A Star Wars antológia-filmjeinek -melyek minden páros évben, az aktuális Skywalker-család körül bonyolódó trilógia friss darabjai között hivatottak szórakoztatni a rajongókat-, nem más a feladatuk, mint a jól ismert galaxis tágítása, új karakterekkel a középpontjában, különálló történettel, melyek a fő vonaltól elkülönülnek. A nagy kalandozások helyett viszont úgy néz ki, hogy a jól ismert figurák háttértörténeteit kapjuk meg az elkövetkező években, így felmerül a kérdés: szükségünk van olyan antológia-filmekre, melyek nem merészkednek el a fő csapásvonaltól?
Miután a tág galaxissal rendelkező franchise a Disney kezébe került, A Lucasfilm önálló antológia filmeket kezdett el tervezgetni, hogy a Star Wars rajongóit hosszú évekig – és ami ennél is fontosabb -, folyamatosan szórakoztassa, az új trilógia következő epizódjának megjelenéséig. Ezt a felállást a tavaly bemutatott Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet indította el, majd a fiatal Han Solo éveit elmesélő film követi jövő májusban. De a spin-offok sora ezzel még közel sem ért véget, egy Obi-Wan Kenobi történet már fejlesztés alatt áll, illetve a Lucasfilm arról is beszámolt, hogy további filmeket tervez Yoda, Boba Fett és Jabba, a Hutt köré is. Ahogy jól látható a stúdió terveiből, ezek mind olyan karakterek, akiket jól ismerünk az eredeti- vagy az előzménytrilógiákból, persze nem tagadjuk, mindegyikük igen népszerű a maguk módján és megérdemelten esett rájuk a külön film lehetősége. Mindezek ellenére a Lucasfilmtől bölcs dolog lenne, ha a betervezett antológiákat képes lenne elengedni, főleg azokat, melyek kimondottan egy jól ismert karakterre fókuszálnak, mivel ez korlátozhatja a franchise tágításának módjait.
Nem feltételezem azt, hogy a közelgő Star Wars antológia-filmek bármelyike rossz alkotás lesz (bár a Han Solo-ról érkező információk adnak némi aggodalomra okot, de még mindig bizakodó vagyok), hiszen a nagyszájú űrcsempész vagy a száműzetésbe vonult Jedi mesterek történetei kiváló alapanyagkánt szolgálhatnak, az előbbi fiatal éveibe való betekintés kulcsfontosságú eseményeket tárhat fel, míg az utóbbi konkrétan megmutathatja, hogy Kenobi mégis mivel foglalkozott és milyen veszélyektől óvta meg az ifjú Skywalkert a Tatooine-on a Sith-ek bosszúja és az Egy új remény között. A fő probléma, hogy ezek a filmek még mindig az univerzum ismerős karaktereire koncentrálnak, fél tőlük elszakadni, így nosztalgikus érzések mögé rejtőzve, ugyan azt a felépítést és vonulatot követi mint az eredeti filmek. Holott a Star Wars-szériának egyedülálló és összetett galaxisa van, mellyel a végtelenségig lehetne játszadozni, köszönhetően a benne élő rengeteg izgalmas lénynek, az eddig parlagon hevert ismeretlen bolygóknak és az ezekben zajló mikro történeteknek. De ha a franchise folyton visszatér ezekhez a jól ismert sarokköveknek számító elemekhez, akkor egyre kevesebb esély lesz arra, hogy új irány felé induljanak meg a sorozattal, olyan karakterek felé, akiknek nincs szoros kapcsolata a fő Star Wars szereplőkkel.
A Zsivány Egyes remek egyensúlyt ért el azáltal, hogy a történetét összekapcsolta az Egy új reménnyel, miközben friss karaktereket vonultatott fel. Ez az a megközelítés, amit a többi antológiafilmnek is követnie kellene, nyilvánvalóan nem lehet véglegesen és egyik pillanatról a másikra elszakadni az elmúlt 40 évben felépített és tágított Star Wars világától, a spin-offokban is jó látni az olyan apró kis elemeket, mint egy utcán sétáló rohamosztagos, vagy a Jedik jellegzetes fegyvere, a fénykard felbukkanása egy jelenetben. A hangsúly nem azon van, hogy a különálló történetek hatalmas távolságra kerüljenek a fő cselekményszáltól, hanem hogy a Star Wars galaxisának olyan szegmenseire is rávilágítsanak, melyek eddig még felfedezésre vártak, ahol izgalmas eseményeknek lehetünk szemtanúi, olyan figurákon keresztül, akikkel korábban még nem találkoztunk, hiszen nem mindenkinek kell szoros kötelékben állnia a Skywalker vagy Solo családdal.
