Toy Story 4, rendező: Josh Cooley, írók: Stephany Folsom & Andrew Stanton; szereplők: életre kelt gyerekjátékok; amerikai családi animációs kalandfilm, 2019, 101 perc (6)
Szabadítsátok ki Villit!
A Toy Story együtt nőtt föl Andy kortársaival és épp ezért, a valóban eltelt idővel lett minden idők egyik, ha nem a legjobb trilógiája a lehető legszebb kerek lezárással. Emiatt nyilván mindenki szkeptikusan fogadta a 4 bejelentését, azonban amikor a 3-hoz hasonlóan ezt is elkezdték évekkel tologatni, már felcsillant egy remény, hisz minőségre és nem erőltetetten a Disney továbbgazdagítása mentek rá. És az eredmény? Elkészült a „legjobb legfölöslegesebb” film valaha! Az ész és a szív újabb nagy ellentétével…
A Toy Story 2 berendelése viszont erőltetett pénz hajhászatnak indult a Disney részéről, egy 60 perces VHS filmet szerettek volna (beállítva a ’90-es évek hasonló folytatásai közé), azonban a munkálatok során a stúdió rájött, hogy ez lehetne több is, így John Lassetert siettetve kérték a folytatás mozifilmmé tételére, holott John ’99-ben már a Verdákkal akart foglalkozni. A sietős tempó pár technikai apróságon ugyan meglátszott, de a történeten aligha, és sokan az elsőnél is jobbnak tartották. Lasseter az Egy bogár élete és ennek részben párhuzamos produkciója alatt nagyon kifáradt és családjával akart tölteni egy hosszabb időt – a 66-os utas nyaralásukkal pedig újragondolta a Verdákat.
Három általa és három más által dirigált Pixar alkotás után el is készült vele, ám a Disney felvásárlás miatt kihagyott 2005 helyett 2006-ra került mozikba a Verdák. Abban az évben, amiben (még a Némó után bekért) a Toy Story 3 munkálatai is végre elkezdődtek, melyet Lasseter átadott a 2 társrendezőjének, akire pont a rohanás miatt volt szükség anno. Már 2005-ben jött ki promókép, ám a Buzz központú forgatókönyvet nem érezték erősnek és újrakezdték a 2008-as premiert törölve. Ezalatt bejött a Verdák és a még kifutó eredeti projektek, hogy két év csúszással 2010-re megszülessen az első 100%-ban a Disney kontrollja alatt készült Pixar film. Addig nem tudtak hibázni és ugyan a merch miatt a Verdák 2 már bőven munkálatok alatt volt, az egeresek hirtelen mindent franchise-ban képzeltek el, ami az eredetiséget addig folyamatosan erőltető és éltető lámpásoknak új terep volt. A pénz beszélt.
Így aztán lett egy gyenge Verdák 2, egy műfajában egész jó, ám Pixar mércével még gyengébb Merida (ami a Disney Hercegnők franchise tagja), és egy közepes Szörny egyetem. Ekkoriban hallottunk először a Toy Story 4-ről, ami minden volt, csak nem jó ómen. Pláne az Egyetem után pár hónappal, már Pixar függetlenül készült Repcsik láttán (amit azért mentett a 2). 2014-et a Pixar 3 kritikai bukás után inkább kihagyta, a Dínó tesót és a Szenilla nyomábant pedig eltolták, hogy 2015-re régi fényükben térjenek vissza az Agymanókkal. Itt lett hivatalos 2017-re a Toy Story 4 Lasseter visszatérésével és immár némileg jobb kilátásokkal, amit aztán jól le is lombozott a közepes (de nagyon erős mondanivalójú) Némó folytatás és Lasseter kiválása innen, valamint a Verdák 3-ból (tavaly pedig a Pixarból). Mégis ez lett a fordulópont.
