Így vagy tökéletes, rendezte: Varsics Péter, forgatókönyv: Csurgó Csaba, szereplők: Béres Márta, Fekete Ernő, Trokán Nóra, Lengyel Tamás, Hais Dorottya, Dér Zsolt, Hegedűs D. Géza, Thuróczy Szabolcs. Magyar romantikus vígjáték, 105 perc, 2021. (16)
Verne Gyula és Paula Coelho románca
A járvány hazai mozipremierek sorát érintette és ez alól az Így vagy tökéletes sem képez kivételt. A dramedy-t eredetileg 2020. december 3-án tervezték bemutatni, ehelyett csak idén júniusban, Veszprémben, az első Magyar Mozgókép Fesztiválon láthatta a nagyközönség. Sikerét jelzi, hogy a rendezvényen Varsics Péter elnyerte érte a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díjat. Noha az alkotás – hangzatos címével ellentétben – közel sem tökéletes, humoros bepillantást enged a magyar egészségügy viszontagságaiba, a reklámszakma és a közösségi média kiüresítő világába, sőt még a kritikusokat is melegebb éghajlatra küldi.
A vetítés előtt azt az egyszerű elvárást fogalmaztam meg a filmmel kapcsolatban, hogy képes legyen másfél órán át lekötni és szórakoztatni. Varsics Péter debütáló rendezése lazán vette ezt az „akadályt” és néhányszor még meg is tudott lepni. Azt persze nem állítom, hogy az eredetisége győzött meg, mert nem, inkább a sztárgárda tündöklése és a frappáns szóváltások fogtak meg. De azért a felütés is izgalmasabban hangzik egy átlag romkom-nál.
Somos András (Fekete Ernő), egy reklámügynökség kiégett kreatívigazgatója, írói babérokra tör, csakhogy első munkája, a Kitöltési útmutató halotti anyakönyvi kivonathoz csúfos kudarcot vall. A sznob férfi lenéz mindent, ami nem szépirodalom, ezért nem csoda, hogy megveti az új ezoterikus bestsellert, az Így vagy tökéletest és annak népszerű szerzőjét, Tordai Katát (Béres Márta). Miután egy közös képük felpörög a neten, sokan azt hiszik, járnak, így Andrásnak – törtető marketinges kollégája, Dávid (Dér Zsolt) segítségével – remek ötlete támad: a kirakat kapcsolattal sikerre viszi legfrissebb művét. Az írók kezdetben viaskodnak egymással, ám ez hamar átcsap kölcsönös vonzalomba. Ráadásul további fordulatok is bonyolítják a felbolydult életüket.
A romantikus filmeknél mindig fontosnak tartottam, hogy a karakterek között működjön a kémia. (Mondjuk ez más zsánereknél is lényeges, itt viszont elengedhetetlen.) Amennyiben ez a feltétel teljesül nagy baj nem lehet. Az Így vagy tökéletes is a rongyosra használt receptet követi, miszerint az eleinte kibékíthetetlen főhősök lassan szeretőkké válnak, jön valami bonyodalom, hogy aztán végül minden rendeződjék és a szerelmesek egymáséi legyenek. A bökkenő most csak az, hogy az Andrást játszó Fekete Ernőről és a Katát alakító Béres Mártáról egy pillanatig sem tudtam elhinni, hogy valaha is összehabarodnának.
Béres Mártával nem volt problémám, hiszen Tordai Kata figurája talpraesett és bájos, s fokozatosan azt is belátja, hogy az „így vagy tökéletes” folytonos mantrázása – ami sokadik alkalommal már idegesítővé válik – még nem oldja meg a gondjainkat. „Párja”, Somos András viszont olyan ellenszenvesre lett megírva, hogy azzal nem tudtam mit kezdeni. Fekete Ernő egy karót nyelt, nárcisztikus bunkót játszik, akinek már a legkisebb rezdüléseiről süt az arrogancia. Alakítása kifogástalan, nála a karakterfejlődést hiányoltam. Hozzátenném, hogy így valószerűbb, mintha egy jó cselekedet megtétele után el lenne felejtve az addigi kiállhatatlansága, én mégis vágytam volna valamiféle tartós változásra.
A főszereplők mellett érdemes megemlíteni a gondosan összeválogatott mellékszínészeket, akik nem csak a nézőcsalogatás kedvéért vannak az alkotásban, hanem ténylegesen brillíroznak a maguk jeleneteiben. Thuróczy Szabolcs például játszi könnyedséggel hozza a dúsgazdag, szexista joghurtgyárost és kétségtelenül ő szolgáltatja a mozi legjobb poénjait. Az itt is felbukkanó Lengyel Tamás ismét kiváló, a tőle megszokott karizmával alakítja a megbízhatatlan, de sármos szeretőt. Dér Zsolt Dávidja – aki csak főnöke Macbookjára és parkolóhelyére pályázik – úgy roppant szórakoztató, hogy közben rendkívül egydimenziós. Aztán ott van még a Magyar Narancs életunt műkritikusa, Csoknyai Hegedűs D. Géza előadásában, akit kutyagumi támadások sem tántorítanak el, hogy a fináléban szembesítse hőseinket önámításukkal. És ne feledkezzünk meg a Mindenki óta felcseperedett Hais Dorottyáról sem, aki örömmel adja elő a nagyszájú és szeretethiányos Dórit, András lányát. De pár snitt erejéig feltűnik Gáspár Tibor, Ónodi Eszter, Dombóvári István és Elek Ferenc, akik szintén kihozzák a maximumot a korlátozott képernyőidejükből. Egyedül talán Trokán Nóra halovány a többiekhez képest, mert reklámmodell figurája, Csilla nem lett kellően kibontva.
Mondanom sem kell, hogy a szereposztásra nem lehet panasz. Ahogy Csurgó Csaba forgatókönyvére sem. A Megdönteni Hajnal Tímeát, A tanár és az Apatigris írója ezzel a munkájával bizonyította, hogy ért a dolgához. Nem mellőzi a kliséket, ám azokat tudatosan kiforgatva, önreflexív párbeszédek formájában nevetségessé teszi. Ezen kívül kreatívan ötvöz komikus és drámai elemeket, ezért gyakran olyan szituációkat nézve törünk ki önfeledt kacagásban, amik alapból nem indokolnák. Mi tagadás, kellemetlen poénok is akadtak, de az ironikus kiszólások és az ütős helyzetkomikumok ellensúlyozzák őket. Csurgónak azért is jár a pirospont, mert a végkifejlet sem az, amire számítanánk.
Vizuális téren is meglepően jól teljesít a film, különösen tetszettek a kórházi hallucinációk és a Rekviem egy Álomért képsorait idéző – megelevenedett – könyvrészletek András új művéből. Az utóbbi dialógusainál rezgett a léc, de ezt betudom annak szándékos érzékeltetésének, hogy Somos tehetségtelen szerző. Vágások és kameramunka tekintetében nem alkottak maradandót, a soundtrack sem túl emlékezetes, ám stáblista alatt hallható Csaknekedkislány szám minden alter rajongó szívét megmelengeti majd.
Az Így vagy tökéletes ugyan felhívja a figyelmet a magyar egészségügyi ellátórendszer korszerűtlenségére, pedzegeti a reklámszakma és a közösségi média felületességét, valamint zárójelbe teszi a firkászok véleményét, de nem ás az említett témák mélyére, hiszen a mozi végső soron két ember önbecsapását és viharos kapcsolatát hivatott bemutatni. Habár nem hibátlan (és emléke is hamar megkopik), nyáresti kikapcsolódásnak tökéletes.
