Elérkeztünk a 2021/22-es díjszezon célvonalához, az Oscarhoz. A két héttel ezelőtti érdekességek után most a végső erősorrendet járjuk körül. Több verseny is érdekes állással várhatja a nagy estet, de persze vannak előre lefutottnak látszóak is, köztük szerencsére magyar érdekeltséggel!
Az elmúlt években azt szokhattátok meg, hogy két esélylatolgató maratont tartunk az Oscar előtt, hogy ez idén miért nem jött ki jól, azzal itt most nem bővíteném a felvezetést, a jelöltek érdekességeit összeszedő cikk viszont ezzel indul. Mivel így csak ez az írás van, inkább fog hasonlítani az évi elsőkre felépítésben, hisz az egész szezont összegezni kell, nem úgy, mint máskor az Oscar előttiben, ahol csak a jelöltekre és a szakmai díjakra fókuszálva rohanunk végig, szóval minden nagy meglepetés és az Akadémia által mellőzött név/cím is felbukkan most. Hogy mégse legyen akkora káosz, minden kategória a 2. bekezdéstől fókuszál majd tényleg a nagy hiányzókra és a győzelmi esélyekre. Ahol nincs kettészedve, ott nem volt nagy szórás, de van pár „külön állatfaj”, ahol még ennél is több elválasztás is kell.
Az írás 130 díjazás adatait veszi alapul, az a pár pedig, ami a készülte alatt még lezajlik, nem jelentősek már az esélyek szempontjából, ez nem fog bezavarni. Az összlisták az elmúlt évek rendszerében készültek most is, csupán a Critics Choice is ki lett emelve. Ami viszont nem az előző 6 esztendőre hajaz majd, az a magyar TV közvetítés hiánya, de ez nem fogja érinteni a Facebookon megszokott, bár streamvadászósan inkább a Golden Globe alatt bevett szokásunkat, ahol élőben követjük majd az eseményeket, ha minden úgy akarja.
Mielőtt a lényegre térnénk, a rövid animációkkal szoktunk kezdeni. Egynél többször (2) csak a Raya és az utolsó sárkány előtt futó, a kissé Kalifornia álom hangzású Újra miénk az élet került elő az elmúlt hónapokban, de leginkább talán azért, mert ez mainstream… viszont nem jelölt. A vonatkozó Annie-díjat a chilei stop-motion, a Bestia vitte el, így lényegében ő az esélyes, de nem volna meglepő, ha valamelyik Netflix-en elérhető darab nyerne, akár a Robin Robin az Aardmantól, mert őket mindig szeretik és van egyféle alappluszuk.
A dalmata karmai közt
Kezdésnek nézzünk meg egy viszonylag lefutott versenyt, ami a jelmezek közötti. A hónapok során olyan alkotások vittek el 1-1 elismerést, mint a Spencer és a Gucci-ház, vagy az est folyamán sehol nem szereplő The Green Knight és a Vadnyugat törvényei szerint. A West Side Story és a Rémálom sikátora ezen kvartettből ütött ki valakit, bár abszolút megérthető jelölésük, hiába nem nyertek semmit. A legkisebb szakmai sikert, a kortársat az Amerikába jöttem 2 zsebelte be (mást nem), ahogy a Cyrano is az egyszeri győztesek táborát gyarapítja. Maradt a Dűne és a Szörnyella, de előbbi várható hegemóniájába a ruhák nem esnek. Noha 7 sikere a többiekhez képest szép (és szakmai is van köztük), De Frász kisasszony költeményei már 19-szer bizonyultak a legjobbnak (köztük szakma, BAFTA, Choice), így tehát nincs nagyon kérdés. Eleinte még a Dűne vezetett, de ahogy fordultak, nem maradt még csak szoros se. Ezt látjuk majd élőben, de benne van a pakliban, hogy más évben majd éppen ne.
Szörnyű szemek Amerikában
A nyaktól lefelé után menjünk nyaktól fölfelé és nézzünk szét a smink/maszk/haj trió világában, ahol már egy fokkal érdekesebb versenyünk akad. Elég tág szórás jött össze itt, némi meglepetésre a James Gunn féle öngyilkosok viszont egyszer se lettek kiemelve (holott az Ayer csapat anno távozott a szoborral), de a Cyrano, a Titán és a Mortal Kombat már igen. Jelöltjeink közül a Gucci-ház maradt eddig hoppon, míg a Dűne itt végképp nem tényező a maga 2 elsőségével. További mellőzöttjeink a szakma kosztümös fodrászainak választottja (Az élet Ricardóéknál) és a 4-szeres kedvenc The Green Knight, viszont a buli csak most jön!
Adott nekünk a Szörnyella a maga 5 kiemelésével, köztük a szakma kosztümös smink osztályával. Az Amerikába jöttem 2 „csupán” triplázó, de azt mindjárt mesterhármassal a szakmánál, ahol a maszkot és a 2 kortárs kategóriát gyűjtötte a semmiből, korábbi bármilyen díj nélkül (kategóriától függetlenül). A leglátványosabb átalakulást viszont Jessica Chastain mutatta be a Tammy Faye szemeivel, a közkedvelt „2 kiló sminket jutalmazzunk” mentalitás pedig 7x került elő (köztük a BAFTA és a Choice), ami bár matematikailag vezető, a szakma hiánya nélkül így se egyértelmű, de ez illeszkedik leginkább az Akadémia stílusába. Ezt viszont idén nem láthatjuk élőben, de máskor be tud sorsolódni majd valami rovására.
„Érdes, ingerlő és behatol mindenhova…”
A következő blokkokat gyorsan rövidre tudnám zárni, ugyanis a hátralévő összes technikai kategóriában (a rend kedvéért: a filmzene az, a betétdal önmagában nem) ugyanaz az éllovas, csupán az arányok mások. Persze nem nehéz kitalálni miről van szó, segít az elválasztó idézet is, de azért a tördelés miatt nem egyben futunk át mindegyiken.
Kezdésnek vegyük a legszembetűnőbbet, a vizuális effektusokat. Az egyszeri győztesek között a The Green Knighton kívül felbukkan 2 másik nagy akadémia mellőzött, az Anette és az Utolsó éjszaka a Sohóban, mindkettő főképp praktikus effektjei miatt lehet itt, habár a szakma vonatkozó kategóriáját a Dzsungeltúra vitte el. A további szimpla győztesek között felbukkan a Bárány, a Finch (nem kiemelt szakszervezetivel) és a Nyúl Péter 2, de ideje áttérni jelöltjeinkre. A Bond és a Free Guy nyeretlenek, a Shang-Chi viszont 2 szakmai kategóriát is bezsebelt. Az ázsiai szuperhős mozijához képest a Pókemberek száma 3-mal nő a Nincs hazaútban, CGI díjaik viszont csak duplázódnak és 4-re rúgnak. Aztán egy jó nagy szakadék után ott a Dűne BAFTA, Choice és 2 szakszervezeti dominanciával, összesen pedig 31 babérral. Ezt a kategóriát idén élőben látni fogjuk, de Disney TV (ABC) ide vagy oda, sosem lesz biztonságban a látványfilmek Oscar otthona a későbbiekben.
