Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate); rendező: Tim Miller; főszereplők: Linda Hamilton, Arnold Schwarzenegger, Mackenzie Davis, Natalia Reyes, Gabriel Luna; amerikai akció-sci-fi; 128 perc (16)
A pénztárgép lázadása
A múltat felesleges bolygatni, tartja a mondás, a jövőt meg még inkább. James Cameron 1991-ben meglehetősen határozottan zárta a le az időutazó gyilkológép(ek) történetét, de ha egy üzlet beindul, abból előbb-utóbb folytatás lesz. Cikkünkben egyrészt visszatekintünk a nem túl jó fogadtatásban részesült harmadik/negyedik/ötödik részre, végül pedig (vég)ítéletet mondunk az előző három epizódot ignoráló vadonatúj Terminátor-filmről, a Sötét végzetről.
A hollywoodi producerek gyűlölik, ha egy film úgy ér véget, hogy ne lehessen folytatást csinálni – főleg, ha sikeres produkcióról van szó. A Terminátor 2: Az ítélet napja végén lezárul a sötét jövő, és ugyan az Arnold Schwarzenegger által játszott cyborg is kénytelen feláldozni magát, nagyjából teljes a happy end. A film producerei, elsősorban a gyártó Carolco cég vezére, Mario Kassar rábeszélte James Cameront, hogy kiszedje a T2 tervezett zárójelenetét (melyben az idős Sarah Connor az unokájával játszik a biztonságos jövőben), és helyette a sötét országút felett pásztázó képsorokkal zárult a film, Sarah monológjával aláfestve. Ettől persze még kerek lett a történet, és a legtöbben megegyeztek abban, hogy a Terminátor mitológiát felesleges lenne bolygatni.
Ha lehet hinni a legendáriumnak, állítólag maga Cameron kezdett el először gondolkozni a folytatáson a kilencvenes évek közepén, de egyrészt lefoglalták a Titanic gigászi munkálatai, másrészt rájött, hogy már nem tudna mit hozzátenni az addigi sztorihoz. Közben a Carolco csődbe ment, és mindenüket a Fox akarta felvásárolni összesen 8 millió dollárért, köztük a Terminátor jogait is, de nem jártak sikerrel. Az is felmerült, hogy Arnie és Cameron együtt szerzik meg a jogokat, de a rendezőt egyáltalán nem érdekelte a dolog, így ez az üzlet is meghiúsult. Végül bármilyen furcsa, de Kassar és Andy Vajna csapott le a jogokra, ami azért is érdekes, mert övék volt a befuccsolt Carolco. Illetve hogy pontosítsunk: Vajna 1989-ben kilépett a cégből, de ő és Kassar a 90-es évek végén ismét közös vállalatot alapított, C2 Pictures névvel. Meg is próbálták rábírni Cameront a harmadik rész megírására, illetve elkészítésére, de aztán szépen összevesztek vele.
A rendező nélkül Arnie sem volt hajlandó folytatni a franchise-t, de Vajnáék valahogy meggyőzték (a ’valahogy’ szó itt a 30 millió dolláros gázsira értendő), és mint kiderült, ő lett az egyetlen visszatérő – Edward Furlong ekkoriban keveredett először komolyabb drogügyekbe, Linda Hamilton pedig elégedetlen volt az időközben elkészült forgatókönyvvel. Sarah Connor így aztán kiíródott a történetből, a fiát pedig Nick Stahl játszotta el. A direktor végül a korábban többek közt az U-571-et jegyző Jonathan Mostow lett, Arnie meg még egyszer utoljára kigyúrta magát, és állítólag azért is vállalta el a szerepet, mert egyrészt a filmes karrierje egyre gyengébben pislákolt, másrészt szeretett volna még egy utolsó kasszasikert, mielőtt elmegy Kaliforniát kormányozni. Kívánsága teljesült: a 2003-ban bemutatott A gépek lázadása 433 millió dollárt hozott világszerte, ami ugyan elmaradt a T2 mutatóitól, de azért Vajna elégedetten gyújthatott szivarra az eredmények láttán.
Ami magát a filmet illeti, nos, az tulajdonképpen nem sikerült rosszul, de az előző epizód pozitív végkicsengése után sokakat elborzasztott a rettenetesen depresszív végkifejlet, ugyanis itt már nem sikerült megakadályozni a világháború kitörését, lenullázva ezzel a karakterek erőfeszítéseit a második részben.
Arnie tehát kormányzó lett, így a folytatást már nélküle kellett elképzelni. A 2009-es Terminátor: Megváltás című negyedik felvonás egy színészt sem hozott vissza a harmadik részből: Stahlt Christian Bale váltotta, a harmadik részben látható Claire Danes helyett pedig Bryce Dallas játszotta el John Connor feleségét, Kate Brewstert. Új lett a gyártó cég (Halcyon), új lett a rendező (a fantasztikus nevű és tehetségű McG), Vajna összeveszett Kassarral, a forgatókönyv pedig folyamatosan változott a forgatás során. Olyannyira, hogy a a novelizációk pápájának számító Alan Dean Foster kénytelen volt teljesen újraírni a regényváltozatot. A Mad Maxes hangulatú Megváltás volt az első Terminator film, amiben nem szerepelt időutazás, lényegében csak a jövőben játszódik, és a mai napig az egyetlen darab a szériában, amiben Arnie nem bukkant fel. A T4 sem növelte a franchise ázsióját, és már csak egy balhéra emlékszünk vele kapcsolatban: egy kiszivárgott hangfelvétel szerint Bale úgy kiakadt az operatőrre, Shane Hurlbutra, hogy mindennek elmondta – az ’f’ betűs szó több tucatszor hangzott el az üvöltözés során. Az őrjöngésből aztán egy emlékezetes remix is született.
