A játszma végén mindig a halál nyer. 90 éves korában elhunyt Max von Sydow, svéd színészlegenda, sokáig állt nyerésre.
A svédországi Lundban született (még Carl Adolf von Sydow néven 1929. április 10.-én), tehetős értelmiségi családba: édesanyja, Rappe bárónő tanítónőként dolgozott, apja etnológus volt, a lundi egyetem ír, néprajz professzora. Von Sydow 15 évesen már színjátszó csoportot alakított barátaival, majd 1948-ban beiratkozott a stockholmi Királyi Drámai Színház színiiskolájába. Először 1949-ben állt kamera elé, Alf Sjöberg Csak egy anya című filmjében. 1955-ben Malmőbe költözött, az ottani színházban találkozott Ingmar Bergmannal. Hét évtizedes gazdag karrier, neve mellett több mint 160 cím szerepel az imdb-n.
1965-ben elvállalta George Stevens monumentális evangéliumi filmjének, A világ legszebb története főszerepét, Jézust és attól kezdve kapott igzán nemzetközi útlevelet a filmvilágba. 1966-ban megkapta első Golden Globe-jelölését a Hawaiiért, a következőt pedig 1973-ban Az ördögűzőért.Kétszer jelölték Oscarra (Hódító Pelle (1987) és Rém hangosan és irtó közel (2011)). Ingmar Bergman egyik kedvenc színésze maradt (A hetedik pecsét, Szűzforrás, A nap vége, Arc, Tükör által homályosan, Úrvacsora…), ám minden műfajban megállta a helyét (Flash Gordon, Conan, a barbár, a Soha ne mondd, hogy soha Bond-filmben, Dűne, A keselyű három napja, Különvélemény, Viharsziget, az elmúlt időszakban az Az ébredő Erőben és a Trónok harca sorozatban is feltűnt). Woody Allenél a Hannah és nővéreiben is remek, de érdemes megnézni alakítását a Szkafander és pillangóban, a lakása börtönében haldokló öregemberként.
Utoljára a Thomas Vinterberg rendezte Kurszk című atom-tengeralattjárós drámában láthattuk tavaly januárban a hazai mozikban. Azért még egyszer, az Echoes of the Past-ban tiszteletét teszi majd a gyöngyvásznon, ennek utómunkálatai most zajlanak.
Mindig fajsúlyos volt a jelenléte, többnyire szavak nélkül játszott, az arca mesélt. Karizmatikus, nagy egyéniség távozott. Jó utat!