A homok a szélben…
A hangmunkásokkal durván kitolt az Akadémia: az egységesített kategória előbb összevont más pozíciókat, mostanra meg már adásba se kerülnek, legalábbis idén biztosan. Az elmúlt 5 évből leszűrhető, hogy egyre több győzteslistán találkozhatunk velük, talán pont az időszak előtti Oscaron lévő érzékeltető montázs miatt, és persze a szakmák se vonódtak össze.
Az Anette és a Mortal Kombat itt is feltűntek, ahogy az új Hattyúdal is az ír akadémiánál, az évi rendszeri dokugyőztes pedig a The Velvet Undergroundról szóló darab lett. A Pókember és a Soho 2-2 sikert ért el (bár Parkerék ugyanazon gálán, csak keverés és vágás szinten is), míg a „legnagyobb hiányzó” a Memoria (3, de 1 megosztva az éllovassal) és a Rémálmok sikátora (2, az egyik szakszervezeti). Az est jelöltjei közül a Kutya karmai közt, a Belfast és a West Side Story nyeretlenek, noha zenekeverésben utóbbi vitte a szakmai díjat, az itt nem releváns. Bond duplázott, ami már komoly eredménynek tekinthető az összesen 18 győzelmet magáénak tudó Dűnével szemben (vitt 2 szakmait, BAFTÁ-t, volt duplázást hozó eseménye), azaz a 31-6-os CGI dominancia után itt 18-2-re veri a homokvihar hangja 4 kihí…jelölttársát.
…szétszóródik, vágod?
Az egyik legmegtippelhetetlenebb kategóriának jelenleg a vágás tűnik, bár egyértelműbb esélyes itt is van, a 4 fontosabb sikert 2 nem túl meghatározó és 2 nem jelölt húzta be, viszont mind az 5 Oscar résztvevőnek legalább van valahonnan „pontja”. A holtversenyben 4. legtöbb babért (4) a Summer of Soul doku aratta, de a The Velvet Underground is felbukkant (bezzeg a doksiknál nem). A mainstreamtől 7 igen távol eső alkotás is csipegetett főképp helyi (brit, ír, európai) vagy függetlenfilmes átadókról, de egyszeri sikerrel rendelkezik a Spencer, a Vadnyugat törvényei szerint, az Anette, a Titán, az Eleven kór és a Lin-Manuel Miranada féle New York peremén is. A már duplázó Francia kiadás szintén az Oscar mellőzöttek listáját gyarapítja, de a lényeg még csak most jön…
A BAFTA hazai pályán a Nincs idő meghalnit jutalmazta, másutt csak üres kézzel távozhatott a film, ha egyáltalán jelölték, ami az Akadémiáról se mondható el. A legnagyobb hiányzó viszont közel se Bond, de még csak nem is a 4 elsőséget elérő Soho, hanem a West Side Story, ami 7-ig jutott a gyűjtögetésben (köztük a Chioce-szal) és 2. az összetettben. Ebből következik, hogy a 2 szakmait már jelöltek nyerték, de a Richard királynak az az egyetlen, a Tick, tick… boom!-nak meg az egyik a 2-ből, és túl jól a Ne nézz fel! se áll (1). A West Side-dal karöltve a Kutya karmai közt és a Dűne a szezon nagyján szorosan, ide-oda pingpongozva haladtak, mindenki vezetett többször, aztán a musical leválásával elfordult a Dűne irányába a mérleg, végül az 10-et, a Kutya 6-ot szedegetett össze. Viszont ez a 16 egyik se kiemelt erővel bíró, szóval a BAFTA és a Choice hiánya érdekes meccset szült. Kár, hogy látni nem fogjuk, mert hát „kivágják”, de ez is visszakerülhet bármikor a jövőben. Letaglózó Dűne uralom itt nincs (10-7 összetettben az élboly, 10-10 az Oscar-jelöltekkel összevetve), de a némileg hirtelen és random érdekessé váló sminkkel ellentétben ez végig ki-ki kategória volt.
Sivatagos western tájak
Szétszórás ugyan az operatőrök között is van, de jóval rendezettebb az erőviszony. Ide 3 dokfilm és 10 ismeretlenebb fért be a vágókhoz hasonló módokon. Az egyszeri, de mellőzött mozikat itt is képviseli az Anette és feltűnik már a Pig és a Látszat ára, duplázóként pedig a Spencer klausztrofóbikus fényképezését találjuk. Már csak a nomináltak és a legnagyobb hiányzó maradt, ez a The Green Knight, ami a maga 8 elismerésével 4. az összlistán, de volt dobogón is. A jelöltötösből a 2 visszafogottabb a Rémálmok sikátora (2) és a West Side Story (3, de Janusz Kaminski csak 2 ebből, a segédoperatőröktől való a 3.), viszont a top3 az igen szoros volt, bár nem annyira őrülten, mint a vágók szezonja.
A Macbeth tragédiája a művészi fekete-fehérrel 3. erő (noha esett le onnan), sokáig lőtávon belül, ám leszakadt: 11-ig lépkedett. A kategória kétesélyessé vált, azt se túl egyenlően, mert bár 15-15-ig nem engedték egymást az oda-visszából, mostanra nagy a difi. Végül 17-nél akadt el a Kutya karmai közt (a Choice-t behúzva) montanai sivatagja, ami szép-szép, de az Arrakis hasonló területei 24-ig lőtték föl a Dűnét, köztük a BAFTÁ-val és a szakmával. Ezt idén épp látjuk, de nem örök kiemelt, szóval a jövőben lehet nem kerül majd az élőshowba.
Jó a magyar az Atredies-háznál
Szorosabb kategóriák után nagy örömünkre a díszleté nem az, ráadásul duplán van benne magyar érdekeltség, a Természetes fény ugyanis vitte az Európai filmdíjat. Csupa ismerőssel vagyunk tele a további Oscarig nem jutó szimpla győzteseknél: The Green Knight, A vadnyugat törvényei szerint, Mortal Kombat. Az Élet Ricardóéknál (1) és a Nincs idő meghalni (2) csak a szakmánál nyertek, utóbbi a díszlettervezőknél és a dekorátoroknál is. A nomináltak közül a Kutya karmai közt és a Macbeth nyeretlen, a West Side Story duplázó, de az élboly hasonlóan a vágókhoz jó ideig szoros volt és onnan van a legnagyobb hiányzónk. Igazából a 2-3. még mindig szoros, a Rémálmok sikátora 10, a Francia kiadás 9 elsőséget szedett össze, köztük 1-1 szakszervezetivel, de utóbbi Oscar esély nélkül. Az elmúlt hetekben eléggé egyértelművé vált a Dűne (és Sipos Zsuzsanna!), ami 18-szor nem talált legyőzőre, köztük mindkét szakma sci-fi ágával, a BAFTÁ-val és a Choice-szal. Dűne 18-12 többi résztvevő – de élőben idén ezt se látjuk sajnos, hiába kerülhet vissza más évben.