A Toy Story 4 előbb a Verdák 3-mal cserélt helyet, majd még egyet hátrasorolva (így a 3-hoz hasonlóan két évet csúszva a minőség reményében), a Hihetetlen család 2 is előzött. Ekkor még mindig úgy álltunk, hogy jó Pixar folytatás csak Toy Story létezett, azonban a 3(-4) erőtlen franchise film után a Verdák is kapott egy, az első zsenialitása után megérdemelt méltó trilógiazárót (még ha bőven nem is Toy Story szintűt) és az immár szuperhősmámorba időzített Hihetetlen család 2 is csak éppen rosszabb lett az elődjénél a gonosz szál miatt. A kettő között meg sírtunk egyet a Cocón. Viszont a két Toy Storyval kiegészülve hirtelen átbillent a mérleg 4-3-ra a kifejezetten jó (és még annál is jobb) folytatások javára.
A Toy Story 4 tehát bejelentése óta sokkal jobb helyzetbe került elkészülte kapcsán, ám az még mindig nem teljesen világos, hogy egyáltalán miért készült el? Mi olyan történet jutott még a készítők eszébe, amivel indokolt a folytatás? A film legnagyobb baja pedig épp ez is maradt: hiába hozza simán az első kettő minőségét, hiába nem lett égő (sőt!), hiába komoly és mély a tartalma, egyszerűen a 3 olyan magasra tette a lécet, hogy talán mindenki Pixar ranglistáján azóta is bérelt dobogós (részemről csak az Agymanók szorította le a tetejéről).
Persze botorság is lett volna ezt várni egy olyan fölösleges filmnél, mint amilyen ez, ám mivel létén kívül max csak az a baja, hogy ismét egy mentőakciót látunk (de komolyan, mi mást látnánk? Mármint láttunk egyéb, rövidekre tök jó ötleteket már megvalósítva, ide meg valami nagyobb kell ugye), ám ha túl tudjuk magunkat tenni azon, hogy folytatták – tudom, nehéz, de próbáljuk meg – akkor bizony ezek után 8-10 év múlva már egy 5 is belefér, aminek a végén mondjuk Andy már családapaként kapná vissza a tini Bonnie-tól régi játékait. És akkor úgy megint minden szépen körbeérne és kerek lenne – ráadásul a 4 létezése se lógna ki annyira.
De itt még Bonnie nem tini, sőt a film elején Andy sem! Egy 9 évvel ezelőtti flashbackkel kezdünk, ami szép kis kitekintés, hogy mennyi is telt el az előző rész óta (de két évvel lecsökkenti a 2-3 között intervallumot), ez a jelenet valamikor a 3 nyitómontázsa alatt történik és az előzőben csak némán cameózó Bo elszakadását látjuk benne. Egyrészt amolyan karakteremlékeztető bevezetésként (a 3-ban szintén néma, a film jelene idején már ugyanúgy elkallódott Távirány is fontos szereplő), másrészt így jobban, árnyaltabban kapjuk meg Bo mostani, nem megmagyarázott módón immár kékruhás 2010-es évekbeli verzióját. Bár karakterfejlődését ugyan korunknak köszönheti, így legalább megalapozottabb meg aztán a Pixar korábban is tele volt erős női karakterekkel, nem hat különösebben erőltetettnek, nyugi.
Bonnie első, ismerkedős iskolai napján valamiféle technikaórán kell alkosson a feladat szerint csoportosan, ám ő mégis egyedül marad. Kreativitásában aztán megalkotja Villit, aki egyből kedvencévé válik, hiszen ő maga csinálta, „az ő gyereke”, akihez ragaszkodik, mert nem lehet még egy elsőt összehozni, ha egyszer elveszik. Mifelénk is 20 éve a karácsonyfa tartozéka a macisajtos dobozból kihozott mosolygó bohócfejem, jó tudni, hogy még a mai gyerekek is így lehetnek ezzel. Ám akár a sajtdoboz, úgy a műanyag kanálvilla is alapvetően újrahasznosított szemét, ami ha egyszer játékká válik, öntudatra is ébred, így hőseinknek (pláne Woodynak) az elmúlás és a generációváltás után a születéssel és a szülői felelősséggel kell szembesülniük.