Még az sem szükséges mindehhez, hogy a már alapos háttértörténettel rendelkező karakterek ne jelenjenek meg az antológiafilmekben. A Zsivány Egyes erre ismét kiváló példa, amely néhány ismerős arcot tartalmazott anélkül, hogy az új főszereplőket háttérbe szorította volna, akár Tarkin vagy Bail Organa felbukkanására is gondolhatunk itt (jó persze, Darth Vader végső lázadó darálása a film végén ellopta a show-t, de legalább a főszereplők eddigre már nem voltak jelen a történetben). A másik logikus lehetőség, hogy ezen karakterek utódaira is fókuszálnak a történetek vagy esetleg mint kiegészítő karakterek, cameo szerepben jelenhetnek meg a jól ismert figurák. A legfontosabb, hogy ne vonják el a figyelmet az új személyiségek bevezetéséről.
De ennek bizonyítására nem is kell egy messzi-messzi galaxisig visszanyúlnunk, elég az animációs Star Wars Lázadók sorozatra gondolni. A Ghost legénysége már évek óta kalandozik a képernyőkön, és miközben az eseményeibe fokozatosan becsatlakoztak a jól ismert résztvevők, mégis a saját, újszerű ötletei miatt tett hírnévre szert. És pontosan ezt a mintát kellene követnie az antológiáknak, adjon friss és merőben új szereplőket, akikkel a rajongók azonosulhatnak, és idővel megszerethetik őket, ahelyett, hogy a régi, már évtizedek óta kedvelt karaktereket tovább nyüstölnék. Izgalmas és merőben friss történésekre lenne szükség, nem pedig kedvenceink múltjának feltárására. A Disney által a kánonból kitaszított Star Wars könyvek, képregények, videojátékok pontosan arra szolgáltak, hogy ezeken keresztül vigyék tovább a fő cselekményt, vagy éppen a fő karakterek történetét, múltját, jövőjét. Ezekben a kvázi kiegészítő alkotásokban mindenki megtalálhatta a kedvére valót, hiszen akit mélyebben érdekeltek a további történetek elolvashatta, míg akik beérték a nagyvásznon látottakkal figyelmen kívül hagyhatták, hiszen filmek nem születtek belőlük, az eredeti cselekményvezetést nem gondolták újra, emiatt a két trilógia továbbra is önálló lábakon állt, mint lezárt történet, mégis a rajongók tovább barangolhattak az univerzum ismeretlen részeibe, új főhősöket, világokat ismerhettek meg. Ezek pontosan annyi távolságot tartottak a főhajtásuktól, amennyi ahhoz kell, hogy frissen hasson, mégis minimálisan kapcsolódjon az eredeti alkotáshoz. Az antológiafilmek fő feladata lenne, hogy a Star Wars mitológiát friss anyagokkal lássa el, anélkül, hogy beavatkozna a fő trilógiák vonalába. A hasonló szellemben készülő történetek nem lennének vonzóbbak, mint azt látni, hogy Jabba miként került hatalomra?
Persze a különálló filmek rugalmatlansága, és túlzott ragaszkodása a fő csapásvonalhoz betudható a Disney Studio egyszer már bevált franchise-rendszeréhez való ragaszkodásának. A Marvel Filmes Univerzuma pont attól működik igazán, hogy nem mer nagy kockázatot vállalni, az egymásra épülő szuperhős-történetek egy bizonyos séma mentén, megszabott határokon belül mozog. Ez alapvetően elkerülhetetlen az olyan világok kiépítésében, melyek rengeteg különálló karaktereket hoz időről időre egy nagyvászon alá. Másfelől biztonsági játék is, hiszen a kísérletezések, a műfajok határainak feszegetése elmarad, máskülönben, ha nem tetszik a fogyasztóknak, akkor több évnyi, akár évtizednyi munka veszhet kárba. A Star Wars esetében ez a fajta “üzleti modell” ugyanakkor nem biztos, hogy működőképes tud maradni, hiszen önmagában elképesztően tág világról beszélünk, amely a közönséget mindig is magával ragadta, fel akarta fedezni az új helyeket, ehhez viszont kockázatvállalásra van szükség, és hagyni kell, hogy a bejáratott, jól ismert kedvenceink elengedjék a széria kezét, ezzel új lehetőségeket teremtve a spin-offoknak.
A Star Wars antológia 2018. május 25-én folytatódik a Han Solo film megjelenésével, de a bemutató dátumát a stúdió még korrigálhatja, Az utolsó jedik december 15-ei megjelenésével. Ti egyetértetek velünk vagy jók az antológia tervei a Disney-nek úgy ahogy vannak?
A cikk a cinemablend.com ötlete alapján készült.