Mielőtt a mezüny vigleg kidűne
Ha valami nem kis falat a technikai részlegekről, akkor az a zene, ez minden évben így van, hisz a legtöbb szakmaizás is itt oszlik el, ráadásul ez a kategória valamilyen formában szinte minden listán szerepel és ugye maguk a zeneszerzők is a legkiemeltebb státuszban vannak népszerűségben – szóval logikus idén ezt nem átadni élőben. Pont egy közönségkedvenc nagy esélyét. Leválasztva a betétdalokról. Mindent a nézőkért, ugye…?
Dokuból 3 került be, a The Rescue (Daniel Pemberton + hangvágói különdíj) duplán. Van 15 játékfilmünk, ami 1-1 szeletet kapott, többek közt Daniel Hart a The Green Knighttal (szakmai), Jonny Greenwood a Licorice Pizzával, Nicolas Britell a Szörnyellával, James Newton Howard a Raya és az utolsó sárkánnyal és Marco Beltrami a Hang nélkül 2-vel + az ismertebbekből egy külön animációst vitt az Addams Family. Newton Howard a Dzsungeltúrával duplázó (az egyik szakmai), ahogy Maurizio Malagnini is a Coppelia révén (szintén egyik szakmai). 28-an vannak a névsorban, de átadni élőben nyilván nem kell…
Az alsó 20-at nagyjából végighadarva a felső 8 ér már meg szelektálás nélküli folytatást. Pláne, hogy a 6.-8. mind Oscar-jelölt, Germaine Franco (Encanto), Nicolas Britell (Ne nézz fel!) és Alberto Inglesias (Párhuzamos anyák) tanyáznak itt. Franco és Britell (2 filmjével együtt) 3-3 sikert könyvelhetett, köztük szakmaival, spanyol kollégájuk csak 2-t. Az Oscar legnagyobb kihagyottjai (4-4) Jeymes Samuel (A vadnyugat törvényei szerint) és a Sparks együttes (Anette), bár ott a musicalség miatt necces a kritérium. Ahogy amúgy több film inkább „use of music”-ként tudott csak nyerni, ezeket viszont nem lehet beszámolni ide, mert nem konkrétan a filmzenével érték el. Ebből a legtöbbet a West Side Story kapta, de a Tick, tick… boom!, a Soho és a Summer of Soul is elcsíptek ilyet. A Szörnyellának általános OST nyeresége is akad. Igen, ennyire szeretik a zenéket díjazni, élőben valóban nem kell.
A szezont 2 név dominálta: Jonny Greenwood az összetett 2. és 3. helyét is elfoglalja, ez összesen 24 győzelmet fed le (A kutya karmai közt: 16, Spencer: 8), a 25. pedig már fent említve lett. Csak a Kutyáért nominálták, de még összeadva se ér fel Hans Zimmerhez és a Dűnéhez, aki a Globe-ot, a BAFTÁ-t és a Choice-ot is magáénak tudhatja. Érdekes, hogy egyik szakmait se kapták ők, de itt a hype túl erős. Ketten 53-at vittek el, a többiek 38-at, Zimmer 28-33 jelölt kollégáival szemben, a Dűne pedig 28-23 a többi filmhez viszonyítva. Denis Villeneuve filmje tehát akár 6 szoborral távozhat majd az estről.
Hans Zimmer az Oscar-jelölt Dűne filmzenéjének izgalmas születéséről mesél
Sláger. Film Sláger.
A betétdalok egy jóval letisztultabb kategóriát képviselnek a zenékhez képest és ritkábbak, bármennyire is meglepő. Showelem, örökös helye marad a gálán. még ha nem is sikerül mindet előadni. Most 5-ből 4-et fognak, az 5. helyett pedig a nem jelölt, de valójában az utóbbi hónapok legjobban menő muzsikáját dobják be. A szezon során néha szerepelnek licenszelt zenék, coverek és konkrét tételek, hol külön, hol együtt, szóval tisztítani kell az összképet, ami eleve jóval kisebb, mint a zenéknél. Egyszeriként itt a Cry Macho és a Megsebezve is megjelenik, míg a Vadnyugat törvényei szerint már tényleges nagynévként maradt ki. A Belfast és a Four Good Days nyeretlenül kaptak jelölést, kitúrva 2 egyszerit a szakmától (Ne nézz fel!, Szörnyella), és persze ott van szegény CODA, ami legalább a BAFTÁ-n kapott előadási lehetőséget – ott, ahol dalt nem díjaznak.
A fentiekbe már nomináltként, de még mindig „1x-es Grand Slam győztesként” csatlakozik Beyoncé a Richard király végefőcímével. Csupán 3 alkotásból jött többszörös győztes, a legnagyobb hiányzó az Oscaron majd az Anette nyitánya lesz, a „So May We Start?”, míg az Encanto 2 dalával is képviseli magát. A versenyen kívül előadandó „We Don’t Talk About Bruno” mindössze 4 sikert tudott elérni jelenlegi csúcsdöntéseivel, ám a tényleges jelölt „Dos Oruguitas” is csupán 1 alkalommal nyert, azt viszont a szakmánál. Ám ha ezeket össze is adjuk, akkor se adja ki Billie Eillish és a Nincs idő meghalni negyedét, a győzelmi sorozat még tavaly a Grammyn indult, 21-nél tart, köztük a Globe, a Choice és 2 szakmai. Mármint a Grammyn kívül filmzenész szakmai. 21-15 mindenkihez, 21-6 dupla Encantóval és 21-2 tényleges társakkal. A legtisztább kategória, pedig a Dűne dominanciák se semmik…
Billie Eilish James Bond betétdala hivatalos klipet kapott, így jobb?