Jó öreg rongycowboyunk ugyanis már régen nem önmaga, hiába van gazdája, ő maga elveszett. Elvesztette kedvenc státuszát, elvesztette vezetői seriff szerepét (néha kényszerűen Jessie-nek adva azt) és már hetente többször is a szekrényben kuksol a kinőtt és a kevésbé használt játékok között, mialatt régi barátai még mindig megtapasztalják a játszás örömeit. Szép ez a depis gondolat, de aktuálisabb lett volna talán a fizikai és a videojátékok közötti probléma feltárása, ha már a legutóbbi Toy Story rövid ezzel foglalkozott csak egy bénácska kerettörténettel. Ebben tényleg lehetne egy mozifilmnyi potenciál és illene az 5-be is. Apropó rövidek: a 4. rész kisebb-nagyobb easter egg-gek és cameók erejéig mind az öt 3 óta kijöttre épít, szóval a teljes megértéshez ajánlott meglesni azokat. Meg akkor már tiszteletből a Tin Toyt se árt, eredetileg azt akarták kibővíteni mozifilmmé.
Bonnie szüleivel a nyár utolsó hetén egy lakókocsis túrára indul, oda már viszi magával Woodyt is, azonban Villi nem fogja föl, hogy egy játékszer, ezért megszökik útközben. Woody utánaered és útja során összefut Boo-val meg pár új, potenciálisan közönség kedvenc szereplővel. Buzz természetesen nem hagyja annyiban, hogy öreg cimborája magánakciója netalántán élete végét jelentse, így belső hangjára hallgatva ő is elindul újabb plüssfigurákként eladható arcokkal találkozni kalandja során. Ő maga amúgy látványosan háttérbe szorult, azonban a tradíciót nem törték meg vele: ezúttal is megkapjuk a csillagharcos énjének egy értelmezését, noha most merőben máshogy, mint az öves kiadás és a spanyol fokozat esetén.
Bo karakterfejlődött énje és az új játékok egytől-egyig hozzák azt a színvonalat, mint amit korábban Jessie, Macó vagy Ken jelentett. A régi banda Bonnie eredeti játékaival kiegészülve viszont most sokkal kevésbé jelentős (Krumplifej szinkronhangja a produkció közben meghalt, a filmet neki is ajánlják, a többiekre meg nem jutott annyi idő), így a rövidfilmek miattuk is jó átkötők a 3-4 közé. Ettől függetlenül még ezen nyúlfarknyi szerepeik során is mindenkinek jut legalább egy olyan pillanata, amit az adott karakter rajongói megérdemelnek.
A film tehát most határozottan Woody központú, a 2-nél is jobban. De ez nem baj, hisz pont az ő szála lett az, ami miatt a nem tervezett 4. rész egyáltalán elkészült és ez bizony nagyon is érthető, miért. Viszont a kiemelésén kívül minden más a megszokott magas színvonalon jön: a humor, az akció, az érzelmek mind a helyükön (sírosabbak zsepivel készüljenek), az animáció pedig már a 3-hoz képest is fejlődött egy látványosat és a Verdák 3 után megint szintet léptünk. Kár, hogy az operatőri kategóriákból jellege miatt kizárt, mert lenne keresnivalója. Az a baj, hogy az egyértelmű erényekből itt ki is fogytunk. De kimondott hátránya sincs a léte és az amúgy önismétlő, de természetes dramaturgiája mellett. Itt jön be az agy vs szív viadal.
