Drakulics elvtárs, rendező: Bodzsár Márk, szereplők: Walters Lili, Nagy Ervin, Nagy Zsolt, Thuróczy Szabolcs, Borbély Alexandra, magyar vígjáték, 95 perc, 2018. (16)
„Örök élet, ingyen vér”
Ötletes és véres látlelet a Kádár-korszakról. Amikor egy film műfajilag ennyire nehezen besorolható, de nagyokat röhögsz rajta, akkor lényegében elérte a célját.
A szovjet pártfőtitkár, Brezsnyev nincs túl jó bőrben, ezért Kádárt (Rába Roland) arra utasítja, hogy két hét alatt szállítsa le Moszkvába a csodaszert, amitől az örökkévalóságig kedvére terpeszkedhet szeretett népe felett. Éppen zajlik a vietnami háború, az amerikai agresszió visszaverése hatalmas áldozatokat kíván a baráti ázsiai néptől. Hazánkban a párt véradást szervez, ezen esemény kapcsán tér vissza Amerikából Fábián elvtárs (Nagy Zsolt), aki ugyan Che és Castro oldalán harcolt az imperialisták ellen, de disszidensként nem árt vele szemben az éberség. A kémelhárítás két ifjú reménységét, az élettársi kapcsolatban élő Kun Lászlót (Nagy Ervin) és Magyar Máriát alias „Madárkát” (Walters Lili) veti be, előbbi feladata az operatív munka, utóbbié pedig Fábián kísérése és elcsábítása. Fábián elvtárs nagyon jól ért a nők nyelvén, ráadásul nem fog rajta a kor, de sok más jel is ara utal, hogy tulajdonképpen egy vámpírral van dolgunk. Kun elvtárs meglehetősen nehezen viseli a románcot, ami természetesen számtalan komikus helyzethez vezet.
Az emberek évezredek óta keresik az örök élet titkát, különösen igaz ez az uralkodókra és diktátorokra, hiszen ki akarná feladni a földi élettel járó kiváltságokat, ráadásul ők azok, akiknek a szükséges erőforrásaik is megvannak ennek felkutatására. Az erőforrásokon ezúttal a csetlő-botló magyar kémelhárítást kell érteni.
És hogy kellett-e élnie a Kádár-rendszerben a nézőnek ahhoz, hogy mindent értsen a filmből? Ártani semmi esetre sem árt, de az is elég, ha valamennyire ismeri, mert a poénok csak úgy ülnek igazán. Régen minden jobb volt, bezzeg az én időmben, ezek a mai fiatalok és még hosszasan sorolhatnám a generációs különbségeket jellemző mondatokat. 
A hetvenes években születtem, a kubai fővárosról elnevezett lakótelepen éltem, iskolánkat egy proletár festőről, úttörőcsapatunkat pedig egy kubai forradalmárról és költőről nevezték el. Egy, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katona kötötte fel a nyakkendőmet, a mai napig eszembe jutnak azok a bizonyos pontok (6, illetve 12), mint ahogy az orosz versenyek, az április negyedikék és november hetedikék is, valamint az, hogy az akadályversenyeken valahogy mindig Gagarin képe állt össze a kirakósjátékból. És még rengeteg minden más is. Nem voltunk sem kedvezményezettjei, sem kárvallottjai a rendszernek, nem tudom, hogy jobb volt-e minden régen, inkább csak más, de elég régen volt mindez ahhoz, hogy ma már vámpíros vígjáték készüljön róla.
Bodzsár Márk (Isteni műszak) ugyan 8 évvel fiatalabb nálam és csak nagyon a vége jutott neki ebből, de sikerült jól megragadnia a lényeget és kifordítania magából a korszakot, ahol – így – mindenki önmaga paródiája. A külföldről hazatérő Fábián elvtársról sokat nem tudunk meg, de az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy egy személyben a probléma és a megoldás is. Lehetne ő akárki, de azzal, hogy a nyugati attitűd (Kuba után az Egyesül Államok felé vette az útját) mellé még különös dolgai is vannak, az ifjúkommunista múlt ellenére még inkább kívülállónak tűnik a Kádár-rendszerben. A Drakulics elvtárs – egyébként – a játékidő nagy részében nem is akar igazán vámpírfilm lenni, hanem inkább egyfajta politikai szatíra, így amikor a végére nagyon is az lesz, azt egyfajta törésként éljük, éltem meg.
Nagy Ervin és Nagy Zsolt sütkéreznek a szerepükben, a színésznői kvalitásairól eddig kevésbé ismert Walters Lili nemkülönben, mellettük pedig olyanok kaptak kisebb-nagyobb lehetőséget, mint Bödőcs Tibor, Thuróczy Szabolcs, Szűcs Nelli, Borbély Alexandra, Balsai Móni, Kerekes Éva…és még sokan mások.
A korszak ilyen módon és mértékben történő kifigurázásának elfogadása nélkül a Drakulics elvtárs nem fog betalálni, pedig igazából nem bánt senkit, nem árt senkinek, csak bő másfél órára kikapcsol és szórakoztat.