Egy történelem dokumentációja
Látványosan szétszóródni még a doksik tudnak. Összesen 24 kapott Oscar kategóriákban győzelmet, a fele sima egyszeri. A 13. zenei sikert ért el, a 14. pedig az egyetlenjét a rendezők szakszervezetétől kapta, ez az Attica, mely az Oscar ötösbe is befért. További 3 alkotás, köztük a Val Kilmer-féle valami különdíjat még hozzácsaptak. Dupla sikert 4 ért el, de innen 2 nem a dokuknál. Az egyik az Erőltetett menet, ami az operatőröknél és a zenéknél tűnt föl, hazai pályán nyeretlenül ért el jelölést az Akadémiától, míg a Writing With Fire-t győztesként sehol nem találjuk. A szezon a Summer of Soulról (51, benne BAFTA és Choice, producerek céhe) és a Menekülésről (29, 2 szakmaival) szólt, de köztük is olyan nagy a különbség, hogy nagy meglepetés volna a dán animáció szobra. Az élmenő 51-50-re nyert a többiek ellen, az úttörő pedig 29-21-re veri a mögötte lévőket, szóval óriásiak a lépcsők… Az átadást élőben látjuk, de státusza kérdéses a jövőben, ami azért nagyon degradáló.
Egy idegennyelvű történelem
Szétszórásban rokon a nemzetközi mezőny, noha csak 16 cím került elő győztesként, mivel itt azért több az ismétlődés. Persze a fele így is egyszeri, ezek közül a fentiek során pedig egyedül a Bárány lett említve máshol. A Happening 3 legjobb filmes diadalt szerzett, de csupán 1 idegennyelvűt. A Hős duplázott, a Párhuzamos anyák pedig 4-ig jutott, ám Oscar-jelölései közt ez nincs. A Lunana – egy jak az osztályteremben nyeretlenül túrta ki, bár a bhutáni tanáros Doc Hollywood nem is Almodovar moziját ütötte el a legjobban. Merthogy az összetett top5-ből egyedül a szezon elején erős Titán hiányzik, mely Cannes megnyerésén kívül még 5 helyen bizonyult a legerősebbnek. Oké, az Oscarnak lehet már túl erős lenne.
A Menekülés animációsként itt is történelmi, de kevésbé jelentős (4), a dobogón pedig A világ legrosszabb embere és az Isten keze osztozik, a norvég romantikus 8+2 legjobb filmes aránnyal, az olasz ifjúsági dráma pedig 7 alkalommal emelkedett a többiek fölé. A japán Vezess helyettem viszont lehengerlő: 38 (köztük Globe, BAFTA, Choice) nemzetközi ujjongása mellett további 8 abszolútot is bezsákolt, amivel még ott is döntetlenben dobogós a számok alapján, de erről később. A betétdalokon kívül ez és a hátralévő 9 kategória az, aminek biztos helye maradt a gálán, így erre már nem térek ki.
Mitchellék a Madrigalok ellen
Olyan év bőven van, hogy 2 animációsfilm kap viszonylag sok díjat és kétpólusúvá válik az adott szezon, de idén ez szintet lépett. Az, hogy csak 9 alkotás szerzett kategóriagyőzelmet, önmagában még nem fura, sőt, egész szép, hisz ha van nagy domináns, mint tavaly a Lelki ismeretek, lehet ennyi se jön össze. Nincs nagy hiányzó az Oscaron: 3 egyszeri győztes van (köztük a már tavaly is feltűnt Josep), az Istenek hegycsúcsán pedig duplázott, de csak hazai pályán a franciáktól. Anime és stop motion idén nem volt jelentős, de a Raya (3) és a Luca (4) se számottevő. A szezon kétharmadát dominálta a Michellék a gépek ellen, míg a művészibb lelkűek a Menekülést emelték ki mindig. Későn, viszont hirtelen nagyon intenzíven, már jócskán bemutatója után kapott erőre az addig a másik Disney kötődésű mozikhoz közel álló Encanto, ami sokat gyengített Michellék lendületén, de a Menekülésén nem különösebben.
A film 22-ig jutott, ebben ott a Globe, a BAFTA, a virtuális effektek szakmája, a fejlett képi technikák szervezete, és a producerek céhének díja is, ezen kívül a castingosok, a hangmérnökök, a díszletesek, a vágók és zenei sikerek is jöttek az iparból, de a fordulat most jön. Ugyanis hiába van 3+2 fontos díja az Encantónak, a Menekülés (24, független szakmai) és a Michellék (36, Choice + legfőbb szakmai) még mindig előtte maradtak matekban. A Menekülés a legesélytelenebb, de az hogy az Annie-díjaknál, amely lényegében az animációs Oscar megfelelője 8-3-ra megverték a Mitchellék a Madrigalokat (3-ból az egyik a zene, ott az pici), bőven életben tartotta ezt az izgalmas és még jelenleg is nyílt versenyt.
A halászok átsaabják a tehenészek terveit?
A szezon során sokszor csak „a forgatókönyv” kategória van (pl. Globe) és az eredetiekből szoktak többet kiemelni, ez most sincs másképp, de egyik ág se teljesen egyértelmű jelenleg. Adaptációból idén 10 került elő, a top4 Oscar közelbe jutott. Surranópályán a Dűne csusszant be nyeretlenül, a 6 kimaradó között pedig ott van Guillermo Del Toro (Rémálmok sikátora, 1 díj), Joel Cohen (Macbeth tragédiája, 1) és Tony Kushner (West Side Story, 2) az egyéb helyen jelöltekből, míg az Akadémiától semmit nem kapó Utolsó párbaj (1 szakmaival) és a Látszat ára is felbukkannak. Rebecca Hall rendezői debütálása talán a legnagyobb hiányzó, 3 rendes és 1 különsikert elérve, bár lehet nem akartak 2 színésznői bemutatkozást nominálni.
Csak a számok alapján egyértelmű itt a helyzet, azok mögé tekintve, koránt sem. Ha már rendezővé avanzsáló színésznők, Maggie Gylennhaal (Az elveszett lány, 6) esik ki először, hiába van szakmaija, Sian Hedernek (CODA) a BAFTA és a legfőbb szakszervezeti is a zsebében, noha csupán csak 5 győzelmet szerzett. A film jelenleg eleve nagy lendületben van, ami bőven beránthatja, de nem egyértelmű esélyes. Kiemelt győzelmek nélkül a Vezess helyettem 15-ig jutott, de még az is nagyon távoli Jane Campion (A kutya karmai közt) 41+1 különdíjas eredményéhez, köztük egy kisebb szakmaival és a Choice-szal. Ez elég lesöprő, de az alkotás az utóbbi időben komoly lendületvesztést szenvedett és bár maradt fix kategóriája, volt idő, amikor még 9-ben is esélyes volt – ez ma már max 5, ahol 4 nem egyértelmű, melyekből 3 épp a CODA miatt. És ez a könnyebb írói szeglet…
Veszélyes-e a világvége az ifjúságra?