Most lehetne pár jelenet részletezésével, a megszokottnál több Pixar kötődésű easter egg-gel (éles szemekkel nézzétek a vásznat), popkult utalással (filmesekből még mindig a 2 a legerősebb), és hasonlókkal jönni, de akár a film: fölösleges. Azonban ez a szó ilyen pozitív értelmezést és tartalmat még soha nem kapott. A folytatások és adaptációk korában egy oly gyönyörű finálé után pedig ez az év meglepetésévé is teszi az alkotást. Igen, ennyire jó! A 3 egyszerűen tökéletes befejezés volt, és ha annak a végét leszámítjuk, akkor a 4 csak egy valami miatt rosszabb: hogy folytatta a „folytathatatlant”. Az eszünk nem akarja, de jól esik a szívünknek.
Ez most nagyon felemásan hangzik, tudom, de engedjük be az élményt, lépjünk túl azon, hogy létezik és akkor egy mesés kalandot kapunk. „A tökéletesbe és tovább!” Ilyet még nem éreztem, hogy egy film legfőbb baja a léte, de kár lenne érte, ha nem lenne és ahogy elvesztem benne, hirtelen már nem azon sajnálkoztam, hogy miért kellett elkészülnie (csupán a katarzis maradt el, de “kabumm”! Azt kár is lett volna várni…), hanem hogy ugye lesz 5 és a rövideket se hagyják abba? Pl. a karácsonyfadíszek is életre kelőek ugye, rájuk, vagy akár a homokozó játékokra simán épülhet egy-egy apróság, ha már az éttermi menük és a fürdőjátékok megkapták a magukét. Mint folytatásfilm, rosszabb a Hihetetlen család 2-nél (de csak mert a tökéletességből kellett elindulnunk), a Verdák 3 meg más liga, az egy csorba kijavítására született, viszont annak lezárása valahol a Toy Story 3-4 keveréke. Mivel az 1-2 között nekem nincs pontszámilag győztes (az 1 forradalmibb, csak ebben tartom többre), így ezt is bedobom közéjük, azzal az előjellel, hogy később talán még jobb lesz. Az idő eldönti.
A befejezés viszont most a kerek vég helyett drasztikus, ami alapvetően változtatja meg a franchise jövőjét. Megint megvan az az ív, aminek már nem kell több, viszont mivel nem olyan kerek, mint amilyen három film után volt, ezért ez sokkal könnyebben elbír egy ötödiket, mint amennyire a 3 után nem volt szükség a 4-re. Ha a Verdák megkapta a csorba kiköszörülését, akkor a Toy Storynak is meg kéne kapnia, hogy ismét úgy érezhessük magunkat, mint amikor a 3-ról kijöttünk. Nem mintha a 4 minőségi csorba lenne. Csak egy szálka a létjoga. És ha már továbbvitték, legyen újra megint minden olyan, mint régen.
A Pixar most egy időre végzett a folytatásfilmekkel. A Szörny Rt. Disney+-os sorozatként kap indokolt továbbgondolást ijesztgetés helyett nevettetésekkel jövőre, nem zárkóznak el egy újabb Agymanóktól (nem tudni, hogy Riley, vagy másvalaki fejhadiszállásán, de potenciál az bőven van) és Brad Bird szívesen készítene egy trilógiazárót a Parr családnak is, de az biztos, hogy a következő 5 filmjük eredeti lesz. Csak akkor látunk ismerős arcokat viszont 2023 előtt, ha valamelyik projekt esetleg megcsúszik. De ha a Toy Story is újra előkerülne, így már nem gond. Pláne ilyen tálalásban, minőségben és mélységben. Mert ez a franchise még gyengébb pillanataiban sem hibázott nagyot. Túl erős és jó hozzá!
(Meglepő módon rövidfilm most nincs előtte, de idén már kaptunk hármat a YouTube-ra és fogunk még hármat a Disney+-ra (meg valamit a Toy Story 4 korongjára), viszont a stáblista utáni Pixar logót meghackeli két játék ahhoz, hogy lecsapja a film egyik úgy hagyott poénját.)
