George Lucas – Galaxisokon innen és túl
Megjelenés: 2017
Kiadó: Bookline Könyvek
Ki galaxist teremtett – recenzió George Lucas biográfiájáról
A májust nemes egyszerűséggel el is nevezhetnénk a Star Wars havának. Ugyanis nem elég a „May the 4 be with you”, de az összes Lucas bábáskodása alatt készített SW filmnek májusban volt a bemutatója – a Jedi visszatér idén ünnepelte a 35. évfordulóját – sőt maga George bácsi is e hó szülötte, idén pedig még Han Solo is landolt a mozikban. Ezért úgy döntöttünk – stílszerűen – lehúzunk még egy bőrt ama bizonyos rókáról, felcsapjuk Brian Jay Jones vaskos biográfiáját és megírjuk milyen az élet Galaxisokon innen és túl.
Neki álltunk és lett június, mire végeztünk a kemény 517+függelék oldallal. De mit is gondoltunk, hiszen Brian Jay Jones nem kevesebbre vállalkozott, minthogy hivatalos jóváhagyás nélkül a Gutenberg-galaxisba teleportálja annak az alkotónak az élettörténetét, aki nem csak Hollywood (egyik) fenegyereke, megújítója, hanem olyan, ma már a popkultúra részét képező filmek megálmodója volt, mint az Csillagok háborúja, vagy az Indiana Jones, és akkor még meg sem említettük a filmkészítés technikai fejlődésére tett hatását. Egyszóval írónk legalább olyan heroikus vállalkozásba kezdett 2013-ban, mint Luke Skywalker mikor maga mögött hagyta a Tatuin homokdűnéit. Három évébe tellett megírni a könyvet, mely 2016-ban jelent meg (itthon 2017-ben), magyarra pedig Varró Attila fordította, akit maximális dicséret illet meg, mert olvasmányos, nem száraz, régi motoros filmesztétaként, pedig a szakzsargonnal is tökéletesen tisztában, így fájó bakinak nyoma sincs a könyvben.
A kötet három nagyobb részre van tagolva, úgy mint Remény-Birodalom-Visszatérés. Ugye kérdés sincs, hogy miért, mert ha igen, akkor az innen vagy ne olvasson tovább, vagy azonnal menjen be a legközelebbi könyvesboltba és emelje le a polcról a bicepszgyúráshoz sem utolsó kötetet!
Van egy tipikus amerikai kisvárosban, nevezett Modestóban született, alacsony, manó külsejű farmernadrágos, kockás inges figura, aki dokumentumfilmesnek készült. Korai munkái mind elvont, experimentális jegyeket mutató filmköltemények – ahogy maga is nevezi alkotásait – még is vagy negyven éve úgy ismerjük, mint azt az embert, aki megteremtette a filmes franchise-t, akinek neve garancia volt a blockbusterre, és aki életre keltette a „messzi-messzi Galaxist”, melynek meséjén generációk nőttek fel, és még fognak is egy jó darabig. Ahogy a könyvben megszólaltatott pályatárs, John Milius mondja „Annak idején a filmmogulok építették fel Hollywoodot, és azóta is a stúdiók forgalmazzák a filmeket, de mindig az elszánt, független fenegyerekek – Chaplintől Wellesen át Lucasig és Coppoláig – készítették a legizgalmasabb és legsikeresebb filmeket, mivel ők mertek nagyot álmodni.”
A sok póló, mobiltok, Lego játék és BluRay lemez között hajlamosak vagyunk úgy gondolni Lucasra, mint aki csak az anyagi hasznot hajtja, holott például azért, hogy a Birodalom visszavág elkészülhessen, minden addigi vagyonát kockára tette, és hiába az első rész sikere, koránt sem volt garantált, hogy anyagilag megtérül a befektetés.
Lucas nyugati-parti hippi vére mindig is arról álmodozott, hogy egy olyan, már-már kommunát hoz létre, ahol a filmkészítés összes fázisa – na jó a műtermet és a helyszíneket kivéve – egy helyen lokalizálódik, mintha az egész egy nagy család lenne. Ez részben sikerült is neki a Skywalker Ranchon. George Lucast a látszattal ellentétben, az esetek túlnyomó többségében mindig a filmkészítés szeretete űzte előre, és az például, hogy ma beszélhetünk CGI-ról, digitális vágásról, és hogy létezik egy olyan cég, mint a Pixar, az mind-mind annak köszönhető, hogy ez a szakállas úriember soha nem nyugodott addig, ameddig el nem értere a tökéleteset, vagy legalábbis a közel tökéleteset.
George Lucasról rengeteg dolgot tudunk. Legendás a barátsága Spielberggel, de arról kevesebb szó esik, hogy milyen indikátor volt pályáján Haskel Wexler, vagy a Copoolával való véd és dac szövetsége. Ahogy arról is hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy gyakorlatilag egyedül álló szülőként nevelt fel három gyereket. Hogy missziója az oktatás megreformálása, a tudomány, a tananyag közelebb hozása a diákokhoz, a tanulás élvezetessé tétele. Ennek a törekvésnek volt köszönhető például az Ifjú Indiana Jones sorozat létrejötte. De emellett olyan alkotásoknak nyújtott segítő kezet, mint Godfrey Reggio kísérleti dokumentum filmje, az 1988-as Powaqqatsi – Változó világ.
A könyvet végigolvasva egy eléggé ambivalens személyiség képe rajzolódik ki előttünk. Egy elvont művészfilmes, aki még is a mainstremben alkotott szinte egész pályája alatt, és itt ért el olyan sikereket, melyek a sírkövére is rákerülnek. Családcentrikus ember, még is feláldozta az alkotás oltárán az első házasságát, de utána három gyereket nevelt fel egyedül – élharcosa az egyedülálló szülőket támogató kezdeményezéseknek – majd ősz fejjel, immár második feleségével újfent belevágott az apaságba. Szabad szellemű hippi, de kőkemény és racionális, ha üzletről van szó. És még lehetne folytatni a sort. Ahogy a kötetben szereplő filmes anekdotákból is egy külön cikket lehetne írni, amit mi csak azért nem teszünk meg, mert annyira jók, hogy kár lenne elrontani előre a meglepetés és az olvasás örömét. Bár azért Han Solo karakterének alakulása a különböző forgatókönyv változatok alatt megérne egy misét, Harrison Fordot pedig innen is csókoltatjuk.
Egy szó, mint száz kötelező olvasmány, mind George Lucas fanatikusoknak, mind filmszakos hallgatóknak, és főleg utóbbiak forgassák előszeretettel a könyvet, mert amellett, hogy egy kisebb filmtörténeti összefoglaló, olyan szakmai dolgokról esik szó benne, amit nem sűrűn mondanak el a formális oktatás keretei között. Ahogy George Lucas mondja „A filmkészítés olyan, mint egy sportmérkőzés. Leginkább a játék öröméért érdemes csinálni.” Mi pedig helyette is játsszunk tovább.