Míg adaptációkból csak 10, addig eredeti forgatókönyvekből 22 fordult meg a szezon során nyertesként és egyik jelöltünk se nyeretlen. Gyorsan ki kell emelni, hogy az orosz nyelvű szlovák Oscar nevező, a Kerekes Péter írta-rendezte, Velencében bemutatkozó 107 Mothers a fesztivált megnyerte. A további egyszeri győztesek szórása elég nagy, megtaláljuk Pedro Almodovart (Párhuzamos anyák), Asghar Farhadit (A hős), de előkerült a Kilenc nap, a Bárány és a színésznői BAFTA győztes After Love is. A 22-ből a fele nem lett többszörös nyertes, ahogy az Oscar-jelölt Richard király se, bár nem egyértelmű, pontosan kit túrt ki, mert vagy 4-5 cserelehetőség volna. A duplázók között mindjárt ott van Aaron Sorkin (Az élet Rickardóéknál), az Oscarról teljesen mellőzött C’mon C’mon és a Michellék, mert nem csak az Annie-t vitték. Közeledünk már a nagyágyúkhoz, de triplázóként Wes Anderson (A francia kiadás) is komoly hiányzó, míg a másik triplázó, a zenéknél már felbukkant Jeymes Samuelnek (A vadnyugat törvényei szerint) egy kisebb szakmai sikerrel kellett beérnie.
A legjobb 6 között szabadulnak el igazán a számok, 2 elsőfilmesünk hiányzik az Oscarról és mivel idén nincs szimplán csak a könyveknél nominált, ők ették meg ennek leginkább a levét. Összetett 3.-ként Fran Kranz (Mass) 9, míg 5.-ként Michael Sarnoski a Nicolas Cage féle Piggel, 6 elsőséggel és a Hang nélkül 3 rábízásával maradt ki. Bár jól tartja magát A világ legrosszabb embere (5), ezt lehet legkönnyebben kizárni. A szezon alapvetően az életrajzi ihletésű ifjúsági szerelmeslevelek között zajlott, Paul Thomas Anderson 21-szer örülhetett a Licorice Pizzával, Kenneth Branagh pedig 11-szer a Belfasttal. Előbbi a BAFTÁ-t (és az „adjunk már neki Oscart” vibe-ot), utóbbi a Globe és a Choice párosát vitte haza, szóval az amerikai a briteknél, a brit meg az amcsiknál tarolt. Mindkettejüknek ez az egyetlen esélyük, így nagyon vártuk, kit hoz ki a szakma a győztesnek. Okosabbak viszont nem lettünk, cserébe beszállt a buliba a szintén csak itt labdába rúgó Adam McKay a Ne nézz fel!-lel, aki meglepetésre elhappolta a szakszervezeti sikert, holott a film az USÁ-ban se kevésbé megosztó (sőt!), és a szezonban se túl erős (6 írói díj)… Jó lesz ez!
Legyen tánc!
Elérkeztünk a 6 legnagyobb kategóriához, ami már tényleg mindenkit érdekel legalább a reggeli csekkolás erejéig. A mellékszereplőkkel kezünk, elsőbbség pedig a hölgyeké. 18 tehetséget találunk az elmúlt hónapok nyertesei között, az ismertebb egyszeriek Anya-Taylor Joy a Sohóból, Meryl Streep a Ne nézz fel!-ből, Regina King (és egyik társa) a Vadnyugat törvényei szerintből, valamint Marlee Matlin a CODÁ-ból. A rendes diadalukon kívül +1 különlegeset szerzett még Tilda Swinton a Francia kiadásból és a varjakat alakító Kathryn Hunter a Macbeth-ből. Nem a már említett western az egyetlen, ahonnan 2 névbe botlunk, a Belfastért Caitriona Balfe 2 mellék-, és 1 főszereplői elismerést kapott (mindig van 1-2 ilyen „cross-cat”-os az adott évben), míg Judi Dench csak épp nem üres kézzel lett Oscar-jelölt.
Ő viszont még így se teljesen illik a képbe, a „legszorgosabb” 6-osból csupán 4 nominált, szóval az Akadémiának 2 komoly mellőzöttje van. Ann Dowd a Mass-szel kerek 10-zel zárt, ezzel 2 jelöltet előz: Aunjanue Ellis-t (Richard király) és Jessie Buckleyt (Az elveszett lány), akik 8 illetve 3+1 különdíjat szereztek. Ellis sokáig meccsben volt, de ő szállt ki leghamarabb az eleinte 4 felé szoros versenyből. Az elmúlt hónapokban rajta kívül felkapott lett Kirsten Dunst (A kutya karmai közt: 12), és legnagyobb hiányzóként Ruth Negga (A látszat ára: 14), aki még mindig a 2. az összlistán. Hiába az időszakosan nagyobb lendület 3 kolleginájától, az állandóságot Ariana DeBose jelentette a West Side Storyból, aki ezzel a stabilitással mindig épp az aktuális kihívója előtt billeget (Dunst anno előzte), és bár a Globe sokat sejtetett, akkor még nyitott volt a helyzet. Azóta jött a szakma, a BAFTA, a Chioce, és a 24 rendes győzelmen kívül még 4 felfedezett/kiugró is. Vajon lesz örömtánc?
Jelek
Eggyel több férfi mellékszereplő járta meg a csúcsot az évben, mint női, de Jesse Plemons nincs köztük, őt tényleg „a Kutya ereje” rántotta a jelöltek közé. A szimpla nyerteseknél az ismertebb címekből/arcokból a Macbeth, a Richard király (Jon Bernthal) és a Gucci-ház (Jared Leto) emelhető ki, illetve J.K. Simmons (Az élet Ricardóéknál) se teljes sikertelenséggel várja a gálát. Willem Dafoe a közönségfilmes Choice-on az év gonoszaként tetszelgett, de ezen kívül is volt kritikusi szervezet, ami nagyon élvezte Zöld Manó visszatérést. A duplázók között ott van Vincent Lindon a Titánból és Jamie Dornan a Belfastból, míg Jeffrey Wright a Francia kiadással és Jason Isaacs a Mass-szel már tripláztak. Anders Danielsen Lie a Világ legrosszabb emberének késői, de kedvező jenki fogadtatása révén egészen 4-ig jutott, de Plemons és Simmons nem igazán őt túrták ki.
