű, hogy nem evilágiságából fakadóan Thor a legmerevebb jellem összes hősünk közül. Így pedig nehezen képzelhető el, hogy – főleg miután egyértelművé válik Jane iránti vonzalma – házasságszédelgő módon bárokban csapná a szelet vadidegen lányoknak. És ha Chris Hemsworth szigorú ábrázatához – legyen bármilyen isteni a teste – hozzáadjuk a béna palástos cuccot is, nem túl esélyes a siker egy hétvégi buliban.
A szexuális kihasználtságának kérdése azonban a második résztől lesz aktuális. Eleinte ugyanis nem kérdés, hogy milyen típusú életet él. Harcos, aki egy győztes csata után beleveti magát a tivornyába, annak minden reális velejárójával. Falkavezér mentalitása pedig – a megváltozott körülmények ellenére is – a Földön épp olyan nyilvánvaló, mint szülőföldjén. Nem állítom, hogy erre mondjuk mi terrai nők, hogy hím soviniszta tulok, de azért az sokat elárul egy ember személyiségéről, ha sörért üvölt a kávézóban (persze, persze, Asgardon nincsenek kávézók, honnan tudhatná, mit illik a Starbucksban), ugyanakkor a szenvedélyes pillanatban egy viktoriánus úriembert is megszégyenítve, Jane Foster ajka helyett a kézfejét választja csókja helyszínéül.
A kérdés tehát Thor esetében az, hogy amikor nincs vele Jane, mit csinál? Hát semmit. És hogy biztosak legyünk erkölcsös életében, mutatnak nekünk egy olyan ókori világot Asgardon, amely a történelemkönyvekből ismert külsőségekkel bír, de a sztereotípiákkal szembemenő morális értékrendet mutat. Látunk egy olyan fogadót, ahol a mulató fiatalok között feltűnik egy mikulás ábrázatú vidám arcú öreg, térdén lovagoltatva egy ultra cuki kisgyereket. Épp csak azt nem mondja, hogy hej-hó. Ennél átlátszóbban nem is lehetne érzékeltetni a helyszín ártatlanságát. Majd a hangoskodó tömegben magányosan tébláboló Thornak (már a második epizódról beszélünk, ahol hősünk epekedik a földi asszony után) szemérmesen felkínálkozik a helyi jó csaj, aki persze udvariasan el lesz utasítva. És ha kérdésünk lenne, hogy a szomorú Thor hogy vezeti le az esetleges feszkót, meg is kapjuk a választ: éjszakánként egyedül bolyong a sötétben. Csak, hogy újra hangsúlyt kapjon dicséretes önmegtartóztatása. Éljen, éljen Thor!
Nem állítom, hogy ez verseny, de ha az lenne, az ágyjelenetek számát nézve az említett Marvel szuperhősök között Vasember a nyertes a maga egy, ismétlem EGY lepedő összegyűrésével. Ez több mint szánalmas. Főleg ha azt nézzük, hogy még ez a rövid jelenetsor sem a főhős szerelmével Potts-szal kapcsolatos, ráadásul kimerül egy villanásnyi birkózva ágyról leesésben és a másnap reggel takaró fedte meztelen testű Leslie Bibb tanácstalan pislogásában – amely ébredésnél Vasember természetesen már nincs jelen.
A fenti összehasonlításban persze a teljesség igénye nélkül szerepelnek a Marvel szuperhősök, így reprezentatívnak nem mondanám. Bár, ha mind szerepelnének benne, azt hiszem, akkor sem mondhatnám annak, hiszen felháborítóan szubjektív az elemzés. Az illendősége meg nyilvánvalóan kérdéses, hiszen mégis kire tartozik, hogy Amerika Kapitány bénázik-e első alkalommal?
Arról nem is szólva, hogy talán épp attól olyan hatékonyak a Bosszúállók, hogy van fölös energiájuk, melyet a világ védelmére fordítanak. Szóval bármennyire is szívemen viselem a fenti fiktív hősök kiegyensúlyozott magánéletét, mégsem javasolhatom például Hulknak nyugodt lelkiismerettel, hogy szeretkezz, ne háborúzz!