2011-ben lejárt a governator mandátuma, úgyhogy minden adott volt egy újabb schwarzeneggeres filmhez. Be is indult a gépezet, és 2015-re elkészült a Terminator: Genisys. Ez ignorálta a harmadik és negyedik részt, de tulajdonképpen a másodikat is – lényegében az első film folytatásának tekinthető, bár a készítők inkább az ’újragondolás’ szót használták szívesen a produkciójukkal kapcsolatban. Arnie egy öregedő Terminátort játszik, akivel kapcsolatban a cselekmény során az a legdöbbenetesebb infó, hogy elveszíti a fizikai melóját egy gyári leépítés miatt (most őszintén, ki lehet jobb munkaerő a Terminátornál?). A Halcyon csődje után az Annapurna Pictures szerezte meg a jogokat, végül a gyártó a Paramount lett. A rendezést Alan Taylor vállalta magára, és a forgatásra nem szívesen emlékszik, ahogy a női főszerepet alakító Emilia Clarke sem. Tény és való, hogy a T5 egy totális katyvasz, melyen Arnie karizma és karizmája sem sokat segített: a kritikusok okádtak tőle, és ugyan az USA-ban megbukott, a világszerte bezsebelt 440 milla megint elegendő indok volt a folytatáshoz. És ezzel el is érkeztünk a legfrissebb darabhoz.
A Sötét végzettel kapcsolatban az egyik ha nem a legfontosabb hír az volt, hogy Cameron visszatért a franchise-hoz – igaz, csak producerként. A rendezést Tim Miller (Deadpool) vállalta, a forgatás jelentős része pedig Magyarországon zajlott. A film konkrétan a T2 folytatása, vagyis figyelmen kívül hagyja a harmadik-negyedik-ötödik részt, ezzel konkrétan véleményt is mondva a Cameron nélküli epizódokról. Ez simán reménykedésre adhat okot, de a Sötét végzet második percében történik egy annyira dühítő és érthetetlen húzás, ami azonnal elveszi az ember kedvét. Mivel erre a mozzanatra a trailerekben sem volt utalás, ezért nem spoilerezzük el, miről van szó, de annyit elárulunk, hogy ezzel jelentős mértékben ledegradálják a T2 hőstetteit. Aztán egyszer csak Mexikóban vagyunk és megérkezik két Terminátor: az egyik (a jó) inkább humán mint gép, és a Grace névre hallgat, a másik meg a T-1000-esre hasonlít, de még annál is fejlettebb (hogy mivel tud többet, azt szintén nem pofázzuk el). Érkezésük és létezésük meglepő, hiszen ez a film is kihangsúlyozza, hogy Sarah-ék megsemmisítették a Cyberdyne-t, és vele a Skynetet is, viszont Grace meséjéből kiderül, hogy kiépült egy teljesen más mesterséges intelligencia, ami hogy hogy nem szintén Terminátorokat alkotott meg, teljesen hasonló vázzal és funkciókkal.
Az még viszonylag örömteli pillanat, amikor Linda Hamilton felbukkan a filmben, és az ember szintén kíváncsian várja, hogy mikor jön már Arnie. Amikor tavaly itt zajlott a forgatás, csodálkoztunk, hogy a governator szakállasan bukkant fel a Budapesten, és nem értettük, hogyan játszhat arcszőrzettel Terminátort. Erre a kérdésre nem is kapunk választ, viszont a T-800-as visszakerülése a sztoriba rettenetesen erőltetett, és köze van a fentebb említett nyitójelenethez is. Ahogy a Genisys-ben, úgy Arnie itt is öregedő cyborgot játszik, és az már tényleg méltatlan, hogy mennyire hülye környezetbe és élethelyzetbe rakta őt a forgatókönyvíró meg a rendező. Ez az a pont, ahol a film végképp elveszti a hitelét, és hiába jók az akciójelenetek, a néző másra sem tud gondolni, minthogy a gátlástalan pénzcsinálásról szól az egész, de már nagyon régóta. A Hamilton/Schwarzenegger páros menti a menthetőt, de most ez is kevés. Hogy milyen bevétele lesz a Sötét végzetnek, az egyelőre még kétséges – ha jó, akkor néhány év múlva megint megkapjuk ugyanazt a sztorit egy kicsit megvariálva és tovább bonyolítva, a már 80 felé járó Arnie-val. És aztán kiderül, hogy csak Pamela álmodta az egészet.