A kitúrtak sokkal inkább Mike Faist a West Side Storyból, aki 3 rendes és 2 felfedezés/fiatal díjat meg a közönség szeretetét tudhatja magáénak, de fanfavoritként ott van Bradley Cooper zseniális pár perce a Licorice Pizzából, aki 1 komikusi mellett 4 mellékszereplői sikert ért el. Akárcsak Ciaran Hinds (Belfast), immár nomináltként, de érdemi esély nélkül. Az év Kodi Smit-McPhee-ről szólt, egész komoly dominanciával, a Globe után pedig senkitől sem zavartatva vígan főesélyes maradt. Ámde ez még akkoriban történt, amikor a 4-ből 3 színészkategóriában a Kutya karmai közt tűnt befutónak, de ebből mára nem maradt semmi. A CODA felé áradó szeretet először és legfőképp Troy Kotsurban kezdett formát önteni és lényegében az ő szeretnivaló jellege húzhatta még nagyobb imádat felé a filmet, ami így tökéletes underdog ívet rajzol. Smit-McPhee 33+1 felfedezett sikert könyvelhetett, míg a lendületét megfogó Kotsur 14-ig jutott, de a Globe-on kívül minden fontossal: szakma, BAFTA, Choice. A jelek tehát rá mutatnak, ő pedig sanszosan jelelhet majd köszönőbeszédet, míg Kodira – filmjéhez hasonlóan – csak utalgatnak a jelek…
A koronázás lefújva?
A főszereplők közül nem kevesebb, mint 25 színésznő neve landolt valahol a winner felirat mellett, igen széles skálán, annyira hogy Zendaya és Scarlett Johansson is képviselik az MCU-t… További egyszereseink közt találjuk a Celine Dion életének ihletésével készült Aline-nt, Frances McDormandot Lady Macbethként és Jodie Comert az Utolsó párbajért, bár ő különdíjat is tett rendese mellé. Többen várták Jennifer Hudsont a Respectért, bár a duplázónál sokkal nagyobb hiányzók is vannak, ebbe pedig még a BAFTA győztes Joanna Scanlan (After Love) se tartozik, aki szintén 2-nél állt meg. Nagyszámú feltörekvő és újonnan berobbanó tehetség jelenléte jellemezte a lányok szezonját, matematikailag a legnagyobb Oscar hiányzó is tőlük való. Nemzetközi szinten Renate Reinsve (A világ legrosszabb embere) 3 sikerig vitte, a Titán Agathe Rousselle-je pedig 2 főszereplői és 7 felfedezési diadalnak lehetett részese. Amerikai fronton is jön az új generáció, Emillia Jones (CODA) hiába csak 1 kategórián belüli győzelmet tud felmutatni, 13 fiatal/felfedezett/kiugró kiemelésével ő nyerte idén a legtöbb ilyet, aztán ott van Rachel Zegler (West Side Story), aki 3 (köztük Globe) + 5 arányban szerezhetett gratulációkat nyertesként. És persze Alana Haim (Licorice Pizza), aki viszont vonalon igen szépet ment: 7-szer az egész bagázst, 12-szer „csak” a felfedezetteket utasította maga mögé, ezzel összetettben a 4., díjait összeadva viszont simán 2., így egyértelműen ő a legnagyobb mellőzött.
Ideje lenne viszont a kihagyott ismerősökre és a jelöltekre is kitérni. Közülük a legrosszabbul a Globe győztes Nicole Kidman (Az élet Ricardóéknál) áll, 3-mal, de tőle csak 1 különdíj választja el Lady Gagát (3+1), aki kapcsán mindenki közül a legnagyobb felháborodás tört ki a neten, hogy nem nominálták a Gucciért. Pedig még csak nem is ő koppant a legnagyobbat a fiatalokon kívül, hanem Tessa Thompson (A látszat ára), aki 6 érdemével még Penelope Cruzt (Párhuzamos anyák: 5) is előzi az Akadémia listájáról. Alana Haim amúgy nagyon sokáig minden téren 2. volt, de végül a dobogóról ketten taszították le, igaz, csak épphogy. Olivia Colman (Az elveszett lány) és Jessica Chastain (Tammy Faye szemei) mindketten 8-szor olvashatták/halhatták nevüket legjobbként, de utóbbinak a szezon elejéről még másik szerepéért (The Forgiven) is járt dicséret, illetve vitte a Choice-ot és a színészek céhének fődíját. A matematikai élen toronymagasan Kristen Stewart a Spencerrel tanyázik, de hiába a 33 babérja, egyik sem kiemelt. Amiben bízhat: egyrészt az Akadémia szereti a királyi család résztvevőit (a királynőket sokat jutalmazzák), másrészt az 5 fontos jósló 4 felé ment szét, 2 az Oscar esélyeken kívülre, a 3. pedig egy nem túl erős „csomaghoz”. Chastain viszont reális kihívó, a maradék nála landolt (a legfontosabbal) és azon túl se teljesen méltatlan. Ahogy az animációknál, itt se lenne meglepetés egyikük se, de a lendület nem Kristené. Viszont azóta átadták az életműveket és más is lett a levegőben!
Game, set, and…
A nőknél valamivel kevesebb, 21 férfi színész között oszlott el az évad, MCU most is van (Tom Holland), illetve ahogy a mellékszereplőknél Plemons, úgy itt Javier Bardem (Az élet Ricardóéknál) fut majd be nyeretlenül a vörös szőnyegre. Pókin kívül többek közt Oscar Isaac a The Card Counterrel, Kevin Hart az Apasággal, Clint Eastwood a Cry Machóval, Jack Lowden a Benedictionnel és Winston Duke a Kilenc nappal csíptek még el kevés vizet zavaró alkotásaikkal 1-1 elhappolást a többiek elől. Negatív meglepetés viszont Adam Driver és az Anette feledésbe merülése, na meg Dev Patel is hasonló cipőben jár a The Green Knighttal, noha ő legalább különdíjjal is kiegészíthette életrajzát. Denzel Washington Macbeth-je körül se lett óriási hype, hisz bár nem nyeretlen, csak 1 helyen jött ki jól, így inkább az Akadémia örökös kedvelésének köszönheti meghívóját. Viszont nem Patel vagy Driver lettek kipaterolva Washington és Bardem által, mert Peter Dinklage-et övezte előzetesen némi körülrajongás, noha a szezon képe nem ezt tükrözi, mert a nálunk végül moziban nem bemutatandó Cyranóval csupán duplázásig jutott, pont ahogy Hidetoshi Nishijima is a Vezess helyettemmel. Triplázóink kisebb függetlenfilmekből érkeztek, közülük talán Caleb Landry Jones (Nitram) ismertebb, aki Simon Rex-szel (Red Rocket) megosztva 5.-6.-ak a „pontversenyben”, de nagyon távol azoktól, akikről valójában szólt az év. Köztük a legnagyobb mellőzöttel.
Benedict Cumberbatch csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán
Ő pedig nem más, mint Nicolas Cage, aki a dobogó alsó (a bejelentések idején középső) fokáról maradt le és ha Bardem ütötte el a Dinklage-Driver-Patel triót, akkor Washington Cage-et, sanszosan pusztán szimpátia alapon. A kategória hasonló a női mellékszereplőkhöz, ahol az állandóság mellett voltak bizonyos sztárolási időszakok, ráadásul a 4-ből 3-an lettek csak nominálva, azonban itt némileg fordítva sült el az élmenő számára a dolog. Cage a Piggel 13-ig jutott, az ő és Andrew Garfield (Tick, tick… boom!) felkapásos szakasza kb. egybe esett, de nem jelentettek komoly veszélyt a vezetőre. Garfield a musicallel 15 sikert aratott (köztük a Globe-bal), de van még 3 év színésze (a Tammy Faye szemeivel és a Mainstreammel kiegészülve) és 2 különdíja Peter-3-ként, bár elvileg nem azért, ahogy megjátszotta, hogy ő bizony nem tud semmit Marvelék terveiről. Ha már Marvelék, év színésze elismerést Benedict Cumberbatch is szerzett 3-mat, még az év elején a The Electrical Life of Louis Wainért is 1-et, illetve további 28-at a Kutya karmai köztért. Kérdés nélkül mindig ő vezetett fölényesen matekban, Cage és Garfield pedig nem is akasztotta meg különösebben. Azonban amikor Will Smith és a Richard király megnyerte a Globe-ot, valami történt. Akkor még nem tűnt másnak, mint egy sima szépítésnek játszmahátrányból, de aztán pár másik szettet is behúzott – konkrétan az összes fontosat: színészi szakszervezet, BAFTA, Choice. Így összesített eredményének (12) harmadát kiemelt „tornákon” szerezte, a meccslabda pedig úgy az övé, hogy csak 4. az összlistán. Míg DeBose úrrá…vagyis hölggyé tudott lenni fenyegetőin, addig Cumberbatch – Smit-McPhee-vel egy cipőben – lemaradni látszik, ezzel a szezont végig domináló Kutya végső tarolását se támogatva.
Van, ami nem változik
Az előzőekben tárgyalt 7 kategória mindegyikében volt kisebb-nagyobb csavar és 6-ban fordult a kocka a legszorgosabban gyűjtögető és kihívói lendületeinek viszonylatában. Gyanús, hogy ilyen fordulatos szezonról még nem számolhattam be, pláne, hogy technikai fronton is akadnak billegő dolgok. A rendezőknél viszont nem. 20 direktor 21 alkotása került elő nem csak első/kiugrófilmesként, természetesen Ridley Scott miatt az eltérés, aki a Guccival és az Utolsó párbajjal is képviseli magát. Ahogy minden jelöltünk, noha Kenneth Branagh (Belfast) és PTA (Licorice Pizza) nem itt vív ádáz harcot, dirigálásuk csak 1-1 sikert ért el. Egyszeri győzteseinket még 5 olyan gyarapítja, akinek van valahonnan különdíja, ilyen Lin-Manuel Miranda (Tick, tick… boom!) 6 és Rebecca Hall (A látszat ára) 2 elsőfilmes plusszal, míg a nemzetköziek közül Julia Ducournau (Titán) és Paulo Sorrentino (Isten keze) állnak 1+1-es aránnyal. Elsőfilmesként a szezon embere Maggie Gyllenhaal lett, 8 ilyet szerzett (köztük a szakmait) és ezeket már főduplázás mellé írhatta.
Triplázóink névsora Guillermo Del Toro a Rémálmok sikátoráért, Leos Carax az Anette-ért és Steven Spielberg a West Side Storyért, közülük ugye neki lesz jelenése az Akadémiánál. Van debütáló triplázónk is, a már többször emelgetett Jeymes Samuel (A vadnyugat törvényei szerint), aki a BAFTA vonatkozó kategóriájával vigasztalódhatott (+3 hasonlóval). Branagh és Anderson mellett Ryusuke Hamaguchi a Vezess helyettemmel szintén íróként (15), mintsem rendezésben (4) volt erős. Látványos, hogy a 2 legtöbbet emlegetett cím dirigátorai nem kerültek eddig terítékre, az összetett 2. Denis Villeneuve, akit a technikai dominálás árnyékában 11-szer jutalmaztak, mégsem kapott Oscar-jelölést. De nem feltétlen hiányzó, mert alapvetően mindenki megérdemelten van bent, sőt, Del Toro személyében még nálánál nagyobb Akadémia szimpátiával rendelkező is kimaradt. Ez viszont olyan kategória, ahol megint lehetőség van érzékeltetni arányokat: Jane Campion a Kutya karmai közttel 57+1 különdíjat vitt el minden fontossal (szakma, Globe, BAFTA, Choice). Campion 57-43 mezőny, 57-9 jelöltek. Fent 7 helyen volt olyan, ahol valamikor a Kutya vezetett, de az már a múlt, viszont itt egyedül nem változott semmi. A kérdés, hogy egyetlen díja lesz-e a filmnek?
And the Oscar goes to…
Nem kevesebb, mint 33 film bizonyult valahol a legjobbnak, de természetesen mindig ez és a zenék hozzák a legnagyobb változatosságot. Az idén maxos Oscar mezőny 80%-a az élboly, de a Rémálmok sikátora nyeretlen a legjobbak között és szigorúan a 34 jelöltet nézve a listából 3 potenciális cím fért volna el helyette. Itt nem fogok szelektálni, így az írásban most először tűnnek majd föl olyan mozik, amik amúgy máshol is megjárták a szezont, de látni csak a lenti táblázatban láthatjátok merre. Csak 2 egyszeri nyertes van, ami máshol részese az Oscar osztálynak, a Macbeth tragédiája és a Cyrano. Most pedig sima felsorolás a többiekről aszerint rendezve, összesen hány győzelmük volt a többi kategóriában, csillaggal az Oscarról meglepetésre teljesen mellőzöttek. Szóval: Mass*, Nitram, Titán*, Utolsó éjszaka a Sohóban*, An Cailin Ciuin, After Love, High Ground, C’mon C’mon *, Zola, Iskola a pult mentén, Lost Illusions. Ez utóbbi csak az Oscart jósló sorrendiségben utolsó, francia/belga földön széjjel nyerte magát. Fesztiválokból Cannes, Velence és Torontó számít érdemben.
A duplázókat a színészeknél előkerült MCU-k (Pókember, Fekete Özvegy) zárják, Póki a marketing szakmával, a többiek viszont mind részesei a 34 nomináltnak, vagy a meglepő kihagyottaknak. Ebben a szórásban találjuk azon alkotásokat, amik a Rémálmok sikátora helyett elcsíphették volna a 10. helyét a főkategóriának. Itt már minden ismerős lesz az írás korábbi részéről: Pig, A világ legrosszabb embere, Az elveszett lány, Tick… tick… boom!, The Green Knight, A vadnyugat törvényei szerint. Az egyetlen duplázó, amit valóban jelöltek, az a Ne nézz fel!, de mindkét sikerét vígjátékként, amolyan másodlagos legjobb filmként hozta, ez a Tick-tickre is igaz musicalként. Sőt, az egyik triplázóra szintén (komédiaként), a Francia kiadásra, amin kívül még a Látszat ára és a Happening értek el Oscarról kihagyottként mesterhármast. Itt kezd az élboly, az összetett 8. a Richard király (3), a 7. pedig a Dűne (5).
A legjobbak legjobbjaiból a West Side Story várhatja az esélytelenek legnagyobb nyugalmával a fejleményeket, a Globe musical-díja marad a szezon csúcsa a remake-nek, amivel együtt összesen 6 diadalt aratott. A Vezess helyettem a maga 8-ával szépen kitart és az Élősködők utáni ázsiai hullámokat jól lovagolja, de nincs körülötte akkora felhajtás, hogy esélyes legyen, persze az idegennyelvűek közt nagyon is. A 8 azt jelenti, hogy ezzel már dobogós, legalábbis megosztottan pl. a Belfasttal, melynek a fénypontot a BAFTA brit-exkluzív társaságának legyőzése jelentette, de a speciálisabb szavazati metódusnak hála, ez lehet az egyik nem teljesen esélytelen nevető 3., ha az erősebbek megosztják annyira a tagokat, hogy átlagban beelőzzön. Nagyjából hasonló kilátása van a Licorice Pizza stábjának is, matematikailag ők a 2.-ak, de az becsapós, mert bár a Choice vígjáték szegmensét elvitték, máskor is főképp abban tündököltek: 5 film, 1 külön produceri és 6 komédiás sikerből áll össze a 12, amihez van még +1 vígjáték is a tarsolyban, de olyan eseményről, ahol a fődíj is meglett. Ketten maradtak.
Az idei Oscar legnagyobb kérdése 2 hete még nem létezett. CODA? A kutya karmai közt? A szezon nagy dominátorának ránézésre még most sincs érdemi kihívója, mert elég masszív az a 43 „legjobb” plecsni a neve mellett, melyben ott a Globe, a már Oscar-szavazókat is felvonultató BAFTA és a Choice is, de valami nagyon hiányzik. Az a valami pedig a durván megcsappant lendület és a CODA talán még látványosabb körülrajongása, amely nem is Troy Kotsurban vagy a szkriptben csúcsosodott ki, hanem a producerek céhének és a színészek szakszervezetének fődíjában (tele-tele Akadémia taggal a választóknál), ráadásul a castingosok szövetségének saját kategóriáját is vitte, ami csak azért nem kiemelt, mert náluk nincs egyedüli fődíj, de a Kutya ott kikapott a West Side-tól. A CODA 8-a tehát közelébe sincs a 43-nak, mégis egy tündérmese/sportfilm lehet az, ahogy Dávid szeretete legyőzi Góliátot…
A szezon számokban
A cikk írásának végén kijött az Arany Málna pár ismerőssel. Jared Leto ugyebár meg lett már említve, mint egyszeri nyertes, hát a 2. nem a pozitívjait erősíti. A legjobb visszatérő Will Smith lett, aki így 12+1-gyel kiegyenlítette Nicolas Cage-et, szóval a fent leírtak annyiban változtak, hogy azért csak dobogósként várja a finálét. A statok már ezeket is tartalmazzák.
33 film összesen 133-szor lett a „legjobb”. Oscar kategóriákban 131 listát véve 1473 díjat szórtak szét a cikk alapjául szolgáló adathalmazban, összesen pedig 1954 talált gazdára az Oscart nem érintő dolgokkal együtt. Az Akadémiánál 34 játékfilm adja ki a mezőnyt, a szezon során dokumentumokkal együtt 139 nyert számító helyeken és 209 összesen. Oscar-jelölt mozi 2 nyeretlen van: Lunana, Four Good Days. A 4 kiemelt gálán 64 cím került elő (dokuk nélkül), további 8 nyeretlennel. Most pedig lássuk listázva is a fentieket, alant még pár érdekességgel. Megjegyzés: a nagy ellenőrzés alatt rábukkantam olyan gálára (az ázsiaiakéra), amit így idén még nem, de a jövőben már szintén beszámolok, illetve „lapzárta” után még szombat éjjel megy le online a Talk Film Society (katt az eredményeikért), amit már nem tartalmaz a tudástár.
Először kategóriákra bontva, ki mennyit nyert:
És a maradék a legjobb filmeknél:
Most pedig az összlista, ahol az 1. szám minden megnyert bármit, a 2. az Oscar kategóriákat érintő megkoronázásokat számolja, azok alapján állítva föl a sorrendet. A Kutya karmai közt és a Dűne uralma itt is nagyon jól látszik, ráadásul előbbi alig kapott „nem számítót” az arányaihoz képest. Ebben a Vezess helyettem is durva (67/69), a Bondnál, a Shang-Chinál és a New York pereménnél pedig kijön a kaszkadőr/koreográfia kategória hiánya. Látható a nagy különbség az elsőfilmeseknél, a kiugró/fiatal tehetségeket méltatóknál és a casting Oscar nélkülözését megjáró filmeknél. Az Akadémia legnagyobb hiányzója a Látszat ára, a 4 kiemelt (Globe, BAFTA, Choice, Oscar) együttes csúcsmellőzöttje pedig a The Green Knight.
A Shiva Baby a „best of the rest”, azaz ami a legtöbb díjat kapta mind Oscar érdekeltségen kívül – bár ezt a Málna után a Diana musical és a Space Jam 2 is elmondhatja magáról. Esti jelöltjeinkből a Free Guy csak különdíjakat vitt el. Idén a kiemelt gálák %-os teljesítményeit nem fotóztam, mindhárom megtalálható saját posztjában, ráadásul ez lehet ideiglenes év volt etéren. Ha ide kattintva visszakeresitek az előző évek hasonló cikkeit, azokkal összevetve is nagyon más képet mutat, hogy két ekkora domináns cím van, de ilyen mértékű lépcsőkkel egymáshoz és a többekhez képest, nem pedig szorosan. Bár a számok nem teljesen reálisak, az arányok nagyságrendileg jó összehasonlítási alapok. És akkor íme a lista maga:
Nos ennyi (és még sokkal több), amit tudni érdemes a 2021/22-es díjszezonról az Oscart megelőzően. Ne feledjétek, hogy éjjel a tervek szerint a Facebookon találkozunk és együtt lessük meg, hogy csodát művel-e a CODA illetve, hogy gyarapszik-e a magyar Oscar-díjak száma. Végszóként nézzétek meg, ahogy Samuel L. Jackson pénteken átvette életműdíját.
Here’s Denzel giving Samuel L. Jackson an honorary Oscar! pic.twitter.com/lm6Dqrp2YX
— Kyle Buchanan (@kylebuchanan) March 26, 2022
